Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-09 / 23. szám
3. oldal. MÁTÉSZALKA 23. (114.) szám 4(J R E K. Napidijasok. Az ország diurnistái — mint már any- nyiszor — ismét mozgolódnak. Sorra járják az egyes minisztereket, akiktől netán sorsuk javulását remélhetnek. Miként a múltban, úgy most is elösmerik kérelmük jogosságát és ígérnek, biztatnak a kegyelmes urak, de határozottan nem jelentik ki azt, ami méltán megilletne az állam napidijasait, a jobb javadalmazast. Egy állami diurnistát körülbelül igy dértniálhatnánk: sok munka, felelősség- teljes munka, emésztő munka és 2 kor. 60 fillér, esetleg 3 kor. napidij. Pedig hát csupa intelligensebb elemből állanak a dijnokok; tanult képzett (sőt diplomás) egyénekből kerülnek ki ezek a robotoló, lelekölő munkában sínylődő szellemi proletárok. Rengeteg köztük a családos ember s gyér fizetésük mellett tiszta fejjel kell dolgozniok, ha a sanyarú ketzeret nem akarják felváltani a koldusbottal. Esztendők eltelnek, inig napidijuk néhány fillérrel emelkedik és bizony jól neki öregednek, mikor holmi 5 korona napi keresetről mesélhetnek. Ennek ellenében minden egyre drágul, csak a javadalmazásuk konokul mindig ugyanaz marad, s ha már 40—50 filléres emelkedést elérnek, mi ez az 50 — 60 70-os áremelkedésekhez. Noha napidijasok, mégis urak, az intelligencia köze soroltatnak s ehhez mértén valamelyest kell magukra tartani. Rendesen kell ruhá^kodniok, no meg hát enni és lakni is muszáj. Hát a hol még többtagú csaladot kell eltartani a hét valamennyi órája közül egynek titokzatos, rejtélyes befolyása van. Ez az az óra, melyben Krisztus eltűnt sírjából, hogy leszálljon a pokolba : a zsidó bét utólsó napjának hatodik esti órája. És, hogy emlékezzék rá vissza, hogy ebben az órában, pénteken öt és hat óra közt, követték el mind a három öngyilkosságot. Többet most nem mondhatok, de utalok Szent János kinyilatkoztatására. A rendörfelügyelő olyan arcat vágott, mintha értene belőle valamit, megköszönte és estére újra magához rendelt. Pontosan megjelentem a hivatalban; az asztalon ott feküdt előtte az ujtesta- mentum. Közben már ugyanazokat a tanulmányokat végeztem, mint ő; átolvastam a kinyilatkoztatást és — nem értettem belőle egy szót se. Talán a felügyelő intelligensebb volt nálam, mert nagyon barátságosan tudtomra adta, hogy homályos kijelentéseim dacára is, érteni véli a gondolatme- netemet És, hogy hajlandó kérésemet teljesíteni, és minden tekintetben támogatni. El kell ismernem, hogy tényleg nagyon szolgálatkésznek mutatkozott. Megállapodott a házi asszonynyal, hogy a szállodában való tartózkodásom ideje alatt mindent ingyen kapok. Kitűnő revolvert kaptam tőle és egy rendörsipot; a szolgálattevő rendőrök parancsot kaptak, hogy lehetőleg sokszor cirkáljanak a kis Rue Alfred Stenapidijakból ? És a diurnisták nem igen élvezhetik azt a hitelt, mint a tisztviselők, tisztán a maguk kiszámított garasaikra vannak utalva. Nem csoda tehát, ha az állam napidi- jaeai elégedetlenkednek és erősen követelik helyzetük szanálását. Elvégre ugyanoly munkát vegeznek mint a kinevezett tisztviselők, tehat joggal elvárhatják, hogy fizetésük emelkedjék. A nagy elégületlen- ség főrugója pedig az ijesztő méretű drágaság, mely mind tarthatatlanabbá teszi a napidijasok helyzetet. Helyén való lenne, ha a diurnisták mostam sanyarú viszonyain az illetékes körök végre segítenének. Es erre kelt, hogy pénze legyen az államnak, mert ide s lova a rengeteg gondok nyomasztóan nehezülnek vállaikra, a tespesztő viszonyok megölik a józan gondolkodást, a tevékeny munkálkodást képességei. A test megtörik, az agy elfasul, a gondolat megbicsaklik és a munka nem lesz korrekt munka. Végeredményében az állam fogja megsinyleni azt, amiért a na- pidijasokon akart takarékoskodni. A napidijasok utolsó mentsvára és reménysége: a király, idáig elmennek nyomorúságokkal és sok remény nyel. Sokd//s strófák. A felelősöm ram üzent: A felelős in tudja mért, A felelős lc::c>t irt Hogy nem sajnálja a babért: — Legyen tied a fette curs Legyen lied a ciceró Csak ne feledd, ha vállalod, A dolog téged cikkre ró. — A felelős itt hallgatott Majd enyhén bőgni kezdett És szomorún, mint Aeneas így mondta el a heccet. vensen és legkisebb jeladásomra keressenek fel. Ami azonban a főiolog, szobámban asztali telefont állíttatott fel, ug>’ hogy a rendőrkapitánysággal egyenes összekötütésben állok. Mivel ez alig négy percnyi távolságiad fekszik tőlem, mindenkor gyors segítséget kaphatok. Mindezek mellett nem igen értem, hog' mitől féljek. Kedd, március I. Semmi sen történt, sem tegnap, sem ma. Dubonnet asszmy uj függönyzsinórt hozott egy másik szobábó'— hisz elég áll üresen. Különben is felhaszni minden alkalmat, hogy bejöjjön hozzám; mindanyiszor hoz valamit. Még egyszer elbeszélte!