Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-03 / 44. szám
3. O']un]. MÁTÉSZALKA 44. (135.) szárr. hisszük csak utópia, mit talán dédunokáink sem fognak megérni . . . A gyűlés úgy határozott, hogy a nagy terhekre való tekintettel jövőig kihúzza a dolgot, mig az uj iskolára kellő fedezetet találhatunk. A gyűlésnek egyik legérdekesebb pontja a tárgysorozatban nem szerepelt és csak alkalomszeréig felvetett járásbirósági bérlet ügye volt. Ezen eszmecserére az szolgáltatott alkalmat, hogy a Schreiber-féle háztelek vásárló konzorcium — állítólag — ajánlatot tett az igazságügyminiszternek, hogy az »egyenes ut« körüli Szálkái Sándortól megvett területen ingyen telket ad egy ott felépítendő járásbirósági épület céljaira. Sőt azt is fecsegték, hogy már az épület terve és költségvetése is be van adva, mely szerint 5%-os alapon nem kerülne többe az évi házbér 4000 K.-nál, holott a város 5000 K.-át kér a jelenlegi helyiségekért a volt iparbanki helyiségekkel együtt. Ezek a szállongó hírek érthető felháborodást keltettek a lakosság minden rétegében. Voltak, kik kisebbfoku »hazaárulást« láttak a dologban, mondván: »hisz ha a járásbíróság kiköltözik, avagy kevés házbért fizet, az a lakosság zsebére megy, mert mi fizetjük meg közköltség képében ezt a Schreiber-féle üzleti trükköt.« Egyik munkatársunknak alkalma volt Schreiber Bertalannal beszélgetést folytatni, ki kijelentette, hogy semmit sem tud a dologról és hogy ö semminemű ajánlatot sem tett az igazságügyminiszternek. Örömmel konstatáljuk ezt és habár e kijelentés nem zárja ki azt, hogy fia, vagy a konzorcium más tagja a szóban levő ajánlatot meg nem tette volna, mindazonáltal el is vártuk a Schreiber cég főnökétől e megnyugtató nyilatkozatot. R E K. Ünnep a temetőn. Oktalan az, ki nem békül ki a halál gondolatával. Mert hiszen ha nem békülünk is ki vele, mégis eljön értünk, és emberi sorsunknak be kell teljesednie. A halál erősebb, mint mi. És ezért szépen meghalni: ez egy szép részlete az életnek is. A temető ünnepe, amely most folyt le, kiváló alkalom arra, hogy gyakoroljuk magunkat a halál gondolatának megszokásában. A nagyok, kik nekünk ezt az ünnepet rendelték, kiváló ismerői voltak gyarló emberi természetünknek s meghagyták, hogy virággal, fényességgel, az é- letnek szépségeivel díszítsük fel kedves halottatáplált sivitó hangú nagynéni volt az, aki minden áron hangoztatta, hogy azt a drága kenyeret, azt a sok pénzt, amit én keresek nem szabad kidobni az ablakon. Volt azonban egy kedves, jószivü bácsim, aki pártomat fogta: — Adjátok, mondta — azt a szegény gyereket valami tisztességes pályára, hiszen örökké nem maradhat csodagyermek. Vagy tálcái pályinkás kenyeret akartok vele etetni, mint a kis kutyussal, hogy meg ne nőjjön ? Az ókos és jó bácsi szavai azonban nem használtak. A családi tanács úgy határozott, hogy meg kell maradnom a régi pályámon. Csodagyereknek kell lennem. De mit szaporítsam sokat a szót, már az állam is pelyhedzni kezdett, amikor még mindig mint csodagyerek mutogattak rövid nadrágban, kezdetleges zenei tudásommal. Minden este sírva fájdalmasan léptem a dobogóra. Semmi sem használt. A bácsik és nénik mindig újabb pár évi csodagyerekségre ítéltek. Már közelebb voltam a tizenyolcadik évhez, mint a tizenhetedikhez, a mikor egyszer a közönség kegyetlenül kifütyült. Most úgy áltam a világban, mint egy elhagyatott szamár. Néztem mindenfelé, de hiába. Semmihez sem tudtam kezdeni, mert semmihez sem értettem a világon. Egész gyermekkoromat csodagyermekségben töltöttem el és nem tanultam semmit. Hangversenyről kávéházba jártam és pénzt kerestem, ahelyett, hogy az életemet Meleg mint j a kályha * inknak sírját. Ezzel nemcsak a kegyeletnek