Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-01-26 / 4. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA 4. (147.) szám csakis akkor biztosítható, ha a közreműködésre, nagyobb erkölcsi sulylyal biró egyén, vagy intézmény tesz kezdő, irányitó és vezető lépéseket. De tény továbbá az is, hogy igen sok társadalmi intézmény éppen azért nem születik meg, mert az arra hivatott, nagyobb erkölcsi sulylyal biró egyének tartanak — sokszor igen jogosan — attól, hogy fellépésük a mély közöny miatt eredménytelen lesz s nem akarván kitenni magukat a csalódásnak, inkább tétlenek maradnak. De mert a járási közkórház megvalósítása felette szükséges, valakinek meg kell indítani érdekében a kívánatos hivatalos mozgalmat s a járás központja képviselő-testületére — mint elég erkölcsi sulylyai biró intézményre — hárul elsősorban és főleg az a kötelesség, hogy a kezdő-, irányitó- és vezelö-Iépé- seket hivatalos területen megtegye. Ennélfogva Mátészalka nagyközség képviselő-testületétől e lépések megtétele méltán és jogosan e! is várható. Az ingyen telek nyújtásával s az indítványban foglalt módon való anyagi hozzájárulással a községre elviselhetetlen és oly mérvű terhek, amelyek a közkórház megvalósításában kellő ellenértékét ne találnának nem hárulnak s igy e részben sem szorul a javaslat bővebb indokolásra. Tekintve, hogy a kórház megvalósítása társadalmi kérdés és az egész társadalom együttműködését kívánja, a községi képviselő-testület pedig már szervezeténél fogva sem alkalmas a részletes kivitel megvalósítására, feltétlenül indokolt az, hogy a társadalom irányítása, a társadalmi hozzájárulás biztosítása és a részletek kivitele a társadalom testéből, a társadalom vezetésére hivatott egyénekből alakított bizottságra ruháztassék. * De mert, amint fentebb említettük, a sikeres akció kifejtéséhez fontos kellék az erkölcsi sulylyal és társadalmi tekintélyiyel biró egyének közreműködése, a bizottságba részvételre íelhivandók pedig úgy állásuknál, mint a népszerűségüknél fogva is csak javát szolgálhatnák a célnak s az országos, történelmi nagy nevet viselő önagy- méltósága özv. Tisza Kálmánná úrnő őkegyelmes- ségének védnöksége biztos garancia volna sikerre; tekintve, hogy Őkegyelmessége évek óta nemcsak járásunk területén, de szomszédságunban lakik (sőt képviselő-testületünknek is tagja) s igy közvetlenül is és számtalanszor leheteti és bizonyára volt is alkalma (pld. az ököriíői katasztrófa alkalmával) meggyőződni a járási kórház szükségességéről és tekintve, hogy el se képzelhető, hogy Önagyméltósága ne viseltetnék érdeklődéssel ügyünk és részvéttel bajaink iránt; végül ösmerve Önagyméltóságának humánus jótékonyságát; —hisz- szük és reméljük, hogy a védnöki tisztséget annál kevésbé is hárítana el magától, mert Ökegyelmes- ségének igy alkalma nyílnék arra, hogy a magyar elhanyagolt közegészségügy, az emberszeretet, a humánizmus történelmében ugyan olyan ragvogó betűkkel írja be a maga nevét, mint amilyennel nagyemlékű férje az ország politikai történetébe irta be a saját magáét. . . . Valóban, a magas hangzású Dégenfeld, avagy a Clió vésőjére rég rákerült Tisza neveket őkegyelmessége a maga részéről méltóbban és szebben soha meg nem örökítheti, mint ha ezek - egy önagyméltósága hathatós és odaadó erkölcsi ! és anyagi támogatásával létesített — és e tekin- I tetben ínséges járásunk — közkórházának homlok- i zatán diszlenének. . . . Mindezzel indítványunk e részét is teljesen indokoltnak tekinthetjük. A járási községeknek, mint politikai testületeknek, a polgárság sociális kívánalmai érdekében fokozottan érdekükben áll egy járási közkórház létesítése s annak érdekében áldozatot is kell hozniok. Különben közegészség- ügyi kérdéseknél a községek mindég szívesen hoznak áldozatot, amire példa Hodász