Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-11-08 / 45. szám
Mátészalka, »12. IV. évi. 45. (188.) szám. november hó TÁRSADALMI HETILAP. ■sN MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN, mELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre ___ — — — — 4 koronaNegyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.------ Egy szám ára 20 fillér. ——Fe leiig szerkeszti: Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca). Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELÓRE FIZETENDŐK. Az ebek harmincadján. Egy hajdan hatalmas birodalom megtépett beteg testén rágódnak az ellenséges balkáni kis királyok bocskoros hadai. A megsebzett vadkannak oly nagyok a vér vesztései, hogy minden oldalról támadó ebeknek nem tud visszavágni már. A test vonaglik a halálos harapások alatt, miközben a funeratorok, az európai nagyhatalmak krokodil könyek között a lélek harangot kongatják. Temetés lesz, gyászos nagy temetés s a díszes halotti gyülekezet ökölbe szorított kézzel várja a kellemetlen szertartás végett, hogy a hagyaték felosztására kerüljön a sor. Törökország, mint európai hatalom megszűnik létezni s már uj térkép beosztáson törik a fejüket a balkáni Operette királyok. Mert hosszú betegség alá tesz pontot a halál, s 100 évvel ezelőtt harmadik Sze- lim, az Osmanok szultánja, kalifa és padi- sah, egy díván ülésén igy szólt a nagy- vézérhez „Nagyvezér, segíts és ébredj, mert a birodalom felosztás eiőtt áll.“ A nagyvezér cselekedett, a hadsereg akcióba lépett, de minden hiába való volt. A birodalom szélén és belsejében, Ázsiában és Afrikában, felcsaptak a vészt hozó lángok, évek folyamán dúlt a harc a kereszt és a lófarkos félhold lobogó között. A monteneg- róiak és szerbek felkeltek, a görögök lerázták a rabigát, Anglia uszóvárai fenyegetően meredtek a Daraaneilákra, az Oroszok megjelentek Paskievits alatt a Kaukázuson, Diebitsch fővezénylete alatt a Balkánon. Minden oldalról támadott, minden vonalon megvert, a katonai lázadás által megölt Szeiim utóda Machmud kénytelen volt 1829-ben Drinápolyban békét kötni a legnagyobb megaláztatás jk árán is. A harc vége az lett, hogy Egyiptomot elvették az angolok, Görögország Mjes függetlenséget nyert s a Duna mellet*. Kuskirályságok felszabadultak az 500 éves iga alól. A teljes felosztás proceszusa most veszi újból kezdetét, sokkal hamarabb azonban, mint a hogy azt kitervezték. Machmud unokája Mohamednek Hem lehet már bizalma saját erejében, semmi reménye vezérei okosságában s hadseregének vitézségében. A 90 éves nagyvezér K*am*l pasa könyörögve szól az angol nagykövetnek. »Anglia, segíts és ébrdej, mert a birodalom az ebek harmincadjára került.« Az utolsó órákig az aranyszarv öbölben nem ismerték fel a helyzet komolyságát, Alahban való bizodalom nem engedett helyet az esélyek mérlegelésének s a szerencsétlen kezű vezérek Nazim és Abadul- lah hadi tervei, hogy az ellenséget az ország belsejébe csalják s aztán megsemmisítsék oly végzetesekké váltak, hogy az ellenség a főváros kapuja előtt áll, de nem azért, hogy kegyelemért esedezzen, hanem, hogy a legyőződnek diktáljon. Tegnap még törők győzelmi híreket vitt szerte a táviró, hivatalos és nem hivatalos utakon világé repült a hir, hogy a beteg ember összeszedte minden erejét s a hadi szerencse újra felragyogott, ha csak egy órára is és az egykor félelmetes ozmán sereg fegyverei döntő csapást mértek a Bolgárra Lüleburgasznál. A hir nem volt igaz s a 8 napos csata vereséggel s a Csatalda felé visszavonulással végződött. Kérdések kérdése, hogy ezen helyzetből mi fog elő állani? Módjában fog e állni a nagyhatalmaknak, a Balkán háborút mederbe szorítani s a tűznek Európára való továbbterjedését lokolizálni. A hármas szőÜNNEPI BESZÉD. Irta és az Egri Iparoskor megnyitó dhzközgyü- iésén elmondta: KERTÉSZ IGNÁC igazgató ta- ■ité, a kör titkára. Tisztelt Díszközgyűlés! Minden uj gondolat, minden uj eszme s ezek révén keletkező minden uj benyomás, mely az embert egy adott pillanatban éri, a régi gondolatoknak, eszméknek, emlékképeknek és meggyőződéseknek egész seregét találja magával szemben. Ha