Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-23 / 25. szám

4. oldal.

M A T É S 1 A L K A

25. (116.) szám.

let szerelvényeit rendbe hozzák s a régi tüzoltó- egyenrulidkat is felhasználják.

Az ülés ezzel véget is ért.

A gyűlésen jelen voltak:

Almer Béla, Rohay Gyula, Steinberger Sándor, Berger Albert, Weisz Antal, Sjkli Ferenc, Hagymásy Béla, Gyermán I-ászló, Tóth Bálint, Kubinyi Sándor, Szabó Zsigmond, Horvath Menyhért, Horváth Sándor, Farkas László, Bunna János, Erdei József, Képes István, Képes Gyula. Tóth Károly cipész, Fehér István, Sarka Endre, Kereskonyi László, Pente Lajos. Hoksári Antal, Erdei György, Tardi György, Szabó Ferenc, Mónus Kálmán, Borbély Antal, Kovács Pál, Szomorú László, Jeszenszky József, Rác István, Csigái István, Ifj. Pente Lajos,

4-y R E K.

Tízezer útlevél.

A »Központi statisztikai hivatal* havonta kimutatja azt is, hogy hány útlevelet adtak ki Magyarország területén. Így múlt ev október havában a kiadott útlevelek száma a tízezret jóval túlhaladta. Ez a tekintélyes numerus hónap- ról-hónapra emelkedőben van. Kissé szomorú alapja van ennek a nagyarányú és mindjobban elharapódzó kivándorlásnak. Ha ily mértékben haladunk, egy esztendő leforgása alatt mintegy negyedmilió ember fogja elhagyni a haza földjét.

Vagy csakugyan oly*tn elviselhetetlen állapotok uralkodnának náiu ik, hogy kénytelen a szegen/ emoei fölszedni a sátorfáját és egy uj hazát keresni? Nem hisszük. A legtöbbjét a szép remény, a hm abrand, a csalta vágy hajtja, űzi, kergeti. Kivándorlási inger szállottá meg az embereket s ez oly erős és oly hatalmas, hogy semmi es senki sem tántoríthatja el őket szándékuktól, Ami kis földjük, házuk s egyeb holmijuk van, mindazt pénzzé teszik s mennek a bizonytalanságba, az általuk vélt Eldorádóba, Amerikába.

Hogy sok idehaza a munka- és lce- nyérnelküli ember, azt jól tudjuk s azon fenn nem akadunk egy szemernyit sem, ha azok, kiknek itthon nincs mit keresniük, illetve találniok, idegenben próbálnak szerencsét. Elvégre az épkéz-láb ember, a dolgos, munkakedvelő és tisztességes polgár csak nem fog koldustarisznyát a nyakába akasztani, hogy aztán alamizsnát kéregessen csaladja számara. Ezzel ellenkezik természete, jelleme és önérzete. Inkább nyomorog, éhezik fázik s ha már sehogy se tud boldogulni idehaza, fölcihelődik s munkát keres idegen földön. Szomorúnak elég szomorú, hogy országunk népét nem tudjuk ellátni elegendő munkával, s ha már képtelenek vagyunk tisztességes kenyeret adni nekik, nem gátolhatjuk abban, hogy boldogulásuk útját ott keressék, a hol föllelni vélik.

Más elbírálás alá esik az aztán, ha olyanok hagyják oda szülőföldjüket, kiknek van mit a tejbe aprítani, van egy kis földjük, házuk, tehenük, disznajuk, szóval szerényen megélhetnének csalá- dustul idehaza. A kissé tehetősebbek, úgy tetszik, rémképeket látnak. Azt hiszik ugyanis, hogy idehaza elúszik az a kis vagyonuk is, amijük van.s ennek elejét veendő, időelőtt pénzzé teszik mindenüket s elvitorláznak Amerikába hol — úgy vélik — még megduplázódik vagyonuk. E rögeszmevei szemben aztán nem használ se szép szó se okos beszéd, se kellő felvilágosítás.

