Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-21 / 29. szám

6. oldal. 29. (120:) száiri. W.. ■ ' —-— ......................................... Custozzá ra. Holnap lesz az évfordulója a neve­zetes diadalnak, ezért tűzték ki e napra a Viri­bus Unitis vizrebcc.sajlását. A legsűrűbb emberáradat a Molo Cárion gyűrűzik, lit horgonyoz a Bohémia, a Lloyd tár­saság legszebb hajója. A Bohémián udvari estély van. A hajó ezer lángoló szemmel néz a felejthe­tetlenül szép éjszakába. Két katonai zenekar vidám bécsi keringöket muzsikál s a móló népe táncos léptekkel rajongja körül a nagyúri mulatság úszó színhelyét. De hogy mi történik a Bihémia feldiszitett termeiben, azzal nem igen törődik a tengerparti nép. Szép asszonyok, lányok kacagnak, barna fér­fiak karján, egymással vannak elfoglalva. Lárma nincs, a sétáló tömeg zsibongása is enyhe. Az em­berek halkan beszélnek, nevetgélnek, mig az ide­genek, a lármás bécsiek, mintha hangfogót tettek volna a szájukra. Aki németül beszel, — vagy ami sokkal ritkább — magyarul, csak az az ide­gen. Trieszt abszolút olasz város s bár minden intelligens trieszti olaszt tud, vagy legalább ért nemeiül, nem szeret a tedeschik nyelvén beszélni. Helylyel-közzel pazar toaletteket lát az ember, bizonyítékául annak, hogy bécsi vagy budapesti daiha a tulajdonosa. A benszülött hölgyek igen Szépek, pompás ternietiiek, de sikkesen öltözködni nem tudnak. Kalapdiszeik tarkák, cigányosak s a bukjelszoknyáik szabása nem elég rafinált, ami vi­szont kedvező jel lehet a trieszti erkölcsök lekinteteben. Valami nagy templomban tnegkondulnak a ha­rangok és mélán verik ki a tizenkettőt. S a tömeg egyre nő, a szemek mind élénkebben csillognak, u nők mind bensőbben simulnak lovagiakhoz. Halász­bárkákon gyerekek ugrálnak, hancuroznak s fütty­szóval kísérik a katonabandát. Egy óra után sem szűnik a park s a móló élénksége. Trieszt népe, minden déli tengerparti városé, mint éjjel él, de ez itt nem lumpos privilégium, hanem természetes szük­séglét. Nyáron nappal csak a munkások dolgoznak, a valamire való trieszti átalussza a délelőttöt, a délután egy részét s négy óra felé lát a dolga után. Júliusban, augusztusban a jobb üzleteket is csak délután nyitják ki s éjfélig tart az üzleti élet. Kacagó, boldog emberek hulláma elsodor a mólóról s a közeli Piazza Urandén betérek egy óriási káveházba, az az, leülök a tér köze­pén egy asztalhoz. Ilyen nagy terrassza egy buda­pesti kávéháznak sincs. Ha leszáll az est, egysze­rűen telerakjak székkel, asztallal az egész teret s miután négy nagy kávéház van a Piazza ürandén, az egész Piazza egy óriási kávéházi terrasz. Szom­széd asztalok körül generálisok ülnek. Vannak vagy harmincán. Soha meg ennyi generálist együttI Pi­ros arcú, lassú mozgású öreg urak, recsegő hang­gal, bizonytalan színűre ivott szemekkel. A han­gulat éppenséggel nem emelkedett közöttük. Mogor­ván isszák a ieketéjüket és közömbösen szopogat­ják a citromos, jegbe dugott szalmát. Egy-két szót leiénj sodor az enyhe szél s igy tudom meg, mi a fötémája a diskurzusnak. Először: disznó meleg van, mi lesz még holnap, ex ünnepélyen, ahol órák hosszat snaidigul kell kibírni a rettentő hőséget? Másodszor: a szolgálat komisz. (Istenem, egy ge­nerálisnak is! Mit szóljon a szegény közhuszár vagy a matróz I) Harmadszor: >Mit gondol kame­rád, mikor küldenek nyugalomba ?