Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-05-31 / 22. szám
látésztlka, 1912. IY. éri. 22. (1*5.) szán. nájts 21. I TÁRSADALMI HETILAP. é MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. MNELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre —- — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona, á ----— Egy »zára ára 20 fillér. --Fe lelő» szerkesztő: Dr. VIZSOLYI MANÓ. SZERKESZTŐS ÉQ ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. HALOTTI-BESZÉD. A budapesti 1912. május 23-iki forradalomban elesett proletárok temetése alkalmából. Irta: Dr. VIZSOLYI MANÓ. Budapeat, 1913, májua 26. Utolsó utatok határárkánál Bajtársák, álljatok meg egy szóra 1 . . . Halhatatlanságtok küszöbén hadd emeljem meg kalapomat Előttetek proletár Testvéreim; hadd hajtsam meg Előttetek lobogómat: a »Mátészalka« zászlaját I ... Azt a zászlót, amelyre ugyan azon eszmék irvák, melyekért véretek hullott . . . Azt a lobogót, amely ugyanazon harcnak csatajelvénye, melyben Ti elestetek ... A hatalom a maga kiváltságának véd-várából Ellenetek küldte hadát, Rátok uszította rendórvérebeit. óh, az önző, balga zsarnokok! . . . Azt hitték, hogy a huszárattak és a rendőrgolyók el tudják hallgattatni a nép világot remegtetö csatakiáltását: »Jogot a népnek!« . . . De mily csalódás! Hiszen a népek lelkét, nagy és győzhetetlen elemek fütik, amelyek történelmi erővel törnek ki és rombolják le azokat a bástyákat, melyeken a népjólét, a szabadság, egyenlőség és testvériség ellenségei sorakoznak. Az a fékez- hetetlen erő, az a győzhetetlen hatalom, mely ott tajtékzik a tenger hullámfodrain; amely a gátjátszakitotta folyó vészthozó árát rohanva hömpölygeti; amely megrázza olykor e földiekét; amely ott fülik a tűzhányó mélyén; amely ott cikázik az ég villánkban — ugyanazon fékezhetetlen erő, ugyanazon győzhetetlen hatalom izzik a nép- evoluciókban is. Hát hadd látom: hol a világnak az a hadserege, amelynek emberi ereje megbirkózni képes az elemek természeti. erejével? Hát hadd látom: hol a világnak az a hadserege, amely elfojtani képes a forrongó néplélek hatalmát? Hát hol az az erő, amely meg tudja fékezni, mint Neptunus szigonya, a háborgó óceánt; meg tudja állítani a rengő főidet? Kalapácsoljátok a Vezúv kráterébe a Kárpátok minden ércét, hengeritsétek bár az Aetna nyitására Helvécia alpi sziklabérceit: kitörését megakadályozni képtelenek vagytok. Képtelenek; csakúgy, mintahogy játékszer és nem fegyver a szurony és a golyó hatalma a forradalmak titáni erejével szemben, mely miként az orkán, elemi erővel söpör végig a rabszolgatartó elnyomók önző, sötét seregén. Szurony, kard, golyó ... Megölhettek egy, kettő, megölhettek, tiz, húsz, száz, megölhettek ezer, tízezer, százezer embert, de e világnak jogait, emben/orsot követelő proletár-millióit ki nem irthatjátok. A nép jogos vágyait ki nem ölhetitek! Elégedetlenségét — melyet századok v^rlázitó igazságtalansága táplált — el nem oszthatjátok. Sóhajait is legfeljebb — és ezt is csak ideig- óráig — vissza,- de el nem fojthatjátok. Egy elesett helyett jön tiz másik; egy elnémított torok helyett száz más fogja odakiáltani a kiváltságok bitorlóinak: »Szabadságot a népnek!