Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-01-05 / 1. szám
3. oldal. MÁTÉSZALKA 1. (144.) szám 4y R E K. MÁTÉSZALKAI BUBORÉKOK Rovatvezető: ANONYMUS. (— A kis-nők bálja. — Az aszfalt. — Mi és a miniszter. —) A kis-nők holnapi bálja most Mátészalkán és járásán, de sőt e határokon túl és a fő-fö- szenzáciő. Semmi kétség: a siker teljes lesz. Nem is lehet ez máskép, ahol annyi odaadással, rátermettséggel és rutinnal fognak mulatság rendezéséhez a szépnem legszebbjei és legjobbjai. És hozzá: oly nemes cél érdekében — és mi tagadás: a mulatságra kissé ékes publikum között. És ez a két körülmény az éppen, amely most ismét toliunkra hoztá a kis-nők holnapi bálját. Most szomorúan látjuk, hogy milyen elhanyagolt, magárahagyott a vidék, ahol minden, de minden csak a saját erejéből születhetik meg. Egy-emberként kell talpra állania e városka egész nagy társadalmának és nekifeszitett, vállvetett munkával dolgozni és újra dolgozni, hogy hozzájussunk valamihez, amire égető, halaszthatatlan szükségünk van s amit az államnak kellene megteremteni. A mostoha viszonyok között még örülnünk kell, hogy vannak lelkes hölgyeink, akik kezükbe veszik a mi társadalmi mozgalmaink meg-megszakadó fonalát. És különösen örülnünk kell, hogy e lelkes hölgyek névsora élén Pécliy Lász- lóné és Szálkái Sandorné úrasszonyok neve tün- döklik. A Péchy Lászlóné nemes emberbarátságát már többször megörökítették e lap hasábjai, mig Szálkái Sandorné odaadó munkásságát az ö erdemes nőegyleti tevékenysége dicséri. Milyen szép, milyen nagy, milyen dizsö dolog is az, mikor társadalmunk e két vezető pozícióban lévő úrasszonya kezet fogva gyámolitja, tapasztalataival segíti a köztéren mégcsak tipegő, de csodálatosan lelkes leánysereget 1 És milyen szép dolog, hogy ez a leánysereg nemcsak mulatni vágyik, de a jótékonyság legszebben viruló babérjára is érdemeket szerez. Íme: kéregetésekkel, összeláncolással s az ég tudja mi mindennel akarnak kórházat létesíteni. És azt mondják Mátészalka urleányai: vigadjunk a magunk gyönyörűségére, de a nyomor enyhítésére. És ebben az a legíelen.előbb, hogy a nyomor enyhítése főbb dolog s előbbre való nekik, mint a maguk méltán vágyott gyönyöre, mulatsága. Y égre! »Annyi balszerencse és oly sok viszály után« meg sem fogyva és megsem törve: diadalmaskodott az aszfalt. Hogyisne diadalmaskodott volna, mikor a múlt évi legutolsó képviselő-testületi ülés már kiadta vállalatba elkészítését. A tavasz verőfényc, madárdala és káprázatos virágszőnyege aszfaltot jelent nekünk! A gólya-madár ez úttal nagy, hatalmas üstöket hoz (persze ezekkel nem a kéményre, hanem az utcákra száll) s a tavasz ózondus illatába beleAánattal a lelkében, sebael a szivén — hisz ez csak haldoklás lenne, kínos regetálás. Hát ezt nem akarja. Pihenni akar. Olyan betegnek, fáradtnak érzi mngát. Csak a halál az egyetlen megváltás — az örökös mozdulatlan nyugalom . . . Az Íróasztalhoz ment. Olt őrizte azt a revol- amellyel szegény szerencsétlen apja megölte magát. Ennyi öörökség jutott. A többit elvitték a hitelezők. Ezt is jóformán lopva hozta ide, sem tudott róla. De nem iudta ott hagyni; mintha érezte volna, hogy még szüksége lesz rá Megnézte : meg is volt u sem rozsgált, alig egy féléve. Csa; ányzott. Az az egy! a halálos. De halálos ez va- lemennyi. Csak nyugatom. A tükör elé állt. Még «sak a szive sem dobogott hevesebben; íélresimi- totta halántékáról az