Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-03 / 5. szám

5. oldal. MÁTÉSZALKA 5. (96.) szám. van. És itt a íafsartg, megkezdődnek a mulatságok, bálák, dáridók, melyek liasonlóképen tekintélyes összegeket visz­nek el. Miért ne lehetne ilyen pénzeket, ilyen kidobott, eltáncolt, elduhajkodott össze­geket földhöz ragadt embertársaink gyámoli- tására fordítani? Csakhogy a mai emberi­ség egoista, vajmi kevéssé törődik a mások bajával, nyomorúságával. Ha a tél nyomorúsága agyonsanyar­gatja a szegény embereket, kik sajnos ele­gen vannak, egészében a nemzet érzi, sínyli meg ezt. Már pedig sokan vannak, kik nagy hazafiasságukkal szeretnek kérkedni; emel­lett megadatott nekik a korlátlan jómód, vagyon; nos tehát valódi hazafi akkor, ha igazán gyakorolja a honfitársi és felebaráti szeretetek E ténykedésével elévülhetetlen érdemeket szerez magának, nemzete jóvol­tának elömozditása^örül és ez békében felér oly érdemekkel, mint háborúban a hazáért való mártiromhalál. Erkölcsi kényszer. A társadalmi élet jelenségeinek vizsgálata nem kit haszonnal jár. Az élet, a maga színtelen vál­tozó kaleidosbopsierü eseteivel száz és száz pél­dát vet fel, a melyekből okulhatunk, tanulhatunk. Különösen pedig azok a történetek, meiyeketapró tragédiának neveznek általában és a melyek a bíróságok előtt érnek véget, volnának alkalmasak, hogy okulásul szolgáljanak. Hisz«» a bűntől nem •azért kell eiső sorban tartózkodnunk, hogy elret­tenjünk, Hanem hogy a példákból okuljunk, tanuljunk. Lgy nem reg sikkasztó vasúti állomás elöl­járó esete és az eset körülményei teszik alkalom­szerűvé ezt a megállapítást. Ezreket sikkasztott ez a vasúti altiszt, a kit a szorgalma, főnökei bizalma c menetjegyek kiadása végett a jegy pénztárhoz osztott be. A sikkasztás elkövetésének körülményei nem függnek szorosan össze a tárgygyal, sem az, hogy az elsikkasztott összegeket kártyán vesztette el, mert kártyán akarta visszaszerezni az eltulaj­donított pénzt, az is csak mellékkörülmény, hogy a csupán ellem! iskolát végzett ember 969 korona fizetésre megházasodott és családot alapított: a védekezés lényege fontosabb és a védekezésen keresztül húzódó úgynevezett vörös fonal, mikor észrevette a tolakodót, üstökénél kapta a pász tort s kihajította ezt á felhőtengerbe, s a pász­torról a nagy lódulásban leesett kaftán, bocskor, turbán, minden s azon meztelenül ott esett le túl a nagy tengeren, ahol a földből mérges pára száll és ahol a nap leperzseli az emberek haját; a tun- guz ott faját szaporította, tő e származtak a ru­hátlan emberek (az indusok), akik előtt örökre csukva van Hejoba országa, pedig most már be­mehetnének, kaftán meg bocskor nélkül. így bün­teti Hejoba a vakmerőket. az erkölcsi kényszerre hivatkozott mentségképpen ez a bűnbe került ember. Erkölcsi kényszernek mondta azt, hogy megbízásodon; erkölcsi kény­szert emlegetett, mikot»- az első 20 koronát elsik­kasztotta a pénztárból,,a melyet akkor vett ki, mikor gyermeke rongyos cipőjét hitelbe nem akarta megcsinálni a suszter, erkölcsi kényszerre hivat­kozott, mikor a becsületet akarta maga és családja számára kártya utján nyerendő pénzzel megszerezni és az erkölcsi kényszert emlegette, a miért sik­kasztott, hogy családját nyomorúságos, lefoglalt fizetése mellett az éhenhalástól megmentse. Erkölcsi kényszer! Hát van-e az erkölcsnek kényszere ? Kényszerítő lehet-e az erkölcs ? Állit- hat-e oly tételt föl bármely erkölcsi szabály, a mely kényszerítő eszközök által nyilvánvalóan a romlásba visz? És vájjon nem-e az az erkölcs-e a melynek első tantétele az, tisztességesen élni, másét nem bántani és kinek, kinek megadni azt, ami illeti? Úgy látszik