Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-24 / 12. szám
2. oldal. végre hozzáfogtak a segélyösszeg kiosztásához is. Csakhogy mig idejutottunk, világskandalum lett a dologból. Az illetékes uraknak volt alkalmuk tapasztalni, hogy egy-két kis mulasztás a belügyminiszter ur mértéke szerint meg se billenti a hivatali kötelességek mérlegét s bátran bízhattak abban, hogy a rendes közigazgatási tempó ez esetben is épp oly pontosság és »mulasztás senkit se terhel« lesz, mint annak idején az orvos-, gyógyszer- és kórházhiány és ganébőség. Az alispán ur azonban elszá- mitotta magát. Tévedett. Mert most, amikor egy világblamázs örvénye fenyegeti a belügyminiszter urat, az alispán ur hátán szépen kimászott a bajból és bűnbaknak ben- hagyta a csávában az alispán urat. Most már mindenben igazunk volt, most már történtek mulasztások, most már nem „a képzelet erejével kiszínezett vádm-ak többé amiket megirtunk. Most már a belügyminiszter ur ország-világ szine előtt állapította meg, hogy az alispán nem tette meg a kötelességét, az alispánt figyelmeztették egyszer, kétszer, háromszor és a miniszter ur többet is: tizenhétszer és az alispán Így, az alispán úgy, a miniszter nem is tudott a dologról, azaz dehogy is nem — mert ha igy volna, az is baj, sőt még bajabb — tudott, hisz tizenhétszer mondta Is, hogy alispán ur, »gyerünk!« és „ k valifiká Ihatatlan lány haság, forog fent, ami a szerencsétlenség utáni orvosi segítség körül is tapasztalható volt; a betegek kezelését könnyen vették, nem tudván megítélni a szerencsétlenség horderejét és kérdőre lesz vonva mindenki és a felelősség teljes szigorúsággal lesz alkalmazva mindenkivel szemben. “ Az alispán pedig aki egy cseppet se hl- básabb a segélyezés elkésésében, mint az dkörltói tűzvész elején történt mulasztásokban és akinél cseppet se ártatlanabb a belügyminiszter ur bentcsücsül a kutban s fenyegetően csapkodnak [feléje a máskor tükörsima vízfelület hullámai; minden ódiumot a nyakába varrt felső hatósága : a miniszter ur őkegyelmessége, .aki olyan szépen hívta be a kútba, mikor .szüksége volt a megyei tisztviselő urak .alapos pártfogására és a választások előtt .állottunk és olyan szépen kimászott az ö hátán, mikor már a választások után vagyunk 1 . . . Hja, alispán ur: .tempóra mutantur ^et nos mutamur cum illis!“ Változnak az idők és velők együtt megváltoznak az emberek. Csak egy dolog nem változik soha : az, ami ellen a belügyminiszter ur végeredményében talán még nagyobbat vétett, mint a bűnbakul felhasznált alispán ; az, amit mi az ökőritól katasztrófa első pillanatától máig állandóan hirdettünk s amelyben a belügyminiszter ur oly illetékesen bizonyságot tett mellettünk: az igazság! FELHÍV ÁS. Azon tisztelt előfizetőinket, kik lapunkat rendesen nem kapják, felkérjük, hogy ezt kiadóhivatalunknál bejelenteni szíveskedjenek, nehogy a mulasztások ismételten előforduljanak. A kiadóhivatal. MÁTÉSZALKA Lapunk niult heti számában részletesen beszámoltunk azokról az eseményekről, melyek a múlt hét folyamán az ökö- ritói segelypénzek körül lejátszódtak. Elmondtuk, hogy egy budapesti tekintélyes lap munkatársának egy ököritói l'errel történt véletlen találkozása nyomái pattant ki az „Az Újság“ hasábjain a szikra, mely hatalmas tüzet tárni *^'t közéletünkben