Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-22 / 38. szám
3. oldat M A T E S Z A L K A. 38 (120.) szráif:. . . . Különös. Felmentek az országgyűlésre egy falunak a szegényei és gyöngéi; és a miniszter, az iskolák ellensége s a templomok barátja kénytelen volt meghajtani a dölyfös derekát, kénytelen volt nekik megadni azt, amit ezer meg ezer község hiába kér tőle. Hát majd ha minden falu és minden város egész népe itt lesz ? Akkor pusztultok kell a Zichyeknek és iskolák ezrei fognak keletkezni, amelyekben jól képzett és jól díjazott tanítók nevelik a nép gyermekeit kultúrára és szabadságra.___________________________N—a. — Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága Í. hó 15.-én tartotta meg rendes ülését, melyen Jlosvav Aladár alispán elnökölt. Az alispáni jelentés közli, hogy Kppessy László csengeri főszolgabíró ellen, mert annak látszata forog fenn, hogy több szabálytalanságot követett el — a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat lett elrendelve. Augusztusban Amerikába szóló útlevelet kért 160 egyén, kapott 121 és visszavándorolt 44 egyén. A közegészségügy a múlt hónapban kielégítő volt. Fertőző betegségek járványos jelleggel csupán öt községben léptek fel. Két koleragyanus megbetegedés is fordult elő a múlt hó folyamán. Az egyik Nagykárolyban a másik Kaplonyban. A tiszti főorvos jelenti, hogy intézkedést tett aziránt, hogy minden községben a bábái állás mielőbb szerveztessék és betöltessék. Avasfelsöfaluban a Lima nevű, gyógyvíz jellegű ásványvíz telepet a tiszti főorvos megvizsgálta s a viz kezelését mintaszerűnek találta ; megvizsgálta továbbá a panasz tárgyává tett érend- lédi iskolát és ezek helyiségei a legtávolabbról sem felelnek meg az iskolahygénia követelményeinek. Az észlelt kifogások megszüntetése tárgyában illetékes helyen intézkedett. (Legyen szives a mi iskoláinkba is elfáradni a főorvos ur! —A szerk.) A tanügy Szatmárvármegyében a nem állami iskolákban — jóllehet az utóbbi 4 év alatt a felekezetek több mint egy millió korona áldozatot hoztak i ikoláik érdekében — még mindig meglehetősen elhanyagolt. A hiányok pótlására a kir. tanfelügyelő egy évi záros ^határidőt javasol, amely idő után, ha szükség lesz rá, az állami beavatkozás fog következni. (Bár már látnok 1 — A szerk.) A pénzügyi jelentés szerint augusztus havában befolyt: állami adóban 333.442 korona. Hadmentességi díjban 2111 korona. Bélyeg és jogilletékben 85.756 korona. Fogyasztási és italadóban 16.442 korona. Közgazdasági jelentés szerint a cséplés Szatmárvármegye területén befejezést nyert. A takarmány gyenge, a szarvasmarha ára csökkent. A szőlő jó, de nem édes. A kapás növények gyengék. Gyümölcs megyeszerte kevés van, mert nagy része elférgesedett és lehullott. 4{J R E Kinek van igaza? (Pár perc egy pesti villamoskocsiban.) A villamosban csak két ülőhely volt üres. Két feltűnő szép, erős leány ült szemben egymással, a parfümjök betöltötte az egész kocsit, a ruhájukat, a mozdulataikat mindenki megbámulta s minden ember oda figyelt a beszédükre. És ők úgy emelték meg a szoknyájukat, úgy beszéltek, úgy mosolyogtak, mintha színpadon mozogtak volna. Fölényes biztonsággal, mint a színész, akire ráillik a szerep. Nem néztek jobbra balra és semmi sem volt a viselkedésükben amin megütközhetett volna a nyárspolgári erkölcs. Ruhákról beszélgettek ők is; nekik is, mint minden asszonynak kedves volt ez a téma. És egy cseppet sem voltak hangosabbak, minta fegfasionablebb uri- asszony, csak a porfümjök buja, böditó, érzéki illata, a ruhájuk merészebb szabása árulta el, hogy liezonjaikat nem szentesíti a házasság. Amint ott ültek fehéren, illatosán, eltűnődtem