apró, göndör hajszálakat, aztán oda, ahol a legjobban átlásszanak a finom bőrön a kék erek — odaszoritotta a hideg csövet — aztán egy durranás, egy zuhanás — és csend, mélységes, halálos nagy csöndesség . . . Az újságokban azt írták: megölte a szive. Egy pár érzékeny lelkű kislánz tán még is lcöny- nyezte. A zsurokon azt beszélték : romantikus vojt; érdekesen halt meg. A nénje azt mondta: jól járt, nem erre a világra való volt. S talán ez volt a legigazabb . . . fog vegyülni az orrfacsaró szurokkátrány nehéz szaga, amely olyan nagyon kedves lesz nekünk. Hosszú, nagy és erős küzdelemmel jutottunk ám idáig. Több, mint egy évtizede annak, ami, kor Mátészalka képviselő-testülete először mondotta ki : legyen aszfaltjárda Mátészalkán 1 Hogy mért valósul csak most ez a községi határozat? Bizony egyszerű oka van ennek. Nagyot változtak a dolgok Mátészalkán, melyre már ráfujta szerencsére az evolúció első lehelletét. Milyen más volt még csak öt év előtt is a helyzet, amikor több mint egy évtizedre akarták valósággal bilincsbe verni a község egyjk legfontosabb közszükségletét kielégítő közvállalati szerződésében Mátészalkát. És nem volt senki, egy, egyetlen egy ember, aki vétót mert volna kiáltani. Csupa görbe gerinc, csupa meghajtott fej. És ezek felett büszkén, ellentmondást nem tűrve tekintett végig mintegy diktátor, mint egy parancsnokid kegyur: az önkény. Ma: más világ járja, A bálványok nem szentek többé s kiderült róluk, hogy csak amolyan élettelen, köhőlfaragolt istenek. Ma már belátjuk, hogy igaza volt gróf Tisza Istvánnak akkor, mikor azt irta az újságírói almanachba, hogy a harcok tüzében acélozódnak meg az eredmények. Ma már nem járja folyton a bennünket majd két évtizeden át pusztított mondás; »én nem izélek.« Bizony ma már »izélünk« és rájöttünk arra, hogy »az okosabb enged« filozófiai tétellel szaturálva a marha megy a vágóhidra. Az »okosabb« bizony nem engedi a jussát és mindig »a sza- marabb szenved.« * M átészalka abban a kellemes helyzetben van, hogy sürven vált leveleket az igazságügyminiszter őnagyméltóságával, aki mindenáron a mi igen vékony kis bőrünkön akarja, úgy látszik, bespórolni aztf ami a Dreadnougthokra kell szeretett hazánknak. A teremfáját neki, micsoda takarékosság! Ilyet még nein pipáltunk a közpénzek kezelése körül 1 Járásbirósági helyiséget adtak bérbe az államnak — mondja Justitia magyarországi pápája — nesztek, itt van érte annyi bér, mintha másfél krajcárt Ígérnék egy zsemléért. És a város, a szegény város zsénben van. Elvégre a zsemlének mégiscsak két krajcár az ára világteremtése óta és mégse lehet odaadni másfélért, ami egyésháromnegyedben van — mi úgy éljünk ! — »magunknak.« Csakhogy : ott a hatalom és itt a szorultság, Mert kihez forduljunk, ki se& lsen mi rajtunk?! Talán Wekerle Sándor?! Aki ‘Mátészalkának díszpolgára és e minőségében tett is már any- nyit értünk, hogy a díszpolgári oklevelét ünnepélyesen elfogadta az azt szállító küldöttségtől. No: ígéretet biztosan kapnánk tőle. De ugy-e, ez most nem volna elég. Mi hát a teendő? Kihez forduljunk ? . . . . . . Hopp, megvan! A földmivelésügyi miniszter úrhoz ! Öt kérjük meg szépen, hogy nyissa meg erszényét az igazságügyi miniszter ur előtt. Csak kis összeg erejéig. Csak ezer koronácskáig ! Annyi összegig, mint amennyit a megyénkbeii agarászegylet számára volt kegyes adományozni. Biz isten: nem teszi rossz helyre ezt az ezres