Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-17 / 7. szám
4. ©Ida!. MÁTÉSZALKA 7. (98.) szám. » iránt. Ezt a meleg rokonérzésünket már több Ízben elárultuk, mert meggyőződésünk, hogy a reformációnak köszönhető jegyedül, hogy »él magyar, áll Buda még.« Azért előttünk elítélendő dolgok a protestánsok egyházi átok alá vetése, vérpadra hurcolása, gályarabsága, amivel a katolicizmus (és nem a zsidó (?) »Mátészalka«) üldözte a protestánsokat, és elítélendők a »ne te- mere« és »Borromeus« féle intézkedések is, amelyek hivatalból kell, hogy »szent« dolgok legyenek Bertók ur (és nem a zsidó (?) »Mátészalka«) előtt. És ha mi igy vélekedünk a reformáció felöl — ami köztudomású — azt hisszük, aligha sikerült és fog sikerülni Bertók urnák református polgártársainkat ellenünk ingerelni. De még ha sikerülne : mi akkor is megtartjuk őket—? amennyire nálunk vallási dolgok esetleg szóba jöhetnek — legmelegebb rokonszeretetünkben, mert az ő egyházukban látjuk a legmagyarabb egyházat. Látható tehát, hogy vallásos okaink nem lehettek a ref. iskolák »lekicsinylésére.« Meggyőződésünk, hogy ezt nem is tettük, miután erre semmiféle okunk és alapunk sincs. Sőt úgy tapasztaljuk, (ki marjuk mi Írni nyíltan. Nem kellenek nekünk chez burkolt, a sorok közt elrejtett szavak) hogy amily mérvben esett az utóbbi időkben a zsidó iskola nívója, olyan mértékben emelkedett a református iskoláké, ami a több és jó tanerő eredménye. Különben is a ref. iskolának egy hosszu-hosszu évek óta létesített intézménye mindenkoron dicséretére válott és válik s e tekintetben egyedüli helyi népiskoláink között, ez pedig az, hogy leányiskolája a fiúiskolától teljesen szeparálva van. A most elmondottak eléggé kétségtelenné teszik, hogy — amint már mondtuk — Bertók e tekintetben is a hívatlan prókátor csúnya szerepére vállalkozott. Pedig a hívatlan prókátort nagyon rosszul honorálják. Ezzel a honoráriummal aligha fogja befesteni a közelgő husvétra a tojá- .sokat. ... De szóljunk a katolikus iskoláról is ! Őszintéji szólva, nem szívesen tesszük, mert, mint. mondtuk, az iskolákkal úgy vagyunk, mint a. halottakkal: róluk csak jót, vagy semmit. Ha most mégis eltérünk ez elvünktől, az Bertók Bélának köszönhető, aki »Hozzászólás«-ában hiteles bizo- .nyitványl állított ki arról, hogy a katólikus iskola gyenge. Bertákra is áll a régi latin mondásába hallgattál volna: bölcs maradtál volna!« Bizony : bölcsebb lett volna hallgatni, mert a »Hozzászólás« nem hogy használt, de egyenesen ártott a katolikus iskolának, melynek prestizsét soha még úgy meg nem tépászta senki, mint éppen Bertók Béla, ez iskola tanítója. Bertók először is magáról állította ki a rossz bizonyítványt. Hiába mondja maga-magáról, hogy ő is van olyan jó tanító, mint Herman, ha mások nem mondják ezt. A Bertók ur öndicséretének orrfintoritó illata amint elszáll, azonnal szemünkbe ötlik, hogy a tanító urnák se a fokozásról, se az igeragozásról nincsen fogalma. Aki tudja : mi a fokozás, az tudja az!,hogy ha három dologból az egyikre az! mondjuk »legjobb«, akkor ez azt teszi, hogy a másik kettő közül az egyik jobb, a másik pedig jó. És nem azt, hogy a másik kettő rósz. Ha Petőfiről azt Írjuk : a legnagyobb magyar költő, ezzel még Aranyt és Vörösmartyt nem »kicsinyeltük le«. Ha tehát azt irtuk a zsidó iskoláról, hogy legjobb, ezzel nem azt irtuk, hogy a másik kettő nem jó. Aki pedig tudja az igeragozást: tudja : mi a jelen és mi a múlt idő. Mi azt irtuk, hogy aki gyerekeinek iskoláztatására súlyt helye- ze/r, az izr. iskolába »jára//ff« — és nem járat/kr! — gyerekeit. Vagyis egy régi