meggondoljuk, hogy a régi már hosszú időn keresztül fúrta gyökerét az ember szivébe és agyába, tehát igájába hajtotta az emberi észt és érzelmeket s ezzel fentmaradásához — úgy szólván — biztos alapot szerzett, akkor elképzelhetjük a régivel szembekerülő újnak milyen erővel és életrevalósággal kell bírni, hogy a maga létjogosultságát biztosítsa. Az Egri Iparoskör megalakításának az eszméje juttatja ezeket a gondolatokat eszembe. Mert hát miért tagadnák? Ennek az uj eszmének is nagyon sok ellenséges, régi felfogással, ósdi előítélettel, jő és roszhiszemü meggyőződéssel, tudatosan és öntudatlan végzett gáncsvetésekkel kellett megküzdeni. De a népjólétet célzó szociális igazságok, melyek mozgalmunknak indító okai voltak, megadták eszménknek az erőt és életrevalóságot s ezzel megszerezték számára a létalapot is. Bizonysága ennek a mostani ünnepélyes aktus, melyben nyugodt öntudattal jóleső megelégedettséggel mondhatjuk, hogy ideális eszménk reális valósággá vált. Itt állunk az Egri Iparoskörnek kapunyitásánál, hogy ennek megtörténte után elinduljunk azon az utón, ama cél felé, melyet egyesületünk maga elé tűzött. Amikor pedig városunk ezen legifjabb kulturális-egyesülete, alapszabályaiban csak pár szóval körvonalozott, emberi, nemzeti és hazafias szem- pontból egyaránt nagyszerű cél zzolgálatára elindul, nemcsak szükségeknek, de kötelességünknek is tartjuk, hogy úgy tagtársainkat, mint a nagy- közönséget is tájékoztassuk kitűzött célunkról és egyben megjelöljük az eszközöket, amelyekkel és a módot, ahogyan ezt a célt szolgálni óhajtjuk. Ezekre vonatkozólag leszek bátor a kör vezetőségének — hogy úgy mondjam — programm- ját röviden elmondani. Tisztelt LMszközgyülés 1 Az emberi élet — attól a pillanattól fogva, melyben ez a természeti jelenség a föld golyón feltűnt — nem egyéb a küzdelmek szakadatlan láncolatánál. Kezdettől fogva küzd az ember azért, hogy magának minél boldogabb földi létet biztosítson. Minden gondolata nagyob boldogságát célozza és minden tette minden cselekedete ennek a célnak a megvalósítását szolgálja. A kezdetleges ember természetes ösztöneitől sarkalva — úgyszólván — gondolkozás nélkül végzi erre irányuló munkáját. Qyüjtögazdaságban, egymástól szétszórtan, minden civilizáció és társasági szokások ismerete nélkül, nagyjában az állatokéhoz hasonló gazdasági tevékenységben él. Évszázadok kellettek, mig az ember, életviszonyainak megjavítására szolgáló kezdetleges eszközöket kitalálta s ezzel a gazdasági helyzetét könnyebbé, elviselhetőbbé tette. Egyúttal közelebb hozta az embereket egymáshoz s igy lassan-lassan kialakulhatott minden gazdasági haladásnak két legfőbb alapvető feltétele a mjnkaegyasitósJ és munka- megosztás. Ezen a két alapfeltételen fejlődtek aztán az ember gazdasági viszonyai a mai fokig s a gazdasági fejlődéssel alakult ki az ember ama fokig s a gazdasági fejlődéssel alakult ki az ember mai szellemi élete is. Gazdasági és szellemi életének fejlődésével az egyedül élő, kezdetleges ember utóda társadalmi lénnyé vált. A civilizáció és társasági együttélés megismertette vele azokat a jó szokásokat, melyek közelebb hozzák az embert az emberhez, de egyúttal felállította azokat a falakat is, melyek az egy társadalomban élő sőt egy társadalmi osztályhoz tartozó embereket is elválasztják egymástól. Nekünk, mint társadalmi egyesülésnek tisztában kell lennünk úgy az egyesítő, mint az elválasztó okokkal, hogy ez utóbbiak hatását gyen- gitve, sőt lehetőleg egészen m-gszüntetve az egyesitő kapcsokat annál jobban megerősítsük. És bár mindakettő, t. i. úgy az egyesilő, mint ex elválasztó okok, egy végokra és pedig gazdazágira vezethető vissza, mégis a történelmi materializmus ilyen első rangú fontosságának elismerése mellett miután az ember nemcsak anyagi, de szellemi életet is él, igy ez utóbbiból folyó erőkkel és ezen erők hatásaivai is számolnunk kell. Tekintetbe kell vennünk, hogy az ember társadalmi céljait nemcsak agya, hanem szive befolyásolja, mert az ember nemcsak értelmi, de egyben érzelmi lény is. Az emberi értelemből és érzelmekből faLapueik mai száma 6 oldal.
