Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-09 / 23. szám
5 oldal. MÁTÉSZALKA 23. (114.) szám. s a megszámlálhatatlan szebbnél szebb kiránduló helyeket, meg a nagyszerűbbnél nagyszerűbb közt I fekvő hegységeket, fürdőket az idegen ez ideig nem élvezhette, mert bár a közlekedési viszonyok úgy az Alföld, mint Erdély felől a lehető legkedvezőbbek, a mint ez a vasúti menetrendből kiviláglik, mégis ez ideig nem álltak rendelkezésre azok az egészségügyi és kényelmi intézmények, melyek meg a logkenyesebb kiránduló közönség igényeit is kielégíthetik. Nagybánya szab. kir. város ma már az országban egyedül álló vízvezetékkel és igy kitűnő vízzel rendelkezik, csatornázása most van építés alatt, villanyvilágítása kifogástalan, hegyi utjai elsó- rendüek s a város tulajdonát képező István király szálló S2 modernül berendezett szobával, gyönyörű étteremmel és kávéházzal fogadja a kirándulót s igazi magyar vendégszeretettel áll rendelkezésére. Ezt a szállót a város múlt év október havában adta át a közforgalomnak s azt egy részvénytársaság, »A nagybányai István Király szállóbérlő r. t.< vette közérdekből kezelés alá, legfőbb feladatául tűzvén ki maga elé, hogy anyagi áldozatokra való tekintet nélkül minden telhetői elkövessen az idegen forgalom emelésére s Nagybányának egy minden vonatkozásban modern nyaraló helylyé való fejlesztésére. Ezt a célt szándékoznak előmozdítani azáltal is, hogy társas kirándulások rendezéséi határozták el s ilyeneket minden hónap: junius, julius, augusztus, szeptember és október első szombat és vasárnapján tartani fognak. Az első ily társas kirándulás a szomszédos vármegyék sajtójának meghívott képviselőivel június hó 10 és 11 .-én lesz. A kirándulások programmja a következő: Szombat reggel érkezés a vasúton V* 10 órakor; az állomáson kocsi áll rendelkezésre. 10 órakor villás reggeli. V* 11 órakor az ősregi kereszthegyi kincstári aranybánya megtekintése. 12 órakor a kereszthegyi zúzó megtekintése. I órakor ebéd az István király szálló éttermében. 3 órakor a festő műtermek meglátogatása. 7* 5 órakor a kapszula-gyár megtekintése. 5 órakor a három kilométerré fekvő alsó- fernezelyi európai hirü, nagyszabású kincstári kohómüvekhez kocsin kirándulás. 7 órakor séta a városban; a i estauráit Szent István torony (a magyarországi campagnille) es a város más nevezetes régi és uj középületeinek megtekintése. 8 órakor mozgófénykép színház. (Tudományos előadás.) 10 orakor vacsora. Vasárnap reggel 9 óráig séta a Széchenyi ligetbeu. 9 órakor reggeli. 9—11 óráig Isten-tiszteletek. II orakor a városi értékes muzeum megtekintése. 12 órakor a Szent István toronyból a páratlan kilátás élvezése. 1 órakor ebéd. S órakor Felsőbánya szab. kir. városba kirándulás és onnan a Qutlin hegység alján fekvő, városi vízvezetéket tápláló világnirü »hármas forrás« müvének megtekintése; uzsonna. 7 órakor visszatérés. 8 órakor mozgófénykép színház. 10 órakor vacsora. Hétfő reggel V* 7 órakor elutazás. Ez a nagy változatossággal összeállított és kényelmesen, fáradtság nélkül végig élvezhető prograinm összes kiadása személyenként 45 K, melyben — a vasúti költségek kivételévd — az ellátás, szállás és általán minden mellékkiadás benfoglaltatik és különös gondja lesz a társaságnak arra, hogy a kiránduló közönség egy felejthetetlen idözés kedves emlékével gazdagodjék. A részvételre való jelentkezes minden előző hónap végéig eszközlendő 20 K foglaló beküldése mellett. Minimális 10—15 tagból álló csoport részéro más alkalommal és más programmal is rendeznek társas kirándulást, melynek során a Petőfi-ta- nya, a ielsőfernezelyi borkutforrás, a feketepataki ás kőbányatelepi völgyek, a szturi völgyben lévő vízesések, a Rozsály hegység, az »Izvora« nevű havasi legelő, a Feketehegy, a Boditó, Koltó község, a borpatkai Pokol kastély és bányák, a tolvaj Dénes barlangja stb. stb. tennék emlékezetessé a kirándulást. A kirándulások rendezését a »A nagybányai István király szálló-bérlő r. t.