és nem jelenbeni eseményt irtunk meg. Ez pedig nagy különbség úgy a nyelvtan, mint a »Hozzászólás« szempontjából. Annál is inkább, mert cikkünk kifejezetten megmondja, hogy a zsidó iskola, illetve Herman már nem az aki és ami volt. Most már csak az a kérdés: igaz-e az, amit múlt időben irtunk. Ezt Bertók is elismeri. Ha nem ismerné el : tudakolja meg, hogy a Papp Mihály, Béress Gyula, Ilosvay Endre, Arndt Sándor, Reök Gyula, Deine Kálmán Bányai Endre stb. gyerekei kinél tanultak. Hanem ha Bertók Béla a világ legelső tanítója lenne, akkor is — a »Hozzászólás« adatai utón következtetve — a helybeli katólikus elemi iskola a legkevésbé lehet jó a többi helyi iskolák között. Hát hogy lehet jó az az iskola, ahol hat osztályt egy tanteremben egy tanító tanít s ahol az egy tanítónak 120 növendékkel is kell foglalkoznia ? Nincs az isten ege alatt az a tanító, aki ilyen körülmények között képes legyen az érdemleges és eredményes munkára. Ezt Bertók Bélának, mint pedagógusnak, nálunk jobban kell tudnia. Tudja is, sőt »Hozzászólás«-áoan panaszkodik Í3 e mizériák miatt, melyek — mint mondja — az izr. iskolában ismeretlenek. Pedig ez csak egyik oldala az éremnek. Nézzük csak a másik oldalát! Bertók Béla nem alaptalanul irta neve alá e szót: »kántortanitó«. Ö tényleg kántor és tanító egy személyben. Sőt nem alaptalanul tette a kántorta tanító elé, mert tényleg először kántor és csak aztán tanító. Minden felekezeti iskola elébe — helyesebben : felébe — helyezi a vallást a tudománynak. így tesz a róm. kath. iskola is. Ez pedig azt jelenti, hogy ha Bertók Bélára, a kántorra szüksége van az egyháznak, akkor Bertók Bélának a tanítónak ott kell hagynia az iskolát. Tehát, ha keresztelő, mise, temetés stb. jön, akkor nincs tanítás. A tanidő egy része tehát — melyet hat különböző osztályt tanuló 120 gyerek között kell megosztani — a kántori teendők folytán elvész. A tanidő másik részét a vallás tanulás köti le. Ez pedig — akár helyeseljük az iskolai vallás tanítást akár se — nem tudomány. De a még az igy fentmaradó tartidö se teljesen a tanításé, mert ez alatt 6—12 év közti gyerekeket szerepekre tanítanak be, színház előadásokra készítenek elő, melyeknek jövedelmét nem az egy tantermit iskola kibővítésére, nem a hal különböző osztályt, tanító, 120 gyerekkel kínlódó egyetlen tanerő szaporodására, hanem a templom kifestése javára fordítják. Melióztassanak megkérdezni bármely pedagógust, vagy bárkit aki a 6t-12 éves gyerek lelkületét ismeri mit: jelent a tanulás rovására egy ilyen szereptanulás ? De nem is kell pedagógusnak lenni ahoz, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a fogékony gyermekeiket és agyat legalább két hétre úgy leköti az ilyen dolog, hogy minden egyéb befogadására képtelen. Ez a szinház- osdi tehát újra elveszett a tanidöböl. Mármost összegezésképpen kérdezzük: lehet-e kiváló az az iskola, melyben hat különböző osztályt tanuló 120 gyereket — egy tanteremben — egy tanító tanít; ez a tanitó is csak akkor taníthat, mikor a kántori teendők el nem vonják; a megmaradt tanidő egy részét vallási dolgok tanulása köti le és az igy megmaradt íanidőbő! is 12—14 napot, újra elveszítenék a tanuiógyerekek ? Már pedig — amint kimutattuk — ez nem az izr. hanem a mi róm. kath. iskolánkban van igy. Ez az iskola tehát nemcsak nem a »legjobb,« de még csak »jó« sem lehet s természetszerűleg fölötte áll az az iskola hol 80—100 gyereket három osztályban, három taniló tanit, aki csak tanitó és nem kántor is s aki nem kénytelen színházat játszatni. Ka'r volt hát Bertók urnák úgy érzékenykednie és ütnie a mellét : »ki vagyok én ? 