« . . . Azt a kardot, melyet a hóhérbárd üt ki a népszabadság hősének kezéből, már a vérpadnál másik hős markolja meg. Minden kiontott vércsepp- böl uj harcos fogamzik. A vérrózsák a szabadság isteni illatát árasztják, melytől szent- séges őrület szállja meg a jogokért küzdők táborát és a vérrel áztátott föld csirát fakaszt a szabadság magvából, szárbaszök- kenti és hatalmas fává növeszti, melyet a fergeteg se dönthet meg. Jézus-Krisztustól, a Nero fenevadjai elé dobott keresztény mártíroktól, a hugonottákon, protestáns gályarabokon, a francia forradalom őrjöngő népén keresztül, el egészen az 1848. évi magyar szabadságharcig, el 1849. október 6. vértanúiig, a világtörténelem mutatja meg, hogy a jogoknak érvényesülniük kell eióbb- utóbb, azokat sem hóhér, sem börtön, sem fegyver meg nem győzheti. De azt mondják a minden jót maguknak kisajátított elnyomóink: éretlenek vagytok a jogokra; a jogokkal nem élni, hanem visszaélni tudnátok csak ; hiszen ime: most is zendülést ütöttetek, nem kíméltétek ami legszentebb: a mások életét, egészségét és tulajdonát. . . . Halljátok e gaz beszédet, ott leszögezett koporsótok mélyén, proletár Testvérek?! Úgy ? Éretlen-e a szabadságra az arany- kalitba zárt madár, mely a legelső alkalommal, ahogy megnyílik előtte a lehetőség aj- Lapunk mai száma 8 oldal. taja, otthagyja a cifra börtönt és visszaröpül a liget csalitjába? Éretlen-e a szabadságra »Nubia párduca«, mely nem áll be igavonónak? Éretlen-e a jogokra az, aki baromi megadással és szorgalommal telje- jesiti kötelességét ? Éretlen-e a jogokra az, aki a társadalmat termelő munkájával fent- tartja? Hát nem tud-e a megadott jogokkal élni az, aki ajkain mosolylyal kész halni a megszerzendő jogokért?! . . . Úgy? Ti zendülést ütőiteket?! Hát századok rabsága; évtizedek szolgai megaláztatása; annnyi szenvedés, elnyomás; annyi szivszaggató keserv nem törhetnek ki, nem szakadhatnak ki kebletekből soha? Már felszisszennetek, felsóhajtanotok, feljaj- dulnotok sem volt szabad? Emberek vagytok, hús és vérből valók, de Krisztusi megadást és angyali türelmet követelnek Tőletek. (Óh, igen: türelmetek angyali, de birkáé a sorsotok!) Nos: zendültetek í És vajon miért? Nem-e a végszükség, nem-e a jogos védelem adta kezeitekbe az utca felszaggatott kövét? Nem-e csak jogos követelésieket akartátok behajtani? Hát szabadságra méltatlan, jogra éretlen ember az, aki jogos, megítélt követelését állam karhatalmával erőszakkal hajtatja be. Hát nem az istenségtől odaítélt jogotok, követelésetek a szabadság, melyet még akkor Ítéltek Nektek, mikor embereknek születtetek, de valahányszor e jogotoknak csak legkisebb részletét is behajtani próbáltátok a több tizezerholdas elnyomoritók mindég fizetésképtelenséget jelentettek ?! Úgy ? A kiváltságosak érettek a jogra; ők nem élnek vissza vele? Hát kik hoztak itt olyan törvényeket, melyek az állam minden terhét a koldusok nyakába varrják? Hát kik hoztak itt olyan törvényeket, hogy egy csipetnyi sót nem tehettek a száraz kenyeretekre anélkül, hogy az államnak ne adózzatok? Hát kik sajátították ki a kultúrát a maguk számára és neveltek fel huss millió magyar közül csaknem tízmilliót Írástudatlanul? K'fc alkottak olyan törvényt, amely a milliomos hitbizományokat mentesti attól, hogy adóba, tartozásfejében dobszóra