Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-10-06 / 40. szám
Mátészalka, 19)2. október é. J/. IV. évi 40. (183.) szám társadalmi hetilap. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. r-Mii Mi ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — •— — — — — 8 korona. Félévre —- — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — ■—- — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----- Egy szám ára 20 fillér. •---Fe lelős szerkesztő : Dr. VÍZSOLYI MANÓ. SZKRKKSZTŐSfia ÉS KIADÓHIVATAL: W E I S Z ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. A GOLGOTHA. 1849 október 6.-án nemzetünk szabadságküzdelmének Világosnál kiterített tetemére tizenhárom mártírunk tömeggyilkos- ságával terítette a tobzódó önkény a sötét gyászlepelt. Ha rágondolunk erre a borzalmas nemzeti gyásznapunkra, ereinket a borzongás futja át. Maid ezt hirtelen a vad és féktelen indulat váltja fel, szivünk gyors dobogással arcunkba kergeti a vért, s lázongó érzelmeink a vad, a kielégíthetetlen bosszúra ösztönöznek. Markunk ökölbe szorul, s szeretnénk nemzetünk megalázóit, martiraink hóhérait széjjel marcangolni, hogy kielégíthessük szenvedélyeinket és bosszút álljunk a gyalázatért. De Haynau és a vérbiróság tagjai rég a nagy, a mindenható biró : történelem itélőszéke elé kerültek, hogy otí, az igaz biró előtt számoljanak szörnyű gaztettükről, s tőle vegyék el borzalmas tettük megérdemelt büntetését. Nekünk a mártírok és bajtársaik unokáinak csak a megvetés áll ma hatalmunkban és az, hogy a múltnak példáján okulva, a hősi halált halt mártírok dicsőséges viselkedéséből bátorságot merítve, úgy intézzük korunknak, a jelen kornak küzdelmét, hogy munkásságunk nyomán dicsőség teremjen; és valósuljon meg a nagy eszme, valósuljon meg a nagy, a boldog és szabad Magyarország. Arra kell törődnünk, valósuljon meg amiért apáink harcoltak, amiért annyi dicső honfi vére folyt. Legyen e hon határán belül dicső, boldog és szabad a nemzet! Legyen újra nagy és hatalmas a magyar! A szabadság, egyenlőség és testvériség szent jelszava, mint élő valóság tegye hatalmassá és oly erőssé a magyar nemzetet, hogy ne csak a múltról, de a jelenről is joggal zenghesse a költő e nemzet nagyságát . . . ... De mi is volt, mi is történt 1849 október 6.-án? Egy gyalázatos vérbosszú, amely örök szégyeubélyeget nyomott elkövetőire, mert azt minden emberi érzelemből kivetkőzött bestiálitással úgy hajtották végre, hogy az az összes kullurnemzetek jogos megbotránkozását hívta ki maga ellen, s melyet nem a legyőzők a legyözöttek'ke'1 szemben követtek el, hanem a harmadik hatalom által tehetetlenné tett nemzeten egy oly hatalom Tiajtott végre, melynek fegyveres ereje addig csak a rükverszmarsban tüntette ki magát. A lég madara, az erdő vadja csak akkor boldog, ha független és szabad. Az ember, az isteni teremtmények legneme- sebbike sem lehet boldog csak úgy és csak akkor, ha — miként alkotatott — független és szabad. S mert az erős minden hatalmával a gyöngébb elnyomására törekszik, a gyöngébb veleszületett természeti ösztönénél fogva örök küzdelmet folytat az elnyomók elien. Küzd a szabadságért, küzd emberi természete adta jogaiért, s bár küzdelmében ereje megtörik, elbukik, mihelyt leheti: újra talpra áll, hogy ottan folytassa a csatát, ahol abban maradt. Ha a történelem lapjait kutaljuk, láthatjuk, hogy ez a küzdelem örök; tapasztalhatjuk, hogy ez a küzdelem a társadalmi és államformák mai alakjának berendezkedését teremtette meg; láthatjuk, hogy amióta elnyomók vannak, mindég akadtak és akadnak olyanok is, akik az elnyomás megszüntetésére, a szabadság kivivására törekszenek. A magyar nemzet, melynek sorsa a megpróbáltatások szakadatlan láncolatából áll, szintén örök-küzdelmet folytatott. Az elnyomók hatalmát szüntelelen igyekezett megtörni, s bár a küzdelemben mindig elbukott, a kétségbeesés rajta soha sem vett erőt, hanem mihelyt alkalom nyílt: széttépte bilincseit. 1848-ban, amikor az egész Európa lángtengerbe borult, amikor az elnyomott népek tudatára ébredtek természetadía jogaiknak s felismerték, hogy »a nép szava az Isten szava«, hogy amit a nép akar, azt az Isten is akarja, nemzetünk szintén felébredt évszázados aléltságáből és lerázta a rabság járomát. A nemzet méltóságos fellépése, vernéikül kivivőit szabadsága azt engedte remélni, hogy végre a testet öltött szabadság ‘Örök éltü lesz, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség élő valósággá, a nemzet minden egyes tagjának tulajdonává fog válin/. De nem igy volt. Végzetünk véri kívánt és az öldöklő fegyverek ezrei osztották a halált. Az elnyomók magukhoz tértek pillanatnyi káhultságukbői sa rendelkezésükre álló minden eszköszt felhasználtak arra, hogy "bitorolt 'hatalmukat visszaállítsák, s a jogokhoz jutott nemzetet annak élvezetétől újra megfosszák. A magyar haza annyi vérrel áztatott földjét idegen hadak ezre lepték el, de e nemzet, mely jogait méltóságteljesen vivta ki, megmutatta, hogy azokkal nem csak élni tud, hanem azokért a jogokért képes a nagy, a dicső küzdelemre is. E dicső küzdelemben az ifjú honvédség diadalról diadalra vitte azt a zászlót, melyet a szabadság, egyenlőség és testvériség védelmeért fogott kezébe és mindenütt szétverte az elnyomók hadát. De a megsemmisült hatalom nem nyugodott, idegen hadak százezreit hozta segítségül, s dicső küzdelmünknek Világos és az aradi "Golgotha lettek szomorú végállomásává. Haynau pedig, a bresciai hiéna, aki addig a rükverszkoncentrirung hős vitéze volt. mihelyt az orosz segítség révén hatalomhoz jutott, megkezdte azt a munkát, a mely a Nérók vandalizmusát is sokszorosan feiül- kialadta, amely örök szégyent hozott reá az egész müveit világ előtt. 1849 október 6.-án Aradon kivégezték nemzetünk tizenhárom nagyját, névszerinti Aulich Lajost, Damjanich Jánosi, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knesich Károlyt, Láhner Györgyöt, Gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Lázár Vilmost, Nagy Sándor Józsefet, Pöltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Gióf Vécsey Károlyt. E tizenhárom mártír haláliával pecsétel tetett meg az a nemes küzdelmet, -amelyet örök dicsőségnek tekint — ameddig él e hon minden magyar. S Arad, a magyar nemzet szomorú Golgothája szent hely lesz mindenkorra, a vértanúink sírján nyíló virágpázsit pediglen a hazaszeretet éltető illatát fogja szórni a viiág minden tá^a felé. PUSKÁS LAJOS