1« . . . sokkal észszerűbb lett volna vajas fejjel nem állani a napra, és szerkesztői üzeneteket fog találni a „Fatornya“ olvasó közönsége. A cikket fegyveres fajos gombateremte. E szokatlan kifejezéssel röviden azt akarom jelezni, hogy Fegyveres cikkei gomba módra szaporán teremnek. Helyszűke miatt nem adhattam le a >,Mátészalkának“ e cikket is,, most nagyon hosszú. De ezen ne búsuljanak, kérem ! Képzeljenek egy nagy körmondatot, meiylyel körül lehet keríteni a mátészalkai járást s amelyben benne van minden : rendőr, mérnök, tűzoltó, egyenes ut, köves ut, képviselő-testület, stb. stb. Címe ez: 21 és 22. kezdődik' ekként Ez a cint, mely két szám, melynek mindenike egy egyes és egy tizes számból áll, két különböző dolgot jelent, melyre azok, akik a „Fatornyát“ olvassák állandóan vagy néha, bizonyára legtöbben nem is gondolnak, mert erre csak kártyás gondolhat, mert a 21 nóbli, a 22 íuccs . . . Hát ebből már következtethetnek a többire. Ugy-e? Térjünk hát át a mellékleten levő egyéb közleményekre, tárcára s az azt megelőző versekre. ENYHE VERSEK. í. Az ibolya tragédiája. Jó atyámnak kis kertjében Nyi-ilt egy ibolya éppen. Hajlott ide, hajlott oda, Emidé sőt élamoda. i A kis virág addig hajlott, Mig egy éjjel meg nem halt ott. Most már látod te kis virág, Milyen gonosz a nagy világ ! Berzserac. Nászdal. Mennek, mennek, férjhez mennek; Lágy szivemben konyek kehiek. Mind elmennek a leányok, Holott mindig nőkre vágyok. Mindamellett nem kell sírni, Inkább lírai dalt Írni. Berzserac. 3. A párisi „Halál“ Cabaret műsorából. Juliska.*) Julcsa egy szép nyári reggel, Mende-mendegelni ment. Találkozott egy sereggel, Lent a város végén, fent. Gyönyörű huszárok voltak, Hím lovakon lovagoltak, trallala, Gyönyörű huszárok voltak. Julcsa egy szép nyári este, Rendes kőrútjára ment, Csak az alkonyatot leste Akár fent, vagy akár lent. Hol rendőrök gyalogoltak Szigorú iegények voltak trallala Szigorú legények voltak. Maradvány r r R. *) Előadás és megzenésítés joga fenttartva. Idegen nyelvre való lefordítás csak a tiszteletdij előzetes beküldése mellett szabad. Angol szabad. 721456,' német szabad. 57812, magyar szabad. 8217, 8875. Zsidónak itt sem szabad. Amikor n asszony megad valalamií, vagy Szerelem! Szerelem!! Szerelem!!! Ketten beszélgetnek. A nő (jóképű asszony, de nem szereti annyira az urát, nem ahogy az olvasó hiszi. Most is egy idegen fiatal emberrel beszélget, aki elöbb-utóbb fel fogja borítani a családi boldogság oltárát. Meg tetszik látni a végén, hogy nem hazudtam.) Nos fiatal barátom, hát hiszi e már, hogy a szerelem örök? A fiatal ur (igen elegáns és igen szemtelen) Nem hiszem asszonyom ebben a formában. Szívesen megengedem, hogy a maguk szerelme örök, de a férjük nem örök. És az a baj, hogy a szerelmük még tart, de a férjük már régen elfogyott. A szerelmük állandó, csak a férfit változtatják. A nő (Miközben a blúza kireped.) És tegyük fel, hogy igy volna ! Hát nem jobb az magának, mint, ha fordítva tennénk ? A férfi (mereven nézi a blúzt és közben fogait csikorgatja) Óh drágám, milyen aranyos maga máma. Az asszony (egyik lábát a másikra teszi, miközben nem sajnálja a fáradtságot.) Ha az embernek elmúlik a baja, amely ezelőtt napokhosszat gyötörte, akkor boldog és szerethet. A férfi (miközben egyik lábát a másikéra teszi,) Hát mi baja volt magának? 1 A nő (a Napot nézi) Azt nem mondhatom meg. A férfi Ha nem akarja, hogy meglőjjem magam, azonnal mondja meg. A nő (kipirultan) Az, hogy nem szeretsz!!... A férfi: De drágám! Hova gondolsz? Na adj egy puszit! 1 A nő: (két puszit ád.)
