Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-10-11 / 41. szám
4. oldal Mátészalka. 1012. v Á T É S 1 A L K A KÖZGAZDASÁG. HL osztály a gyorsvonatokon. Szerény tfjsághirecske alakjában nyert tudomást a nagyközönség a kereskedelmi kormány régi közóhajt kielégítő legújabb reformlépéséről mely lll.-ik osztály beiktatásával a gyorsvonatokon is lehetővé teszi az tksóbb utazást. Egyelőre MÁV-.nak 5, csak nevezetesen: a Budapest—Zsolna —Kolozsvár ^ —Brassó „ — Bród „ —Győr—Szombathely Vonalát jelöli meg olyannak* inetyen ily 111. osztályú kupékkal kibővített gyorsvonatok fognak közlekedni, de reméljük, hogy rövid időn belül az ország összes vonalaira ki fog terjesztetni ez az üdvös re- iorm. S ily reményre annyival is inkább jogunk van, mert a kereskedelmi kormány már is határozottan kilátásba helyezte ezt. Végre egy reform-lépés, mely őszintén a ti .így közönség érdekeit szolgálja ! A kormány különbén, úgy látszik, e reformmal némileg enyhíteni, paralizálni akarta a nem régen életbeléptéiéit tarifaemelés kellemetlen, és jogos zúgolódásra okot adó következményeit. Magyarországon mind mai napig a külföldi gyakorlattal ellenkező, téves tarifapolitika Uralkodik. A külföldön mindenütt az a törekvés, hogy a vasút üzemi költségeit lehetőleg a leher-áru forgalom jövedelme fedezze, hogy a azemély-dijsz ibást minél csekélyebb összegre lehessen redukálni. S meg keli jegyeznünk, hogy a küllőid képes is özén szociális tarifa-politikát állandóan lentartani a nélkül, hogy teher- dru tarifája magasabb lenne a miénknél. Teljesen antidemokratikus és igen helytelen tarifális politika tehát az, a meiy a vasút üzemi fentartását a személy forgalomra bazirozza. Ezért nem lehelt egy pillanatig sem indokoltnak venni és lelkesedni a kereskedelmi kormány legutóbbi személyszál ütási-dijszabás emeléséért. A személyforgalom az embereknek idc-oia mozgása, kulturális szükség kulturális érdek. Az állampolgárok igényei kielégítését, jóléte növelését legfőbb feladatául tekintő modern államnak tehát egyenes kötelessége többek között a közlekedést megkönnyíteni, feltételeit kedvezővé tenni. Ezt a célt pedig elérni vagy legalább is megközelíteni nem drága, hanem ellenkezőleg olcsó és mindig olcsóbb díjszabás mellett .lehet csak. Ezen álláspontunkból folyik, hogy a legutóbbi személy-tarifa emelest. mint antiszociális és antikulturális lépést, a legnagyobb mértékben helytelenítettük. Abból viszont, hogy a magyar kormányok ezen antidemokratikus tarifa-politikáját következetessége folytán szinte természetesnek voltunk hajlandók elfogadni s kedvező fordulatnak még a reményével mertük magunkat áltatni: egyenesen következik s érthető is, hogy hozsánnával üdvözöltük a kereskedelmi kormány legújabb lépését s hálásan nyugtázunk egy oly reformot, mely a szociális haladás jelekepe a külföldön már réges-régen megvan, mint mindennapi éie: nilkülözhetctlen természetessége. Tájékoz: tóul egy óbbként ideiktatjük az uj 111. osztály menetdijait; Iviloiiiélerek: Gyofsvonat: III. 0. II. 0. 1—20 . , , , , , 1.50 2.40 31—40 . . , * , , 2.10 2.90 90—100 . < , . . . 5.40 7.50 191—200 . , * . , 11.— 15.20 491 —500 . ’ . . . . 18.40 25.30 791—800 , < . . , , 20.80 28.60 991 — 1000 . . . 43.80 1191 — 1200 . - . . . . 