< igazgatósága látja el. — Elek Alajosnál a polg. isk. szemben, elköltözés folytán többféle hdzibutorok olcsón eladók. — Idegesség levertség és bágyad ts ág jellemzik azt az embert, a kinek emésztése nem szabályos. Ha regge- lenkint éhgyomorra íéipohár Ferenc Jó- zsef-keserü v izet iszunk, emésztésünket valóban észszerű eljárással rendeztük, mert nem kívánatos mellékhatás soha sem mutatkozik és nem okoz eldugulást, mint a legjobb közönséges emésztő szer. Ha nem akarunk csalódni, el kell olvasni az üvegcimkét, hogy csakugyan az orvosilag ajánlott, valódi »Ferenc József«-keserüvi- zet kaptuk, meit ezt a címkét sokan utánozzák. (2.) A R N 0 K. A SÍNPÁR. (Régimódi novella.) ... És zakatolt a vonat. A hófedte mezők keringve suhantak el, néha-néha egy-egy hid ro- bogása hallatszott. Azután megint csak az egyhangú, ritmikus robogás. Minden melódia alá odaillett volna basszusnak. Két gyorsan egymásután következő kattogás aztán szünet. Egyszer, kétszer... milliószor. A fejét belemélyesztette a bársony támlába, — nem tudott már gondolkodni. Fásultan ült, csak néha szaladt át ágyán egy szikrája valami gondolatfélének. Ki ülhetett elmén a kupéban tegnap, tegnapelőtt — régen? Valami kövér, húsos vidéki ágens, vagy egy szőke, stilizált norvég asz- szony ? Összerázkódott és eszébe jutott minden. A családja, a veszekedések, a szeretője — nem — a menyasszonya, minden. »Nem szabad,« morogta »nem szabad, méggondolni sem szabad semmire« ! —• Csak ennek a szörnyű robogásnak volna már vége! Az örökös, egyhangú ritmus már mintha a melle közepébe hatolt volna, a szive is úgy vert. Taktusban, két gyorsan egymásután következő kattogás . . . aztán szünet. »Holnap Nizzában leszek« — gondolta — és megnyugodott egy kissé. De nem sokáig. — »le ven szamár, te huszonkétéves csacsi, azt hiszed Nizzában mindent elfelejtesz egy csapásra, azt hiszed ott fakad a Lethe forrása ? Azt hiszed olt nem fogsz hazagondolni, visszavágyódni a kedvesed puha karjai köze, oda abba a kis, meleg dióhéjba, azt hiszed, ott a társasági élet, a szórakozások, a sok mulatság egyszerre más legényt gyúr belőled? Hisz akkor igaza volt a famíliádnak! Elküldjük szórakozni a fiúcskát, majd ott délvidéken elfelejti ezt a ms boldogságot, megférfia- sodik, megokosodik, a levegőváltozás is csak jót tesz neki.« Ilyeneket zúgtak a lűlebe a vonat kerekei. Összeborzongott, fazva magára húzta a takarót és jobban beletemetkezett a parnakba. De az a suttogás csak nem akart elhallgatni. »És mi lesz azután belőled, ha minden úgy történik, ahogy a fa. miliad számítja?Elmegysz, szórakozol és felcjtesz- És visszajössz gyógyultan, ismét neki látsz a régi életednek. Jársz a klubba és cigarettázol. Lopod a napot mint eddig tetted. Ha nagyon unatkozol, elolvasod a legújabb divalregényt, hogy a legközelebbi zsuron te légy a legműveltebb, hogy azt mondjak rólad a férjhezadandó lányok kövérkés mainai: »Okos fiú ez a Várnay, lesz még belőle valami«! Es egyszer talán mégis eszedbe jut elmenni a színházba, tz is a társadalmi kötelezettségeid közé tartozik. És akkor újra látni fogod őt. Ott fog állani a szirpadon és rád néz, meg a többiekre. És . . . Azt mondod, nem mégvsz a színházba? Nincs is rá szükség, hisz mindenütt ott vau előtted, lám, nőst is, itt a kupéban, szemben ül veled és mosolyog. Ahogy csak ő tud mosolyogni. Kivilian a /ehér gyöngyfogsora a piros ajkak alól, mintha larapni akarna. És a szeme, tengerzöld macsktszeme, hogy villog, hogy csábit! hogy hívogat! A haját nézed? Tizian nem talált ilyen szint a palátájáu! Mintha két éhes bronzki- gyót csavartak vilna a feje körül 1 Nem kell neked színház, a léikül is látod — és soha, soha nem fogsz szabalulni tőle !