Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-25 / 34. szám

34. (125) szám. MÁTÉSZALKA 3. OiUHi. — A „Gömöri Ujság“-bó! a következő közleményt vettük át: >Kflthona Géza távozása. Hirt adtunk annak idején arról a meglepő és városunk és megyénk lakosságát kivétel nélkül, illető'eg kevés kivétellel fájdalmasan érintő hírről, hogy Kathona Géza áll. polg. leányiskolái igazgató Mátészalkára helyezte­tett át 22 évi, minden tekintetben teljesen kifogás­talan itt működése után. A váratlanul érkezett át­helyezést, talán épen váratlansága miatt, számos kombináció követte, amelyek között akárhány, mes­terségesen terjesztett, de üstökénél fogva sehol meg nem csíphető olyán kombináció is akadt, a- mely a különben is lesújtott igazgatót vérig sér­teni volt alkalmas. Mert elmenni, habár olyan helyre, ahol gyermekeit nem iskoláztathatja, ahol ő, ki egész működését, minden lelkesedését a nőneve­lésnek szentelte, fiu-gyermekekel fog tanítani, utó­végre a szolgálat érdekében és magasabb célok latolgatásával elviselhető gondolat. De elmenni 22 éves tisztességes múlt után, nehány ember gaz­dátlanul szányrabocsátolt rágalmaitól megbélyege- zetien: ez több annál, amit tisztességes ember el­viselhet, annyira több, hogy amellet a tisztességes sajtó sem mehet el szó nélkül. Szerencséjére Kathona Gézának, és veleegyütt az igazság minden barátjának, a rágalmak közül a megrágalmazott alakja már kibontakozott, mo- csoktalanu! és tisztán. Áthelyezése után azonnal fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen, noha Morlin min. tanácsos és maga a közoktatásügyi miniszter ur ő nagyméltósága is kijelentette megyénk két köztiszteletben álló vezető ferfiának, kik Kathona Géza ügyét felkarolták, hogy fegyelmi vizsgálatra abszolúte semminemű ok és akii) nincsen és hogy az áthelyezés tisztán szolgálati érdekből azon elv alapján történt, hogy a leányiskolák igazgatása sukcesszive női kezekbe kerüljön. ‘A »Polgári Kör« és a társadalom kérvényen irt tagjai is elégtételt szolgáltattak meghurcolt személyének s végül f. hó 5-én Lukács Géza alispánunk elnökletével az is­kola gondnoksága is megnyilatkozott ez ügyben. A gyűlés jegyzőkönyvéből közöljük a következőket: Elnök a váratlanul történt áthelyezés körülményeinek rö­vid felemlitése után rámutat arra a hasznos és sikeres műkő- j elésre, melyet az áthelyezett igazgató a nőnevelés és oktatás fejlesztése érdekében Rimaszombat városban több mint 2 év­tizeden át kifejtett. Mulasztást követne el a Gondnokság, ha a búcsú pillanatában nem méltatná éideme szerint e munkás­ságot, s ezért indítványt nyújt be erre vonatkozolag a Gond­noksághoz. Többek hozzászólása ut.ín a Gondnokság teljes készség­gel egyhangú határozattal tette magáévá Lukacs Géza gond­noksági elnök következő indítványát: „A rimaszombati állami polg. leányiskola Gondnoksága meglepetéssel értesült arról, hogy az iskola igazgatója: Ka­thona Géza ur a közszolgádat érdekében hason minőségben a mátészalkai m, kir. állami polgári iskolához helyeztetett át. Meg kell hajolni a Gondnokságnak a felsőbb hatóság- ezen intézkedése előtt, mert kétségtelenül céltudatos intenciók ve­zethették elhatározásában. Most azonban, midőn Gondnokságunk a távozó igazga­tótól sajnálattal vesz búcsút, s őt a felelősség alól szokott íen- tartással azon kikötés mellett oldja fel, hogy kötelességében áll utódjának az iskolát s annak felszerelési tárgyait szabály- szcrüleg és okmanyszerüleg átadni, — nem mulaszthatja el a távozó igazgatónak Rimaszombat város oktatásügye és