adózunk, de hozzá edződünk, az elmúlás tudatához. Az örökös megújhodást jelképezi a virág és a léleknek fényességét mutatja a mécses, amely bevilágít az éjszakába. Ebből merítsen reményt és vigasztalást a halandó. Mert örökös megújhodása van az embernek az ő gyermekeiben és a halhatatlan lélék dacol az elmúlással. És aztán — nem is olyan rossz ott künn fe küdni a csendes és nyugalmas hantok alatt 1 A sok szenvedéstől, amivel minden halandót sújt az élet, itt meg vagyunk kiméivé. Semmi nem zavarja abszolút nyugvásunkat; igaz, hogy örömünk sincs, ám jól tudjuk, hogy az életben nem érhet olyan nagy öröm, mely felérne a szenvedéssel, ami kijutott nekünk. Mi az élet legfőbb értéke? A tudat, hogy vagyunk. Az érzés, amely eltölt, hogy szívhatjuk a levegőt, nézhetjük a természet szépségeit, érezhetjük a teremtő és érlelő napsugár ragyogását és melegét. Szép és dicső dolgok ezek — de ha nincs meg a tudat, akkor nincs meg rá nézve az értékük sem. A sírban nincs tudatunk, csak fekszünk némán, mozdulatlanul, érzéketlenül, nem érint bennünket semmi, nem árthat nekünk a rossz sors. Irigyeljük a szépet, a fiatalt, a gazdagot, a hatalmast, a lángészt? Nem érdemes, ütni fog az ő órája is, és osztozni fog ő is, a ruták, a vének, a szegények, a gyengék és korlátoltak sorsában. A sok millió és millió ember, akikkel rosszul bánt el az éiet, akik csekély örömérzetét mindig letarolta a szerencsétlenség, a balsors, és akik az emberek nagy többségét alkotják, .mentsenek reményt és vigasztalást abból a gondolatból, hogy csak vándorok ők a földi téreken és ha oda kerülnek a föld alá, megszűnik minden zaj, minden bubánat. Jó az, hogy Halottak napja úgy belecsöppen a mi munkás, profán hétköznapjaink közé. Megálljt egy pillanatra a törtelésben, a küzköoésben, a boldogságban és a szenvedésben és kérdezzük: miről jó mindez? Miért dolgozunk? Miért szenvedünk? Miért vagyunk boldogok és miért vagyunk szerencsétlenek? Hiszen úgyis ülni fog az óra és akkor vége lesz mindennek! Jó ez a nap, mely parány voltukra figyelmezteti a ha- talmaskodókat és arra inti a gonoszokat, hogy nem volt érdemes gonosznak lenniök, mert jön az elmúlás és jön talán a rettentő leszámolás ! Jó és derék az, ki halottak napján feldíszíti kedvesei sírját és kizarándokol azokhoz imádkozni. Ez kiengesztel, megbékít, megnyugtat, mint minden imádság tiszta szívből jön. alapoztam volna meg. A többi gyermekek akik egy- koruak voltak velem, valamennyien rendes pályán voltak már és csak én egyedül álltam bután, tehetetlenül. Tizennyolc éves koromban még nem tudtam írni sem, olvasni sem, az utcán pedig minden gyerek Jancsikának csúfolt. Hogyne hiszen még pár hét előtt egy-egy hirdetés jelent meg a budapesti falakon, hogy ma este Kovács Jaacsika hangversenyez. Ingyenélő lettem. Minek mondjam el a sok keserűséget, amit végig szenvedtem ? Az irgalmas jó emberek mindig juttattak száraz kenyeret meg miegymást, de soha sem mulasztották el, hogy a jótétemény fejében valami rosszat ne mondjanak. Adtak egy darab kenyeret, de hozzá telték: — Itt van Jancsika, egyék. A Jancsika rajtam maradt. Itt van merő ősz a szakállam, de még mindig Jancsikának hívnak, Ilyenkor mindig majd elsülyedek szégyenletemben. És mindig arra gondolok milyen jó lett volna megmaradni egyszerű, okos, szelíd gyereknek, betűket tanulni és becsületes életet élni. Ezeket mondta nekem az öreg ősszakálu »Jancsika« és megkért engem, hogy mondjam meg minél több kedves, jó fiúcskának, *ne. kívánjanak csodagyerekek lenni, maradjanak természetes és ipárkodók. Pogány Béla. És igy lesz halottak napja nem a gyász, az elmúlás, hanem az emlékezés és megnyugvás ünnepe. — Kitüntetés. Szudey Mihályt, az ópályi-i gör. kath. iskola érdemes tanítóját a kultuszminiszter részéről az a kitüntetés érte, hogy a népnevelés terén szerzett érdemei elismerése mellett, számára 200 kor.