Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-23 / 25. szám
6, oldal. 24. (115.) szám. dek* mint a barmot taszítják előbbre s az lép is előre. Kívülről a tömeg moraja hallatszik. Ellepték M A T É S Z A L K A _________ S A R N 0 K. Párisi levél. (Nagy színházak és nagy szenzációk. — A boulevard-sajtó. — Ha ezek Magyarországon történnének! — Minő egy gillotinkivégzés ?) Paris, junius 8, Még mindig a franciát tartjuk a világ első nemzetének. A gloire nemzete vezet irodalomban és művészetben s a főváros: Páris kultúráját alig elégíti ki a harminchat nagy kőszinháza, a tömérdek apró muzsahajlék mindezenkivül, továbbá a nagy képkiállitások, évente átlag ötvenezernyi képpel. Érthetetlennek találjuk ezzel ellentétben az el- ! lentéteket, igaz, hogy a tömegben, de ugyanez a tömeg látja el nagy részt a fönti kulturintézeteket. Az ellentét pedig egy-egy apache-történet részleteinek mohó élvezetében fekszik. A boulevárd- , lapok, melyek ki tudják színezni a rendőri híradásokat, nagy mennyiségben söprik be az aranyat, ha egyelőre tömérdek sou alakjában is. A lapok homlokán vastag betűkkel szokott lenni pl. >Ré- rnes gyilkosság a Menilmontant-negyedben*; ez a néhány szó teljesen elég, hogy a rikkancsok néhány perc alatt túladjanak nagy halmaz újságaikon és másik halmazért fussanak. A szenzációs hírnél sem elégszenek meg a részletes leírással. Ott van a gyilkosnak nem csupán a pontos életrajza és előélete, de regényes színezetben feltálalva a szeretőjéé is, az illusztris apachnőé, kinek nem szokott rendes polgári neve lenni, hanem mint az indián törzseknél divatos: a »Casque d’or«, (Aranysisak), vagy a »félszemü Lolái. — Hogy azonban teljes legyen mindez, illusztrációképpen megjelenik a nevezetes apache arcképe is, fölötte diszül, egy széles tőrt markoló kézzel. Elolvasom én is az eseményt. A gazság csakugyan hallatlan, öreg védtelen házaspárt ölt meg egy bestia s mindez rablási szándékból. A talált összeg nem volt több harminc franknál. A gaz fickó cinikusan vallotta be; ha tudta volna, nem j őket ölte volna meg; de miután ennyire csalódott, nem sajnálja az öregeket. Érthetetlen, hogy a francia népben találkoznak leginkább a szörnyetegek s ez igy volt már századok előtt is. Ha ilyesmi történnék Magyarországon mennyire felfújnák jó barátaink a külföldön s bizonyítanák, mily barbárok vagyunk ! A vérszag egyébként ott is rokonszenves e népnél, a hol csak beszélnek róla elszörnyedve. Alig látni nagyobb érdeklődést és kíváncsiságot, mint a mikor egy-egy kivégzésről van szó. A kivégzés izgatja a franciákat. A boszti egyrészt, a látványosság másrészt, nők férfiak részéről vegyesen. Még ma is léteznek talán egyik-másik jelenet a százhuszonöt év előtti nagy forradalomból, hanem is az, midőn egy vörösbóbitás asszony nagy röhögés közben ugrott a haldokló Berthier tábornok tetemére s egy forradalmár bajonettjét elkapva, fölhasitotta a földön heverő test mellét s pokoli Tivalgás között lépte ki ki a szivet. Ez az őrjöngés csak fokozódott, mikor a véres szivet kezébe vihogva magasra emelve, fölfalta I Ez a kíváncsiság ott feszengett a Sauté-bör- tön udyarán is, mikor egy többszörös gyilkos kivégzését végignéztük. A magamrészéről csak az újságíró kíváncsisága vezetett, hogy ilyesmit is lássak egyszer. Három óra hosszat kellett állanunk egy helyben. S azalatt megtudtam, hogy az elitéit többedmagával családot irtott ki, mig kézre kerítették. Édesen aludta álmát, mikor négy óra felé bement hozzá az ügyész, hogy a »köztársasági elnök szabad folyást engedett az igazságszolgáltatásnak.