Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-03 / 5. szám

Melléklet a „Mátészalka“ 5. (96.) számához.

1911. február 3.

— Közgyűlések. A helybeli Iparoskör múlt hó 29.-én tartotta meg évi rendes közgyűlését. Clnökkó megválasztották Petrócí Józsefet, jegyzővé Suta Pált, titkárrá Lengyel Pétert, pénztárossá Hagymási Bélát, ügyészszé Dr. Szepessy Károlyt, könyvtárnokká Erdei Györgyöt és [háznagygyá Mátyus Károlyt.

A helybeli Közgazdasági Bank r. t. múlt hó 29.-én tartotta meg évi rendes közgyűlését. A gyűlést Berger Dezső vezérigazgató nyitotta meg. Dr. Szúnyog Mihály lemondott igazgatósági tag (elnök) helyett megválasztották Dr. Dienes Dezsőt, a felügyelő-bizottságba pedig Komorócy Jenőt választották be. Elhatározták az alaptőkének 200000 koronáról 300000 koronáua való felemelését s az 1910. évi osztalékot 6 korinában állapították meg.

A helybeli önsegélyző Egylet mint szövetkezet ugyancsak múlt hó 29.-én tartotta meg évi rendes közgyűlését Dr. Csató Sándor elnöklésével. Az 1910. évi osztalék Kor. 12’30-ban állapitlott meg. Igazgatósági tagokul megválasztatlak Berger Dezsőt és Kálmán Ernő, felügyelő-bizottsági taggá Fuchs Gyula.

— Hirtelen halál. Klein Sándor kocsordi mészáros f. hó 2.-án este érkezett haza S/.almár- ról. Alig lépett a házába, rosszul lett s pár percnyi tusa után meghalt.

— Biróválasztások. Ó p á 1 y i b a n múlt hó 31.-én bíróvá választották Pénzes Sándort, al- biróvá Kása Gyulát. O 1 cs v a a p á t i b a n, bíróvá Kása Edét, albiróvá Szabó Jánost, közgyám Bar- bás József lett. Olcsván, bíróvá Szűcs Dánielt, albiróvá Konc Pétert, közgyám Balog Károly lett. liken, bíróvá Veres Lajost, albiróvá Bori Menyhértet. Nyirparasznyán, bitóvá Elek Andrást, (Weinberger Sámuel visszalépett) albiróvá Kis Miklóst választották meg. A választások mindenütt rendben, minden zavargás nélkül folytak le.

— Kölcsönös áthelyezés. Az igazságügy miniszter dr. Lányi Sándor helybeli járásbirósági joggyakornokot a szatmári kir. törvényszékhez, Unger Béla szatmári kir. törvénvszék ijoggyakorno- kot a helybeli kir. járásbírósághoz helyezte át.

— Zombory előadásai. Három estén, és pedig múlt hó 26, 27 és 28.-án tartotta meg szabadelőadásait Zombory kelet utazó a polgári iskola tornacsarnokában. Az első estén japáni útjáról, a másodikon japán szokásokról s a japáni életről, a harmadik estén pedig Mandzsu-országról s az orosz japán háborúról. Mindhárom estén kicsiny;

de előkelő közönség halgatta végig a közvetlen, szép, színes előadást. Zombory néhány szép japán verset, közmondást és mesét adott szivességből lapunk számára, melyet e számunk tárca rovatában közlünk.

— A részeg kocsis. Grün Herman Ópályi-i lakost a múlt hó 24.-én este részeg kocsisa az árokba borította. Az esés oly szerencsés volt, hogy Grün csak apróbb horzsolásokat szenvedett.

— Finita. A már e hasábokon is oly sokszor megénekelt cukrosnét, ki ezideig a cseléd- kerités cukortalan kenyerét ette, utolérte végzete. Egyik cseléd változtató trancakciója balul ütött ki, feljelentették s a közigazgatási hatóság egy évre eltiltotta ipara üzésétét.

— A fehérgyarmati önkéntes tűzoltó testület 1911. évi február hó 12.-én vasárnap este a »Fehérgyarmat és vidéki kaszinó« összes helyiségében zártkörű táncmulatságot rendez. A mulatság tiszta jövedelme a Tűzoltó testület verseny és utazási alapja javára fog fordittatni. Felül- fizetéseket köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz.

— A Franklin Kézi Lekxíkottának első kötete március hó folyamán meg fog jelenni. Ezzel egy nálunk eddig egészen uj lexikon-tipus valósul meg, a mely kellő terjedelelemben és mégis röviden és világosan megad minden felvilágosítást, a mire a müveit embernek szüksége lehet. A Franklin Kézi Lexikonén kivaló tudósok és irók egész sora dolgozik: közlései pontosak, megbízhatók, anyaga a legnagyobb gonddal van a gyakorlati élet szükségletei szerint megválogatva. Kiállítása a magyar nyomdai és könyvkötői iparnak díszére fog válni.

FÖLDMÉRÉSI és építési munkálatokra ajánlkozik GÁL JENŐ mérnöki irodája SZATÜR, Battyáni-ut 23 szám.

Nyilt-tér.

E rovatban közlőitekért a sz«rk«szt<'ség nem vállal felelősséget.

NYILATKOZAT.

A Nagykárolyban megjelenő »Közérdek« és a a »Nagykároly és Érmellék« cimü lapok f. évi 3. illetve 4. számában egy közlemény jelent meg, amely a mátészalkai most lefolyt tisztujitással foglalkozva azon állítást tartalmazza, hogy engem Péchy László főszolgabíró azért nem kandidált, mert én, egy ellenem folyt fegyelmi eljárás során, azon kötelező Ígéretet tettem, hogy

a bírói állásra pályázni nem fogok.

E közleménnyel szemben kijelentem, hogy annak most ismertetett állítása teljesen valótlan. Én a nekem tulajdonított Ígéreteit senkinek és soha meg nem tettem.

A való tényállás e dologban a következő:

Mikor legutóbb az erdődi főszolgabírói állás megüresedett, ez állásra fiam Jeszenszky Béla tb. főszolgabíró is pályázott. Igen természetes, hogy mint apa, a fiam érdekében igyekeztem mindazt megtenni, amit a siker érdekében és a törvény és a tisztesség korlátái közt megtenni jónak láttam. Felkerestem hát rokonaimat, jóembereimet s megkértem őket, hogy a választásnál szavazataikkal fiamat támogassák. Ezen látogatásom engem 24 órára elvitt a városból — igaz : felettes hatóságomnak, a főszolgabírónak teendő előzetes bejentésem nélkül. Ez azonban nem törvénysértés, mert a törvény úgy rendelkezik, hogy a községi biró 48 órára távozhatik előzetes bejelentés nélkül, ha helyettest hagy. Nekem pedig volt helyettesem: Veress Lajos albiró — és mint mondtam, csak 24 órára távoztam.

Dacára ennek, amint hazajöttem, azonnal »raportra« citáltattain a főszolgabíró úrhoz : »ad audiendum verbum«. A főszolgabíró urnák ugyanis nem tetszett az, hogy én a fiam érdekében eljárok, mert az 6 intenciói mást óhajtottak az erdődi főszolgabírói székbe, nem Béla fiamat. Csak igy érthető meg, hogy a főszolgabíró ur említett intenciói érdekében ekszponálta magát s mikor hívására hivatalos helyiségében megjelentem. dacára annak, hogy rokona és nála jóval idősebb vagyok, mintegy 40 ember fülehallatára, valósággal rám támadt s a legsértőbb hangon kiálltott felém, hogy én főszolgabírónak képzelem magam, én akarok a kerületben rendelkezni, vegyem tudomásul, hogy én biró vagyok, ő pedig nekem főszolgabirám es ne is merjek a jövőben a bírói állásra pályázni, majd pedig — a jelenlevők határozott s legnagyobb megbotránkozására — ajtót mutatott e szóval: »mehett!«

Ezért az oknélküli és sértő magaviseletért fiaim kérdőre vonták a főszolgabírót. Meg kell jegyeznem, hogy fiaim a dologról nem tőlem értesültek. A dolog lovagias utón nyert befejezést.

Bírói tisztem lejárta előtt pár nappal felmentem a főszolgabíró úrhoz s megkérdeztem tőle: Ragaszkodik-e még azon kijelentéséhez, hogy ne pályázzak a bírói állásra, mert ha igen, a bukás, vagy pláne a nem jelölés csúfságának nem teszem ki magamat. A főszolgabíró ur akkor nekem azt