nőne­velésének őszinte elismerése és méltatása mellett annak felein- litését és megállapítását, hogy Kathona Géza igazgató urnák a polg. leányiskolái épület tervezésénél, legkülönösebben pedig a szükséges tanszerek és egyébb eszközök beszerzésénél, szó­val az iskola felszerelésénél elismerésre méltó, nagy érdemei vannak. Konstatálja a Gondnokság, hogy Kathona Géza igaz­gató ur a polgári leányiskolát a női kézimunka tanfolyam lé­tesítése által is fejlesztette, igazgatói minőségében a rend és fegyelem i'entartása érdekében öntudatos erélyt fetjtett ki, mint férfi és családapa pedig jellemében és viselkedésében kifogás­talannak minősült. A közszolgálat érdekében történt áthelye­zése tehát sem igazgatói reputcióját, sem férfiú mivoltának ki­fogástalanságát hátrányosan nem érintheti, s gondnokságunk véleménye szerint arra a törekvő irányra vezethető vissza, melynek értelmében a polgári leány iskolák vezetése általában női igazgatás alá veendő. Ezeknek kijelentése után, midőn Kathona Géza igazgató úrtól a Gondnokság búcsút vesz, neki uj otthonában megelé­gedett életet és fáradozásaihoz teljes sikert szívből kíván 1“ Kathona Géza igazgató rövid felszólalásában előrebocsátja azt, hogy Rimaszombat város nőnevelési ügyének 22 éven át teljes igyekezettel és minden tudásával való muukalasa közben élete főcélját képezte az, hogy a belé helyezett bizalomnak megfeleljen. A bucsuzás alkalmával hálásán köszöni a Gond­nokságnak mindenkori szives támogatását, sokszor kifejtett el­ismerését. Most is, mikor a lelkében fájó tövist erzett a várat­lanul jött elválás gondolatában: a Gondnokság elismerése eny­hülést és megnyugvást ad felzaklatott lelkének. Kéri, hbgy a Gondnokság tartsa meg jó emlékezetében, s Isten áldását kéri a városra, az iskolára, s annak nemeslelkü Gondnokságára! A körünkből távozó férfiú alakja tehát már tisztán áll a közvélemény előtt. Kérdés azonban, hogy a jövő fogja-e kárpótolni őt azért az utolsó két hónapért, a méltatlanul hurcolt szégyenért s az alattomos tőrszurásokért ? Bár igenlő feleletet adhatna neki a sors és feledhetné el olt, az egye­nes lelkű, egyenes szavú emberek között azl, hogy' mások is élnek ama falak közöli, amelyek neki negyedszázadon át szállást és otthont adtak. A távozó igazgató tiszteletére jó emberei és volt tanítványai búcsűestét óhajtottak rendezni, ámde Kathona Gézát annyira megviselték a tör­téntek, hogy nem tudja magát kitenni a búcsúest megújuló lelki izgalmainak s ezért minden össze- jüvetel mellőzését kérte. A héten pedig családjá­val együtt elhagyta végképen Rimaszombatot.« — A Felsőszabolcsi Hírlap — melyet je­lenben dr. György Ferenc felelős szerkesztő és dr. Schwatz Pál főmunkatárs szerkesztenek — leg­utóbbi számából vesszük át az alábbi sorokat: Mátészalka halad. Mátészalka közelesen ve­zető szerepet vesz át, kultúrája, kereskedelme és ipara mindinkább fejlődik. Járási ipartestülete, mely csak a közelmúltban kezdte meg működését, minden tekintetben megfelel hivatásának és felül múlja működését a hozzáfűzött reményeket. Elis­merőleg kell szó!annak egyik hetilapja a »Mátészalkai szerkesztőségéről, melynek agitacionális tevékenysége minden téren megnyilvánul, úgy, hogy Mátészalka kö­zönsége ezen vidéki zsurnalistikában ritka gonddal szerkesztett újságjának sokat köszönhet, mert örökö­sen ébren tartja és serkenti a közérdekért való tevé­kenységre. Dicséret illeti meg képviselő-testületét, mely ifjabb és újabb leleményességgel lepi meg a polgárságot, mint legutóbb is tette azzal, hogy a közérdek és nem mint rendesen történni szokott, a magánérdekre figyelemmel határozta el a villany­világítást és legközelebb határozni kíván az aszfalt- járdák létesítése felett. Egyszóval a villamosság korszakában gyorsan tervez, még gyorsabban vé­gez. Mátészalka el nem marad — de halad. A Felsőszabolcsi Hírlap Kisvárdán, lölünk távol jelenik meg. A szokásos csereviszonyon kí­vül semmiféle összeköttetésünk egymással. Mély ismeretség »sincs köztünk.« A fenti s lapunkra vonatkozó sorok tellát csak a tárgyilagos bírálat eredményei lehetnek. És büszkén valljuk: ez az elismerés, mely az idézett sorokban elhangzik, ál­talános mindenütt, ahol a »Mátészalka«-! olvassák és iránta elfogulatlanok. Egyébként köszönjük lap­társunk elismerését, amely annál is inkább jól esik nekünk, meri rendkívüli sok ódiummal járó mun­kálkodásunknak egyéb jutalma sincs, mit egy-egy pár-elismerő szó, amely további kitartásra serkent. — U] kaszinó. Mint értesülünk, Takátsi Már­ton kávéliáz-lulajdonos legközelebb újonnan elké­szített tervvel lép a mátészalkai közönség elé, mely- lyel egy uj kaszinó-helyiséget tetemes költséggel fénytsen berendezne. Tekintve Takátsi szimpatikus személyét, -szolid kiszolgálását, a komoly polgári elem bizonyára fel fogja karolni tervét, kogy egy újonnan alakuld középkorú előítéletektől mentes kaszinó körül tömörüljön. Hangsúlyozzuk, hogy itt egyedül Takatsi ajánlatáról van szó és senki sem áll a háta mögött. Nekünk kaszinó nem bizonyos hiúságok legyezgetésere és bizonyos érdekek szol­gálatára kell, hanem arra, hogy abban a tisztes­séges polgárság minden mellékszcmpontra tekin­tet nélkül, tisztán szórakozás szempontjából egye­süljön. A tervre különben, ha majd teljesen aktuá­lissá válik, még visszatérünk. — Dohányáru-Különlegességeket is le­het lesz majd kapnunk Mátészalkán. Legalább azon reményben regisztráljuk Weisz Lajos dohánynagy- tőzsdeíulajdouos azon tényét, hogy a különleges­ségi-áruda engedélyért folyamodott, hogy igy lesz. Mond tinink sem kell, hogy a különlegességi-áruda engedélyezésével egy közóhaj és közszükséglet ki­elégítése valósul meg és az állam is jó üzletet csi­nál, mert nálunk nagy keletje van a különleges­ségi gyártmányoknak, ha valamiképp hozzájuk jut­hatunk és pedig — ami nagy szó — a rendes gyártmányok- hátránya nélkül. Nem is szólva arról, hogy a végeredményben tilos pincércigaretták árát is az állam fogja zsebrevágni. A különlegességi­áruda iránti kérvényt kedvező véleménnyel a pénz­ügyigazgatóság a minisztériumba már régebben felterjesztette és éppen ezért érthetetlen előttünk, hogy a közszükségletünk kielégítése még mindég késik. — Házasság. Aufrichtig Lajos S.-A.-Ujhely­ből f. hó 27-én házasságot ket franki Fridával Matoicson. — Az elszaladt vonat és a lemaradt utasok. Páratlan dolog történt f. kó 23.-án a hely­beli vasút állomáson. A Nyíregyháza felé 1 óra 40 perckor induló vonat elindult anélkül, hogy az uta­sok felszállhattak volna rá és igy mintegy 20—25 utas lemaradt. A lemaradt utasok azt állítják, hogy nem hallották a beszállást jelző kiálltást és mire a jegyváltás után a perronra értek, a vonat már mozgásban volt. A szolgálatot vezető tisztviselő­nek még módjában lett volna a vonatot a legkis- sebb zavar nélkül leinteni és igy megakadályozni, hogy az utasok enhibájukon kívül kellemetlensé­geket szenvedjenek, de a tisztelt lisztviselő ur a méltatlankodó utasok minden kérése dacára nem tette azt meg. Pedig itt mulasztás csak a szolgá­latot tevőket terheli, mert az lehetetlen, hogy 20 — 25 utas ne hallotta volna a beszállást jelentő kiál­tást, ha az a kellő formák között történt volna. Itt tehát kettős hiba történt, aminek a szegény lema­radt utasok itták meg egyelőre a levét. De mint­hogy ez nem eiső garázdálkodása kis vicinálisunk­nak, nem tarthatjuk eiintézettnek ezen ügyet e pár sorral. Reméljük, hogy az enhibájukon kívül kárt és sérelmét szenvedett utasok elégtételt fognak kapni. Amint értesülünk, az utasok közül többen kártérítési pert is indítottak. — Az utolsó ököritói. Varga István por- csalmai gazdasági cselédnek a felesége a szomorú emlékű ököritói katasztrófa alkalmával bennégett. Minthogy Vargának nagy családja van, de meg ö maga sem lehetett el asszony nélkül, kevéssel a katasztrófa után csak agy bagóhitre összeállóit egy szomszéd községbeli menyecskével. Egy ököritói gazdaeniber, aki szintén csaláJ nélkül maradt a katasztrófa alkalmával, elhódította a Varga István házastársát s az asszony elhagyta Vargát s átköl­tözött Ököritóra. Varga István bánatában, ivásnak adta a fejét. A múlt hét szerdáján ismét részeg volt. Részeg állapotban a pipára akart rágyújtani s e közben meggyűlt a kezébe az egész doboz gyufa. A részeg ember a helyett, hogy eldobta volna az égő gyufát, ijedten kapkodott, hadoná­szott, a mitől lángot fogott a ruhája is. Mire a szerencsétlenségét észrevették, az ököritói katasz­trófa utolsó tökbszörös áldozatát szekérre tették, hogy beszállítsák a szatmári kórházba. Varga bele­halt égési sebeibe. — Basáskodó közig, gyakornok. Egy közigazgatási csemete hallatlan merészkedéseiről ad hirt csenged tudósítónk. Dienes Sándor tb. szolga- biró a hőse ezeknek a csetepatéknak, melyek na­pok óta izgalomban tartják Csenger lakosságát. Dienesnek Csengéiben való szereplése már kezdet­től fogva a néppel és az ottani fiatalsággal szem­ben való pökhendi modor és lenéző viselkedés je­gyében indult meg, úgy, hogy csakhamar kiérde­melte a közönség általános gyűlöletét. Egy alka­lommal, midőn látták, hogy túlkapásait semmikép se lehet megtorolni, az inteligensebb ifjúság össze­fogott, hogy annak rendje és módja szerint alapo­san elnáspágolják s igy tanítják meg emberségre. Csak az igazán népszerű, közszeretetben álló főszol­gabírónak, dr. Képessy Lászlónak kérelme és rokona érdekében Vtt barátságos, békéltető közbelépése mentette meg a »finom urat« a megérdemelt kipel- lengérezéstöl. De az urfi csak nem javult meg és újabban ismét két esetben tette próbára a csenge­nek végtelenül nagy türelmét. A múlt héten ugya­nis csupa szórakozásból egy ottani csendes, szo­lid fiatalembert a bank főkönyvelőjét tettleg inzul- tálta! Az inzultus egy vendéglő megnyitásán történt, nagy közönség jelenlétében, mley reprodukálhatlan kifejezésekkel illete és és csaknem meglincselte a tb. fiúcskát. A közkedveltségben álló ötletszerűen megbántott hivatalnok lovagias útra terelte az ügyet. A másik inzultus a napokban történt, midőn Kajái Károly jómódú gazdaembert verte véresre a közig, gyakornok ur azért, mert pipájával szá­jában »bátorkodott« belépni a cédulahdzba. A sú­lyosan bántalmazott Kajdi, — kinek többek közt a fejét vagdosta a vaskályha kiálló éles szélébe a tb. szolgabiró ur — látleletet vétettett föl vérző sebeiről. A kinos incidensnek a biróság előtt lesz folytatása. R1 atsssü ■■■ dísztér gyakbari látható­Csodálkozik fSlIl? üveg=, porcellán= és majolika PATAKI JENŐ üveg- és porcelíán kereskedésében MÁTÉSZALKÁN, Csizmadia bérpalota. Mesés olcsó árak! Üvegezés és képkeretezés! Pontos kiszolgálás! «■

Next

/
Oldalképek
Tartalom