« Ez a legérde­kesebb, ezzel a témával foglalkoznak legbehatóbban az öreg generálisok. Arcukra kiül a kétség s a boszusag : nincs több avangement, csak penzió . . . * * * Reggel hét óra. Egész Trieszt talpon. Ünneplő tömeg vonul végig a tengerparton Stabilimento Tec- nico san marcoli telepe felé. Köztem és egy egy- fogatu bérkocsi tulajdonosa között, aki csekély száz koronát kért a félórás utért, kétségbeesett, harcias alku fejlődött ki, aminek az lett a vége, hogy út­nak indultain — gyalog. Guiseppe, a derék kocsis utánam hajtatott. — Signor, nur sechzig corona! .-— Niente, intettem vissza neki. — Fünfzig! — Niente ! Végre megalkudtunk. Az egész útvonalon ember ember hátán és meg­számlálhatta!] villamos kocsi. Ami azért említésre méltó, mert a szállodában, ahol laktam, még az igazgató is arról biztosított, hogy nem fog járni villamos. Miből következik, hogy még az igazgató ur is összejátszott a derék Guiseppével és bűntársaival. Egymás mellett van a két óriási hajóépítő telep. Az egyik az osztrák lloyd társulaté a másik a Stabilimento Tecnicó. E telep a keleti részén áll állványaitól megszabadítva emeletnyi magas faágyon a Viribus Unitis. Az acél Leviathán az első pillanatban nem is olyan nagy és nem is olyan félelmetes, mint hitte volna az ember. Ahogy ott áll szabadon, csupaszon, mintegy a levegőben, a százötven méteres hosszúsága nem imponál olyan lenyűgözően, mint várni lehetett volna. Az alja, ami a vízben lesz, vörös, a felső része szürkére van festve s e monoton színek bizony nem érzékeltetik azt az irtóztató acélmennyiséget, melyet a hajó falaira pazaroltak, sem az ötvenöt millió koronát, amibe a Leviathán kerül. A laikusok, akik még M Á T É S 2' A I ilyet uem láttak, szinte kiábrándultán tekintenek a Dreadnoughtra, emely egyébként teljesen csupasz és üres, sem ágyuk, sem kürtök nincsenek rajta, a külső és a belső berendezést is csak a vizen kapja meg. Hanem a tengerésztisztek szemében öröm és büszkeség gyulád ki, ha a Viribus Unilisra esik a tekintetük. Ok tudják, mit jelent a monstrum, ők ismerik és szeretik. A pillantásaik valósággal si­mogatják a hajót, mely némán és ridegen várja sorsát. A hőse tűrhetetlen, mégis tűri a sok ezer ember, a generálisok, a frakkos sereg, a hölgyek. Minden szem a díszsátorra van függesztve, meddő vágygyal, mert látni, pláne hallani, alig lehet valamit. Csend, figyelem mindenütt, de semmi hangulat, semmi lelkesedés. Ez csak a tömeg lelkesedés. Ez csak a tömeg leikéből telik ki, a tömeg itt is van, de a lelke zárkózott. Egyszerre megmozdulnak az ezrek, mint ami­kor a tenger hullámaiba csap a szélvész. A Dre- adnoughtról lehűl a nevét eltakaró lepel s egyszerű, közönséges betűk hirdetik, hogy ennek az acél­hajónak Viribus Unitis a neve. Aztán megmozdul a rettentő érctest. Ez a legkiemelkedőbb, az elie- ledhetetlen pillanat. Mintha két háromemeletes ház indulna meg. A zenekarok dupla tüdővel fújják a Gotterhaltét, a tömeg üvölt, elnyomva a díszsátor előkelőségeinek hocholását, fönn a fedélzeten ka­lapját lengeti az első Dreadnought legénysége, a flotta ágyúi bömbölnek és méltóságteljesen, egyre fokozódó sebességgel csúszik a vízbe a Viribus Unitis. A kiszorított tenger vize az első percben rémes örvényt támaszt, aztán emeletnyi magasságra csapnak fel a hullámok. Még egy pillanat és a huszonkétezer tonnás meltóságteljesen úszik a vi­zen. Elemében van és csak most látszik a hajó nagysága és félehnetessége. A szomszédságában egy páncélos