nem fogalomzavar, nem erkölcsi megtévelyedés ez a hangzatos kijelentés, hanem az a misztikus molekula, melyet áltató, látszatra dolgozó, nagyképü társadalmi életünk levegőjéből magunkba szivünk. És akiben nincs erő, fegyelme­zettség, alap, azt megszédili, megzavarja a látszat, a külsőség, a világ, a melyhez lépéseinket, cseleke­deteinket irányítani akarjuk. Pedig ez, csak ez lenne az erkölcsi felfogás, ez lehetne az erkölcsi alap, a melyre életünket helyezhetnénk. Mert hiszen kétségtelen, hogy minden ember­nek első sorban saját magával kel! számot vetnie, lenni kell egy bizonyos fokú megértésnek és meg érteni akarásnak és szükséges, hogy önfegyelme­zettség mellett legyen nemcsak ellentálló erő ben­nünk, hanem megalkudni tudás is. Vagy nevezzük lemondásnak ; egyre megy. Hiszen igy még nagyobb erény, emberi erőt jelentő képesség. Csakhogy ez a nagy hiba. Belekerülünk az élet forgatagába s azt hisszük, hogy nekünk is forogni keli; oda állunk a sodratag partjára és mi magunk vetjük beie magunkat az áradatba ; nem kerüljük, hanem kercsve-keressük azt, a mit parányi belátással bár jó eleve tudunk, hogy ön­megtartóztatás, önfegyelmezettség híján átkos végzetünk lesz. Ez, ez lenne pedig az erkölcsi erő s ha -kényszerről, beszélhetnénk; ez a helyzet lenne az, a melyet erkölcsi érzésünk, belátásunk megkövetel és ezáltal, igy szereznénk meg lelkűnknek a meg nyugtatöt,- életünkben a kiegyenlítőt, ha lelkünk szavára hallgatnánk. Balga, hiszékeny, délibáb után futó emberek. Lélekben, testben, erkölcsileg és anyagilag össze­zúzva, vergődve avagy 'megsemmisülve hiába tör­delitek kezeiteket, hiába hangoztattok nagy tétele­ket, magatok, ti magatok vagytok okai balsorso­toknak, mert hiányzik belőletek a felismerés, az önfegyelmezettség, az ellentálló képesség a mi mind, mind együtt véve erkölcsi erőt képez. Balga, hiszékeny, szegény emberek ! Nagy Zoltán. FELHÍVÁS. Azon tisztelt előfizető­inket, kik lapunkat rendesen nem kapják, felkérjük, hogy ezt kiadóhivatalunknál be­jelenteni szíveskedjenek, nehogy a mu­lasztások ismételten előforduljanak. mosoroszi—Kisszekeres—Nagyszekeres—zsarolyá- ni vicinális útvonal a törvényhatósági útvonal há­lózatába felvétetett. A kihágási büntető eljárásban foglalt rendel­kezések alapján kiküldték a járási rendőrhatósá­gok mellé az ügyészi megbízottakat. Mátészalkára: Dr. Fuchs Jenőt. Nagy István indítványa vármegyei, városi és községi alkalmazottak 1910. évi szolgálatának há­romszoros beszámítása iránt (a városi alkalma­zottak kivételével) határozattá emeltetett. A tisztviselői nyugdijválasztmány megürese­dett helyére Péchy László nagykárolyi lakos vá­lasztatott meg. Jász-Nagykun-Szolnokvármegye alispánjának a Felsőtisza hajózhatóvá tétele és a Duna—Tisza csatorna szolnoki torkolata ügyében kelt átirata pártolólag lesz felterjesztve. Ifj. Némethy Sándor nagykárolyi lakos feleb- bezése a városi II. osztályú aljegyzői választás ellen — elutasittatott. A folyó évi fősorozáshoz a polgári elnökök kiküldettek. Mátészalkára : Dr. Péchy István. Fehér- és Pestvármegyék átiratai a szerb állat és az argentinjai husbehozalal eltiltása tárgyá­ban pártolólag lesznek felterjesztve. A vármegye urai hozsannával fogadják az agrárius uzsorát. A közgyűlés berekesziése előtt Csaba Ador­ján főispán Dr. Kölcsey Ferencet tb. tiszti ügyész- szé (Van olyan, ki ez ur érdemeit ismeri??) és ; Nagy Györgyöt tb. szolgabiróvá nevezte ki. Itt említjük meg azt is, hogy a lefolyt közgyűlésen se képviselőnk se más bizottsági tagunk nem tette szóvá a mátészalkai biróválasztást. Ezt megje- : gyezzük magunknak és majd módját fogjuk tudni ejteni annak, hogy bennünket olyan emberek