Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-10-11 / 41. szám
Mátészalka. 1912. október hó 11. 41 (184.) s^n. t öldal. ir* . vm*- . . ^ Tagadhatatlan azonban, hogy elismerés il'etü úgy a fővárosi, m fit a vidéki sajtó harcosaik ki a nemzet millió ügyének eleven segítői. Minden vérbeli sajté- emberben a nemzetállam testesül meg. És ideális az volna, ha a nemzet minden tagia a sajtó harcosa lenne s mint ilyen a hivatásos, vérbeli újságíró oldala mellé állana. A magyar iparos osztály például érzi és tudja, mily erő rejlik a sajtóban, mert egyik legderekabb támogaiója volna kiiz- de műben. Szó sincs róia, beszámol ugyan a sajtó az iparosság esetleges mozgalmairól gyűléseiről, de ez mind nem elég ahhoz, hogy az iparosság sajtóbeli érdeke ki legyen elégitve. A sajtónak teljes ambícióval fel kell karolni az iparügyet, melynek követeléseit önálló munkálkodás és tanulmány tárgyává kell tenni. Nem csak az iparosság fogja ennek hasznát látni, hanem erősbödést fog nyerni viszont a sajtó is az iparosságban És ha a sajtó hasábjain tért nyit és állandó harcosává szegődik a magyar iparososztály ,-ugyu magyar iparosság jövője el nem veszett. Ha az ipái osság bármely követeléséért a sajtó részéről kemény harc folynék, úgy sok kérdés már is dtiiöre jutott volna. Csak egy követelést említünk: az önálló vámterületet, mely mint kormánypo- litikusaink mondják, item is politikai, hanem gazdasági kérdés. Nos, ha ez igy áll, úgy mi sént gátolja a különböző pártállása lapokat abban, hogy e tekintetben szövetségre lepjenek egymással. Az ország legsürgetőbb gazdasági erosbödését fogja ez jelenteni. Hisz az önáite vámterület ina már nem is egy osztály, hanem az egész nemzet létérdeke. Nyisson tért a sajtó a magyar kisiparnak, mely ennek fejében tudni fogja, hogy vele szemben mi legyen a kötelessége. magasnak tartja a honoráriumot. Soh’ se csináljon belője lelkiismereti kérdési. Qondo jon arra, hogy a fogfájás öngyilkosságba űzőit volna engem és a alvilágon úgy sem vetlem volna hasznát a regénynek. Aztán meg manapság úgy is azt prédikálják* hogy térjünk vissza az eredetiséghez. Nos, jó: a kereskedés eredete a csere, térjünk vissza hozzá. Cserélek a regényemért egy egészséges fogsort. A fogorvos gondolkozott. Amit a bolondos költő felajánlott, az természetesen szoktalan volt. Pe bánja az ördög, pánciens úgyis kevés jön, ideje tehát van a kezelésre. És a kézirat oly jó vastag ps nehéz, Az az egy biztos, hogy súlyos regény. És A mérges kígyó micsoda csalogató szenzációs cím! »Nos, jól van, döntött végül, beleegyezem. Kezelem a fogait és Ön a regényével fizet.« így ütött Heinz Érich Walter két legyet egy csapásra Megszabadult a fogfájáslól és még hozzá regényétől is. Da ha a fogorvos azt hitte, hogy a regénnyel jó üzletet csinált, úgy nagyon csúfosan csalódó!. A végén az ő fogát kellett ki- jnizogalni. Németből: Tóth Bálint. MÁTÉSZALKA ——iá——iim——Ham—n —uni «mi un—mr i i------------------ " fakasztó melegét rejtegeti, a tavasz elmúlt, vége ! van a nyárnak. És most már csak az elmúlt év- ! szakok tapasztalatai vannak meg. Mint az öreg ember, kiben már az életrevaló visszaemlékezések tartják ea e földhöz való rakaszlcodást éH áki háí- borzongntassal gondol a bekövezeadö é\ekre, amikor vége lesz mindennek, vége az ideáloknak, melyekért ifjúságában rajongott, vége a küzdelemnek, melyeket az ideálok megvalósításáért folytatott és vége a nyugodalmas aggkornak, mikor minden szenvedély lecsillapult. A nagy természet is igy van ősz táján éppen. A hulló levelek nem emlékeztetnek egyébre, mint a bekövetkezendő megsemmisülésre. Az a cicás