rajta, hogy miben is különböznek ők a többi asszonytól, a többi disznótól, akikre talán nem is merném rávetni tiszteletlenül érzéki pillantásomat, raig ezeket szemtelen biztonsággal fixirozom, pedig egy csöppet sem rosszabbak sem nem léhábbak, mint a felső tizerhez tartozó tisztességes asszonyok. Épen olyan tiszta és szépen ápolt volt a testük, mint azoké s láttam rólok, hogy imádják a szépet s a múltjuk, a szegényes nyomorult viszonyaik, mint kellemetlen szomorú emlékek élnek a szép fejükben. A Király-utca sarkán két asszony ült fel a villamosra, két kifáradt, öreg harmincesztendős munkásasszony, duzzadt, kérges kezükkel nagy kosarakat vonszol- gatva. Kofaasszonyok lehettek s minthogy nein volt több hely a kocsiban, a két lány mellé telepedtek, bár láttam, hogy nem szívesen ülnek oda. A pad szélére húzódtak, a lehetőségig távol a két lánytól s ijedősen borzongtak össze, mikor a rongyokkal fedett testük véletlenül összeért a lányok pompás ruhájával. Láttam rajtuk, hogy megvetik a két leányt, a testük árán szerzett szép ruhájukat a parfümjüket, melynek ők csak az erős szagát érezték. Elfordutak a leányoktól s egyetértő megvetéssel bóllo- gattalc, mint akik undorodnak azoktól a könnyelmű, de fényes életkörülményektől, amikről olyan világosan beszélt a két lány ruhája, a hajviseletük s parfümjüknek exotikos, lázas illata. A két lány meg szinte haragosan nézett az asszonyokra, a nézésük bántó volt és fölényesen lenéző,épen csaknem kiálltották rá a fáradt, rongyos asszonyokra, hogy honnan veszik maguknak a bátorságot, hogy melléjük üljenek, ide hozzák hozzájuk a rongyaikat, a kiáltó szegénységüket. Lenézték a fáradt, koraöreg asszonyokat, de talán egy kis szánakozás is volt a szivükben irántuk, sajnálták őket, hogy olyan rongyosak olyan tehetetlen fáradtak, holott talán lehetett volna az ó eletük is szép és ragyogóan illatos. Az asszonyok azonban megvetően mérték végig a két leányt. Legjobban szerették volna letépni róluk a ruhát, bepiszkítani a finom lágy bőrüket s irigységgel vegyes utálatot éreztek a lányok iránt. A villamoskocsi fapadján találkozott a nehéz munka, a szegénység, a könnyelmű, dologtalan, gondnélküli élettel s a két kaszt emberei haragosan néztek farkasszemet. Én meg azon gondolkoztam, hogy kinek van igaza. A parfümös, büszke szépségükbe pompás lányoknak, akik feláldozták a testüket, azt a testet, amelyiket aztán a saját árán becéznek és dédelgetnek s öregségükben egy két szép esztendő emlékein el el ábrándozhatnak a szürke öregség bus napjain, vagy annak aki munkában senyveszti a testét s nyomorúságos körülmények között változatlan egyhangúsággal tengődik egész életén át s fáradt testének ideje sem marad az örömökre, a csókra, az életre. Ki vétkezik nagyobbat maga ellen, a tulajdon énje, a saját teste ellen, a szorgalmas proletár, aki végigrobotolja az egész életét semmiért, egy falat kenyérért, vagy azok a sikkasztok és szélhámosok, akik egy pár szép óráért magukra veszik a későbbi szomorú évek tehetetlen nyomorát ? Kinek van igaza, kérdem szeretettel Önöktől szeretve tisztelt felebarátaim az Urban, kinek van igaza ? — Szatmármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 12.-én tartott ülését illetőleg a múlt számunkban elmondottakhoz még ezeket közüljük r Az obstrukclót elítélő nyilatkozatot a megye pontosan, a megrendelésnek megfelelően ba- készítve szállította'. A gyűlés igen népes volt: be voltak rendelve" a mezei hadak. Szép látvány volt egy táborban1 látni a »170.000 román nevében beszélő« Luká- csi-ut és a sovinista Domahidyt és társait. Épületes jelenet volt az is, amikor az obstrukció ellenes beszédek ellensúlyozására felszólalt Földes Béla egyetemi tanár,| aki a parlament egyik legtekintélyesebb, legkomolyabb és legképzettebb tagja, sőt a parlamenti zsenik bizottságának^ a pénzügyibizottságnak is egyik kapacitása és aki európai nevű tudós, B. Kovács Jenő ur igy aposztrofálta : »Menjen az egyetemre, itt ne beszéljen !