községnek néhány igazán szociális, a humánizmus magaslatán álló, csak a közelmúltban meghozott határozata is. Ennélfogva a többi községek képviselőtestületeinek megkeresése az erkölcsi és anyagi hozzájárulás céljaiból indokolásra sem szorul. Annál kevésbé, mert a járási községek közül mindössze két községben van egy-egy orvos és egy-egy gyógyszertár, tehát a járási kórház áldásait a járási községek éreznék leginkább, lévén tehát igy rájuknézve még szükségesebb a kórház, mint nekünk, mátészalkaiaknak, kik könnyebben jutunk orvosi gyógykezeléshez. Az indítványnak a környékbeli kórházak és a járás orvosi karának felkérésére irányuló része abban leli magyarázatát, hogy igy megközelítőleg számszerű pozitív adatokkal leend beigazolva úgy e járási kórház felállításának eiengedhetetlensége, mint a már hivatolt s idezárt hirlapcikknek ama része, mely a felállítandó körhóz várható bevételeit ismerteti. Tekintve pedig a kórházaknak a humá- nitás iránti kötelességét s orvosi karunk közismert szociális gondolkodását nem lehet kétségünk az iránt, hogy a járási kórház igen fontos népjóléti intézmény megvalósithatását a kért kimutatások mégkészitéséve'l is előmozdítani törekszenek. Pénzintézeteink soha sem zárkóznak el ha valamely humánus intézmény megvalósításáról van szó s a járás területén levő hitelszövetkezetek jövedelmük egy részét különben is jótékony célra kötelesek fordítani. S tekintve, miként a pénztézetek finánciális érdeke is kívánatossá teszi az emberi élet mentését s tekintve, hogy a társadalmi egyleteknek a humanizmus és emberszeretet ápolása a bevallott céljuk: ezeknek az adakozásra való felhívása szintén teljesen indokolt. A vármegyei pótadó célja nem egyéb, mint a közrend és közegészségügyi kérdések biztosítása, s intézményeinek megvalósítása, miért is a vármegye hozzájárulásának kikérése indokolásra nem szorul. Annál kevésbé, mert ha községünkben a járási kórházat felállítottuk, a vármegyei közkór- ház járásiig általi igénybevételétől felszabadul. Nem szorul bővebb indokolásra az sem, hogy az állam, amelynek úgyszólván egyedüli kötelessége volna kórházunk felállítása, illetőleg a köz- egészségügy szükségleteinek ellátása, csak morális kötelességet teljesiti, ha bennünket, kik egy tekintélyes állami kötelességet veszünk magunkra : támogat és hozzásegít e helyette végzett munukánk sikeréhez. • A dr. Wekerle Őkegyelmessége, a főispán ur Öméltósága, az alispán és a kerületi képviselő ur önagyságáék felkérése a díszpolgári, il letőleg a hivatali állásban nyeri magyarázatát épp úgy, min t a mint a főszolgabíró ur Óméltóságának, a járás jegyzői, lelkészi és tanítói karának fokozottabb igénybevétele is. Végül a lárgysorsjátékra vonatkozó indítványunkra nézve csupán annyit kívánunk megemlíteni, hogy a nagyobb nyerési esélyek a sorsjátékban való részvételt nagyobb mérvben teszik valószínűvé s igy nem túlhajtott remény az sem, hogy ebből 80000 korona remélhető, miután egyes nyereménytárgyak visszamaradnak s tömeges vételnél a névértéken jóval alul szerezhetők be a kisorsolandó dolgok s az igy előálló feleslegek az értékesítés költségeit fedezni látszanak. Mátészalka, 1912. évi január hó 26.-án. Tiszteletteljßsen : A „Mátészalka“ Szerkesztősége. Általános drágaság. Régi igazság, hogy nem boldog a magyar. Mikor mindenfelől húzzák, nyúzzák, szorítják, nyomják. Hogy tud ilyeténképen zöldágra jutni, hogy tud ilyen viszonyok mellett tisztességesen megfelelni kötelességeinek. A jövedelem nemhogy emelkednék, inkább csappan; ennek tllenében óriási mértékben és megállapodás nélkül emelkedik mindennek az ára. A két legfontosabb kelléke a társadalmi életnek: az élelmiszer és a lakás szemérmetlen módon megdrágult. A hús szinte megfizethetlen ; a lakás ára szintén oly aránytalanul nagy, hogy a szükes