Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-07 / 14. szám
Mátészalka, Wll. III. évi. 14. (105.) szára. április hó 7. TÁRSADALMI HETILAP. i MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. í ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. ' Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. •—«*“■ Egy szám ára 20 fillér. —---Fe lelős szerkesztő : Dr. VIZSGLYI MANÓ. SZERKESZTŐS ÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. Toaszt-düh. Irta: Nagy Zoltán. (**) Ráfogásszámba megy, hogy »szegények vagyunk, de azért jól élünk«. Ez nem nagy baj, legalább irigyeink vannak. Már pedig azt tartja a mondás, hogy inkább irigyei legyenek az embernek, mint ellenségei. Nagyobb baj azonban az, hogy a »jól élés« csak abban merül ki, hogy eszünk, iszunk, mulatozunk, vigadozunk. Az az úgynevezett »fehér asztal« a csatatér, e mellett és e körül folyik le az eszem-iszom, a mulatozás. Nálunk itt hánynak-vetnek meg barátságos poharazás közben politikát, kultúrát, társadalmi kérdést. A formáját is megtalálta a hagyomány a toasztban, az áldomásban. Csak úgy hemzseg a sok fel- köszöntő. Valóságos epidemikus ragadós betegség. Csak tessék megfigyelni! Elkezdve azoktól a hivatalos felköszöntöktől, melyeknek sorrendje eleve meg van határozva, azt a viszketegszerü, alapjában feltűnési vágyból eredt felszólalásokat, amelyek pohárköszöntő formájában elhangzanak. Se vége, se hossza; se szeri, se száma nincs ezeknek. Eleinte nagyképü komolysággal, átér- zett hivaíottsággal, öblös hangon, path etikus módon, kicikornvázott szólamokkal és trópusokkal feldíszítve, később játszi, enyelgő, tréfás hangon, szellemes fordulatokkal tarkítva, minden elképezhető tárgyról, gondolatról és ezeknek vonatkozásairól. Mindez még semmi. De mikor a jelenlevők kerülnek sorra. Mikor a jelenlevők »nyalják végig« a jelenlevőket! Valóságos kéjelgéssel, enthüziazmussal, mondhatnám dühvei. Tisztán toaszt-düh ez már. És kérdem én? Alapjában véve önérzetes ember-e az, a ki ilyet elmond s nem kevésebbé önérzetes ember-e az, a ki ilyeneket arcpirulás és sz;'yyenkezés nélkül végig hallgat? Ha csut. egy szikrája volna benne az önismerésnek, a saját maga igaza mértékelésének, nem pirul-e el szégyen- ; szemre, a platzra cipelve, mikor ott, nyilvánosan agyba-fobe dicsérik, minden oldalról felkőszöntik? Mert hiszen azzal tisztában lehet, hogy ezek a szólamok nem igazak és nem is őszinték. Tudnia kell, hogy két alkalom van, mikor nyilvánosan szabad hazudni. Ez a két alkalom : a halotti búcsúztató és a felköszöntő. És mégis nemcsak tűri, büszkeségtől dagadó kebellel tűri, amint a szónok ké- jelegve leszedi a lábáról s feje tetejétől a talpáig megfürdeti a hízelgő, áradozó szavak zuhatagában, hanem ez az áradat ót is magával ragadja s alig bírja bevárni azt, mig a habzó száj nyála úgy, ahogy magáról letisztul: ő emelkedik fel és vissza nyalja azt a föl köszöntőjével, a ki öt az imént végig nyalta. « Valójában csömörletes és undorító érzéseket vált ki az ilyen szokássá vált eljárás és leszállítja, talán meg is szennyezi mindazt a tiszta, szeplőtlen igaz érdemet, melyet nem hamis önérzet alapján a természet az emberbe beleoltott. Meg kellene kímélni mindezektől a jóizlésü embereket. Ennek ; pedig csak egy radikális gyógyszere van s ez az, hogy kutyába se venni, hagyni. Bánja a kánya! A hiba ott van, hogy akad ember, a ki az ilyes felköszöntőket komolyan veszi és azzal honorálja, hogy udvariasságból a Komjáthy Jenő. Irta: Koller István. Komjáthy Jenő, magyar filozófus költőink egyik legnagyobbjának a neve még csak újabban kezd viszhangozni szépirodalmi lapjainkban, bár már 15 éve halott. Madách, Revicky és Vajda társaságában említik őt, sőt ez utóbbi kettőnél határozottan nagyobb költői tehetséget, merészebb gondolatokat és fenségesebb, légiesebb nyelvezetet árulnak el költeményei. Általában