bankót Serényi gróf őkegyelmessége. Elvégre, ha az agárfutás uripassziója megérte ezt a kis támogatást égy olyan egyesület részére, melynek tagjai mellesleg igen jó módúak és megyei viri- lisek, úgy megéri ezt a kis kékhasu bankót az is, ha Mátészalka község legalább a kamatait kapja meg annak a tőkének, melyet az állami igazságszolgáltatás rendelkezésére bocsátott azokból az adófillérekből, melyeket mi izzadtunk ki, e község lakói, akik között olyan sokan vagyunk, kik nem szerepelünk vagyonunk, földbirtokunk révén a megyei virilisek lajstromában. ____ oó. — Bizottsági tagvalasiüíás, A vármegye törvény- hatósági bizottsága a m ‘güre edett választott vili. bizottsági tagok választásának napjául 1912. évi 30 napját tűzte ki. — Megsemmisített község.-bizottsági választások. Dr. neinestóthi Szabó Albert több szabálytalanság miatt felebbezést adott be a közig. biz. tagválasztás ellen. A miniszter a választást teljes egészében megsimmisitette. — Hodász községnek akorcsmák vasárnapi zárvatartása iránti határozatát a vmgyeitör- vényhatóság biz.ottsága helyben hagyta és Reichmann Ignác hodászi lakos ez elleni felebbezését elutasította — Dr. Kölcsey Ákosra vonatkozólag nnilt évi 51.-iki számunkban minden alapot nélkülöző hirt közöltünk, amely arról szólt, mintha öt baleset érle volna. Mint utóbb értesülünk e valótlan hírünkkel rokonai és ismerősei körében nagy rémületet keltettünk. Midőn e téves információból eredő hir és az ez által akaratunkon kívül okozott kellemetlenség fölött sajnálatunkat fejez, ük ki, szükségesnek tartottuk ezt olvasóinkkal is közölni. — A megyei közgyűlés, mely múlt hó 28-.án tartatott, elfogadta a megyei kis- és nagy községek vásárrendlartási szabályredeletét. — A matolcsi tragédia tényállásának tisztázása iránt szorgosan folytatják az illetékes hatóságok a nyomozást. Ennek a nyomozásnak —* mint értesülünk — már pozitív eredménye is van. Éspedig olyan, amely — amint ezt szívesen regisztráljuk — igen kedvező a tragédia hősére, Szo- lomáyer jegyzőre. jYíegállapitást nyert ugyanis — mondja forrásunk —hogy s~.erencsét/eoségröl van sjó, amelyben Szolomayernek semmi része sincs. — Felhívás Szatmármegye méhészeihez. A múlt év októberében báró Vécsey László diszelnöksége és dr. Qlatter A. Béla elnöksége alatt — mint annak idején megírtuk — magalakult a »Szatmár- tnegyei Méhészeti Egyesület,« mely most azon kérelemmel fordul szatmármegye méhészkedő lakosaihoz, hogy az egyesületbe mentői számosabban belépni szíveskedjenek. Az egyesület székhelye, hol évi közgyűléseit tartandja: Szatmár-Németi. Vándorgyűléseit azonban egy-agy méhészkedő központon fogja tartani. Célja ezen egyesületnek a méhészet fejlesztése, módozatainak ismertetése és terjesztése. Ezen célból törekedni íog az egyesület a méhlegelők javítására, a méz értékesítésének megkönnyítésére. Minden tag ingyen kapja az Újpesten megjelenő »Méhészet« cimü szakfolyóiratot; az egyesület továbbá a méhészeti eszközök beszerzésénél is kedvezményt eszközöl ki tagjainak. Tagsági dij évente 4 korona. Ezenkívül fizetendő belépéskor egyszers- mindenkorra 1 korona beiratási dij. Jelentkezni lehet dr. Qlatter A. Béla nagyecsedi körorVos, elnöknél vagy Vrannay Kálmán gazd. szaktanító, e. titkárnál (Szatmárhegy). Pénzküldemények, (melyek esetleg a külön jelentkezést szükségtelenné teszik), Qaál Lajos egyesületi pénztárnokhoz küldendők, ^ajta u. p. Nagypeleske. — Mátészalkai Közgazdasági Bank r. t. 1911. évi közgyűlését f. hó 21.