Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-06 / 1. szám
(S 3. oldal. »Október é. és a hosszunap. Lapunk múlt heti számában hirt adtunk arról a vármegye szerte felháborodást keltő eseményről, hogy Klein Mórit* és Weisz Miklós mátészalkai lakosok megfe- lebbezvén a vármegye legutóbbi közgyűlését, a megsemmisítésre indokul azt hozták fel, hogy a hosszunap és október 6.-ika egyenlő ünnep és Így a közgyűlés október 6.-án is megtartható lett volna. Cikkünkben Weisz Miklóst is úgy tüntettük fel mintha ő is a Szúnyog Mihály főkortese lett volna a lefolyt választások alatt s Szálkái Sándor ellen a legvehemensebb küzdelmet fejtette volna ki. Most illetékes helyről arról értesítenek bennünket, hogy hírünk ez utóbbi része nem felel meg ily alakban a valóságnak, mert Weisz Miklós ur mindig a Szálkái Sándor leghívebb barátai közé tartozott, aki a képviselő-választás alatt teljes odaadással segített diadalra juttatni az ősz pártvezér három- szinü becsületes zászlóját és Weisz Miklós, a ki arról hires, hogy azt állítja, aki nála jobban tud kaláberezni, az festi magát — leglelkesebb vezetője volt a Szalkai-pártnak. A felebbezést pedig nem olvasta át, csak névaláírásával látta el, sejtelme sem lévén arról, hogy abban mily nemzeti kegyeletétsértö kifejezés foglaltatik. Készséggel közöljük a helyreigazítást és sajnáltunknak adunk kifejezést afelett, hogy a becsület és tisztesség példányképe és ősz bajnoka, Szálkái Sándor országgyűlési képviselő barátját, a látszat folytán a hazafiatlanság vádjával illetünk«. Tanulságok. És most térünk rá a közleményünk eredeti céljára: a tanulságok levonására. Mert mint minden mesének, ennek is meg van a maga tanulsága. A legelső tanulság pedig az, hogy a mi türelmetlen publikumunk, a finomságig tapintatos és toleráns tud lenni az idegen sajtó rosszul informált, sőt tendenciózus közleményeivel szemben is. A második tanulság az, hogy az izr. hitközség elnökei ekszkuzálják magukat azért, hogy beadványuk — figyelmük kikerülése mellett — a hivatalosan amúgy sem tartott old. 6.-ikának legalább is melléhelyezte a »hosszunapot«. A harmadik tanulság az, hogy mindkét polgártársunk úgy védekezik a Szúnyog pártolásának >vád«-iával szemben, mintha ez az apagyilkossággal egyforma elbírálás alá esnék és főleg e »ví!d< alól igyekszenek magukat tisztázni. Ami Weisz Miklósnál végtfedilléftyébeft érthető is. De hogyan jelentheti ki egy politikai párt elnöke, hogy ő csak »néma szemlélője« volt pártja élet- halál harcának, holott egy politikai párt elnökének a harcvonalbanj az elsők közt kell — elnöki állásánál fogva — küzdeni ? És e kérdés helyes megoldása a mesénk negyedik tanulsága.-------------------- ^ Ké pviselő-testületi közgyűlés. A községi képviselő-testület múlt év december 22. napján tartott közgyűlésével Mátészalka nagyközség eddigi képviselő-testületé, hattyúdal- iát zengedezte el. A régi képviselő-testületnek sok érdemét felemlíteni nem tudhatjuk, mivel nem igen volt, de annállnkább sok azoknak a száma, amiket meg kellene említenünk, amidőn tőlük búcsút veszünk. Meg kell említenünk azokból legalább a következőket, mint olyanokat, amiket vagy egyáltalán nem, vagy csak félig-meddig intéztek el. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy « képviselő-testület néha napján neki buzdulva, annak is tudatára ébredt, hogy hivatva volna Mátészalka haladását előmozdítani s hozott nehány oly határozatot, amely hivatva lenne a köz- haladását előmozdítani; sajnos azt is megkell állapítani, hogy ha hozott is üdvös határozatot, <azt végrehajtani elmulasztotta. A község haladását előmozdítani hivatott határozatok a következők: 1. városháza építése, 2. rendőrség alakítása. 