azt szokták mondani, hogy a magyar faj nem filozófus nép; a magyar faj nem képes a nagy elvonásokra, hatalmas spekulativ rendszerek alkotására. Nincs Hegelünk, sem Schel- lingünk. Nos, de ha nincsenek talán hatalmas bölcsészeink, vannak e helyett nagy filozófus költőink. Madách ezek között a legismertebb. Legke- vésbbé ismert pedig Komjáthy Jenő. Komjáthy a végtelenség költője, mint Shelley, vagy Hugó Viktor, ha talán nem is éri utói ezek tulvilági nyelvezetét*) De Komjáthy nyelvezete is légies. Ha Vajdával s Revickyvel összehasonlítjuk, láthatjuk, hogy pesszimista mind a három, de Komjáthy pesszimizmusát az optimizmus meze lengi át. Ö *) Hugó Viktor „A nyomorultak“ Tagy „A polgárháború“ c. regényei oly fenséges nyelvezetű s hatalmas alkotások, hogy páratlanul állanak a világirodalomban. Ajálom elolvasásukat. nemcsak Schopenhauer, de Nietzsche tanítványa is, aki megtanított bennünket az élet igenlésére, szeretetére. Carlyle mondja: A nagy emberek, akik szivükkel néznek a nagy világ szivébe égi követek, kik egy misszióval küldettek e földre. Uk az emberiség leghatalmasabb jótevői s igy róluk megemlékezni erkölcsi kötelességünk. De hisz alkalomszerű i.s most — midőn a szépirodalmi lapok Komjáthyról annyit írnak — ugy- szólva most van a felfedezésének kora, hogy róla mi is megemlékezzünk. S célunk csupán ez. Tanulmányt írni hivatottabb tolinak a feladata. Ha Vajdát, de csak nyugodt irályánál fogva, Aranyhoz hasonlitanók, úgy Komjáthyról azt mondhatjuk : ö a filozófiai költészet Petőfije, akiből csak úgy ömlik a gyönyörű szép gondolat. Igaz, fenséges költményeit nem mindenki érti meg. Komjáthy maga mondja, hogy az ő olvasóközönsége a szellem elitje. De hisz szükséges-e, hogy a zsenit mindenki értse? Jézust, Petőfit érti mindenki. Goethét, Schillert hasonlókép. De ugyhiszem, akinek oly fenséges, nagy gondolatai ily gyönyörű nyelvezetben jutnak kifejezésre egy Shelley, Hugó s hasonló egyénekkel együtt szintén méltán érdemli meg a zsenie nevet. S Komjáthy színes, gyönyörű nyelvezetét alig érték utói. Legújabban Sikabonyl Ántal egy gyönyörű könyvet irt róla s szentelte emlékének. (Komjáthy Jenő. Irodalmi tanulmány. Bpest 1909. Rákosi Jenő Bpesti Hirl. Ujságvállalata. Ára 4 korona.) Kifejti, hogy Komjáthy sok helyt Leopardi és Goethe magaslatáig emelkedik s nyelvezete páratlan szép és fenséges. Említettük, hogy a végtelenség költője ő. A szellem végtelenségét tanítja. Absztraktabb Vajdánál és Revickynél. Kifejezéseiben légies, még Revickynél is kevesebb a konkrétum, amelyhez gondolatait fűzné. Vajdánál és Revickynél gyakran egyszerű dolgok keltik fela filoz. gondolatokat pld. a körönd, a cigaret. Komjáthy mindig magasztos, ódái. Gondolatai is nem oly közönségesek, mint Vajdánál, de sokkal magasz- tosabbak ; nem azok, amelyek felett mindenki gondolkodik. Nincs már se Komjáthynál se Revickynél Vajda-féle töprengés, de azért mégis mély. Mig Revicky Vajdánál is felületesebb, csak nyelve szebb. Vajdánál a nyelv prózai, Komjáthyó gyönyör. Misztikus ő, de nem mint Maeterlink, aki lelkünket folytonos, tikokzatos függésben látja a körülményektől, amelyek előre jósolják a szerencsétlenséget. Minden hang s érzés van nála és az eszme változatossága, mig Vajda filoz. verseiben mindig egy a téma. Vajda és Revicky verseiben van pro fán tárgy is, itt nincs. Némely verse as idealanar- kiához áll közel, a szellemi egyéniség végtelenségének gondolatával. Schmitt Jenő dr. — a Németországban hires magyar tudós (müvei : Nietzsche an der Grenzscheide zweier Weltalter. Tolstoi Gnosis, stb. Folyóirata volt, Állam nélkül. Tolstoi dísztárgyakban látható: Csodálkozik üveg=, porcel!áii= és majolika PATAKI JENŐ üveg- és porcellán kereskedésében MÁTÉSZALKÁN, Csizmadia bérpalota. Mesés olcsó árak! Üvegezés és képkeretezés! Pontos kiszolgálás! Lapunk mai száma 8 oldal.