hajó horgonyoz. Eltörpül mellette. A Dreadnought olyan mint a bálna. Künn a száraz­földön eltörpülnek árnyai, hanem á vízben ő az erő és a hatalom. Megtörtént. A Viribus Unitis a vízben van áznak a gallérok, a keményített ingmellek. A po­koli hőség teljesen deranzsirozta az embereket, a főhercegnőtől a csinos sartorelláig (a trieszti gri- zetl) mindenki izzad, prüszköl és panaszkodik a nagy meleg miatt. A cercle alatt is erről foly a diskurzus. Boldogak voltak, akiket Ferenc Ferdi- nánd vágy Mária Annunciata megszollitottak. Mert szép dolog az, feledhetetlen az minden miniszter­nek, mágnásnak és generálisnak, amikor őfensége ingyen szól hozzá: — Aber heiss ist heute ! Mi e hangokhoz képest a szférák zenéje? Délután reuutá, vagyis társas összejövetel az Erzherzog Franz Ferdinánd és az Erzherzog Friedrich csatahajókon. Ugyanaz a díszes, előkelő társaság, mint délelőtt, de utcai toalettekben, fesz­telenebb hangulatban. A hajók fedélzete pompás télikertté van átvarázsolva, a rettentő ágyucsövek- hez szőnyeggel fedett puha pamlagok simulnak. Pazar büfféasztalok csalogatják az éhezőt s a szom- jazót, de nincs itt éhes ember, csak szomjas. Nagy porcellántálakból leveses kanállal öntik a poha­rakba a pezsgőt. Ám az eráris dámák dobozok­kal, staniclikkal felfegyverkezve rohanják meg az édességeket, hogy odahaza is jusson belőlük. A nagy fogyasztásnak zenekar vet véget. Kürtösök kürtőinek, aztán rázendít a zenekar az Erzherzog Franz Ferdinandon a Gotterhaltéra. Ferenc Ferdi­nand és Mária Annunziata érkeztek meg. A trón­örökös neje, Hohenberg Zsófia hercegnő s többi előkelőség között állva várta a fenségeket. A trón­örökös után jöttek az uralkodóház tagjai, Frigyes, József, Péter Ferdinánd, Salvator és még néhány főherceg nejeikkel. Most van alkalmam közvetlen közelből látnom az uralkodóház tagjait. Többé-kevésbé érdekes, sőt értelmes arcú urak és hölgyek, az előbbiek szakál­lasak, az utóbbiak soványak. Kivétel csak a trón­örökös és neje. Ferenc Ferdinándnak nincs szakálla, igen szép, daliás férfi, de nyárs polgári értelem­ben. A kövérkés fehér arcból nagy, kék, csodál­kozó szemek tekintenek a világba, a homlok nem túlságosan magas, az ajkak pirosak, az áll enyhe. Kedves, mosolygó arc, nyájasság, szelíd életvidám­ság sugárzik róla, éppenséggel nem látszik annak a szigorú, hozzáférhetetlen embernek, akinek mi hisszük. Hohenberg Zsófia egyike a legbájosabb jelen­ségeknek. A kissé már öszes haj alól mély tüzü, okos barna szemek ragyognak, a mosolygó arc csupa báj és szellemesség. Minden mozdulata fi­nom és plasztikus. Akinek egészséges érzéke van szépség és nőiesség iránt, megérti Ferenc Ferdi- nándot, a lángoló szerelmest, két ország leendő urát, aki rangján alul nősült. A szakállas és sovány Habsburgok között úgy fest Chotek Zsófia, mint a kert legpompázóbb rózsája. Ideges, hervatag vékony arc a Mária Ánnun- ziátáé. Termete magas, de hajlott. Ahogy a ma­gasabb körökben mondani szokás: racenő. De az éh szemem semmiféle rácét nem fedezett fel rajta. Hercegek, grófok, miniszterek, tábornokok mohón rajongják körül az uralkodóház tagjait, első sorban Ferenc Ferdinándot és Mária Annunziatát. De Hohenberg Zsófiának is temérdek kijut a hó­dolásból. Ki tudja, mit hoz a jövő, ki tudja nem kerül-e korona arra a szépséges okos fejre ! . . . Van valami kínos, izetlen ebben a kímélet­len körül rajongásban. A magasabb méltóságok előrehajlott