^ Hígamnak a történtek minden részletét, de nem rdtani meg semmi újat. A halálokokra vonatkzólag külön felfogása van. Az artistát illetőleg 2 a nézete, hogy reménytelen szerelem forog fan; mikor tavaly legutóbb nála lakott, gyakran ítogatta meg egy fiatal hölgy, most azonban nem jlentkezett. A svájci ur végzetes el- határozásánakokát ugyan nem tudja adni, de hisz nem lehet mident tudni. De a rendörbiztos egész bizonyosan (ak azért ölte meg magát, hogy őt bosszantsa^ Be kelballanom, hogy Dubonnet asszony magyarázatai kissé szegényesek. De karattyolni hagytam; mds félbeszakítja unalmamat. — Ki lajbijából rázta ki a verset, Kiből patakként ömlött a humor, Ki kedves volt, ki soha se irt nyerset, Ki víg legény volt, nincs már Floridor. Egy öreg látta, amint útnak indult, Mint mondja, esett, nem is cseppenkint [hullt, Hogy útba kezdett Louxemburgnak grófja, uh árván maradt a lokális strófa. Pedig jól verselt s sohasem volt hiú Egyszerű volt és mindig elegáns, A verseiért nem érhette gáncs. És most hallgat, a jó öreg fiú . . . A hegedűjét szegre akasztotta És felelősét könnyre fakasztotta. A felelős itt hallgatott Majd enyhén bőgni kezdett És szomorún, mint Aeneas így mondtam el a heccet. Óh jó uram, ki szárnyat adsz a szónak, A zokogásom fogadd el valónak. Mert nem tudok úgy ülni a lovon, Mint fentemliiett megnősült rokon. Én megmondom, mert van bennem [charakter. Én árván maradt legutolsó rattler, Hisz tudom, hogy a kezed messze ér, Hogy tőled hullik mi ránk a babér. A néma fiút szóra te fakasztod És esetleg a pofont is te osztod, Nem bánom, legyen árva-most a próza, De csak akkor lesz ismét helyi strófa, Ha a mi nincs — mert így látszik [csak jónak, Adsz talentumot is majd az utódnak. A felelős itt hallgatott Majd az egekbe nézett, Es szótlanul a könnye hullt És gyenge szive vérzett. Don Kar lösz. — Nyilatkozat. A »Mátészalka« folyó évi junius hó .4.-iki számában Kovács János tanító állal közzétett cáfolatra röviden csupán annyit jegyzek meg, hogy az a valóságnak még csak megközelítőleg sem felel meg, amit — ez ügyben hozandó — bírói Ítélet közzétételével fogok majd a t. olvasóközönség előtt beigazolni. Hogy mennyire sok valótlanságot állit cáfolatában, ennek némi megvilágositására két körülményt emlitek csupán. Először is valótlan az az állítása, hogy ő a fogy. és ért. szövetkezet könyvelője lenne, mert ezen állásra Bartha Lajos tanító lelt megválasztva; másodszor vakmerőén valótlan állítás, hogy a bolt kezelőt az üveg sör kiszolgáltatásáért én jelentettem fel, vagy ezen je- ! lentés megtételében bármi részem is lenne. Hogy pedig kettőnk közül ki a »koccanó- sabb«, ennek megítéléséül bátran vettem alá magamai a bennünket ismerő olvasó közönség Ítéletének. Jakab Tibor községi aljegyző. E „Nyilatkozatának azzal adtunk helyt, hogy lapunkban ez ügyben semmi további vitának helyt nem adunk. Egyedül a hozandó bírói jogerős Ítélet az, ami még minket a kérdéses ügyben érdekel és amelynek közlésére szívesen vállalkozunk bármelyik fél javára fogna is az szólni. Cáfolat. A „Mátészalka“ f. évi S0. számában irtunk Kálmándi (Pető. Tóth, Galamb) József nyirmeggyesi $u hanc viselt dolgáról. Erről a sok nevű és még „nagy“ jövő elé néző ifjúról azt Írták többek közt, hogy róla „szerte a falujában sok rosszat beszélnek, már mint gyermek oly gonosz volt, hogy a tanítóját is megverte.“ Most idézett soraink felszólalásra késztették Hagymdsy Zoltán nyirmegyesi tanítót, a meggyesi „falurossza“, egykori tanítóját, aki f. évi május hó 22.-én kelt levelében ezeket írja: »Nem a Pető József rehabilitálása céljából emeltem fel a szavamat; nem is azzal akarok di(r oly tatjuk.) Levélbeli megkeresésekre árjegyzékkel és költségvetéssel díjtalanul szolgálunk. MOTOR ■ Karczag Tstvérek "^ae futXst Ajánlják a legjobb éílegbiztosabb járatit szivógáz, nyersolajat és benzinmotor-géükét, bezin-fokomobil cséplökészletüket a iegkedvzőbb fizetési feltételek mellett 33_> Levélbeli megkeresésekre árjegyzékkel és költségvetéssel díjtalanul szolsálunk. T
