Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-14 / 28. szám
2. oldal. M A T É S Z A L K A 28. (119.) szám. Virágország. Sajnos, hogy mi sem valami virágot kedvelő, sem virág kultuszt űző nemzet nem vagyunk, pedig ez az ország a kiaknázható kincsek országa. Földrajzi fekvése a lehető legkedvezőbb mindenfajta kulturtermék létrehozatalára, de népe — fájdalom — minden vállalkozási kedv hijjával való. Ne kutassuk ennek okát. Lehet, hogy azért özönlik be ide még abból is idegen iparcikk, a miből mi bátran csinálhatnák itthon olcsóbban és szebben, mert nincs olyan kereskedelmünk, a mely a cikkek számára jó piacot teremtene; lehet, hogy a magyar tunyaság az oka ennek a kulturális el- posványodásának, ámde bármiként is legyen a dolog. vezessük ezt akármire is vissza, annyi bizonyos, hogy olyan jelenség, a melynek eltüntetésén okvetlenül dolgoznunk kell. De ha már a mizériák felsorolásában vagyunk, szükséges, hogy erre is rámutassunk. A magyar agrikultur nép. Jövedelmének a föforrása a tele- vényes föld azza>, a mi rajta terem. Sokkal kisebb jövedelmi forrását képezi a földben talált érc. Inkább a gabona, a fa és a gyümölcs az, a miből a mindinkább fokozódó szükségletek nyernek kielégítést. A logika azt parancsolja, hogy ha más téren nem, a földművelés terén kerestessék, mód arra, hogy újabb és újabb jövedelmi ágak nyíljanak meg. Egy ilyen jövedelmi ágazat volna, ha mi a kertészetet vennénk intenzivebb munkálatba. Ha a virágot ép úgy tekintenénk értékesítendő cikknek, • mint a zabol vagy búzát. Mert ezen a téren nagyon, de nagyon hátra vagyunk, pedig a nemzeti jólét egyik föforrását képezhetné. Mindössze talán egyetlen számottevő kertészet van : Soroksáron. De — a szakemberek tudják legjobban — a virágmüvelést inteziven csupán egyetlen virágfajban lehet gyakorolni. Azért Soroksáron csakis gyöngyvirágnak van talaja. Tehát mindössze egy virágfajtánk van, amit itthon ás beszerezhetünk. Pedig lehetnénk »virágország.« A gazdásza- tok száma, a hol kertészet is van az országban : légió. Minden jobb uraságnak kertésze van, a ki -az udvarkertet, a parkot rendbe hozza, virágokkal ékesíti és folyondárral vontatja be a régi udvarház ósdi falát. Sok helyütt megvan az üvegház is, a hol télen át tenyésztik a virágot, hogy a téli vendéglátások ne szűkölködjenek élővirágokban. Pedig hát egy kis jó akarat, a hagyományos pety- hüdtség levetése es átalakithatnók az országot virágországgá. Minden földesur igen olcsón, házilag készíttethetne egy üvegházat, ahol egy-egy virágnemet a kereskedés számára is tenyésztethetne. A kertész- személyzet szaporítását okvetlenül kifizetné a jövedelem, a mely az aránylag csekély befektetés után járna. Mert nem csak a hazai szükségletet láthatnánk el virággal, hanem kiszorítanánk a bécsi virágot, az olasz és francia importot és mi lehetnénk azok, a kik a keletet elláthatnánk virággal. Óriási piac nyílna meg számunkra, Az egész Balkán, Oroszország nagyrésze és Németországból is jókora darab. Nem kell hozzá egyéb, mint egy kevés önbizalom, munka és vállalkozó kedv. Gazdasági folyóiratokban már többször szóba A nevemet — Bracquemont Richard, Brac- quemont Richard, Bracquemont — — óh, nem bírom tovább, — Bracquemont Richard — Bracquemont Richard — — most, most rá kell néznem — — Bracquemont Richard — kell — nem, még nem------Richard — Richard — Bracque —------— A XI. kerület felügyelője, aki ismételt telefoncsengetésére semmi feleletet sem kapott, hat óra öt perckor lépett a Hotel Stevensbe. A 7-es számú szobában Bracquemont Richard orvostanhallgatót az ablakfára felakasztva találta, ugyanolyan helyzetben, mint elődeit. Csak az arcának volt más kifejezése ; irtózatos félelem torzította el, tágranyilt szemei majdnem kibuggyantak üregeikből. Ajka szét volt huzva, erős fogai egymásra szorítva. És köztük ott ragadt, szétharapva és