és nyugodalmas érzéseket kiváltó gyönge napsugár mintegy reflexe az elmúlt időnek. Azután volt — t incs. Mindennek vége, a természet felveszi az utolsó kenelet és reá borul a fehér lepel, Ezeket a szinte szentimentális érzésektt, amelyektől a mai kor embere távol van, minden művészi eszköz nélkül kicsiholja belőlünk az a hangulat, amely végig vonul mostanság a természet egész vona'án Egymás képéről olvassuk le, hogy ezeket ez időszerű gondolatokat megérezzük, hogy mindegyikünk, mint a természet gyermeke fájlaljuk annak elmúlását. Ám de ezzel a fájdalmas érzéssel a jobb emberek szivébe beköltözik egy másik érzés is, amelyik sokkal intenzivebb, mint a melyet a természetben való szemlelés fakasztott. A jobb ember, aki tudja azt, hogy mi emberek, mind egy Isten képmására alkottattunk, hogy szegény és gazdag, egészséges és nyomorék, gróf és paraszt egy és ugyanazon anyagból van gyúrva, hogy továbbá a ini gyarló és történeti haladás folytán kialakult gazdasági rendszerünk oka, hogy olyan éles és majdnem áthidalhatatlan a különbség társadalmi osztály és emberek között. Aki mélyebben belát az emberi cselekmények szövevényes műhelyébe, aki a bűnt kiérzi a legjámborabb maszk alól is, aki tudja, hogy mennyi méltatlan boldogul itt ezen a fö'dön es mennyi jórava*ó, derék „^sztencia pusztul e! a folytonos kenyérért való’ elkeseredett küzdelemben, aki egyszóval az emberek egyenlőségét vallja és annak éppen ellenkezőjét látja, annak szükségképpen kell, hogy összeszoruljon a szive, rágondolván a bekövetkező télre és annak a szegény emberre való minden borzalmára. Emberek vagyunk, gyarló halandók, az egyik ma, a másik holnap költözik el. Rá vagyunk utalva az egymás létére és az utolsó utcaseprő is csak olyan nélkülözhetetlen szerve a mai társadalmi berendezkedésünknek, a mi életünk könnyebbülé- gének és lendületének, mint pl. « fiskális. Miért kell hát majd annak dideregnie a hidegtől, neki, feleségestül, gyermekestől, holott eleget gondolt ő arra, hogy becsületesen keresse meg a mindennapi kenyerét, dolgozván érte körme szakadtáig. Ezek a kérdések foglalkoztatták időtlen-idők óta minden más nemzet fiait, a humanistákat és ennek a felfogásnak köszönhetik jóformán az európai civilizált népek felszabadulásukat. Ma midőn kétszeresen izgatóbb ez a prob- j lénia, mint valaha, ma, amikor a szegénysorsu nép nem ve.-,zi isteni rendelkezésnek azt, hogy neki koplalnia keli, inig ma's henyélő a javakban dúskál, ma, amikor a tudás és nem a hit jegyében élünk, bizony most jóval kiáltóbban s talán félelmetesebben hangzik a kenyeret követelő tömeg kívánsága. Ehhez járul még a drágaság és a jövőért gondoskodó humanisták feladata, hogy a sopánkodás politikája helyett a tettek színterére lépjünk és találjunk oly egészséges gondolatnak indítékot, melynek gyakorlati kivitele — ha nem is egészen — de legalább részben szüntesse meg a kenyérkérdést, amely egy nagyszabású társadalmi akció hijján, ki tudja milyen veszedelmes méretet ölthet még. Akiben embertársai élete és jólétéért igazán lelkesülő szív lakozik, aki átérzi a nyomor és nélkülözés minden frázisát, az tudni fogja, hogy humánus kötelességen nem lehet érteni egyes- egyedül a tények felismerése és a tények feletti okoskodást, hanem igenis módot keli nyújtani arra, hogy enyhüljenek az embertársak gondjai. Ezt az enyhülést pedig létrehozhatja egy hatalmas és a nemzet minden rétegét áljáró akció. Olyan humánus mozgalom, ariiely magába öleli elsősorban a nemzet vagyonos osztályát, másodsorban a középosztályt. Mert tétlenül nein nézhetjük testvéreink, magyar véreink kínlódását. Itt