3. vasúthoz vivő egyenes ut. 4. telefon stb. Ezekből azonban végrehajtva csak egy, egyedül a városház építése lett, a többi azonban végrehajtatlan maradt. Rendőrség van, fizeti a polgársága vele járó összes terheket, anélkül azonban, hogy annak hasznát a legcsekélyebb mérvben is élvezné, aminek azonban egyedüli oka az, hogy a képviselő-testület amidőn a rendőrséget megalakította, elfeledkezett arra is gondolni, hogy az a rendőrség nem rendőrség, ha szabályrendelete nincsen. A vasúthoz vivő egyenes ut, no arról jobb nem is beszélni, MÁTÉSZALKA 1. (92.) szám. hiszen valóságos abszurdum, hogy az egyhangú határozattal mognyitani kimondott ut kérdésében 1908. év óta odáig sem jutottunk, hogy tudnánk, vajon Szálkái Sándor hajlandó-e s ha igen mily árban s ebben-e, vagy a jövő században átbocsá- tani a szükséges területet vagy sem ? A telefon, ugyanaz a beláthatatlan jövő reménytelenségébe bujt kárdések-kérdése. S hogy ez mi okból képezi a meg nem valósított feladatok egyikét arra bizony felelnijis bajos, mert a 6000 forint hiánya, ami különben az előfizetők által teljes biztosítást nyert, oly akadályul, mely a halasztást némileg is indokolttá tenné, egyáltalán nem tekinthető. Ezekkel szemben ott van egész légiója azoknak a közszükségleteknek, amelyek megoldást egyáltalán nem nyertek s amelyek között első helyen a világítás kérdése említendő meg olyannak, amely a semminél sokkal rosszabb állapotban van. E tekitetben évek óta indemnitással élünk, vagy az ex-lexel, a napi politika torzsszülöttjével érjük be- Érthetetlen, hogy az a képviselő-testület, amelynek tagjai szomorúan érezték, hogy világításunk vagy nincs, vagy a nincsnél is rosszabb, sok figyelmeztetések mellett sem kívánt erélyes fellépést tanúsítani s nem tartotta érdemesnek felvetni a kérdést a tekintetben, hogy nem volna-e célszerű esetleg más és oly vállalkozót keríteni, aki a kivánalmaknak eleget is tegyen, vagy ha vállalkozó nem akad, a kérdés megoldása házi kezelésre bízassák. Ott van továbbá a kórház, a járda, az utcák, szekérutaink, a szatinári-uti vasúti megálló, a vásári rendtartás és több más nagyfontosságu kérdés megoldása, amely kérdéseknek figyelmen kívül hagyása, vagy hiányos ellátása, az eddigi képviselő-testület tagjainak sötét, vigasztalan árnyképei. Az utolsó gyűlés következő határozatokat teremtette ; . Tudomásul vétettek az 1909. évi zárszámadások, amelyek szerint 62433 kor. 91 fill, bevétel 61369 kor. 33 fill, kiadás állott elő, tehát a maradvány 1070 kor. 32 fillért teszen ki. A csendőr laktanya építését 4800 kor. vája- lati árért a Ganz és Priedänder cégnek adták ki. A szülésznői állásokról már múlt számunkban megemlékeztünk. Az ipar és keresk. bank bérletből való kibocsátási, illetve a bérfizetés alól való felmentési kérelmét, az 1910. julius 1.-ig terjedő időre a képviselő-testület elutasította. Ellenben az ezen túli időre annak helyt adott, mivel remény van reá, hogy a helyiségek annak idején a járásbíróság részére szükségesek lesznek. A telefon kérdés, a pénzviszonyok mostoha voltára tekintettel, mert a kölcsön felvétel a boldogabb jövőre halasztatott, valószínűleg örökre eltemették, hogy legyen más is, ne csak a képviselő-testület mandátumát vesztett tagjai, akiket megsirathatunk. Sajnos egyiket igen, utóbbiakat nincs miért. Egyéb lényeges határozat nem volt. HÍREK. Márványba az érdemekkel! Az érdem nem maradhat koszoruzat- lanul édes hazánkban: kőbe vésik és késő századoknak hirdeti a márvány, hogy ki volt ő és mit csinált, hogy a hir amely szárnyára kapta a nevet, még most is viszi, hurcolja és hurcolni fogja a márvány el pótlásáig, szóval időtlen időkig. Kár a hálátlanságról panaszkodni és különösen kár akkor, amikor a magyar királyi államról van szó. ó, ez az állam nem szűkmarkú. Ez ad mindent. Dolgozol neki? Tisztességes fizetést kapsz. Húzod az igáját gyárakban vagy hivatalokban ? Olyan keresetre tehetsz szert, mint az éh-őrült levélhordó, aki jó módjában fölfalja a családját. Véletlenül megszakadsz az igahuzásban ? Ne búsulj, a hátramaradottaidról bőkezűen gondoskodik. Szolgálod félszázadon át? Kaphatsz akár ezüst érdemkeresztet, akár akkora nyugdijat, hogy nem cserélnél a váradi püspök jövedelmével. Elpatkolsz? Érdemeidet márványba vési. Nem igy van? Ugyan ne tagadd, hiszen a magyar királyi állam még a döglött lovának is márványkövet állít, nemhogy majd például Da.