elmorzsolva, egy nagy fekete pók,különös lila foltokkal. — Az asztalon napló feküdt. A felügyelő •lolvasta és rögtön átment a s/embefekvő házba. Ott megállapította, hogy a második emelet hónapok óta üres és lakatlan. — — (Vége.) jött ez az ötlet, de a kezdő lépést nem' akarta megtenni senki. Most a gazdasági fellendülés korszakát éljük. Ragadjuk meg az alkalmat és menjünk európai utón. Amit kiaknázhatunk, azt aknázzuk ki. SZÍNHÁZ. Visszavonultak immár bus magányukba, korhadó társaik közé a kiválasztott, szinpadtartó söröshordók és mesélnek hazug és kiszínezett meséket a tündérvilágról, mely két hét alatt végigtáncolt hátukon, hercegekről és hercegnékről csillogó ruhákról, aranyos cipellőkről, pompás palotákról, sok, sok gyönyörű történetről, melytket holmi varázsló teremtett eléjük esténkint mindig uj és uj változatban. És mint vén csatárok, büszkélkedve simogatják vén, fájó vállukat, mit ez olykor heves és jókedvű mesebeli emberek oly kíméletlenül megtapostak. Szegény, bus, állástokat vesztett söröshordók, maradjatok csak a sötét és dohos pincében és soha se tudjátok meg, hogy micsoda szánalomra méltó, szakadtruhás és hebegő hercegeket és hercegnőket tűrtetek meg olykor magatokon, micsoda félszeg és bukdácsoló emberek somfor- dáltak olykor rajtatok és hogy milyen talmi, hazug, kopott és rosszul festett volt olykor az egész hazug tündérvilág. Hogy pusztító tűzzel kellett a sorsnak beavatkoznia, hogy ezentúl már ne nálatok is, ó korhadt söröshcrdók, vénhedtebb plakátok harsogják szét, melyik rég elkallódott, eltűnt, vagy elhalt szi ész, vagy színésznő fog esténként rajiatok visítani. Hogy csak kevésszer és kevesek alá volt érdemes rokkant vállaltokat odatartani. * Az utolsó hét sikere igen váltakozó volt. Péntek : »Babuska.« Dacára az operettek eddigi sikertelenségének és a közönség határozott kívánságának, ujfent operettet láttunk. Pedig e csengő-bongó ürességek, melyeknek ez általános fogyatkozását a nagyszerű szcenirozás, csillogó jelmezek, kitűnő összjáték és tágas, sok segédszereplőnek helyet adó színpad a vidéken nem kendőzheti, elmaradhatnának a színpadról, kivált ha még az énekszámokat sem hallhatjuk anélkül, hogy fel ne szisszenjük. Az előadás gyönge volt, dacára annak, hogy Kürthy Lili (Rozalilla) végre ebben a csaknem reá szabott szerepben igénybe vehette egész izzó és heves temperamentumát, mellyel bizony nagyon sokszor bírókra kellene kelnie. Kertész is jól állotta helyét mindaddig, inig éneklésre nem került a dolog. Szakács sokszor a bohóckodásba csapolt. Szombat: »Balga szűz.« E túltengő szerelemmel, boldogsággal és boldogságtalansággal telitett, a szerelem misztériumába betekinteti ieány- lélek ujjongását és boldog halálbarohanását rajzoló darabhoz nem mertek színészeink szokott profánságukkal közeledni. Nádasy Mici a balga, társadalmi formák megsértésével ugyan, de igazán és tisztán szerelő, makacs és naiv szüzet elég szépen játszotta meg. Egy kis gyakorlat és tanulás azonaban még hiányzott a tökéletességhez. Kovács Lulu az elhagyott, de férjét mégis szerető, szenvedő és lemondó asszony szerepében kitűnő volt. Az érzelmek egész skáláját játszotta végig a gyöngéd szerelemtől a bosszút lihegő felháborodásig, a hűtlen urát féltő nőstény kitörő dühétől a fájdalmas és bus lemondásig. Krasznay, mint a neki való szerepeiben mindig, jó volt. A többiek is. Mert ez egyszer ők is tudták szerepeiket. Bizony hiába, a tanulás olyas valami, mely nélkül semmiféle művészet nem létezik, legkevésbbé pedig színi művészet. Játszani a szavakkal és a testtel csak úgy lehet, ha a mondani való teljes birtokában vagyunk. Ajánljuk ennek megszivelését mindazoknak, kik vágyának nyila egy kissé magasabbra törekszik és mégis elébe helyezik a tanulásnak a bohéineskedést, ami pedig már egyáltalán nem feltétele a művészetnek. Kovács Lu- lun, Krasznayn és Szakácson kívül tehát az egész társulatnak. Vasárnap délután: ^Obsitos.i Sötét színpad, melyen a szereplőket alig lehetett kivenni, sietős színészek, kiknek úgy látszik egyéb dolguk is van, mint a játszás, gondatlan és szót sem érdemlő előadás, melyben az egész darab valahogy elve- net és elkallódott. Vasárnap este: »Herceg kisasszony.