•Így aztán oda jutunk, hogy itthon parlagon miveletlcnül maradnak a földek; nincs, aki gondozza, nincs aki értékesítené a kincseket rejtő és dúsan termő földeket. Avatatlan kezekbe kerülnek, a melyek spekulációs célokra fordítják, úgy hogy félannyit sem nyújt, mint nyújtania kellene

Az a legfájóbb ebben a dologban, hogy a legszomorubb csalódások érik kivándorlóinkat. Egyik csoport ép úgy nyomorog idegenben, mint ahogy nyo- ■morgott idehaza, egy másik rész be se

teheti a Libát Amerikába, miután itt a nagy fokú beözönlésnek elejét veendő, egy és más rendszabályokat léptettek életbe. Mert manap már az uj világban is rengeteg a munkanélküliek száma, magában Newyorkban ődöng állandóan mintegy félmillió dologtalan ember s igy érthető, hogy a bevándorlók csak igen nehezen és csak a sors különös kedvezése folytán jutnak munkához.

Oda jutunk tehát, hogy az itthon aránylag jobb módnak örvendő, tehetősebb ember kis vagyonkáját, a mit Ma- gyarorszagban féltett, idegenben csak ugyan föleszi, mert nem kap munkát s meg örül ha vagyonának roncsaival valahogy haza kerülhet. Bezzeg napjainkban hány kivándorló jön vagy jönne vissza hazájába, vagy hányán ecsetelik végtelen rossz helyzetüket Amerikából írott leveleikben, otthon maradásra figyelmeztetvén az ismerősöket. De az itthoniaknak az elrettentő sorok, az elré- mitő leírások se használnak, nem hisznek, inig személyesen nem tapasztalják a szomorú viszonyokat és igy egyre terjed, egyre emelkedik a kivándorlók száma, aminek végeredményében mégis csak a kapitalista állam s az osztályönzés a legfőbb okozója,

— A villanyvilágítás. Mátészalka város villanyvilágitási szerződésének tervezete, melyet Markó szatmári mérnök készítőit, már Rohay főjegyző birtokában van. A szerződésmintát most már a város elfogadás végett átküldi a »Szálkái Gyártelep r. t.«-nak, honnan reméljük teljes egészében elfogadva kapjuk vissza a lehető leggyorsabb idő alatt, mert hisz a gyorsaság úgy a gyártótelepnek, mint városunk áramfogyasztó közönségének közös érdeke. Ha reményünk teljesül, úgy a téli hosszú estéken városunk minden lakója személyválogatSs nélkül részesülni fog a vilany- világitás áldásaiban.

— Választók elleni vétség. Már egy jó

éve, bogy a Szálkái—Szunvog féle képviselő-választás lefolyt, de még mindig nem tudunk napirendre térni fölötte. A Leadott petíció egyfelől, másfelől pedig a büntető följelentések sorsa folyton ad elmondani valót. Most is egy ilyen esettel kell foglalkoznunk.

A Szunyog-párt többek között feljelentette Bory József ilki-i lakost, azért, mert két választónak egyenként 30 koronát adott, hogy Szálkáira szavazzanak. A szatmári törvényszék ezért Boryt hatnapi fogházra itelte. Az Ítéletet a tábla és a kúria is helyben hagyta és igy jogerős.

— Kabarét. Nagy plakátok hirdették a Horváth Kálmán és társai »egyetlen* vig estélyét, melyre tegnap este elég gyér, de előkelő közön- ség gyűlt össze a »Hungária* nagy termében. Eleinte csodálkoztunk, hogy az intelligencia egy nagy része elmaradt, de az előadások végén azon határozott kijelentéssel távozott mindenki, hogy : »Az otttion maradottak okosan cselekedtek*. Egykét szám kivételével teljesen elejtettek minden számot, avagy oly régi, elcsépelt dolgokat adtak elő, amelyek számításba sem jöhetnek ma már, mint cabaret számok. Bárdos Mariskától vártunk a legtöbbet a múltak után, de csak még az »Ilike és Liliké,* hiányzott, hogy teljesen megismételje a 2 év előtti műsorát. Tordai Erzsi valósággal fuinigálta a közönséget és olyan unottan, olyan hanyagul énekelt, mintha állandóan királyok és hercegek elölt játszott volna eddig s ez a mucsai nép neki nem volna elég »magas.« Ligeti játszott még közölük a legnagyobb ambícióval, csakhogy olyan őskorbeli számakat adott le, hogy nekünk fiataloknak egész újnak tetszett s csak az aggastyánok világosítottak fel bennünket, hogy ezek az ő gyermekkoruknak legnagyobb színpadi slágerei voltak. Nádor Zsigáról, a debreceni színház »első* 20 éves komikusáról sem mondhatunk egyebet: a »Pepitant« meg »Bernát* sokat beszélnek. Egy két számot azonban fiatal korához illő ambícióval adott elő igen ügyesen és inulattatóan. Teljes egészében talán még a konferencier Horváth Kálmán volt a legjobb a konferálását kivéve, melyben páratlan járatlanságot tanúsított. Előadott énekszámánál azonban, különösen a komikus részével igen szép sikert ért el és nagy haladást mutatott két évvel ezelőtti itteni szerepléséhez képest. Újat azonban ő sem nyújtott és az előadás végeztével úgy otthagyott bennünket, mint Szent Pál az oláhokat. A jeles konferencier ur azt sem mondta nekünk, hogy »befellegzett«, hanem úgyszólván megugrott előlünk, nyilván attól félve, hogy egyesek visszakérik majd a beléptidijat. A befejezetlen előadás végeztével még percekig maradt együtt a közönség kínos várakozásban, mig végre a kis Nádor Zsigát küldték ki, hogy mondjon nehány zokszót a »mucsai nép«-nek.

Nohát csak próbáljon Horváth még egyszer itt nálunk szerencsét, majd megtudja, hogy három-e a magyar igazság!? . . .

— A tűzoltó-egylet köréből. Örömmel vesszük tudomásul és örömmel regisztráljuk, hogy a f. hó 18.-án délután megalakult mátészalkai önkéntes tűzoltó-egylet határozott léptekkel halad a szervezés utján. A legnagyobb elismeréssel és dicsérettel kell adóznunk úgy azoknak, kik nyilatkozatban kötelezték magukat, hogy az önk. tűzoltó-egylet pártoló tagjai lesznek, mint azoknak, kik az egylet működő tagjainak kötötték le magukat. Vajha minél többen követnék e követésre méltó emberek példáját! Itt közöljük a két kötelező nyilatkozatot :

I.

Kötelező nyilatkozat.

Alantirottak ezennel kötelezőieg kijelentjük, hogy a Mátészalkán újonnan alakítandó önk. tűzoltó egyletnek — a mennyiben az egylet parancsnoksága által alkalmasaknak találtatunk — a megalakulástól számított három évig működő tagjai leszünk, s már ezúttal alávetjük magunkat az egylet jóváhagyandó alapszabályainak és szolgálati szabályzatainak, illetve azok rendelkezéseinek :

Sikli Ferenc, Hagymásy Béla, Germán László, Tóth Bálint, Kubinyi Sándor, Szabó Zsigmond, Horváth Menyhért, Horváth Sándor, Farkas László, Bunna János, Erdei József, Képes István, Képes Gyula, Tóth Károly cipész, Fehér István, Sarka Endre, Kereskenyi László, Pente Lajos, Hoksáry Antal, Ifj. Kursinszky Pál, Erdei György, Német József, Tardi György, Túsz Sándor, Papp Sándor 1 asztalos, Mátyus Károly, Szabó Ferenc, Lengyel Péter, Mónus Kálmán, Borbély Antal, Tóth Károly kötélverő, Kovács Pál, Szomorú László, Pet- rócy Kálmán, Jeszenszky József, Rác István, Csizmadia István, Ifj. Pente Lajos.

