Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-29 / 39. szám
6. oldal. MÁTÉSZALKA 39 (130.) szánj. amely azt eredményezi, hogy a takarmány hiánya, illetve óriási drágasága folytán nagyon költséges téli marhatartás elöl igyekszik szabadulni a gazda és piacra viszi jószágait. Így sok az eladó, de — éppen a mondott okon — annál kevesebb a vevő. tehát nagyon leszállott a jószág ára. Itt van hát az ideje, hogy egy kis olcsóbb húshoz jussunk ! Szállítás alá került: 41 drb. marha Budapestre (Ferencváros); 107 borjú Miskolcra; 12 drb. hízott és 12 drb. sovány sertés Károlvba. Szilárd volt a lóvásár. Szokatlanul magas árakat észleltünk. 300—400 kor.-ákat láttunk kifizetni öreg gebékért is. A lerménypiac teljesen jelentéktelen volt. Ilyenkorra már a termény túlnyomó része eladás alá került, másrészt pedig — igaz örömünkre — utóbbi időben annyira fellendült a terménykereskedés városunkban, hogy a nagyvásári alkalmatosságok ránézvést feleslegesek. Az árak következők voltak: búza 22—22*60 kor.; rozs: 18 — 18*60 kor. mm.-ként. Csős tengeri 8 kor. mm.-ként. Iparosok és kereskedők árusító helyei előtt meglehetős nagy forgalom volt, főleg a délelőtti órákban. Különösen a szabók, czipészek és a kádárok árusiló helyeit és a rőfösöket keresték. Ez a közeli szüretben és abban leli magyarázatát, hogy télviz idejére téli gúnyára van szükség. Délután 2 óra táján kezdtek hazaszállingózni a vásárosok s akkor döntötték gyógytárainkat, a nagytőzsdét és divatáruüzleteket. Öt óra táján már csak az elég nagy zöldségpiac hulladékai és egyéb piszkok jelezték a vásárt, na meg egy-két vásári-komédiás elhagyott sátora és a vásárosbódék, a melyekből szerencsére kezdenek kiábrándulni kereskedőink. E botrányhelyeknek az egyenes ut megnyíltával különben meg vannak számlálva napjai. p S A R N O K. A meggyógyult szív. Irta: Braun József. (1.) 0 íNohát, ha már nem tágít és nem akar elállni szándékától, tudja meg múltamat, mielőtt nőül venne« — szól Margit nagy komolyan. — »Még fiatal, alig 15 éves lehettem, mikor gyámatyám a zárdába adott. Gyermek voltam még, tele az ifjú élet reményeivel, mely egy későbbi élet ködébe világított. Lelkem repdesett az örömtől, hisz boldog voltam, gyermek voltam, mit tudtam én még a szív játékairól?! . . . Néma csendben folyt le a zárdában az első év. Monoton egyhangúság váltotta fel a néha fel- feltünő örömnapokat. Hetvenen voltunk, mind ifjak, kedélyteliek. Közös sors hozott össze bennünket: a tanulni- és tudni-vágyás. A zárda a városon kívül feküdt egy erdő szélén, a természet ölén. Hegyek övezték százados falait, mintegy védfalul a külvilág behatolása ellen. Nem is érintkezhettünk mi a külvilággal, csak gondolatban. Rabok voltunk az élet morajától körülvéve. Sok idő kellett, mig megszoktuk e néma fogságot. Később azonban ismét csak a szabadba vágytunk, különösen én. Egész nap busák voltunk, mint a kalitkában gubbasztó madár, mohón vártuk a délután hatkor kezdődő sétát, amely nyolcig tartott. Négy apáca felügyelete alatt vonultunk ki, akik minden szem- pillantásunkra figyeltek. Nade nem untatom már e hosszú bevezetéssel kedves Nádasdy, de higyje el, oly jól esik, ha visszagondolok gyermekkoromra, hisz most tudom, hogy csak akkor voltán igazán boldog.