Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-21 / 29. szám
6. oldal. 29. (120:) száiri. W.. ■ ' —-— ......................................... Custozzá ra. Holnap lesz az évfordulója a nevezetes diadalnak, ezért tűzték ki e napra a Viribus Unitis vizrebcc.sajlását. A legsűrűbb emberáradat a Molo Cárion gyűrűzik, lit horgonyoz a Bohémia, a Lloyd társaság legszebb hajója. A Bohémián udvari estély van. A hajó ezer lángoló szemmel néz a felejthetetlenül szép éjszakába. Két katonai zenekar vidám bécsi keringöket muzsikál s a móló népe táncos léptekkel rajongja körül a nagyúri mulatság úszó színhelyét. De hogy mi történik a Bihémia feldiszitett termeiben, azzal nem igen törődik a tengerparti nép. Szép asszonyok, lányok kacagnak, barna férfiak karján, egymással vannak elfoglalva. Lárma nincs, a sétáló tömeg zsibongása is enyhe. Az emberek halkan beszélnek, nevetgélnek, mig az idegenek, a lármás bécsiek, mintha hangfogót tettek volna a szájukra. Aki németül beszel, — vagy ami sokkal ritkább — magyarul, csak az az idegen. Trieszt abszolút olasz város s bár minden intelligens trieszti olaszt tud, vagy legalább ért nemeiül, nem szeret a tedeschik nyelvén beszélni. Helylyel-közzel pazar toaletteket lát az ember, bizonyítékául annak, hogy bécsi vagy budapesti daiha a tulajdonosa. A benszülött hölgyek igen Szépek, pompás ternietiiek, de sikkesen öltözködni nem tudnak. Kalapdiszeik tarkák, cigányosak s a bukjelszoknyáik szabása nem elég rafinált, ami viszont kedvező jel lehet a trieszti erkölcsök lekinteteben. Valami nagy templomban tnegkondulnak a harangok és mélán verik ki a tizenkettőt. S a tömeg egyre nő, a szemek mind élénkebben csillognak, u nők mind bensőbben simulnak lovagiakhoz. Halászbárkákon gyerekek ugrálnak, hancuroznak s füttyszóval kísérik a katonabandát. Egy óra után sem szűnik a park s a móló élénksége. Trieszt népe, minden déli tengerparti városé, mint éjjel él, de ez itt nem lumpos privilégium, hanem természetes szükséglét. Nyáron nappal csak a munkások dolgoznak, a valamire való trieszti átalussza a délelőttöt, a délután egy részét s négy óra felé lát a dolga után. Júliusban, augusztusban a jobb üzleteket is csak délután nyitják ki s éjfélig tart az üzleti élet. Kacagó, boldog emberek hulláma elsodor a mólóról s a közeli Piazza Urandén betérek egy óriási káveházba, az az, leülök a tér közepén egy asztalhoz. Ilyen nagy terrassza egy budapesti kávéháznak sincs. Ha leszáll az est, egyszerűen telerakjak székkel, asztallal az egész teret s miután négy nagy kávéház van a Piazza ürandén, az egész Piazza egy óriási kávéházi terrasz. Szomszéd asztalok körül generálisok ülnek. Vannak vagy harmincán. Soha meg ennyi generálist együttI Piros arcú, lassú mozgású öreg urak, recsegő hanggal, bizonytalan színűre ivott szemekkel. A hangulat éppenséggel nem emelkedett közöttük. Mogorván isszák a ieketéjüket és közömbösen szopogatják a citromos, jegbe dugott szalmát. Egy-két szót leiénj sodor az enyhe szél s igy tudom meg, mi a fötémája a diskurzusnak. Először: disznó meleg van, mi lesz még holnap, ex ünnepélyen, ahol órák hosszat snaidigul kell kibírni a rettentő hőséget? Másodszor: a szolgálat komisz. (Istenem, egy generálisnak is! Mit szóljon a szegény közhuszár vagy a matróz I) Harmadszor: >Mit gondol kamerád, mikor küldenek nyugalomba ?