-én d. e. 11 órakor tartja meg. — Választás. Az ópályi-i aut. orth. izr. fiókhitközség a központi iroda rendeletére Lieber- man Ármin rabbi elnöklete alatt e hó 2.-án tartotta általános tisztújító közgyűlését, melyen a következők választatak meg: Élnök: Klein Lajos. Gondnok : Fischer Mór. Jegyző: Markovics Ferenc. Penztárnok : Kléinman Ferenc. Ellenőr: Roós Ignác. Választmány: Qrün Máyer és Króhn Ábrahám. A választás egyhangúlag ejietett meg. — Eljegyzés. Reizman Zálikát Rohodról eljegyezte Grósz Károly Paposról. — Vakmerő támadás. Orosz Menyhért ilki lakost ebéd közben saját lakásán László Sándor és Nagy Sándor régi haragosai vasvillával megtámadták és életveszélyesen megsebesítették. A csendőrség a vizsgálatot megindította. — December havi statisztika. Születettekr Szilágyi Árpád ref., Erdei József g, kath., Izsoó Juliánná r. kath., Rác Jolán ref., Kovács Sándor ref . Cine József ref., Gáti István ref., Gulyás Erzsébet g. kath., Böjti Hona ref., Éless Magdolna ref.. Iloncai Erzsébet g. kath., Grünbaum Regina izr.. Szarvas Erzsébet r. kath., Szikora Rozalia r. kath.,. Gál Etelka ref., Tóth Juliánná ref., Tóth Olga Erzsébet ref., Sikli Károly r. kath., Pataki Ilona izr. Halálozások: Róth Ferenc 2 év r. kath . Jónás Erzsébet 33 év ref., Kádár Zsiginond 75 év ref., Izsoó Juliánná 4 nap r. kath., Nagy József 5 év r. kath., Soltész Mihály 32 év r. kath.. Pisz- tunier Zsigmond 7 év r. kath., Dávid Rozália 3 hó- ref., Makiári Maliid 4 hó ref., Mertz János 74 év r. kath., Gál Etelka 10 nap ref., Kovács Ida 2 ev ref., Klein Márkusz 66 év izr. Gál Anna 2 év ref. Házasságok: Csíki Gyula, Nagy Margit ref. Szúnyog Bertalan, Weisz Szeréna izr. Frank Lázár. Eisenberger Hani izr. Brátis László g. kath, Rác Amália ref. — A megvámolt vendég. Fried Ármin helybeli nagybérlő a karácsonyi ünnepekbe ellátogatott Grün Dezső vásárosnaményi földbirtokoshoz, hol idejét kellemesen vélte eltölteni. Ez ellen nem is lehetett kifogása, hanem annál jobban megbámulta, mennyire kifejlett jó ízlése van már a jó, vidéki kántáló gyerekeknek a szép iránt. Finom úti bőröndjét ugyanis a vendéglátó nagybérlő az előszobában helyezte el s mig ő kellemesen töltötte idejét a Grün család körében, addig az est folyamán több kántáló csapat egyik enyves kezű tagja az értékes bőröndöt tartalmával egyetembe ellopta. Csak másnap, midőn távozni készült, vette észre, hogy bőröndjét — elkántálták. A tetteseket keresi a csendörség, de valószínűleg az érdemleges eredménynek ők is kántálhatnak. — A vármegyei „Hivatalos lap“-ból. Hirdetmény. 788—1911. sz. Szabó Lajos kovácssegéd 33—900. nyt. sz. alatt hivatalomtól nyert munkakönyvét elvesztette, — megsemmisítem. Mátészalka, 1911. december 12. Péchy, főszolgabíró. Körözvény. 70—911. sz. Fecske József 17 éves ref. kályharakó hivatalom által jogerős Ítélettel 5 korona pénzbüntetésre ítéltetett el. Ezen ítélet végrehajtása elől ismeretlen helyre távozott. Felkérem az összes hatóságokat, hogy holléte iránt nyomozni, feltalálás esetén hivatalomat értesíteni szíveskedjék. Mátészalka, 1911. dec. 20. Dr. Dienes Dezső, szolgabiró. Körözés. 912—911. sz. Törő Ferenc 44 éves ref. hodászi lakos fenti számú jogerős ítélettel 4 K pénzbüntetésre lett ítélve, ítélet végrehajtása elől ismeretlen helyre távozván, felkérem az összes hatóságokat holléte iránt nyomozni, feltalálás esetén