« A darab legszebb és leghatásosabb részeitől, Hadzsi Sztavrósz énekszámaitól fosztott meg bennünket a Molnár tompa, éneklésre teljesen alkalmatlan hangja És ezzel hiábavalóvá lett az ő nagyszerűen maszkírozott alakítása és a többiek (Sáska, Kertész, Szakács) hatásos igyekezete. B. Kövesy Jolán nagyon nem neki való szerepet kapott. Hétfő: »Romeo és Julia« Kovács Lulu jutalomjátéka. A nagy britt költő remeke az érzelmek és szenvedélyek határtalanságában szinte megresz- kettette a kis színpadot. Kovács Lulu (Julia) és Krasznay (Romeo) a hirtelen fellobbanó végtelen és épp azért tragikussá való szerelem szerelmeseinek személyesitöi igaz érzéssel és művészi virtuozitással játszottak. Általában Kovács Lulut diszkrét és finom játéka, nagy ambíciója, szerepeinek igaz átérzése és azoknak érzéssel való interpretálása a közönség kedveltjévé tették. Legszívesebben öt látnok majdan viszont, azonban látjuk a tehetségével és erős ambíciójával épített felfelé emelkedő utón a magasba haladni. Sáska Ilona a csacsogó dajka nagyon megnyirbált és rövidre hagyott szerepét ügyesen és teljesen kiaknázta. A többi szereplő biz nagyobb készültséggel játszhatta volna rövid szerepét. Kedd: Kabarét és vigestély. Szomorú, a iehetö legszomorubb est volt biz ez az utolsó »vig« est. A -»Don Pietro Caruso« cimü egy felvonásos színmű igazán szép és aggható előadása után, melyben Kertész a züllött, iszákos, becstelen, de a lányát halálig szerető apát igazi realitással játszotta meg, érdeklődéssel néztünk a sok kacagást hangos betűkkel ígérő est elé. Kacagtunk is eleget azon, hogy micsoda merészséggel ástak ki tisztelt színészeink holmi rég eltemetett és bizony már romlásnak induló dolgokat, hogy milyen vakmerőén sültek bele mon- dókáikba, hogy akadoztak, nyikorogtak és nyekc- regteg, mint hetek óta meg nem kent kocsi kerekek ! E kinos számoknak, melyek alól kivételt csak Kovács Lulu és Molnár tánca képezett, egy irtóztató badarság, »A[atomik a falun« cimü bohózat volt a méltó befejezése. Valóban megkímélhetett volna bennünket Szakács ama még e bolond darabba és Ízléstelenül beillesztett cirkusz-bohóci allűrtől, mellyel magának cigaretteket és szivarokat dobáltatott. A pokrócokból épített sugólyukkal ellátott, piszkos nagykendőkkel, abroszokkal és ágyteri- tőkkel foltozott színpadot bővebben nem is próbálom lefesteni. Csak annyit jegyzek meg, hogy, ha az amúgy is fura állapotban lévő díszletek az elutazás miatt már elrakattak, ne legyen előadás sem. Átért az ilyen előadást semmiféle érzékeny búcsú nem mentheti és a jó memoriáju közönség egye nesen az igazgatói zsebnek adja majd vissza a tromfot. Tiborc. JCoká/is strófák. (Szemelvények a hétről.) I. jí színház jött, a színház ment s itt-ott beszélik [már : á(ogy ment, azért egy csöppet sem, — hogy jött [azért csak kár. II. Törvényt hozott a bölcs bíró, kár hogy nincs már [deres, JYÍert verve bár, de mégis vön — egy pár fiakkeres. III. J{a négyes fogat együtt jár, hát társas tény aló; S mert embert össze nem fognak, hát kell a kasinó IV. jfl telefonnak megintfucscs, ugy-e tudjuk ma már, Jfogy vármegyénk ha szégyen is, valóságos — [Szafmár. V. PÁLYÁZAT. Csütörtökön Szálkán ki lel €gy keresetlen rímet, Jiz drága-szép prezentet kap, 6sak — írja meg a címet. FLORIDOR. Csodálkozik mindenki azon a dús választékon, amely mindennemű üveg-, porcellán- és majolika dísztárgyakban látható: PATAKI JENŐ üveg- és porcellán kereskedésében MÍÉSZALKÁN, Csizmadia bérpalota. Mesés olcsó árak! és képkeretezés! Pontos kiszolgálás!