< Nem bírta ki tovább, felállt. A hirtelen mozdulattól majdnen elvágódott. Támolyogva kapaszkodott meg a léniában. Künn suhantak tovább a házak, a földeka távirópóznák. Néha egy-egy hid dübörgőit a voat alatt. Lejebb nézett a szomszéd sínpárra. Vághstetlen húzódott egymás mellett a kát párhuzamo: vonal. Sehol egy kis megszakadás, mindig esi egyenesen tovább, az örökkévalóságba. — Mint íz életem — motyogta és kinyitotta az ablakot. A <upá fülledt levegőjébe betört a jeges téli estiig — Mint az életem, egyenesen, kö- nyörületlenül, úváran tovább. Hová ? Meddig? Ki tudja. El tőlec mindig távolabb, mig majd nem látlak, ilyen lessziről sem. Sehogyan. Igy kell ennek lennie?Nincs más mód ? Felelj már, te aljas susogó, ki edig a fülembe duruzsoltál. Nem felelsz ? Muszá felelned, csak azért is! A téli bra súlyosan zuhant egy ifjú teste. Radvány Ernő. Közgazdaság. Hagya ipar és magyar gazdák. Mindgyakrabbftn esik szó mostanában agrárizmuról, merk.antilizmusró.l é.s nagyon sokan úgy fogják fel e jelszavakat, mint a melyek egymásnak ellenségei, mint a melyek egymás mellett meg se térhetnek, a melyek egymást tönkretenni, lerombolni akarják. Pedig e tekintetben nagy a tévedés. Az igazi agrárista a tisztességes ipart, a tisztességes kereskedelmet soha se tekintette ellenségeinek és soha se is magát a merkantilizmust, hanem csupán annak a túlkapásait ostorozta. Az agrárista jól tudja azt, hogy* Magyarország nagygyd és gazdaggá csak akkor lehet, ha azok a nyers anyagok, a melyeket termel, idebent nyernek feldolgozást és elfogyasztást s megszűnik az az anomália, hogy nyers terményeket olcsón elviszik a külföldre s feldolgozott állapotban sokszor tízszeres áron hozzák vissza. Abból a közel 1000 milliónyi behozatalból 50—75 százalék tisztán munkabérekre esik; elképzelhető tehát, ha rettenetesen nagy összegnek csak fele is magyar honos, magyar munkásoknak birtokába jutna, mennyivel nagyobb lenne azok fogyasztási képessége, mennyivel több Hsat, hús, zöldség fogyna el az ország határain belül. Elérkeznék mindjárt az idő, a midőn nyersterményeinkkel nem volnánk ráutalva a külföldre, mert idebent nyernének azok piacot s elfogyasztást, elérkeznék a külön vámterület ideje is, a mikor nyugodtan mehetnénk abba bele, mert kiviteli feleslegünk nem, vagy csak jelentéktelen lenne. Valóban megfoghatlan az, hogy nekünk agrikultur államnak nemcsak a szorosabb értelmében vett gyáripari behozatalunk mily óriási, de nyerstermenyekben is milyen jelentékeny. Alig hihető — pedig úgy van — hogy gyümölcsből s gyümölcskonzervekből 34 millió korona értékeit hozunk be, pedig kitűnő gyümölcsöket termelünk s Kecskeméten, Rimaszombatban elsőrendű gyü- mölcskonzervaló gyáraink is vannak. Hántoló malmaink borsószükségletünk 98.6 százalék külföldről kerül hozzánk; borból 15 millió korona árát, szénből 15 millió métermázsáit, sertésárut 2*8 ’millió korona ■ értéket hozunk be. Arról meg jobb nem is beszélnünk, hogy gépekért, vászonnemü- ekért, ruhefélékert, különösen pedig női pipe- recikkekekér, mily óriási összegek mennek külföldre holott, ha léteznek is ilyen anyagokat készítő gyárak az országban, azok terményeiket nem képesek itt értékesíteni, hanem előbb kénytelenek azt elvinni külföldre, hogy azután az ottani gyáros nagy ha- szonn d hozza azt vissza, Egy magyarország- gi kefegyáros kitűnő minőségű keféket készít, anyagát Londonba viszi ki s egy ottani gyár cége alatt hozza vissza s adja el természtesen kétszeres áron. S miért van ez igy? Mert mi magyarok vagy nem tudjuk felfogni helyzetünket, vagy a magyar ipar terjedésének jelentőségét, vagy csak álhazafiasság van bennünk. Nálunk a hazafiasság a nagy hangon való politizálásban nyilvánul, a miből aztán senkinek semmiféle haszna nincsen, — nem pedig közgazdasági helyzetünk tanulmányozásában és ösníeretében, a mely ösmeretek pedig parancsolólag kiáltják; hogy minden magyar embernek csak magyar ipari termékeket szabad használni. Az egyénnek nem szabad annyira önzőnek lenni, hogy csak saját személyére gondoljon s egyébbel se törődjék, ha jól megy a sora. Egy családnak kell tekinteni az egész magyar nemzetet s szivvel-lélek- kel arra kell törekedni, hogy ezen család minden tagjának jó sora legyen, mert csak igy melegedik, gazdagodik, gyarapodik az egész tűzhely. Ennek pedig múlhatatlan kelléke, hogy egyrészt a földmivelő sokat termeljen s azt jól értékesítse, másrészt pedig, hogy ne sok pénzzel adózzon ipari termékekért a külföldnek, hanem, hogy az a pénz is idebent maradjon az országban, emelve annak fogyasztó köpességét és vagyonosodását.
