Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-29 / 39. szám
1 \ / u Mátészalka, 1911. HL évf. 39. (130.) szám. szeptember hó 29. r<:'-\ -v TÁRSADALMI HETILAP. # sN MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. S> ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egész évre — — •— — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Felelős szerkesztő: Negyedévre — — — — — — — — 2 korona. Dr. VIZSOLYI MANÓ. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----Egy szám ára 20 fillér. —---------SZ F.RKKSZTŐSÉa f.S KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. A községi költségvetés. (!) A »Mátészalka« olvasóközönsége jelen számunk »Községi-ügyek« rovatában megtalálja Mátészalka nagyközség 1911. évre szóló pót- és az eljövendő 1912. évre szóló rendes évi költségvetési tervezetét. A költségvetési tervezet csakúgy, mint az említett pótköltségvetés is olyan hü tükre a község ügyeinek, mint a léleknek a szem. A községi politika irány(alansága, a tervszerűtlen ide-odakapkodás, az ötletszerűség megtestesülése ez a két községi okmány. Holott — ugyancsak e két dokumentum tanúsága szerint — kétségtelen, hogy Mátészalkát sikerült felráznunk mintegy kétévtizedes ájultságából s a fejlődés és haladás útjára téríteni. És ha nem is dörzsölte még ki szemeiből községünk — ez a szeszélyes, sokszor makacskodó vásott nagy gyerek — kétévtizedes aléltságának el- fásitó álmát, elvitathatatlan, hogy ezek a szemek végreis felnyíltak és legalább látják már a városiasodáshoz, a szebb, az előrehaladottabb, a boldogabb, a műveltebb Mátészalka felé vivő ösvényeket; és ha ez ösvényeken csak a gyermek prőbalé- péseit teszi is ma még: lábai jó utón haladnak, ha egyelőre botorkálva is. A két költségvetési terv gondos munka. Rohay Qyula keze látszik meg azokon. Azonban e tervezetek jellemrajza nem bírja kiváltani belőlünk a jól eső teljes megelégedés szülte elismerést. És ennek világért se Rohay az oka. Hanem oka az, helyesebben azok, akik legjobb esetben csak alkalomszerűen foglalkoznak vagy egyáltalán nem törődnek községünk ügyeivel és igy a hivatottak helyett a hívatlanok irányítják a község ügyeit minden előrelátás, mérlegelnitudás és koncepció nélkül. Ez a magyarázata annak, hogy a folyó évi közköltség kerek 100%-ra rúg, anélkül, hogy valami nagyobb beruházást tettünk volna. A pótadó 100%-ra szökött a törvény hatóságilag jóváhagyott 71%-os pótadóval szemben; 29%-on azonban gyep- mesteri telepen és csendőrlovak istállóján kivül nem szerezhettünk magunknak egyebet. 100%-os pótadónk van, de sem az egyenes utat még ki nem köveztettük; sem az aszfaltjárdát (mégcsak a »soproni»- csodát sem) nem építettük ki; sem ártézi kutakat nem fúrtunk (és hol vannak még ezek a kanalizálás tés vízvezetéktől, amelyről talán nálunk is beszélni fog kelleni egyszer?); sem a kórházat, sem az iskolák szűk volta miatt évröl-évre nagyszámban iskolázatlanul maradó tankötelesek befogadására képes községi népiskolát, sem a községi leányiskolát nem építettük fel; sem a telefonunk nincs meg még; sőt egyelőre a villanyvilágítás — bizony még most se teljesen kielégítő — fejlesztése is csak papiros-intézmény. .Pedig meggyőződésünk, hogy 100%-os pótadó mellett, ha a hivatottak az urak a tanácsteremben s ha tervszerűen kidolgozott községi politikát folytatunk, amelynek tengelyében a község eddigi tartozásait abszorbeáló s minden szükséges beruházás költségeit fedezni képes amortizációs kölcsön, helyesebben: a község városiasi- tása áil: úgy mindaz, a .1 ma csak szerény vagy utópisztikus, a jövő távolába szálló sóhaj, élő intézménynyé válhat, amely e község lakosságának, hasznát és kényelmét szolgálja. Vessünk egy pillantást a pótköltségvetés kiadási rovatának 13. tételére! »Szerencsétlen szám«, mely alatt a népkönyvtár szerény 100 kor.