« Az ipse dőrinögött valamit s aztán az ügyész kérdezte tőle, óhajt-e valamit? Cigarettát és' konyakot kért. Úgyszólván mindegyik ezt kéri e gonosztevők közül, gyorsan megnyirták s vezették be a kis kápolnába, hogy utolsó imáját elmondja. Deibler hóhér segédei, jönnek elő s kezét hátrakötik, lábaira bilincseket raknak, melyek minden lépésnél erősen csörrennek. Nehezen lépked s mikor a nagykapu elé ér, meglátja a kis zárt téren bizonyos magasságban a gillotint. A kivégző- gép ott áll a tér közepén s nagy, széles kése kísértetiesen csillog a félhomályban. Az elitéit visszarettent a kés láttára. Egész testében megremeg. Nem hir tovább menni. De a mellette levő »segéa fákat. — Most van a gillotin előtt, —■ mondják. Ezt a kijelentést nagy elégtétellel fogadja a tömeg. Szinte lesi a vérszagot. Az elitéit megállt megint egy pillanatra de máris látni, a mint megragadják a hóhér segédei és földobják a hintaszerü ba- lancoirra mint egy husmasszát. Odabillen éppen a kerek kivágáshoz, mely fölött csillog a nagy kés. E pillanatban Deibler megnyom eg villamos gombot s a kés lehull. A mészárlás megtörtént, mert ez nem más mint mészárlás. Az akasztófa sokkal »tisztességesebb, t — legalább igy látszik. Hallani kellett volna a zsivalyt, a mit a közönség kiváltott. »Vive Deibler!« Éljen Deibler!» »Éljen a hóhér!« — kiálltották, mintha csak ötszáz évvel előbb volnánk. Ennél undorítóbb riadalt el nem képzelhetni. Ékelődnek, vihognak, nevetnek, szójátékokat mondanak, végre dalolva oszolnak szét. i Közbe egy-egy apache füttye élesen hasítja a levegőt, embercsoportok képződnek. Letartóztatás. Úgy látszik zsebmetszések történtek e kedves hajnalon, melynek eseményei sokáig fekszik meg a magam forma idegeket. S nem győzök tűnődni rajta: ez a francia nép, melynek oly sok szépet köszönhet az emberiség? Nemrégiben jogászok, bölcsészek és újságírók vitatkoztak a gillotin eltörléséről s a választópolgárság a gillotin megtartása mellett döntött. Vagyis ez azt jelentette, hogy a gondolkozóknak, az idealistáknak a tömeg nem adott igazat, mert előttük a cirkusz a legfontosabb. Forthuny Béla. Közgazdaság. A selyemtenyészíés. A magyar királyi Mezőgazdasági Muzeum egy igen érdekes s az egész ország lakosságára nézve olyan tanulságos füzetet adott ki, melyben hazánk selyemtenyésztését, selyemfonó és selyemsodró iparát ismerteti az 1880—1910 évekre vonatkozólag. Hazánk selyeintenyésztésének és selyemfonó iparának a múltja, mint r dunk minden iparnak, elég küzdelmes. A magyar kormány 1880 év tavaszán Szekszárdon, Bezerédi Pállal élén, egy országos Selyemtenyésztési Szakfelügelőséget szervezett s a szakfelügyelőt széles hatáskörrel ruházta föl. Bezerédi Pál csakhamar oly szervezetet léptetet! életbe, hogy mintának még az olaszok is felhaszálták, hogy a Dél-Olaszországban hanyatlásnak indult selyemtenyésztést föllenditsék. A tevékenységnek a főföladatát az képezte, hogy a selyem fonó-ipar meghonosit- tassék. Ez sikerült is. Mivel a selyemtenyésztésnek egyik főkelléke a szederfa-lombnak (eperfalomb- nak) bősége, tehát oda kell törekedni, hogy a szederfák olyan területen legyenek, ahova mindenki mehet levelet szedni s végből megyei, községi utakat, a községben levő másra föl nem használható területeket beültetni szederfával vagyis a szederfatenyész- tés s a