* — Vájjon mért? Vájjon mit akart ezzel mondani a bizottsági-tag, ur? Csak nem azt, hogy Földes-Béla nem üti meg; a megyeház méreteit? Vagy igen ? De akkor mit gondol: hol marad jómaga a méret mögött, ha még Földes Béla se üti azt meg? I Különbenúgaza van a bizottsági-tag urnák: kár Földes Bélánál^, e megyeházán tölteni az idejét 1 A közgyűlést semmi egyéb nem érdekelte. Kői-'- csey Ferenc vármegyéje, talán éppen a Hymnus hangjai mellett lelkesült fel a népnyomoritó katonai terhek növelése mellett s aztán—rebenegesta — hazaszaladt, úgyszólván mindenki. A krónikás pedig feljegyzi naplójában:- 1-912. szept. 12., Szatmár- megye — szatmár megye 1 / Inzutált hírlapíró» F. hó 19-én délután 5 »rs órakor brutális inzultus érte Máté Sándort, lapunk belső dolgozótársát. Gyanútlanul sétált az utcán, , amikor Sikli Ferenc borbélyüzletéből kiugrott Csizmadia Zsigmond helybeli gazdálkodó és hátulról botjával végig sújtott rajta. A megtámadott Máté szembefordult támadójával és revolvert szegezve mellének szabadult meg a további ütlegeléstől. A támadásra az a múlt számunkban ni, s. jellel megjelent »At. házból* cimü humoros karcolatszolgáltatott okot, mely a képviselői-testület L. hó 10-én tartott gyűléséről nyújtott elmés fotográfiát és amelyet Csizmadia atyjára, Csizmadia Mi- hályra sértőnek talált. Már az inzultus napjának délelőttjén felin- dultan és káromkodva kereste Csizmadia* lakásán,. sőt hivatalában is Mátét és uton-utfélen sértő kifejezések keretében hangoztatta, hogy »ott. öli. meg, ahol találja*. Számosán igyekeztek lecsöndesiteni, a feldühödött embert, magyarázva, hogy az említeti humoros karcolat atyját egyáltalán nem sérti és ha. azt mégis sértőnek találja, van még az elégtétel-- vevésnek a »megölésen* kívül más útja is, de hiábavalónak bizonyult minden magyarázat, az inzultus mégis megtörtént. A durva támadás annál súlyosabban rovandó Csizmadia terhére, mert ő községi esküdt s mint ilyennek — ha tényleges sértéssel állana is szemben — tudnia kellene, hogy a törvény mindenkinek és mindenkor elégtételt szolgáltat. Máté az orvosi látlelet szerint karján 10 nap alatt gyógyuló sérülést szenvedett a botütés nyomán és ily értelemben, súlyos testi sértésért, valamint négy rendbeli becsületsértésért és magánlaksértésért tette meg ügyvédje utján Csizmadia ellen a feljelentést. Ezenkívül a főszolgabírói hivatalnál, mint a községi esküdi fegyelmi hatóságánál is feljelentést tett ellene és ez irányban a nyomozás azonnal megindult. * A »Mátészalka* szerkesztősége és tnunkafársai f. hó 20-án este 9 órakor értekezletre jöttek össze és a kővetkező határozatot hozták : A „Mátészalka“ szerkesztősége és munkatársai megbotránkozással vettek tudomást arról a durva inzultusról, mely kartársukat Máté Sándor urat érte és efeletti legmélyebb sajnálkozásuknak adnak kifejezést. Kijelentik, hogy Máté úrral ez esetből eredőleg teljes szolidaritást vállalnak és az oknélküli durva támadást beszámithatat- lanságnak minősítik. Mátészalkán, 1911. szept. 20-án. A „Mátészalka“ szerkesztősége és munkatársai. Lengyel István. IS1 PATAKY JENŐ üveg- és porcellán kereskedése MÁTÉSZALKÁN. :Képkeretek: Ajánlja dúsan felszerelt raktárát különféle díszes függő-és das asztali lámpákban. Porcellán edények gyári árakon. „s* .. választékban. • Épület üvegezés és javítások legolcsóbb árak mellett. : tükrök.