tenni kell valamit és nem jajveszékelni, Akinek a gondviselés adott annyit, hogy abbóf busásan fé.retehfet, az járuljon hozzá nagyobb összeggel, kinek gyöngébben jutott az szerényebben, de okvetlenül tegyen a szegénysorsnak érdekében. Ezt követeli a humanizmus az emberijog és a gyomor. Ha mimagunk nem teszünk felebarátaink érdekében lépéseket, ha mi magunk hagyjuk vagy elcsenevészedni, vagy elpusztulni azt a népeimet, amely kérges tenyerével szükséges, bár alantas munkát is végez, akkor milyen Véleménnyel legyen a szegénysorsu magyar nép a saját gazdijaival szemben ? Itt tenni kell, ha nem is az alamizsna érdekében, a magyarság teszi azt, aki ad és ő lesz az a ki vesz, de tenni kell igenis a magunk érdekében, a nemzeti fajfentarfás és a humanizmus KEK. H O Z Z Á I Ne félj tőle, nem borulok lábaidhoz í Nem törődöm azzal, hogy a jövő mit hoz. Azt a szót. mely szivemet úgy nyomja [folyton, Azt a szót én kebelembe visszafojtom. Ha ott járok ti felétek s ott bolyongok, Mint a széltől űzött sárga őszi lombok, Ne legyen az te előtted oly nagy vétek, Akaratlan’ bolygok ott tifelétek. Hogyha én is ott vagyok a vigalomba’ Jelenlétem örömödet el ne rontsa; Hogyha derült vigadásod sírva nézem, Ne zavarjon téged az én könyezésem. Bárha semmi örömöm sincs e világon, Lesz még nekem örömöm és boldogságom, Lenn a sírban porladozva, elfeledten : Rólad álmodom, kit itt fenn úgy szerettem. Csinosak László. — A mátészalkai iparos kör saját pénztára javára 1912. évi október hójl 3.-án, a Korona szálloda összes helyiségeiben táncvigalommal egybekötött szüreti mulatságot rendez. A mulatság élén Horváth Sándor elnök, Tóth Bálint, Petrócy József alelnökök, Dr. Szepessy Károly ügyész, Suta Pál jegyző, Kovács Pál aljegyző, Lengyel Péter titkár, Mónus Kálmán könyvtárnok, Jeszenszky József pénztárnok, Mályus Karoly háznagy és Kállay István, id. Tárkdnyi József ellenőrök állanak. Személyjegy 2 korona. Családjegy 4 korona. Felülfizetéseket köszönettel fogadnak és hirlapllag nyugtáznak. Kezdete este pont 8 órakor. A szüreti népséget Lengyel Péter hegybíró, Mészáros Lázár nótárius, Horváth Ferenc kisbiró, Petrócy Lajos, Steifer Sándor, Huszti Péter puttonosok, Varga Juliska, Szabó Ilonka, Petrócy Erzsiké, Kotoznian Blanka, Fogaras sy Juliska, Lengyel Annuska, Tóth Lujza postás- lányok, Varga Béla, Orosz Endre postások, Müller János, Kun Sándor, Szabó Ferenc, ifj. Komáromy Lajos lovas legények. Bábel Erzsiké, Csabay Erzsiké, Eoüs Zsuzsika, Horváth Juliska, lzsoó Irénke, Steifer Zsuzsika, Kállai Birike csőszleányok, Németh Elek, Szabó János, Bétéry József, Fehér Károly Oyöry Ferenc, Ary Sándor, Simon Pál csőszlegények fogják jelképezni. — A magyar állam hitelképessége rosszabb mist a Balkáné, amit szomorún világit meg az a tény, hogy a magyar koronajáradék a nemzetközi értékelés szempontjából egyes Balkán-államok járadéka alá sülyedt az árfolyam tekintetében. Mig október 1.-én a magyar koronajáradék 84 50 korona volt, ugyanekkor a románjáradék 90*50 korona. A török államkölcsön még a románnál is 10 fillérrel magasabban állott, sőt a pénzügyi nagy megrázkódtatásokkal járó háború hire Szerbiának is alig ártott meg jobban; a szerb járadék valami 3 százalékkal áll csak alacsonyabban a magyarnál, A társadalom mostohái. A természet, még mint egy életét boldog és munkásfiolozófia elvek szerint beosztó aggastyán, derűs képet mutat, de haj a deres fürtök költészete már csak a múltak költészetét dicséri, amely után következik az elmúlás, örökkévalóságba vagy a nihilbe való átmenet. A sárga lombokon átszürődő napsugár tilár bem a tavasznak reményt