nyakkal, visszafojtott lélekzettel, dülledt szemekkel lesik, hogy nekik is jusson egy szó vagy legalább egy nyájas fejbólintás. A trónörökös rend­kívül jó kedvű s pazarul osztogatja kegyeinek jelét. Sűrűn fog kezet az urakkal, főleg tábornokokkal. Ellenben Zichy János minisztert nem vette észre. Bizonyára puszta vélellenségből. Három negyedórái időzés után a trónörökös és kísérete áthajókázott az Erzherzog Friedrich csatahajóra, ahol ismét elölről kezdődött a csillogó, bensőség nélkül való színjáték. Erdős! Dezső. 1434/1911. szám. HIRDETMÉNY. Mátészalka község utcáinak rendezés és a járdának asztalt burkolattal való el­látása t trg/áb an alkotott szabályrendeletet Szatmarvármegye törvényhatósági bizott­sága 635/1911 számú véghatározataval jóváhagyván, az asztalt járdák előállítási illetve fektetési munkái kivitelének biz­tosítása céljából 1911 július hó 27.-nek délelőtt II órájára Mátészalka község jegyzői irodájába zárt ajánlati verseny- tárgyalás hirdettetik. A versenyezni óhajtók felhivatnak, hogy mintegy 6000 m2 aszfalt építésére vonatkozó írásbeli zárt ajánlataikat a ki­tűzött nap d. e. 10 órájáig Mátészalka község jegyzői irodájába annál is inkább adjak be, mivel a később érkezett aján­latok figyelembe vetetni nem fognak. Az ajánlatra vonatkozó tervek és fel­tételeid a jegyzői irodában megtekinthetők. Ajánlattevókaz ajánlati összeg 5'Vo-át készpénzben, vagy óvadékképes érték­papírban banompénz gyanánt mellékelni taitozn tk. Ezen munkálatokhoz kizárólag ha­zai eredetű bánya, illetve gyári termékek használhatók fel, miért is vállalkozó azok szarni tzasát hiteles módon igazolni tartozik Vállalkozó a község területén három éven belül építendő aszfalt munkálatokat ezen árlejtési hirdetmény szerint elvál­lalt egyezségi árban köteles teljesíteni. Képviselő testület fentartja magának azon jogot, hogy a beérkezett ajánlatok között szabadon választhasson. Mátészalka, 1911 julius 13. Jtofjay Qyuia Veress Sajos főjegyző. albiró. 459/1911. sz. v. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Alulirt kiküldött bir. végrehajtó ezennel köz­hírré teszi, hogy a mszalkai kir. járásbíróságnak 1911 évi V. 162/1 sz. végzése folytán Schreiber Bertalan végrehajtató részére 125 kor. 43 fill, tőke- követelés s jár. erejéig elrendelt bisztositási végre­hajtás folytán alperestől lefoglalt és 635 kor. be­csült ingóságokra a mszalkai kir. jbiróság 1911 V. 162/3 sz. végzésével az árverés elrendeltetvén, annak a korábbi vagy felülfoglaltatók követelése erejéig is, amennyiben azok törvényes zálogjogot nyertek volna, alperes lakásán mszalkán Kassuth-u. 265 sz. a. leendő megtartására határidőül 1911 évi augusztus 2 napján d. u.3 órája kitüzetik, amikor a biróilaglefogialt üzleti felszerelés villany óra, lámpa és jégveremhez való faanyag s egyéb ingóságok a legtöbbet Ígérőnek készpénzfizetés mel­lett, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégittetéshez jogot tartanak, hogy amennyiben részükre a foglalás korábban eszkö­zöltetett volna és ez a végrehajtási jegyzőkönyv­ből ki nem tűnik, elsőbbségi bejelentéseiket az ár­veres megkezdéséig alulirt kiküldöttnél írásban vagy pedig szóval bejelenteni el ne mulasszák. A törvényes határidő a hirdetménynek a bí­róság tábláján történt kifüggesztését követő nap­tól számittatik. Kelt Mátészalkán 1911. évi juli. hó 6. PÉNER, kir. bir. vhajtó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom