Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-13 / 2. szám
Melléklet a „Mátészalka“ 2. (93.) száméhoz. 1911 január 13. Mátészalkánakc a történteket szó nélkül hagyni n*m szabad. Azt hisszük, hogy eleget tettünk minden tekintetben a felhívásoknak, minthogy mindazt amit megirtunk,! megírtuk volna e felszólítások nélkül is. KUvetkezmények. A választás lefolyása titán eltelt idd egyáltalán nem enyhítette a történteket. Még mindég;forr- pontig izgatottak a kedélyek, még mindég— bár méltdságteliesen — háborotr m egész köziét*. Hallottunk készüld tüntetésekről is, amit nemcsak nem helyeslünk, de egyenesen elitélünk, mert har- nolnl szabad, sót olykor kell is, de mindég csak a törvén u kortáfa in beiül és a tisztesség eszközeivel. Értesültünk arról is, hogy egv hatvantagii deputá- ció készül a főispánhoz, mely Mátészalka 500 választó-polgárának aláírásával ellátott kérvényt fog átnyújtani. Mondanunk sem kell, hogy ennél szebb elégtételt Jeszenszky nem kaphat 1 Jean bácsi aíólsó bírói kifakadásá I A mai választási ténykedés meggyőzött arról a zsentri-zsentrinek szemét kivájó egy régi becsületben megöszült 12 éves, senkinek sem ártó birói funkciót jelölés nélkül hngvott, erőszakosan fűszerezett, bepálinkázott, csendesen titokban, csinált 13-ról 11-ikére tett hálátlansági folyamatról, melynek minden nagy családból származó, most már kevés pénzzel rendelkező, birtokait elvesztegető; a borivástöl elszoko’t, puszi-pajtásokból kikopott, szintvalló, jegyzői ’ modortól független haragos kijelentések eloszlásában hivő becsületes egyéniség uton-utonfélen, a városháza hivatalos termeiben, ki van téve I HÍREK. Jeczu bácsi. Megtörténi, mit nem várt senkisem S nyilvánvaló lett az a csúf dolog, Hogy nálunk im az igazság vára Csak egy gyönge kacsa-lábon forog. .. Lezajlott a főbirő-válásztás. A régi harcost félre tasziták . . . Nem tekintve, semmibe se véve Az egész Szálka közkívánatát. Mindnyájan szerettük a jó öreget, Kinek volt mindég pár tréfás szava S jóságos arcán mindég ott pihent A jó kedélynek aranysugara. A városnak apraja meg nagyja Úgy hitta, hogy „kedves Jeczu bácsiU S tisztelte, szerette minden polgár, Úgy a „czinevég“-i, mint „hatházu-i. Arra kérünk hát öreg cimbora, Jó szived búval ne legyen tele, Hisz veled van és veled lesz mindég Az egész város nagyszereteie! .Nekünk meg a jó szerencse csak az, E fájó, nagy szerencsétlenségben Hogy nem valami más „Strohmann“ fül most Azon a szép főbírói székén . . . CYRANO. Feíoivasóesíély a polgári iskolában. A polgári iskola harmadik felolvasóestélye' is bizonyságot tesz arról, hogy a polgári iskola tanári kara a közönség nagy részvéllensége dacára is milyen dicséretremáltó buzgalmat fejt ki, hogy ezen nemes szórakoztató és • ismeretterjesztő felolvasásokat rendszeresítse. 80 fillér, nyolcvan fillér kérem a belépődíj és ezen árért néhány képzett ember értekezések, szavalatok, művészies zenehangok formájában elibénk tárja legjobb tudását! De hát úgy látszjk, hogy a gyerekkori iskolaiszony még mindég megvan bennünk. Nem akarunk szórakozva sem tanului vagy talán eszünkbe jutnak a jrégi Iskolaévek és attól félünk, hogy a felolvasó estélyeken megjelenve, valamelyik tanár ur arra talál vetemedni, hogy egyszercsak ki talál szólítani bennnünket a katedra elé, hogy tudjuk-e még a leckét? Illetve, hogy nem tudjuk-e már a leckét? Ha csak az ettől való félelmet nem, egyebet nem tudunk a részvétlenség okául elképzelni. Éppen azért, aki az intelligencia köréből ezentúl nem lesz ott a feiolvasőestélyen, azt annak a nagy rettegésnek fogjuk betudni, melylyel az igen tisztelt uraság, vagy még tiszteletreméltóbb nagyságos asszony a katedra és a szigorú tanár urak iránt viseltetik, Mert másképp nem tudjuk elképzelni, hogy délután 5—7 óráig, a legalkalmasabb' időben, sem vacsorát, sem mucsai lefekvést nem' gátoló, ilyen iskolai jótékonycélra szolgáló csekély 80 fillérért vesztegetett magas színvonalú, ismerelterjeszlő előadásokat a közönség ne támogasson. igaz! Valamire nem gondoltunk. Nem gondoltunk arra a sók téli szórakozásra, mely jelenleg közönségünknek kínálkozik. A nagyszerű színház, mulatságok, koncertek, bálok (nagymósások, s stoppolások) stb. orfeumok ,. (Ez — igaz — nincs. De ha = volna, azt bizonyára jobban pártolnák.) De mindamellett ismételten kérjük a közönséget a jó- iziésti, komoly közönséget,- hogy amennyire csak ideje engedi, járjon el a polgári iskola fel- olvasóestélyeire, hogy nyakunkba ne szakadjon az a szégyen, hogy ez a nemes vállalkozás részvét hiiján dugába dől. Inkább megígérjük, hogy rajta leszünk, hogy a polgári iskola tekintettel a jótékony célra, a felolvasó estélyek beléptidiját 80 fillérről 70 fillérre szállítsa le. Mindezek, amiket itt elmondtunk persze, nem szól annak a körülbe- lői 16 főnyi közönségnek, mely a legutóbbi felolvasóestélyen jelen volt. Valamint, hogy a polgári iskola harmadik f. hó 11,-én délután 5 órától 7 óráig tartott felolvasóestélyről elmondandó beszámolónk s inkább azoknak szól, kik nem voltak jelen. Hátha kedvet kapnak mégis az előadásokra. Persze Medzihradszky Péter »Der Geigenmacher von Cremona« szép füibenmászó hege- diijátékát, valamint Medzihradszky Elvira pompád zongorakiséretét nem tudjuk házhoz szállítani, mint lapunkat. Azt élvezni, hullani kell. Az estély egyik sikerültebb programpontja Deme Károly igazgató értekézése volt. A szociálizmusról olvasott fel eszmékben gazdag dolgokat. Bár a szociálizmusról tett fejtegetéseit és felfogását nem mindenben osztjuk (mert ő a szociálízmusnak olyan dolgokat is tulajdonit, amelyek azzal hofhlokegyenest ellenkezők) mégis elösmerjük, hogy gonddal készült felolvasás volt. A program 3-ik pontját Pazakas Sándor tanár töltötte be, ki Marcus Antonius beszédét’Julius Caesar teteme fölött nagy gonddal adta’ elő. Általában megszoktuk Pazakas Sándortól, hogy igen komolyan veszi a közönséget és min-