és rengeteg salakot \ ^ . maga után. Az „Az Újság“ riportjából országos, majd világszenzáció — vagy mint a belügyminisztériumot is vezető miniszterelnök ur mondta : világ-„skandalum*—lett. A miniszter ur az alispánt okolja a történtekért s amúgy isten igazában megmossa fejét egy hivatalos kommünikében, egy újságíró előtt tett nyilatkozatában es egy parlamenti válaszbeszédében. És ainig a miniszter ur a jogos felháborodás hangján leckézteti ország-világ előtt az alispánt, addig az alispán egyszerűen kijelenti, hogy a segélypénzek kiosztására még most se, még mindég nem kapott a minisztertől semmi intézkedést és most is csak a maga felelősségére kezdi meg 5000 korona kiosztását. Micsoda csúnya, különös játék folyik itt a fórumon ? Mindenki mossa kezeit, mindenki a másikra tolja a hibát, holott itt több ember mulasztásáról van tulajdonképpen szó és a föhibát szerintünk a belügyminisztériumban követték el. Mi sokkal szavahihetőbb embernek és sokkal tisztességesebb hivatalnoknak ismerjük az alispánt, semhogy felettes hatóságával szemben merne homlokegyenest ellenkező és hozzá vádoló tényeket hangoztatni, ha azok nem volnának igazak. És éppen ezért mondjuk, hogy a belügyminisztériumban követték el a főhibát, mert ugyan mily ámen voltak olyan türelmesek, hogy tizenhét Ízben szólították fel cselekvésre az alispánt és bár az alispán — mint moridTÖRTÉNET. Irta: Főnyi Ilona. ... És Kdldy Etelka visszaküldte Bálint Miklósnak a jegygyűrűt — pedig én tudom, hogy szeretik egymást — tudom, hogy e miatt mindketten nagyon boldogtalanok. így végezte Tarnayné a legújabb elbeszélését ; a társaság tagjai pedig sajnálkozásuknak adtak kifejezést s láthatólag mindnyájan elkomolyodtak ; de akkor kedvesen csengő hangján megszólalt a ház úrnője : — Ha egymásnak voltak szánva odafönn, akkor összejönnek még, összehozza a sors sokszor szinle hihetetlen utakon ; nincs olyan hatalom, amely elválasztaná azokat, akiknek neve a sors könyvében egy lapra van irva. Hogy szavaimat ne találjátok üres beszédnek, elmondok nektek egy történetet; ismerem a szereplőit, s tanúja voltam én is mindkettő néma küzdelmének, amig egyszer aztán ... na de kezdem előröl. * Szomorú őszi reggel volt, amikor a Qeleyek ősi kúriáján megszólalt a dob. Olyan szomorú volt az az egyhangú dobpergés, hogy a Qeley Mária szemeibe könyek jöttek, s idegesen húzódott a szobája legtávolabbi zugába; de oda is csak egyre hallotta: »senki többet?! . . . harmadszor!« . . . összerezzent — ő, az erős leány aki eddig nem tudta mi a félelem — és ismét érezte szemeibe a könnyeket — azokban a szemekben, amelyek eddig csak mosolyogni tudtak. Amikor már az utolsó bútordarab is idegen kézen volt, kopogtatást hallott az ajtaján. Egy perc alatt ismét a régi hideg Qeley Mária lett, s szinte dacosan kérdezte a belépő Mándy Ivántól: — Az én szobámra került a sor ? Parancsoljon uram l ják — még mindég nem tett elegett a felhívásnak, a minisztériumban még ma Is csend és békés várakozás volna, ha a sajtó véletlenül fel nem zudul?! Nekünk az az impressziónk, hogy számításon kívül európai botránynyá dagadván az ügy, bűnbakot kellett keresni s a valójában valamennyire mégiscsak hibás alispánt a felette álló miniszter ur kiszolgáltatta az ódiumnak, mint a Megváltót Pilátus, mondván: „mosom kezeimet.