Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-18 / 33. szám
33. (124.) szám. M A fÉSZALKA 3. OÍUHI. jftz apostol jutatnia. ,,Honnan, hova bátyja? De poros az arcod! . . . — Mely (újakon jártál, Nem fáradt meg lábod ?“ „Megfáradod biz az. . . A pusztából jövök, Apostol voltam ott, Puszták népe között.“ „Hát aztán mi volt a Pizelésed néked?“ — „Fizetésem mi volt? Jutalmamat kérded ? Megmondom: mint egyszer Az igét hirdettem : Szitokkal-átokkal , Megkövezték lelkem Horváth Elek. Az uj trójai háború vagy akinek Krisztus a barátja: nem kárhozik. — Igaz mese. — Volt egyszer — hol voll, hol nem volt — egy szép ember. Nem olyan Jiagyonszép-szép volt, de de azért eléggé szép ahoz, hogy a nők szeressék. A szép ember pedig hagyta magát szeretni. Sőt! Magához ölelte a lányokat és magához ölelte az asszonyokat. A szép embernek nagy orra volt és ez a nagy orr, amely a nők előtt a boldog szerelem mérete, magához vonzotta — mint mágnes- patkó a suszterszögecskét — még azokat a nőket is, akik úgynevezett örök hűséget esküdlek már más férfinak »holtomiglan-holtodiglan.« Bizonyságául annak, hogy a legtöbb hamis eskü nem a máramarosi bíróságok, hanem az oltár előtt hangzik el. bs mivel a házasságok az égben köttetnek ugyan, de a földön bontatnak szét, egész ellent- állhatallanul és csábítóan hangzott a szép ember hivó szózata, mellyel körüldonzsuánosozta az Alföld széles rónáinak egy tündérasszonyát: — Qyere velem Akáczlombos falumba I — Csak az a csábító, sokat ígérő, végzetes orrod meg ne venné az eszemet! —- mondta az asszony és otthagyva mindent, férjét és otthonát, elválva az ágytól és asztal holmijaitól, hajóra ült szive királyával. És Páris vitte az ő Helénáját, az ő szépét é? asszonyát Akáclombos faluba, mely a homoktenger északi szélén feküdt, valahol mesz- sze, nagyon messze, ahol madár se jár. De ahol madár se jár, oda eljut egy szerelmes, féltékeny férj, egy Menelauz, (nevezzük röviden Lózikának) és a párját vesztett gerle siralmai között, mint egy párját vesztett fenevad, halálra keresi a hűtlent és a csábítót. — Ha már szarvam van — mondta Lózika — legalább hadd ökleljek velük. Igen ám, de nem addig van az: Akáclomboson a nők hosszú szúrós kalaptüit és az öklelő szarvakat »meggömbözik«, Él ott az Árok folyó partján egy ember, aki őrzi a sarat, hogy nagyon fel ne gyűljön, bz az ember nagyszerűen tud sárral dobálózni és jó messziről úgy körül tudja haji- galni az öklelő szarvak hegyét a jó tapadó sárral, hogy az felér egy gömbözéssei. Hát igy ért a kondás-csoda mesterséghez az az Árok-parti ember. Nos ehez a sárőrzőhöz fordultak. Az azonban azt mondta: — Nem érek rá, mert a Parnaszusra kell mennem. Már nyerit is a Pegazus. Mit volt mit tenni? Valamit tenni kellett, mert Lózika nagyon veszélyessé tette a helyzetet. Bemenekült tehát Páris papájának, Priamusznak burg- jába s elküldte a papáját, — akit, hogy milyen jól választott meg, csak most tűnt ki igazán — a törvény emberéhez, hogy szerezzen neki (Párisnak) Csodálkozik oltalmat a dühös Menelausszal szemben. A papa be is köszön a törvény emberéhez. — Jő reggelt öreganyám I — Jó reggelt fiam; szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert menten megettelek volna. Hát mit akarsz, fiam ? — Öreganyám, baj van. Páris fiam ellépett Lózinéval. Lózi nyomukban. Oltalmat kérek. — Szívesen édes gyermekem. Hiszen mi kölcsönösen oltjuk-védjük és pártfogdossuk egymást. Azonnal kiadom a rendeletet görögjeimnek: füleljék le Lózit. És Agamemnon most segélyére sietett és megvédte Helént és Párist, a szép nagyorru embert. Nem Menelauz-párti volt ezúttal. Annyira nem, hogy Menelauzt elfogatta és a hűvösre tétette, mivel félt, hogy Lózika a negyven C°-os melegen megromlik. A hűvösön aztán Menelauznak volt ideje elmélkedni azon, hogy hát milyet is