ányi Ignácnak, a te kicsiny emberi mivoltod édes atyjának ne csinálna, ha erre kerül a sor. Nem gondolod tán, hogy te kevesebb volnál az állam életében egy eleven vagy döglött lónál ? Nohát, ne panaszkodj! Nézd itt a bizonyság. A bábolnai állami ménes-uradalomban jobb, illetve rosszabb létre szenderült a közelmúltban egy apaállat. Ó-Baján- nak hívták. Nem ismerted személyesen? Az nem baj, de tudd meg, hogy az el- szenderült állami alkalmazott hült porai fölé az uradalom, amelynek minden fillérje állami pénz, márvány síremléket csináltatott és rávésette néhai Ó-Baján m. kir. törzsmén származását, élettörténetét, érdemeit, elődeit, utódait, minden fityfenéjét imigyen : O-baján. Apja: Ó-Baján. Anyja: Ma- neghie. Született 1880-ban Tell-El-Kelach- ban, Syriában. Vásároltatott 1885-ben 6000 frankért. Törzsmén volt 25 évig. Származott utána 312 csikó. Ebből 112 országos fedező mén, 56 anyakanca. Kimúlt 1910-ben. íme, huszonötéves állami foglalkozásnak a megdicsőülése! Az állam nem fukarkodik márványnyal, megörökitéssel, amikor alkalmazottai érdemeiről van szó. Valószínű, hogy halottak napján koszorút is helyeztek a sírra, amely fölött nem tudjuk: Darányi vagy Serényi mondta az emlékbeszédet. Az a fő, hogy az állami alkalmazott négylábú legyen, ne csak kétlábú. / ~J (H-a.) /X ___r hazugság. Lapunk múlt év i 52.-ik számában »Utrendőri kihágás* címmel egy hirecske jelent meg, mely azzal foglalkozott, hogy egy helybeli kereskedőt, ki vasúton érkezett árujának üzletébe való hordása közben egy járási tisztviselőt esti sétájában pár percre megakadályozott, a közigazgatási hatóság 4 korona pénzbírságra ítélt. A hirecske azt is megemlitette, hogy a járási tisztviselő feljelentésében azt a kitételt használta, hogy: »a kereskedő vele foghegyről beszélt*. A »M. és V.«-ében ezt a hirecskét egy a felelős szerkesztőnkhöz intézett és nyilttérben megjelent levélben Dr. Vida Gyula tb. szolgabird tendenciózus hazugságnak nyilvánítja, de elismeri, hogy a feljelentést megtette s hogy a kereskedőt tényleg megbüntette a hatóság. Azt, hogy a feljelentésben az inkriminált ívelem foghegyről beszélt* kitétel bennfoglaltatik s hogy azt a hatóság a feljelentésből sajátszájulag felolvasta, magától a megbüntetett kereskedőtől tudtuk meg; kérdjük tehát hol van a tendencia és hol van a hazugság?! . . \/ — A csengerbagosi gyilkosság tetteseit elfogták. A csendörségnek sikerült elfogni a csengerbagosi korcsmában történt rablógyilkosság tetteseit. Ádám Miklós csendőrőrmester vezetése alatt a csendőrök nyolc cigányt fogtak el Tyúkod és Porcsalma környékén, aznap délután pedig két oláh parasztot vettek őrizet alá. A nyolc cigány tagadott mindent, de a két oláh paraszt beismerésben volt. Az egyik oláh homloka meg volt sérülve. Ez támadta meg először Kaufmann korcsmárost, aki egy székkel védekezett és a szék lábával fejen vágta e támadóját. A tizenkét embert bevitték a szatmári csendőségre és onnan az ügyészségre. A csendőrség azt hiszi, hogy köztük vannak a csen- gersimai rablógyilkossági kísérlet tettesei is A rablógyilkosokat, névszerint Német Kaci Károly, Hamzsó Lajos, Tópos Mihály és Varga (Tardi) Bálint cigányokat Harsányi Mátyás csenged járási csendőrörsvezető vezetése mellett vitték a fogházba, ahol dr. Fabó Zoltán kir. főügyész kihallgatta őket. A cigányok valamennyien teljes beismerésben vannak. A bandának a feje Német Kaci Károly, a kinek a házában 10 nappal a gyilkosság olött kitervezték Kaufmanék kirablását. Beismerték, hogy Kaufmannét Német és Hamzó ölte meg, ugyancsak ők sebesitették meg Kaufmannt és unokahugát, mig Topos és Varga az udvaron őrködtek. A rablóit 40 koronán megosztozkodtak. Német Kaci Károly, Hamzsó Lajos és Topos Mihály Komlódtót- falu községbe valók, hol mindegyiknek saját tel-