szederfaállomány szaporitasara kell törekednünk. A Sima — Mátészalka törvényhatósági ut két szelére azért ülteték pár év előtt epertacsemetéket. Hogy e tekintetben mit tesz a szakértelem, s szederfának a hiánya mutatja azt, hogy nálunk 1904-évben 2823 községben 112,712 család foglalkozott selyemtenyésztéssel, a mely családok a gubó termelésből több millió koronát kerestek. Nálunk 1880—1910-ig selyemtenyésztő felügyelőség kiosztott 61364 szederfamagot s 94 millió 67$ ezer darab 2—3 éves szederfacsemetét. A saját költségén fenntartott 57 faiskolából kiosztott ingyen 2 millió 53 szederfát. A községi faiskolákból az országos selyemtenyésztési felügyelőségnek a működése óta 4 millió 773 ezer szederlát ültettek ki és a kiültetett szederfák összes száma 6 miliő 827 ezer darab. Sajnos, hogy a kiültetett fáknak majdnem a fele tönkre megy, mert szabálytalanul ültetik s hiányosan gondozzák őket. Nálunk a nép barbár pusztitási szokása is jó párat pusztított el. A szederfának a védelme tehát egyik igen fontos feladatuk úgy a törvényhatóságnak, mint a községeknek, mert hiszen évi 6—6 millió korona jövedelemről van szó, melyet a szegény nép a selyemtenyésztésnek révén kaphat. Hiszen hazánknak a selyemtenyésztésre igen kedvező az éghajlata. Majd nem 4/5-öd részében a selyemtenyésztés sikerrel űzhető, a fő dolog, hogy legyen elégséges szederfalevél. A kioktatásról e tekintetben, hogy a kellő szakismeretet s gyakorlati ügyességet elsajátíthassák, gondoskodás mindig történik j s igy lehetővé tétetik, hogy csekély munkával a selyem tenyésztés által, aránylag nagy erdmény érhető el. Hogy pedig a selyemtenyésztés minél szélesebb körben terjedjen el, a felügyelőség négy tanítóképző intézetnek a tanárait Olaszországba küldötte, hogy elméletileg s gyakorlatilag kiképeztessenek a se- Ivemtenyéstésben s ezenkívül a miniszter a selyemtenyésztésnek az oktatását rendelte el a tanítóképzőkben, valamint minden tenyésztő el lesz iátva évenként egy képekkel díszített szaknaptárral, melyben kimeri- tőleg tárgyaltatik a hernyókkal való okszerű bánásmód; továbbá az összes selyemtenyésztő községekben vagy 100 vetitett képnek a kíséretében, különböző nyelven népies előadások rendeztetnek, meg pedig három evenkint, melyek iránt az érdeklődés, , igen eieiiK; végül tanítónőket küldenek ki i i községekbe, hogy a hernyókkal való helyes bánásmódot megismertessék. Látnivaló tehát, hogy a népet e tekintetben úgy kezelik, mint egy kis pólyas gyermeket, csak azért, hogy annal szilárdabb alapokra legyenek elelenek feltételei tektetve. Elég szomorú jelenség, hogy mindezeknek dacára még mindig elég közönyösen viselkedik e foglalkozás iránt, melyhez igaz, hogy nagy türelem kell. — A vetések állása az egész ország közgazdaságára nézve nagyjelentőségű szokott lenni s a jó termés kedvezően befolyásolja az ipari eletet is. Ezért örvendetes, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is országos átlagban még mindig elég jó közepes termésre nyújt kilátást mind a négy fő kalászos. A kapás-növényeknek, kerti veteményeknek és takarmányféléknek a csapadékdus időjárás nagyobbára kedvezett, bár elgazosodásukat is előmozdította. • Kerestetik egy csinosan bútorozott szoba. Cím: a kiadóhivatalban. kocsigyártó és kárpitos MÁTÉSZALKA, Kossntlnitca. a „Takarékpénztárral“ szemben. Legolcsóbb beszerzési forrás mindennemű kocsigyártó es kárpitos cikkekben. Használt kocsik magas árban vetetnek. Ládler Antal