II.

Kötelező nyilatkozat.

Alulírottak ezennel kijelentjük, hogy a Mátészalkán újonnan alakított önk. tűzoltó-egyletnek alapitó, illetve pártoló tagjaivá belépünk s mint alapitó tagok egyszer s mindenkorra 50 koronát, mint pártoló tagok évenként 4 korona tagdijat az egylet pénztárába befizetünk:

Mátészalkai ipar és kereskedelmi bank 50 K, Almer Béla 4 K. Dr. Steinberger S. 4 K, Berger Albert 4 K, Gál Sándor, 4 K. Nagy Zsigmond 4 K, Dr. Szepesi Károly 4 K, Tárnái Gyula 4 K, László Imre 4 K, Mátészalkai takarékpénztár 50 K, Dr. Fuchs Jenő 4 K, Szálkái Zsigmond 4

K. Dr. Fárnek László, 4 K. Weisz Antal id. 4 K, Rohay Gyula 4' K- Az eddigi önként adakozókon kívül még számos pártoló tag gyűjtése most van folyamatban.

— Tüzek. Folyó hó 22.-én d. u. 6 óra

tájban városunkban kigyuladt a Fülep Bertalan mészáros ólja. A tüzilárina hamarosan elterjedt az egész városban és oltásra kész ember is elég szaladt össze, kik az égő ólban bőgő állatokat kiszabadították, ám oltáshoz szükséges jól működő eszközöknek, avagy rendnek hire-hamva sem volt. Valami rossz vizipuska került ugyan, de annak összeállítása irányában holmi nézeteltérés keletkezett a derék oltók között, mialatt a tűz javában lángolt. Viz alig volt, de a városházán készen álló vízzel tele hordó sem érkezhetett a tűzhöz istráng és kötél hiánya miatt. Sugárvezetői is hiányoztak a vizipuskának, úgy, hogy egy vékonyka vizsugár próbálkozott a pusztító elemnek ellenállni. Az ól teteje teljesen leégett.

Sürgető szavunk mellett fenyegető figyelmeztetés ez a tűz arra nézve, hogy az önk. tűzoltó-egylet szervezése minél előbb befejeződjék és ilyen szerencsétlen alkalomkor ne kelljen pirulnia az embernek e siralmas állapotok miatt.

— Folyó hó 22.-én délután 3 óra tájban — mint tudósítónk jelenti — Nyírbátorban kigyuladt a Mandel Béla fakereskedő tulajdonát képező Tpénztár épülete. A tűzoltók ügyességének köszönhető, hogy, bárha a plafon teljesen megrongálódott, a tetőzetnek semmi baja sem történt. Az események és ómenek tehát — úgy látszik — nem szűnnek meg figyelmeztetni; inteni és sürgetni a folytonos tűzveszélyben levő városunkat.

— A sötétben. A múlt hét egyik éjszakáján részegen vitték haza K- Oy. nyirmeggyesi gazdálkodót egy lakodalomból. A felesége ás felnőtt leánya bajlódtak vele, hogy hazavigyék holott K--nak még nagy kedve lett volna folytatni az ivást. Útközben K- kiszabadult kísérői kezei I közül s hogy elszökhessék befutott a G. L. udvarába, ahová családtagjai követték. Éjfél után járt az idő, mikor G. L. felébredt a szokatlan zajra s azt hívén, hogy tolvajok járnak az udva ron, karót kapott kézhez és ezzel a sötétben úgy elverte az egész K. famíliát, hogy ezek súlyos sérüléseikkel még most is az ágyat őrzik.

— A polgári iskola torna versenye. Szép számú közönség jelenlétében folyt le f. hó 17.-én d. u. a helybeli polgári iskola torna vizsgája. Fegyelmezett sorokban, a legnagyobb rendben vonultak fel a szabddgyakorlatokhoz, szertornázá- sukkai pedig méltán kiérdemelték az ügyes diákok a sokszor megújuló lapsokat.