« Ez a legérdekesebb, ezzel a témával foglalkoznak legbehatóbban az öreg generálisok. Arcukra kiül a kétség s a boszusag : nincs több avangement, csak penzió . . . * * * Reggel hét óra. Egész Trieszt talpon. Ünneplő tömeg vonul végig a tengerparton Stabilimento Tec- nico san marcoli telepe felé. Köztem és egy egy- fogatu bérkocsi tulajdonosa között, aki csekély száz koronát kért a félórás utért, kétségbeesett, harcias alku fejlődött ki, aminek az lett a vége, hogy útnak indultain — gyalog. Guiseppe, a derék kocsis utánam hajtatott. — Signor, nur sechzig corona! .-— Niente, intettem vissza neki. — Fünfzig! — Niente ! Végre megalkudtunk. Az egész útvonalon ember ember hátán és megszámlálhatta!] villamos kocsi. Ami azért említésre méltó, mert a szállodában, ahol laktam, még az igazgató is arról biztosított, hogy nem fog járni villamos. Miből következik, hogy még az igazgató ur is összejátszott a derék Guiseppével és bűntársaival. Egymás mellett van a két óriási hajóépítő telep. Az egyik az osztrák lloyd társulaté a másik a Stabilimento Tecnicó. E telep a keleti részén áll állványaitól megszabadítva emeletnyi magas faágyon a Viribus Unitis. Az acél Leviathán az első pillanatban nem is olyan nagy és nem is olyan félelmetes, mint hitte volna az ember. Ahogy ott áll szabadon, csupaszon, mintegy a levegőben, a százötven méteres hosszúsága nem imponál olyan lenyűgözően, mint várni lehetett volna. Az alja, ami a vízben lesz, vörös, a felső része szürkére van festve s e monoton színek bizony nem érzékeltetik azt az irtóztató acélmennyiséget, melyet a hajó falaira pazaroltak, sem az ötvenöt millió koronát, amibe a Leviathán kerül. A laikusok, akik még M Á T É S 2' A I ilyet uem láttak, szinte kiábrándultán tekintenek a Dreadnoughtra, emely egyébként teljesen csupasz és üres, sem ágyuk, sem kürtök nincsenek rajta, a külső és a belső berendezést is csak a vizen kapja meg. Hanem a tengerésztisztek szemében öröm és büszkeség gyulád ki, ha a Viribus Unilisra esik a tekintetük. Ok tudják, mit jelent a monstrum, ők ismerik és szeretik. A pillantásaik valósággal simogatják a hajót, mely némán és ridegen várja sorsát. A hőse tűrhetetlen, mégis tűri a sok ezer ember, a generálisok, a frakkos sereg, a hölgyek. Minden szem a díszsátorra van függesztve, meddő vágygyal, mert látni, pláne hallani, alig lehet valamit. Csend, figyelem mindenütt, de semmi hangulat, semmi lelkesedés. Ez csak a tömeg lelkesedés. Ez csak a tömeg leikéből telik ki, a tömeg itt is van, de a lelke zárkózott. Egyszerre megmozdulnak az ezrek, mint amikor a tenger hullámaiba csap a szélvész. A Dre- adnoughtról lehűl a nevét eltakaró lepel s egyszerű, közönséges betűk hirdetik, hogy ennek az acélhajónak Viribus Unitis a neve. Aztán megmozdul a rettentő érctest. Ez a legkiemelkedőbb, az elie- ledhetetlen pillanat. Mintha két háromemeletes ház indulna meg. A zenekarok dupla tüdővel fújják a Gotterhaltét, a tömeg üvölt, elnyomva a díszsátor előkelőségeinek hocholását, fönn a fedélzeten kalapját lengeti az első Dreadnought legénysége, a flotta ágyúi bömbölnek és méltóságteljesen, egyre fokozódó sebességgel csúszik a vízbe a Viribus Unitis. A kiszorított tenger vize az első percben rémes örvényt támaszt, aztán emeletnyi magasságra csapnak fel a hullámok. Még egy pillanat és a huszonkétezer tonnás meltóságteljesen úszik a vizen. Elemében van és csak most látszik a hajó nagysága és félehnetessége. A