változott a világ azóta, amikor Trójába és nem Akáclombosra szökött az ő életepárja. És az idővel megváltoztak az erkölcsök is! . . . Akkor a csábítókat, ina a megcsalt férjeket üldözik. És addig-addig tanakodott azon, hogy honnan e változás, hogy miként is lehet és történhetett Trójánál minden máskép, mint Akáclomboson, mig rájött a csoda nyitjára: Trójában nem volt szolgabiró. — Szatmármegye közigazgatási bizottsága pénteken délelőtt tartotta rendes havi ülését. Az alispáni jelentés*megemlékszik a múlt hónapban Kölesében és Csegöldön pusztított tűzvészről és jelenti, hogy a károsultak segélyezése iránt a szükséges intézkedések megtörténtek. Amerikába szóló útlevél 90 adatott ki. Visszavándorolt 37 egyén. Az alispáni jelentéshez Dr. Fal ussy Árpád bizottsági tag szólalt fel és azt indítványozta, hogy a főispán, illetve az alispán hasson oda, hogy a községek lépjenek be a vármegyei tűzoltó szövetségbe. Csaba Adorján főispán helyesli az indítványt, mert személyesen is volt alkalma meggyőződni a tűzbiztonsági intézményeknek elhanyagolt és tarthatatlan voltáról, amely nemcsak a községekben áll fenn, hanem Nagykárolyban is. ilosvay alispán bejelenti, hogy az indítvány értelmében a megyegyülésnek előterjesztést fog tenni. Éppen ideje. Szinte csodálatos, hogy Ököritó vármegyéjében a tűzrendészetet milyen indolensül kezelik, holott az indolencia egyre-másra szedi áldozatát. A tiszti főorvos jelentése szerint a közegészségügy júliusban eléggé kedvező volt. A múlt hónapban és e hónap elején közegészségügyi szempontból az egész vármegyére kiterjedő vizsgálatot tartott, amelynél különösen a kolera elleni óvintézkedésekre volt tekintettel. A közegészségügyi útlapot a nép szegénysége, milveletlensége és a köz- igazg dús nehézkes volta miatt nem valami kielégítő. Jellemző, hogy pl. falvakban hatósági intézkedésre minden udvaron drnyékszéneket állítottak fel, de a nép nem használja azokat. Különösen sötétek a viszonyok a járványkórházak tekintetében. Egy helyen a községi ménistálló deszkával elkülönített része van járványkórházul berendezve. Indítványozza, hogy a megyei közgyűlésen járványkórházak építése céljaira kölcsönfelvétel kéressék. A nagybányai kórházat elhanyagoltnak találta a vizsgálat. Á nagykárolyi járás 1. számú egészségügyi kör székhelyéül Vállaj, az újonnan rendszeresített orvosi körök székhelyei a következők: Jánk, Alsóhomoród, Kishódos, Aranyosmedgyes, Szatmárököritó, Kis- kolcs. Lehetetlen, hogy a főorvos jelentésénél pár percet ne idézzünk. Annyira bátor, okos és szakszerű e jelentés, hogy szinte meglepő. íme amit elégszer hangoztattunk : »« nép szegénysége, tudatlansága és a közigazgatás nehézkessége« szüli a szatmdrmegyei rossz közegészségügyi viszonyokat. És ime : a hatóságnak erőszakkal kell árnyékszékeket felállítani, és ugyanakkor Mátészalkán a vásárosbódék táján, a legforgalmasabb utca végében döglött állatokkal súlyosbított és állati hulladékkal megtoldott kocsideréknyi ürülékhalmok bilzlenek anélkül, hogy az elöljáróság, a községi, vagy a járásorvos ur ezek eltakarítását szorgalmazná. Ami pedig az istálló-kórházakat illeti: nos ezt is volt szerencsénk ismerni. Hiszen ez abszurdumot éppen a »Mátészalka« leplezte le. Mindezeken felül nagy baj nálunk az ivóvíz hiánya, melyről már többször irtunk és amelyre — ugylátszik — kénytelenek leszünk még visz- szatérni. A kir. tanfelügyelő arról tesz jelentést, hogy Szatmármegye tanügyi állapotának alapos rendezése céljából állami iskolák építkezésére 1 millió 400,000 korona, tanítók szaporítására 79,950 kor. községi iskolák segélyezésére 11,200 korona, felekezeti iskolák építési segélyére ötven éven át évi 25,200 korona volna szükséges s ily értelemben fog felterjeslészt tenni a tanügyi kormányhoz; hangsúlyozván, hogy minél több állami