« »Csak folytassa, csak beszéljen Margit, hisz elhallgatnám ítéletnapig kedves csevegét« — válaszold Nádasdy. »Na igen« — feleié Margit — »még séta alatt sem voltunk szabadok. Pedig abban a korban voltunk már, midőn a szív kezd bölcsőjében nyugtalankodni, midőn már a lélek felkél hosszú ocsudásából és önkéntelenül is vágyik valami után, nem is tudni mi után, de a mégis nyugtalan lelket valami misztikus fátyol vonja át, a szív elveszti eddigi hallgatagságát és rövidesen epedő érdelem bontakozik ki a fátyol mögött: a szerelem jelen meg gyermeki alakban. Ez a lélektani jelenet játszódott le bensőmben. De elmondom önnek azt is, hogy mi időzte elő lelkemben e változást. Egy séta alkalmával szemem egy ifjún, egy szelíd, jóságos arcú ifjún akadt meg és önkéntelenül is rajta feledtem. El is feledtem, hogy most bűnt követek el, átlépem a zárda fegyelmi szabályait, mert hiszen ezt nem szabad megtenni. De ez már a lélekben rejlő gyarlóság, ez már az emberi lélek egyik alaphibája, hogy amit nem szabad, azt szinte ön kéntelenül is megtesszük. Ez az ifjú lélek dacos- sága, amely nehezen tűr korlátot. Ö volt az, ez az ifjú, aki szivemet kizökkentette rendes kerékvágásából. Szelíden mosolygó arca mágnesi erővel hatott rám. Nem mondhatom, nem szerettem egyszerre bele, de mégis nagyon megváltoztam azóta. Fel is tűnt a vezetőimnek, de én mindent tagadtam. Az ártatlant adtam és előbbi kedélyemet igyekeztem arcvonásaimmal visszatükröztetui. Ezzel el is oszlattam a gyanú ködét. Bensőmben azonban ádáz harcok folytak. A gyermeki szív mostoha küzdelmet folytatott a helyébe tolakvó szerető szívvel. Végre is azonban, úgy hiszem, mint minden ifjúnál történni szokott, a tolakvó lett a győztes. Egyszerre nagy leány lettem, elbúcsúzott tőlem a szende, az ártatlan gyermeki szív is az uj, a tátongó szív foglalta el bensőmet. Gondolatban folyton nála időztem, minden szabad percemet neki szenteltem. Szivemet az övéhez valami titkos, ábrándos érzés fűzte. Hasonló belső változásokon ment ő is át, amint ö ezt később eláruita. Ifjú lelkének egész tüzével belém szeretett. Már többször találkoztunk séta alkalmá- i val- Egy-egy néma mosoly, egy-egy szelíd, sokatmondó pillantás volt szerelmünk záloga. De ez nem tarthatott soká. Szabaddá kellett lennem. Szabadnak mint az erdő dalos madarának, hogy aka- j dály nélkül követhessem szivem sugallatát. Nem bírtam tovább a fegyelmet; nem. Vakon kellett követnem szerelmes szivem parancsát. Elvesztettem önunalmam, békjóba került szabad-akaratom. Nagy változáson mentem át; nem készültem rendesen a feladatott leckékre; szórakozott voltam állandóan; nem is tudtam mit kérdenek tőlem. Vonásaim megváltoztak; valami néma bánat ült ki arcomra. Egyszerre megöregedtem. Mindez mostmár elnémithatatlanu! vádolt vezetőim előtt. Tudakozódtak, változásom oka felől faggattak, hogy mondjam meg, mi történt velem. De én hallgattam, mindenre »nem«-mei feleltem. Végre is, midőn látták, hogy nem boldogulnak, írtak gyámatyámnak, hogy jöjjön el. Kinos harc dúlt keblemben, mig gyámom megérkezett. Töprengtem: vájjon megmondjam-e neki szivem parancsát, avagy titkoljam el előtte? Az elsőt szégyellem bevallani, utóbbit pedig lelki- ismeretem nem engedte, hogy tegyem. Végre is a véletlenre bíztam sorsom.« (Vége köv.) BELSŐ DOLGOZÓ-TÁRSAK : MÁTÉ SÁNDOR FÖLDES JENŐ ANO NYMUS Szerkesztőségi üzenetek. (Kéziratokat nem adunk vissza.) T. B. Helyben. Nyílttéri nyilatkozatát csakis az áltatunk tett kihagyásokkal hozhattuk, mert egy törvényes eljárás alapjául szolgáló eset megírása joga a sajtónak és mi e sajtójog gyakorlása miatti gúnyolódásokhoz annál kevésbé nyújthatunk segédkezet, mert a sajtó ezen joga közös ügy, melynek megvédésére laptársunk javara is készek vagyunk. — K. M. Ger- gelyi. Jövő számunkban ho zuk. E héten azért maradt el mert 1 cgutóbbi ^felhatalmazó^ sorait csak csütörtök d. u' vettük, amikor lapunk már nyomás alatt állott. — Tanúskodó. Mi is jól tudjuk, hogy annak idején nem munkatársunk, hanem Dr. Barta Ignác ment viasza a cirkusz pénztárhoz, hogy inár megváltott jegyének árát visszakérje azon az alapon, hogy ő lapszerkesztő. Ezt Barta Ignác maga is beismerte szerkesztőségünk tagjai