“ . . . . És bizony ez egy kissé frivol játék volt, az alispán rovására, amire tán teljesen mégsem szolgált rá — egymagában? E kérdéssel egyébként mai vezércikkünk is foglalkozik, amelynek éle nem az alispán ellen óhajt fordulni (az alispán tényeit eléggé elbíráltuk már többszörösen, annak idején) hanem inkább a közvéleményt óhajtja felvilágosítani arról, hogy nem lehet mindent az alispán rovására jegyezni és hogy az ököritói dolgok körül, a pártatlan sajtóval szemben, egy csúnya „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes“ játék folyt le, az igazság rovására Mégcsak azt óhajtjuk megjegyezni, hogy állítólag a bűnbak keresése tovább folyik s már Ököritó községi elöljáróságánál tartanak. Igen jellemző valami! Ki fogják hát sütni a felettes hatóságok, hogy ők nem hibásak, hanem hibás a jegyző, v^igy a biró es akkor „példásan fogják megtorolni a hanyagságot.“ Szívesen hisszük, hogy erre vonatkozó tudósításaink minden alapot nélkülöznek s komoly vizsgálat és igazságos elbírálás lesz a történtek befejezése. * Az ököritói segélypénzeket illető ujabbi részletes tudósitásaink a következők : Interpelláció a házban. Folyó hó 27.-én Huszár Károly néppárti képviselő a belügyminiszterimnak is élén álló Khuen- Hédervdry Károly grófhoz az ököritói segélypénzeket illetőleg interpellációt intézett. — Mária! én nem azért jöttem, éa kérni akarok — kérni . . . A leány gúnyosan szólt közbe: — Kérni — tőlem ?! . . . Mándy Iván, Qeley Máriától ? Hát kérhet-e tőlem valamit ? . . . Legfeljebb a koldusbotot, azzal rendelkezem, de még azzal sem teljesen; mert az ősök megferdul- nának sírjukban ín nem hozzám méltó útra tévednék vele; a nemes embernek még a koldusbotján is ott van a címere. Nem adhatok én önnek semmit, semmit; hisz semmim sincs amivel önn- állóan rendelkezhetnék. — Mária! kérem hallgasson meg, engedje meg, hogy elmondjam amiért jöttem, engedje meg, hogy olyat kérjek, ami egészen a magáé: a kezét kérem; arra kérem: fogadja el a nevemet; a szivemről, szerelmemről nem is beszélek, tudom az terhére lenne most, az idő sem alkalmas arra, — semmit, semmit sem kérek, csak azt, hogy fogadja el jegyajándékul a géléi birtokot úgy, ahogy van, legyen benne az úrnő, addig ameddig akarja, nem fogom mondani, egy szóval sem, hogy hosszú les* a várakozás ; türelmes leszek, és ha majd egyszer, sokára talán behegged a szive sebe és azt fogja mondani: meggyógyultam,ha az én nagy szeretetem melegre felolvasztja a jeget a szivéről, akkor beszélek majd aztán a szivemről, lelkemról, mélységes nagy, nagy szerelmemről . . . Qeley Mária megfogta a Mándy Iván kezét, s úgy kedett hozzá beszélni erős, határozott hangján: — Köszönöm a jóindulatát Mándy, de el nem fogadhatom. Nem ismernék önmagámra, ha meg tudnék feledkezni egy percre is arról, hogy a Qeleyek mindenkor büszkék és erősek voltak. Nem leszek én sem gyönge — s ha most még reszket is a kezem s talán nagyon is fehér, megedzem, el fogja bírni a munkát, de kegyelemkenyeret nem eszem soha 1 ... A lelkem hófehér és nem sxeny- nyezem be azzal, hogy olyan érzelmeket hazudjak, amelyek nincsennek a szivemben. Tudja a történetemet. Olyan miadennapi az; amikor gazdag voltam, azt hitte egy férfi: hogy Legujabb részletek. Utazás az ököritói adományok korul.