iskola létesítése szolgálhatja csak az ideális népoktatást. A mai megkergült és végleg besötétitett és elzichybarkóczyasitott kongregációs kultuszpolitik;» mellett eseményszámba megy egy ilyen tanfelügyelői nyilatkozat, amely tanfelügyelőnk iránti nagyrabecsülésünknek igazán csak fokozója lehet. A közgazdasági előadó jelenti, hogy a termés^ az őszi kalászoknál jóval a közepesen alul ina-- radt. A tavaszi kalászosok és kapásnövények is sokat szenvedlek a szárazságtól, sarju takarmányra kevés kilátás van, a legelők kiégtek s a kutak sok helyen kiapadtak. Szőlőben elég kedvező a kilátás. A közgazd. előadó kéri a bizottságot, hogy a legközelebbi megyegyülésen tegye indítványba, miszerint Szatmármegye csatlakozzék az Országos Gazda- szövetségnek a kormányhoz intézett azon feliratához amelyben azt, hogy Montenegróból Cattaróba levágás céljából szállítandó élő állatok bevitelére engedélyt acloll — károsnak mondja ki. Íme : a főorvos konstatálja, hogy a nép szegénysége egyik fő oka a rossz egészségügynek és ugyanakkor a közgazdasági előadó ur a vármegyét a husuzsorás, telhetetlen zsebü tizezerholda- sok járszallagjára szeretné fűzni. Hulljon a férgessé, de legyen drága a hús. A kir. penzilgyigazgatóság a júliusi adófizetésről a következőkben tesz jelentést: Egyenes adóban befolyt: 136.928 K., hadmentességi díjban 1548 kor., bélyeg és jogilletékben 79.296 kor., fogyasztási és italadóban 30.446 korona. Az állategészségügy a múlt hóban kedvezőtlen volt. — Don Kárlosz álnév alatt dolgozó állandó munkatársunkról Írja egy alföldi napilap a B—i—H—p. f. é. aug. hó 9,-iki számában következőket : Hgy uj magyar költő. Ünnepélyes alkalommal lépek ezúttal a Bácskai Hírlap olvasóközönsége elé: egy uj költőt, egy szégyenlős, kissé felszeg fiút hozok ide, hogy hallgassák meg különösen halk és fájdalmas szívverését. Magyar költőt felfedezni: hálátlan szerep, tudom és azt mondják az ilyen alkalomkor, hogy: egy költővel több vagy kevesebb — mindegy. De ha közelébe jutnak ennek a finomlelkü és a finomabb hangú fiatal poétának, aki most van a versírás (egkezdetén, akkor igazolva leszek minden heves és izgalmas meglepődésemmel, minden elismerésemmel, amelyekkel ezen uj és kiváltságos köliőtehetséghez vagyok. Elolvastam nehány versét. Csupa olyan hang, ami csak a legnemesebb és legmagasabban járó indulatok megsebesülésekor hallható. Félénk kilépése egy kissé viziós, kissé tultisztult látókörű és centralizált figyelőképességü léleknek önmagából. A technika csiszoltsága egész különös, szinte a bűvölet egy nemével ékes; csupa-csupa belső, mély és tiszta érzék ezek a versek és úgy hatnak, oly közvetlenül mint tőlünk már messzire távolodott kéjek ujraélése. Három verset it mutatok be: olyanok, mintha két suttogó szerelmes fejéről összegyűjtötte volna az ember az esti szellőt s azt elhintené. Az uj költő igazi nevét el kell egyelője hallgatnom — s ez igaz fájdalom nekem — de megígértem. Mondjuk akárkinek, mondjnk s legyen e finom kis versek Írójának neve: Ambrus Balázs. Van már ma olyan jó név, mint nem egy haszontalanul fölkapott »nagy« név. Somlyó Zoltán. E bevezető sorok után Don Karlosz ama három verse következik, melyet eredetileg a »Mátészalka« számára irt s amely mai számunk tárca rovatában olvasható. A vármegyei „Hivatalos Lap“«ból. Vékony Mária nyirparasznyai lakos cseléd részére a nyirpa- rasznya község elöljárósága által 12—908. sz. alatt kiállított személyleirását tartalmazó községi bizonylatát elvesztette, — megsemmisittetik. ni ii—iiii—iium ni in i littimnii wmii nmuri mindenki azon a dús választékon, amely mindennemű iiveg=, porcellám és majolika d i sztár gyakbart láthatóPATAKI JENŐ üveg- és porcellán kereskedésében MÁTÉSZALKÁN, Csizmadia bérpalota. Mesés olcsó árak! Üvegezés és képkeretezés! Pontos kiszolgálás!