viszonyok között élő ember, még kisebb lakásban huzza meg magát, hogy valahogy lakhassák. Ha nálunk valami megdrágul, az okát nem kell nagyon kutatni s csak a szomszédba kell mennünk, hát láthatunk vidáman dörzsölő kezeket, megelégedettségtől derűs ábrázatokat. A mi jó osztrák szomszédjaink mindig gondoskodnak arról, hogy nekünk egy kis mulatságot szerezzenek ; összeállnak a nagy iparosok, vállalkozók és egyszeriben elhatározzák, hogy ennek vagy annak a nélkülözhetetlen cikknek, tárgynak árát felsrófolják. A kinek nem tetszik, ne vásároljon belőle; ha meg vásárol ugrálhat mellette; de fizetni kell érte, akár tetszik, akár nem. Így vagyunk kiszolgáltatva Ausztria kénye kedvének, kapzsiságának, nyerészkedési vágyának. így gondoskodtak arról, hogy a szerb határvám révén, a marhahús ára tetemesen felszálljon; igy gondoskodnak arról, hogv mindent drágán megfizessünk, ebben nyilvánul meg a közös vámterület áldásos volta. Azért kapálódznak úgy odaát az önálló vámterület ellen, a mikor emelhetnek majd árakat az osztrákok, de saját testvéreik számára. Hogy aztán oly nagy arányokat öltenek a kivándorlások azon nem lehet csodálkozni. Elvégre az a munkaszeretö, dolgos, izmoskaru földmives munkás nem várhatja a sültgalambokat, mert a család jól nem Iakhatik reménykedésből. Vagy nem kap egyáltalán munkát a szegény ember, vagy munkáját oly gyatrán fizetik meg, hogy legszerényebb életmódja mellett sem telik mindenre, mire szüksége volna. E két ok készteti a kivándorlásra főleg azokat, a kiknek még van valamelyes vagyonuk s ennek roncsait megmentendő, itthagyják szülőhazájukat, holott szívesebben dolgoznának idehaza ha lenne mit, örömesí maradnának itthon, ha munkájukat csak annyira megfizetnék, hogy családjukkal el tengődhetnék. A világ egyik részében sem aknázzák ki úgy az embert, mint nálunk, szép Magyarországon. A ■ kizsákmányolásba 1 valóságos versengés fo*?;k a leihetet’.ne*, között. Á lakás-uzsora vígan toozódik. ; Miután elsősorban is a fővárosban emelkedik bö- I láthatatlan magasságra minden elképzelhető dolog- I nak sz ára, te; ; .zc-lesen a középpontból szerte ágazódik ez az ország megannyi részébe s úgy megszületik az egyetemleges, általános drágaság. A közönség hiába jajveszékel, hasztalan siránkozik és kézzel-lábbal tiltakozik ilyen brutalitások ellen, az illetékes körök vajmi keveset törődnek és ha törődnek — vajmi keveset tesznek — talán nem is tehetnek — a nép feltétlen jogos és méltányos panasza kielégítésére. A hiba tulajdonképen a nálunk örökösen széthúzódó, semmiben össze nem tarló, egyöntetűen eljárni nem tudó társadalomban rejlik, mely egy ideig sopánkodik s aztán belenyugszik a változhatatlanba. Akkor nem csoda, ha vérszemet kapnak a dúsgazdag gyárosok, nagyiparosok, háziurak s minden nagyobb lelkifurdalás nélkül emelnek akkor és any- nyira, amikor és amennyire nekik jól esik. A nagy közönségnek a millió és millió állampolgárnak kell sztrájkolni ilyen indokolatlan és sérelmes emelések ellen ; ki lehet a dúsgazdag embereket is éheztetni, mint a malommunkások szrájk- jánál is láttuk, mely a munkások győzelmével végződött. A jómódú malmosok beadták a derekukat, mert belátták, hogy sokáig nem lehetnek el a munkások nélkül. Erős szerveszkedéssel, egyöntetű eljárással presz- sziót lehet gyakorolni mindenféle erőszakos és a meggazdagodás nagyobb emelésére irányuló áremelések ellen. Akkor majd lejebb esik az álluk a most még elvakult élelmiszer uzsorásoknak. FÉRFI-, NŐI- és GYERMEK ÚJDONSÁGOK!! A következő áruk leszállított árakon kerülnek eladásra. U. m. játék- és bőr- áruk, kézimunkák, térti- női kalapok és sapkák, szőrme boák, mindenféle téli áruk és divatcikkek. A vásárló közönségnek saját érdeke ezen kedvező alkalmat el nem mulasztani! Szigeti Ármin divatáruháza Mátészalka.