szomszédságában egy páncélos hajó horgonyoz. Eltörpül mellette. A Dreadnought olyan mint a bálna. Künn a szárazföldön eltörpülnek árnyai, hanem á vízben ő az erő és a hatalom. Megtörtént. A Viribus Unitis a vízben van áznak a gallérok, a keményített ingmellek. A pokoli hőség teljesen deranzsirozta az embereket, a főhercegnőtől a csinos sartorelláig (a trieszti gri- zetl) mindenki izzad, prüszköl és panaszkodik a nagy meleg miatt. A cercle alatt is erről foly a diskurzus. Boldogak voltak, akiket Ferenc Ferdi- nánd vágy Mária Annunciata megszollitottak. Mert szép dolog az, feledhetetlen az minden miniszternek, mágnásnak és generálisnak, amikor őfensége ingyen szól hozzá: — Aber heiss ist heute ! Mi e hangokhoz képest a szférák zenéje? Délután reuutá, vagyis társas összejövetel az Erzherzog Franz Ferdinánd és az Erzherzog Friedrich csatahajókon. Ugyanaz a díszes, előkelő társaság, mint délelőtt, de utcai toalettekben, fesztelenebb hangulatban. A hajók fedélzete pompás télikertté van átvarázsolva, a rettentő ágyucsövek- hez szőnyeggel fedett puha pamlagok simulnak. Pazar büfféasztalok csalogatják az éhezőt s a szom- jazót, de nincs itt éhes ember, csak szomjas. Nagy porcellántálakból leveses kanállal öntik a poharakba a pezsgőt. Ám az eráris dámák dobozokkal, staniclikkal felfegyverkezve rohanják meg az édességeket, hogy odahaza is jusson belőlük. A nagy fogyasztásnak zenekar vet véget. Kürtösök kürtőinek, aztán rázendít a zenekar az Erzherzog Franz Ferdinandon a Gotterhaltéra. Ferenc Ferdinand és Mária Annunziata érkeztek meg. A trónörökös neje, Hohenberg Zsófia hercegnő s többi előkelőség között állva várta a fenségeket. A trónörökös után jöttek az uralkodóház tagjai, Frigyes, József, Péter Ferdinánd, Salvator és még néhány főherceg nejeikkel. Most van alkalmam közvetlen közelből látnom az uralkodóház tagjait. Többé-kevésbé érdekes, sőt értelmes arcú urak és hölgyek, az előbbiek szakállasak, az utóbbiak soványak. Kivétel csak a trónörökös és neje. Ferenc Ferdinándnak nincs szakálla, igen szép, daliás férfi, de nyárs polgári értelemben. A kövérkés fehér arcból nagy, kék, csodálkozó szemek tekintenek a világba, a homlok nem túlságosan magas, az ajkak pirosak, az áll enyhe. Kedves, mosolygó arc, nyájasság, szelíd életvidámság sugárzik róla, éppenséggel nem látszik annak a szigorú, hozzáférhetetlen embernek, akinek mi hisszük. Hohenberg Zsófia egyike a legbájosabb jelenségeknek. A kissé már öszes haj alól mély tüzü, okos barna szemek ragyognak, a mosolygó arc csupa báj és szellemesség. Minden mozdulata finom és plasztikus. Akinek egészséges érzéke van szépség és nőiesség iránt, megérti Ferenc Ferdi- nándot, a lángoló szerelmest, két ország leendő urát, aki rangján alul nősült. A szakállas és sovány Habsburgok között úgy fest Chotek Zsófia, mint a kert legpompázóbb rózsája. Ideges, hervatag vékony arc a Mária Ánnun- ziátáé. Termete magas, de hajlott. Ahogy a magasabb körökben mondani szokás: racenő. De az éh szemem semmiféle rácét nem fedezett fel rajta. Hercegek, grófok, miniszterek, tábornokok mohón rajongják körül az uralkodóház tagjait, első sorban Ferenc Ferdinándot és Mária Annunziatát. De Hohenberg Zsófiának is temérdek kijut a hódolásból. Ki tudja, mit hoz a jövő, ki tudja nem kerül-e korona arra a szépséges okos fejre ! . . . Van valami kínos, izetlen ebben a kíméletlen körül