-ás kiadása pirul. Ellenben lisztéit gazdáink a 14. tétel alatt 3500 kor.-ás tétellel szerepelnek állategészségügyi kiadások címén. A kultúra tehát jópár százszorta hátrább szorul az állategészségügynél, nyilván oly politikát inógu- rálva, mely nem az emberekre, hanem az állatokra akarja bazirozni a község boldogulását. Mert a kultúra mostoha, sőt még ennél is rosszabb: törvénytelen gyermeke községünknek, mely 1912-ben mindössze a következőket hajlandó áldozni közmivelő- dési célokra: 1. (1. 7. tétel) tanítói nyugdíj címén 144 kor. (tavaly: ugyanennyi); 2. I óvónő lakbére 200 kor. (tavalyi u. e.); з. iparos tanonciskolára (X. 36. tétel) 1186 kor. 49 fii. (tavalyi 1200 kor.); 4. állami óvodára (X. 37. tétel) 1300 kor. (tavalyi и. e.); 5. a gazdasági ismétlőiskolára (X. 38. tétel) 600 kor. (tavaly u. e.) és népkönyvtárra (XV. 54. tétel) 200 kor. (tavaly u. e.). Ez összesen 3630 kor. 49 fii. (tavalyi 3644 kor.), ami 14 kor.-val kevesebb, mint 1911 évben. Ez a spórolás, a kultúra terén ez a hátrafelé haladás, igy megállapítva, csak sajnálatos, azonban egyszerre boszantóvá válik, amint azt látjuk, hogy e kulturális retrogr d előirányzat mellett a közegészségügyi kiadásra is mindössze 1. (XI. 39. tétel) 1?00 kor. (tavaly u. e.); 2. szülésznő fizetésé (III. 25. tétel) 480 kor. (tavaly u. e.); 3 körorvosi fizetésre (I. 8 tétel) 498 (tavaly u. e.) kor.; vagyis 2178 kor. (tavaly u. e.) jut. És a végén egyenesen joggal méltatlankodhatik az ember , mikor a kultúra 3630-49 kor. és a közegészségügy 2178 kor.-ás tételei mellett ottlátja dominálni az állategészségügyi kiadásokat (XII. 40—42 tételek) 2160 kor.-val (múlt évben 4700 kor. volt), vagyis mindössze csekély 18 kor.-val kevesebbel, mintamennyi az emberi közegészségügy tétele. Hiszen az állategészségügye nagy és fontos ügy, főleg oly helyen, mint járásunkban, illetve községünkben, ahol a lakosság legnagyobb része őstermelő; de már azért talán csak mégis előbbre való az állatnál az ember?! Qazdaközönségünk csak kap tehát községünktől valamit. Sőt, ha kell, még is erőlteti a községi ládatiját Szabó Sámuel polgártársunk. De a iatájner-, a hivatalnok-, a kereskedő- és iparososztály semmiben se részesül úgyszólván és véres harcok után legfelyebb egy »gut gesinnt« villanyszerzödésig és a »soproni« aszfaltig juthat el. Pedig, nézzük csak: mily mértékben osztozik a község terheiben gazdaközönségünk és mily mértékben vesz abból vállaira az orvos, az ügyvéd, a tanító,., a kereskedő, az iparos, a hivatalnok? A költségvetési terv szerint az adóalap: 1. földadó: 14,764 kor. 88 f.; 2. házbéradó: 7442 kor. 38 f.; 3. házosztályadó: 3825 kor.; 4. I.-1I. oszt. kér. adó: 5959 kor. 20 f.; 5. 111. oszt. kér. adó: 10,463 kor. 81 f.; 6. IV. oszt. kér. adó:. 1890 kor.; 7. nyilvános adó: 14,205 kor. 69 f.; 8. tőkekamatadó: 823 kor. 73 f. Ez 1 .—8. pont alatt felsorolt tételek összege 59,374 kor. 69 f. Ebből a gazdaközönség csak mindössze az 1.—4. alattiakat fizeti, mig az 5., 6., 7., és 8 szám alattiakhoz — amelyeket tisztán a Iatájner, a hivatalnok, az iparos és a kereskedő fizet — egy veres fillérei se járul hozzá. Az 1.—4. tétel alatti adók összege 31,991 kor. 46 f.; az 5.-8. szám alattiak összege 27,383 k. 23 f. Mármost: amig a 31,991 korsóiból is egy kis részt (főleg házbér-, ház- osztály- és 1. és 11. oszt. kereseti adó címén) a nem gazdák is fizetnek, addig a fenti összeg mintegy 40%-át: 13,889 koronát tisztán a nagybirtokosok fizetnek. Marád tehát (31,991*46 kor.-ból levéve 13,889 kor.-át) mindössze-vissza 18,102 kor. 46 f., amelyet a gazdaközönség fizet, de ezen összegben is tekintélyes részszel vannak képviselve a külbirtokosok, akik a község határában ugyan, de a község belLapunk mai száma 10 óidat.
