Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-11-01 / 44. szám
TÁRSADALMI HETILAP. H MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN, m november hó h —--------------------rn EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: E#ész évre — ’ — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ---—■ Egy szám ára 20 fillér. —■--Fe lelős szerkesztő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKF.SZTÖSÉO ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. yi „Jyíátészalka” Olvasóközönségéhez! Halaszthatlan és életbevágó teendőim hosszabb időre elszólitanak Mátészalkáról. E teendőim olyan természetűek és olyannyira nagymérvűek, hogy a leg munkabíróbb ember egész erejét is lekötik, sőt kimerítik. Különösen áll ez reám, aki egészségi okokból csak mérsékelten dolgozhatom. Azon kívül a „Mátészalka* helyilap és mint ilyennek úgyszólván kizárólagosan a helyi dolgokkal kell foglalkoznia. Így hát ez a körülmény is nehezítené a távolból való szerkesztést, amelynek az előbb jelzett ok különben is már útját állja. A mondottakra való tekintettel idéglenesen visszalépek és teljesen távol fogom tartani magam a „Mátészalka“ szerkesztésétől, melyet mai naptól kezdve Dr. Török Árpád helybeli ügyvéd volt szives elvállalni. A legtökéletesebb szabadság hive lévén: elveimmel ellenkeznék, ha az uj szerkesztő kezét a lap irányításában bármiként is megkötöttem volna. Éppen ezért, nehogy saját elveimmel összeütközésbe jöjjek: Dr. Töröknek teljesen szabad kezet biztosítottam a lap iránya tekintetében. Ebben lelje magyarázatát az, ha netán a „ Mátészalka“ eddigi és ez utáni iránya között eltérés leend. Kérem e lap olvasóközönségét, hogy fogadja jóindulatába lapom ujszerkesztőjét. A viszontlátásra ! J)r. Vizsolyt Jrfanó. Az urak agarászíak a hét vasárnap és hétfő napjain a rendkívüli időjárás miatt nedvességtői és jelzálog kölcsönöktől alaposan átitatott és meglazult mátészalkai határban. A szatmárme- gyei agarász egyesület, exluziv társasága ez évben is, a rendes szokáshoz híven agarász napokat tartott az általa bérelt területen. A kis város hétköznapi kinézését elevenné tette a vidékről négy lovas fogatokon behajtató fehér nadrágos, sárga csizmás, sport sapkás agarász urak s ez alkalommal béresböl-kutyászszá avanzsált pítykés lajbis agarász cselédek eredeties sürgése-forgása. Mi, kik a hivatalok fütött szobáiból s a bankok trezorjai mellől szerencsések lelehetünk a fogyó holdak boldog tulajdonosainak felvonulását szemlélhetni, csak igy szereztünk tudomást, hogy Mátészalkára nagy napok viradíak. Az urak agarásznak. Hangos lesz a róna, hajrá Cziczka, hajra Héja kiáltásokat viszhangoz a futó homok s azok között, kiknek még nem futott ki egészen lábuk alól a talaj, megindul a nemes küzdelem a Hubertus serlegért. Szép testtartással ülnek az urak a hátaslovakon, '! melyek azonban a kornak megfelelően a Jókai regényeiben nyerítenek és nyivákolnak, itten békés szelíd állatok.^Hogy otthol mivel töltik idejűket azt csak a Mikszáth novelájából ismert árendás zsidó tudná megmondani. Mert az idők változnak s mi is változunk bennök. No de mindegy, tagadhatatlan, hogy a hét első napjai a vidéki gentry-é voltak. Azé a gentry-é, mely máskor, ha üzleti ügyekről van szó, oly kedves és előzékeny tud lenni még egy bank direktorkával szemben is, mely oly előkelőén tud keresztül nézni a vasúti peronon ácsorgó, útban álló hitelezőn, melyhez sajnos még is úgy szeret dörgölözni a polgári társadalom. Pedig a »gentry« elnevezést gúnynévnek találták ki a nagyok. Legelőször talán a mindig tréfás Kovács Miska, a népszínház kiváló művésze használta a városligeti köröndön, ha egy fogat rosszul volt összeállítva »gentry kocsinak« nevezte. Azóta át ment e szó a köztudatba és hogy kit értenek alatta, nehéz meghatározni. Talán afféle országos nagyságos urat, mert a nemességet csak csúfolni lehet vele. Angliában, honnan a szó ered, nemes ember »nobleman« csak a Lord, a Peer. Az angol gentry is kikérné magának, ha a magyar fogalmat ráhúznák. Az angol nem abban találja a gentry fogalmát megtettesitve, kinek bársony sipkája és legalább egy krumplin tartott agara van. Ott a gentry szó az érzés és nemes jellemvonásokra vonatkozik. De ez a szó nem is kvadrál a történelmi nemességgel. A régi történelmi nemességnek haza körüli érdemeiből még a legradikálisabb Nordau sem akar semmit sem lehúzni, mert elismeri az „Eroberer Adelnek* jogosultságát és értékét a faji kiválás természeti törvénye alapján. A mai gentrynek nevezetteknek azonban édes kevés érdemei vannak a nemzeti köztermelésben. Egy-kettő a kor intő szavát áttértetie s a nemzeti munkában, a nemzeti termelésien kiveszi részét s érzésében és gondolkodásában »gentry<-vé vált. A legtöbbnek csak címül szolgál, hogyha az utolsó két lovat is eladja a könyörtelen törvény és a Cicka is jobb gazdát cserél — egy vármegyei kis irnokságra. De magáról az agarászatról számoljon be a krónikás. A múlt heti nedves, erős időjárást keményebb idő váltotta fel. A vasárnap és hétfő éjjeli fagyok megkönnyítették a kutyák futását s igy kedvező időjárási viszonyok mellett folyhatott le az agarászat. Az agarászat szép sikerrel végződött, elütöttek az agarak 37 nyulat. A múlt évi eredményt messze felülmúlta az idei, minek egyik oka a kedvező tenyész viszonyokon kívül a vadak fokozottabb kímélése. Az agarászaton részt vettek a vármegye urai közül: Jékey Zsigmond, Jékey László és neje, Jármy Andor, dr. Jármy Béla és neje, Domahidy István, Doma- hidy Elemér, dr. (rgene István, Gye ne Pál, Galgóczy Árpád és neje, Gcncsy Ferencz, Horváth József, ifj. Kende György, Kende Elemér, Kállay Szabolcs, Luby Gyula, Luby Zsigmond, Galgóczy Zsigmond, Kovács Miklós, Issekutz Győző, Németh Jenő és neje, Péchy László és neje, Péchy Manó, Szentiványi Gyula, Ujfalussy Dezső és neje, Ujfalussy Lajos és neje. A megtartott agarász versenyen az első dijat, az ezüst serleget Péchy Manó, a második dijat, egy ezüst szivar dobozt Dr. Gyene István agara nyerte el. A megtartott ügető versenyen a vadász versenyt Qencsy Károly s a sikversenyt Kovács Miklós lovai nyerték meg. Lapunk mai szánra 6 oldat.