-ás évi pótlék utalványoztatott. Szudey évek hosszú sora óta tanítja a betűvetésre az ópályi-i csemetéket. Mindenkor gonddal, szaktudással és odaadóan. Örömünkre szolgál, hogy a nemzet ez Öreg napszámosának bár soványka jutalmazását regisztrálhattuk. — Pályázat. Szatmárvármegyéné! egy köz- igazgatási gyakornoki állás megüresedvén, arra 30 nap alatt lejáró pályázat hirdettetett. — A debreceni egyetemért a kultuszminiszter előtt tisztelgett montsreküldöttségben erősen képviselve volt Szatmárvármegye is. A küldöttség sorában ott volt Szálkái Sándor kerületünk orsz. képviselője is. Rajongunk a kultúráért, elismerjük, hogy Debrecen kellően predesztinált arra, hogy egyetemet kapjon, mégis mi nemzeti szempontból Pozsony és Kassa számára szeretnék első sorban is biztosítva látni az egyetemi fakultásokat. De sót: mig helyesebbnek tartanók, ha a további egyetemekre csak akkor kerülne egyáltalán sor, ha kellően el lettünk látva elemi népiskolákkal. Ezekben van ugyanis a legnagyobb hiány, pedig ezekre van a legnagyobb szükség. — Eljegyzés. Qrilnfeld Ferenc Paposról eljegyezte Kaufman Gizikét Mátészalkáról. (Minden külön értesítés helyett.) Analfabéták tanfolyama. A Kisvárdán működő tanítók f. évi november hó l.-töi kezdödőleg tan- folyamot nyitnak a 15 éven felüli életkorú analfabéta felnőttek részére, nemi külömbség nélkül. Ugyan mi történnék, ha ezt a tanítók nálunk is megpróbálnák, hol még az iskolaköteles gyermekek egy részét is kötéllel kell az iskolába-járás- hoz fogdosni más része pedig kiszorul a szűk iskolákból. — Megyebizottsági tagok választása. Az üresedésben levő megyebizottsági tagsági helyekre a választások november 7.-én lesznek megtartva. A választások elnöke a nyirmeggyesi kerületben Tu- kacs Lajos. A választások reggel 9 órakor kezdődnek és délután 4 órakor fejeződnek be. — Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Holcinger Imre helybeli adóhivatali gyakornokot a XI. fizetési osztályba ideiglenes minőségű adóhivatali tiszté a fehértemplomi m. kir. adóhivatalhoz kinevezte. — Felemelik a levélportót. A kincstár a levélportót osztrák mintára fel akarja emelni: a helyben címzett levelek portóját 6 füléről 10 fillérre. Általában az a postakincstár terve, hogy megszüntesse a portókülönbözetet. Általános emelés egy időre nem lesz, bár nagyon kell a pénz a dread- noughtokra s ezt ott sajtolják ki belőlünk, ahol éppen tudják. — Gondos anyák figyelmébe. A gyermekbetegségek ellen való legjobb védekezés az, ha gyermekeink erőssé, edzetté és a ragályos betegségekkel szemben ellentálló képessé tesszük. Az angol gyermek halandóság azért sokkal alacsonyabb, mint a mienk, mert a fent elmondottakra ott kiváló gond fordittatik s nincs család, hol a gyermek a hideg évszakok alatt ne fogyasztanák a csukamájolajat, — mert e szer az, mely óriási nagy táperejénél fogva kiváló eredményeket idéz elő. Igaz, hogy a gyermekek nem szívesen vették be e szert, de mióta a Zoltán-féle csukamájolaj forgalomba jött, azóta minden kifogás elesik s e kiváló szer elterjedése oly nagy, hogy kevés családnál hiányzik s minden gyermek szívesen veszi. — Újítás a postai csomagok feladásánál. A postaigazgatóság érdekes reformot akar életbe léptetni, mely külföldön már évek óta ki van próbálva, de nálunk még újítás számba megy. A csomagokat ugyanis ezentúl szállítólevél kiállítása nélkül ép oly módon lehet majd feladni, mint a leveleket. Téli irikkók, harisnyák, keztyük és más téli dolgok jó minőségben LEGOLCSÓBB árakban kaphatók SZIGETI ÁRMIN divatáruházában Mátészalkán. I 4—26 Vastag mint a bunda