kép- j viseljenek a megyeházán, akik előtt polgárságunk közóhajának semmibe vevése nem közönyös. H I K E K. ELŐFIZETŐINKHEZ! Felkérjük azorj t. vidéki előfizetőinket, kik előfizetési di­jaikkal HÁTRALÉKBAN vannak, szívesked­jenek azt kiadóhivatalunk elmére MIELŐBB beküldeni. ítélni fognak. Ide iktatok egy egészen jelentéktelen kis fővárosi rendőri hirecskét: »Tegnap este az Andrássy-palota előtt vára­kozott gazdájára a Bethlen István gróf automo­bilja. A sofför bent melegedett a portásnál és ez alatt kiemelték az autóból a gróf három­száz korona értékű bundáját. Kevéssel rá már meg is került a tolvaj, Schmiedt Józsefné sze­mélyében, a ki a legközelebbi bérkocsi-állomá­son kínálhatta egy koronáért a bundát. Letar­tóztatták.« Ezen rendőri hirecskéhez egy fővárosi napilap cikkírója a következő megjegy­zést íuzi: Japán közmondások. Asszonynak, seprőnek sarokban a helye. * Aki a rizst is megunta, az menjen neki az •óceánnak. * Ha útra mégysz, három dolgot el ne hagyj magadtól : a képedet, eszedet és a rizsedet. A japán nem becsüli papjait, mert nincs rá­juk szüksége. * Ha a Nippon*) behunyja szemeit, (t. i. este left) légy óvatos, mert nincs aki fölötted őrködjék. * Három asszony és öt kuli,**) nem ér annyit, mint egy házinyul. *). Főistenük, a Nap. **) Teherhordó, hordár. Szatmárvármegye közgyűlése ja­nuár hó 26.-án meglehetős részvétlenség mellett folyt le. Az ülésen Csaba Adorján főispán el­nökölt. A gyűlés első tárgya Ö Felsége által Med- vey Lajos vm. iktatónak adományozott arany ér­demkereszt átadása. Zajos éijenzés közben tűzte fel a főispán az ősz Medvey Lajos mellére a pirosszalagos arany érdemkeresztet és melegen kezet fogott vele. Péchy István főjegyző a vármegye tisztvi­selői nevében üdvözölte Medveyt. Az éljenzések elhangzása után bemutattatott a vármegye legtöbb adót fizető bizottsági tagok névjegyzéke, amit a közgyűlés jóváhagyólag tu­domásul vett. Aztán a megyebizottsági tagválasz­tásokat tűzték ki. A Fehérgyarmat—Kisari, valamint a Szat- már—Erdőd—Krasznabéltek—Ákosi útvonalak ki­kövezése iránt beadott kérvények etutasittattak. A Vá­ff L ~ ős pongyola újdonságok, mindennemű férfi­/Li III és női divatcikkek mesés választékban FRANKL MÓR FíA CZÉGNÉL, Kossoth-ntca. »Én ezt a züllött tolvaj némbert nem mer­ném elitélni, ha biró volnék és elébem kerülne. Én fölmenteném. A tolvaj asszonyt egész bi­zonyosan elitélik nyolc vagy mennyi hónapokra. És pedig annál bizonyosabban, mert vagy hi­vatalból rendelnek majd ki számára védőt, vagy a jogvédő egyesület fogja ügyvéddel megaján­dékozni szegény fejét. A tárgyalást aztán majd csak ellátja jól-rosszul valami ambiciózus ügy­védjelölt, a ki a tiz órai tárgyalás előtt öt perc­cel tán még az iratokat is elolvassa sebtiben. Csak éppen ezt a brutális újságírói erővel megfogalmazott mai rendőri hirt nem olvassa el senki. Sem a jelölt ur, sem a bírák. Nem is jut tehát senkinek eszébe az a furcsaság, hogy egy csirkepörben kérje a vádiolt elmeállapotá­nak megvizsgáltatását. De meg miért is ten­nék ? Égy ki tudja hányszor büntetett meg­rögzött némberért ilyen teketóriát csinálni I Kap még nyolc hónapot a többihez és kész. Húsz perc alatt szokás az ilyet elintézni. Az orvosszakértői intézményt nem is szabad ilyen ügyekben diszkreditálni. Az csak maradjon olyan esetekre, ha jó összeköttetésű, könnyelmű ifjakon, vagy nagypénzü öreg csirkefogókon kell segiteni«. Én is osztom a cikkíró nézetét arra nézve, hogy itt nem egy hivatásos tol­vajjal van dolgunk, aki tudja, hogy mit lop el és tudja az ellopott tárgynak az értékét. Vagy is jobban mondva meg­nézi előbb azt a tárgyat, amelyet elakar

Next

/
Oldalképek
Tartalom