38.40 52.80 1391 — 1400 . , . . . . 40.— 55 — P S A R N O K. Hogy teltem szert papára. Szorgalmasan olvasgattam a lapok apróhirdetéseit. Egy napon a következő hirdetés ragadta meg figyelmemet. Jnfeligens urak (hölgyek is) fix fizetés és magas provisió melíeit állandó alkalmazást nyerhetnek egy nélkülözhetetlen cikk terjesztése körül. Cint a kiadóhivatalbari. li-327. Hamarjában azt se tudtam, mit tegyek. De nem sokáig haboztam. Behaboztam az arcomat és megbcrotválkoztsm. Aztán lelküsmerctes tisztítást végeztem rajtam levő egyetlen ruházatomon, mely úgy fénylett, mint a sötétben a szentjánosbogár, Rajta bizonyult be frappáns módon a »Nem mind arzny, ami fénylik« közmondás igazsága. Intelligens alakot öltvén. rohantam a kiadó- hivatalba. A elmet megkaptam, száguldtam tovább. A címzett ajtaján idointalan nagyságú névjegyen ez állott: Solzgruber Jakab Paprika-kereskedő. Csengettem. Csinos szobaleány nyitott ajtót. Én beléptem, ő reám nézett, aligha meg nem igézett. Tágas nagy szobába kerültem. Ha egy légy zümmögését nem hallottam volna, kereken kijelenthetném, hogy a szobában siri csönd honolt. Köpcös ötvenöt év körüli kis ember fogadott szájában hossztiszáru pipával, melyből nagyokat pöfékelt, A ház ura pipáját le-, pápnszemét meg felvette. Volt már ilyen minőségben? — kérdezte közömbös hangon. — Nem. — Eddigi foglalkozása ? — Többek között utazó voltam. — Miben utazott ? — Fog-, ruha- és hajkefékben. A törpe ember lábát himbálta amit ón úgy értelmeztem, hogy kielégítette válaszom. — Forgott-e már magasabb körökben? — folytatta kérdezősködéseit. — Magasabb körben voltam ugyan elégszer, de ott nem én forogtam hanem, — a helyiség. — Érthetetlen. — Ez úgy van kérem, hogy a Komfortable kocsisok önképző és művelődési körének, mely a harmadik emeleten van, egy időben jegyzője és pénztárosa voltam. Ilyen minőségben berugattak néhanapján, amikor azután keringett, forgott körülöttem minden. — Hát ezt nevezi maga masabb körnek ? dühöngött az öreg. — Oh kérem, voltam én már magasabb körben is. Teszem a »Hordárok és targoncások köréc-ben. Ez meg a negyedik emeleten található. A paprika-kereskedő oly szivrehatóan kacagott, hogy arcát bátran lehetett volna portékája cégéréül használni. — És jelenleg miért nem jegyzője és pénztárosa az említett nagyrabecsült testületnek ? — kíváncsiskodott tovább, a »pénztáros* szót különös hangnyomatékkal ejtvén ki, hogy világosan elértettem a célzást. — Ahhoz se nmi köze! — Mondja ki egyenesen, hogy nem egyeókiáber íó lí. ______41. (184.) Szám. nes utón járt — szólt nekibáíorodva, szemtelen mosollyal az emberke, miközben fölállott. — Mit mondott?! Mit merészelt mondani ? f — sziszegtem magamból teljesen kikelve. Maga tisztelt ur, nem ismer engem, nem tudja kivel vart dolga, mert ha tudná kivel van dolga, mást mondott volna, mint amit mondott. Micsoda gaz aljas rágalom ? Hah,ez megtorlásra vár ! A házi ur képe fehér lett, mint a keményítő. Nem törődve urcaszinjátékával kemény hangon folytattam : — Maga engem igazságtalanul vádolt. Ez a vakmerőség engem felháborít, arcomba kergeti a vért. Lázongó lelkem éktelen, határt nem ismerő dühében, zíizna, törne, vágna. Tudja meg, én na- zarénus voltam testestől-lelkestől és inkább letettem szilárd