előtt és hajUndó bárki előtt is személyesen igazolni. Szívességét tehát köszönjük, de azt igénybe nem vehetjük, mert ezen ügyben tovább sem nyiltterczni, sem nyilatkozatokba bocsátkozni nálunk nem lehet. NYÍLT-TÉR. E rovatban közlöttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Nyilatkozat. Csodálkozással olvastuk a Mátészalka és Vidéke múlt heti számában, hogy Becske Sándor ur a közte és Földes Jenő ur között dúld hírlapi háborúba a mi személyünket is bele keveri, illetve tanúként hivatkozik ránk. Becske urnák ezen eljárása ellen határozottan tiltakozunk. Neki ez ügyben nemhogy segédkezet nytitanánk, de eljárásával sem azonosíthatjuk magunkat, mert a jegyszedőnével folytatott beszélgetés egy baráti tréfának a szüleménye volt, aminek ő ugylátszik tudatlanul felült. Ezen nyilatkozatnak, úgy a »Mátészalka,« mint a Mátészalka és Vidéke helyi lapokban való közzétételét kérjük. Kelt Mátészalka, 1911. IX. 25.-én. Schreiber Sándor, Schreiber Lajos, Schreiber Meny hért, Schreiber József, Kálmán Károly. Nyilatkozat. A Mátészalka és Vidéke-nek reám vonatkozó közleményére csak ezeket jegyzem meg: Városunk izr. közönsége nagyon jól tudja, hogy én és általában egész családom minden időben a zsidógyülölet ellenkezőjéről voltunk ismeretesek. Az illetékes hatóság fog dönteni különben ez ügyben, mely meg fogja állapítani, inennyiben helyesek a rám vonatkozó tényállítások. Én bízom a t. közönség igazi véleményében. Mátészalkán, 1911. szept. 28.-án. Tóth Bálint szíjgyártó. Vasúti menetrend/) Érvényes 1911. évi október 1-től. Mátészikáró! indul. Mátészalkára érkezik. 322 o-H O 45 2 J40 Nyíregyháza 950 448 950 52; 1 20tí — 622 Nagykároly 634 12°* 440 522 1056 __ 2; 0 Szatmár 923 445 922 642 1 015 — 511 Csap 520 1158 612 *) a fekete vonallal aláhúzott számok az éjjeli időt jelzik. 4413/1911 sz. tkv. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT. A mátészalkai kir. jbiróság közhírré teszi, hogy Csincsák József végrehajtatónak id. Balázsi István mátészalkai lak. végréhajtást szenvedő elleni 128 kor.(32 fii. tőke s jár. iránti végrehajtási ügyében a Szatmár-németi kir. törvényszék (a mátészalkai kir. járásbíróság) területén levő Mátészalka község határában felevő mátészalkai 373 sz. betétben Á I 1-7 10 sor. 2213, 2214 1, 2215/1, 2215/10, 2493, 2495/5, 2494/3, 2495/10. a hrsz. alatt felvett birtoktestre 1237 kor, a mátészalkai 502 sz. llkvi betétben A I 1—2 sor 108g, 1089 hrsz. alatt felvett birtoktestre az árverezést 842 kor. kikiáltási árban elrendelte, és hogy a fenti ingatlanok a kikiáltási ár 2/3-ad részen alul eladatni nem fognak. Az ingatlanok árverésére határidőül a mszal- kai kir járásbíróság 14 számú árverelő helyiségéire 1911 évi november hó 15. napjának d. e. 10 óráját tűzte ki. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10%-át készpénzben, vagy az 1831 : 00. tcz. 42' §-aban jelzett árfolyammal számított óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, vagy annak a bírósági elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átadni s ámenyiben a vételár a becsárat meghaladná a bánatpénzt az 1908 évi 41. tcz. 25 §-4nak megfelelően a vételár 10% ára kiegészíteni. A kir. járásbi;óság telekkönyvi hatósága. Mátészalka, 1911 évi dec. 25.-én. BÁNYAI sk. kir. jbiró, A kiadmány hiteléül: REICHMAN. kir.jbiróság tiszt. Értesítés. Édesíteni a n. é. hölgyközönséget miszerint igen jutányos díjazás mellett női fodrászati munkákat és parókafésüléseket a legutóbbi divat szerint elvállalok, Szives pártfogást kérve vagyok tisztelettel Tárnik Lajosné 3—25 Mátészalka, Forrás-utca. \Tlp felejtse megtekinteni a EL JtE gíDnbutt nővérek (Mátészalka, Vasut-utca) dúsan felszerelt őszi és téli női kalap. raktárát.