rajongásban. A magasabb méltóságok előrehajlott nyakkal, visszafojtott lélekzettel, dülledt szemekkel lesik, hogy nekik is jusson egy szó vagy legalább egy nyájas fejbólintás. A trónörökös rendkívül jó kedvű s pazarul osztogatja kegyeinek jelét. Sűrűn fog kezet az urakkal, főleg tábornokokkal. Ellenben Zichy János minisztert nem vette észre. Bizonyára puszta vélellenségből. Három negyedórái időzés után a trónörökös és kísérete áthajókázott az Erzherzog Friedrich csatahajóra, ahol ismét elölről kezdődött a csillogó, bensőség nélkül való színjáték. Erdős! Dezső. 1434/1911. szám. HIRDETMÉNY. Mátészalka község utcáinak rendezés és a járdának asztalt burkolattal való ellátása t trg/áb an alkotott szabályrendeletet Szatmarvármegye törvényhatósági bizottsága 635/1911 számú véghatározataval jóváhagyván, az asztalt járdák előállítási illetve fektetési munkái kivitelének biztosítása céljából 1911 július hó 27.-nek délelőtt II órájára Mátészalka község jegyzői irodájába zárt ajánlati verseny- tárgyalás hirdettetik. A versenyezni óhajtók felhivatnak, hogy mintegy 6000 m2 aszfalt építésére vonatkozó írásbeli zárt ajánlataikat a kitűzött nap d. e. 10 órájáig Mátészalka község jegyzői irodájába annál is inkább adjak be, mivel a később érkezett ajánlatok figyelembe vetetni nem fognak. Az ajánlatra vonatkozó tervek és feltételeid a jegyzői irodában megtekinthetők. Ajánlattevókaz ajánlati összeg 5'Vo-át készpénzben, vagy óvadékképes értékpapírban banompénz gyanánt mellékelni taitozn tk. Ezen munkálatokhoz kizárólag hazai eredetű bánya, illetve gyári termékek használhatók fel, miért is vállalkozó azok szarni tzasát hiteles módon igazolni tartozik Vállalkozó a község területén három éven belül építendő aszfalt munkálatokat ezen árlejtési hirdetmény szerint elvállalt egyezségi árban köteles teljesíteni. Képviselő testület fentartja magának azon jogot, hogy a beérkezett ajánlatok között szabadon választhasson. Mátészalka, 1911 julius 13. Jtofjay Qyuia Veress Sajos főjegyző. albiró. 459/1911. sz. v. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Alulirt kiküldött bir. végrehajtó ezennel közhírré teszi, hogy a mszalkai kir. járásbíróságnak 1911 évi V. 162/1 sz. végzése folytán Schreiber Bertalan végrehajtató részére 125 kor. 43 fill, tőke- követelés s jár. erejéig elrendelt bisztositási végrehajtás folytán alperestől lefoglalt és 635 kor. becsült ingóságokra a mszalkai kir. jbiróság 1911 V. 162/3 sz. végzésével az árverés elrendeltetvén, annak a korábbi vagy felülfoglaltatók követelése erejéig is, amennyiben azok törvényes zálogjogot nyertek volna, alperes lakásán mszalkán Kassuth-u. 265 sz. a. leendő megtartására határidőül 1911 évi augusztus 2 napján d. u.3 órája kitüzetik, amikor a biróilaglefogialt üzleti felszerelés villany óra, lámpa és jégveremhez való faanyag s egyéb ingóságok a legtöbbet Ígérőnek készpénzfizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégittetéshez jogot tartanak, hogy amennyiben részükre a foglalás korábban eszközöltetett volna és ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi bejelentéseiket az árveres megkezdéséig alulirt kiküldöttnél írásban vagy pedig szóval bejelenteni el ne mulasszák. A törvényes határidő a hirdetménynek a bíróság tábláján történt kifüggesztését követő naptól számittatik. Kelt Mátészalkán 1911. évi juli. hó 6. PÉNER, kir. bir. vhajtó.