meggyőződésen alapuló hitvallásomat, csakhogy fegyvert foghassak becsületem megóvása céljából. Fogalma sincs, hány embert aprítottam már föl és lőttem agyon. Legutóbbi párbajom Nagyszombaton, nagypénteken volt. De itt csütörtökéi mondott pisztolyom, szerencséjére ellenfelemnek ... A paprika kereskedő sóbálvánnyá vált e szavakra. Ide-oda támolygotl, ingadozott, ajka vonag- lott, végre eszméletlenül roskadt össze a székre. Az alkalmat felhasználtam. Kissé körültekintő voltam. A zsebembe vándorolt aranyóra lánccal, gyémánt nyakkendő lü, ezüst szivartárca, aranyfoglalatu pápaszem, féltucat Legalitasz szivar . . . Kisded munkámat nem folytathattam, mert Salzgruber ur magához tért. Én szökni akartam, de ő megszólalt halk, akadozó hangon. — Csak ne . . , ké . . . rém re ... e. . . n dórt . . . ne . . . hiv , . . jón, ne . . . i . . .in. . . kább . , , meg . . . te . . . szék . . . min. . . de , . . ént, Lnnék elment az esze, tehát nekem nem kell elmenni. Aki rendőrrel fantáziái, az nem lehet becsületes} ergó becsületesen kiforgathatom. A t, urnák nyomja valami a lelkét, a zsebemet is nyomhatja a pénze. Múltjában nem kell örömet keresni, de jövőben van remény. A házi ur valahogy összeszedte magát s én fölbuzdulva sikereken erélyes hangon folytattam : — Uram, jól tudja,, mennyire megsértett, midőn minden alap nélkül rágalmazott. Ez büntetendő cselekmény. Tisztában vagyunk azzal, hogy a múltja tele van feltokkal, akárcsak a nadrágom, melyet sze.ntől-szembe láthat. Múltjáról semmi se veszi le a foltokat, ellenben nadrágomról, akármelyik jdravaló fohtisztitó szer. Én jó ember vagyok. Nem célom múlt járói durva kezekkel lerántani a leplet. Kérdem, hajlandó-e feltételeimet elfogadni? — 1 . . gén. Igen, dadogott az öreg. — Nos hát szerződést kötünk, hnelynek értelmében Ön tartozik nekem Pfeffermünz Tivadarnak havonta 200 azaz kettőszáz koronát fizetni azon a ci.nen, hogy én paprikája körül nagy tevékenységet fejlek ki. Bár nem fogok semmit sem tenni e speciális magyar fűszer érdekében, mindazon által köteles lesz járandóságomat pontosan kiutalványozni —különbeni feljelentés terhe alatt.— Azt hiszem elég méltányos árt szabtam, ennél olcsóbban, htgyje el nem tehetem. Ezenfelül i tj ön a java, végrendeleteit csinál, mely szerint, ha elhalászni mélióztatnék, összes ingó és ingatlan vagyonát rám hagyja, mint nevelt fiára. Ha ebbe nem megy bele, megszűnnék ugyan a fia lenni, de akkor Ön a halálfial Megértette kérem? A kis emberrel felfordult a világ. Tágra nyitott szemekkel, bambán tekintetett maga elé. Akart valamit mondani, de a szó nem jött ajkaira. Kapkodott kézzel-ldbbal a levegőben. Amennyire em- berösmeretemre támaszkodhatott), a guta kerülgette. — Kérdem újra, hajlandó-e feltételeimet elfogadni. igen vagy nem ? 1 A kis ember tagadólag rázta a fejét. — Nohát akkor elveszett! I kiáltottam, miközben az Íróasztalára ütöttem vagy ütött. Ez hatott. Megírtam a szerődést, valamint a végrendeletet. Mind kettőt remegő kézzel irta alá az újdonsült apa, Zsebre vágtam. Jókedvvel és bőséggel indultam kifelé. Szivem tele volt szerelemmel, zsebem egy kis vegyeskereskedéssel, üres csupán aj paprika-kereskedő lakása maradt. Mottóm lett. »El a zálogházba és el a vendéglőbe 1« Négiusz.
