Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-09 / 23. szám
2. oldal. M A - T É SZÁL K A 23. (114.) szám. lajdona, ebből kifolyólag minden tényleges is- kolafentartó csak a nemzet bizományosának tekinthető. “ Miután munkánk egy, legyen fizetésünk is egyenlő, bármily jellegű iskolánál működjünk. A tanító fizetése, lakbére és nyugdija mindig annyi legyen, amennyit az állam a tanítóval egyenlő képzettségű (érettségi vizsga) tisztviselőinek ad és emelkedjék addig és oly időközökben, mint ezen tisztviselők fizetése emelkedik. A szolgálati év minden tisztviselőnek 35 év. Gazdasági reorganizáció. Országszerte örvendetes szervezkedési jelenségek tapasztalhatók. A magyar gazdasági élet tényezői és hivatott szervezői, mintha varázsütéstől érintetten egy mélységes és erejüket megkötött álom nyűgét dobnák le sikeresen magukról és megindul az átalakulás nagy gazdasági procedúrája amely abból áll, hogy a kultúra és gazdaság haladásának feltételeit most komolyan keresik és pedig egyszerre keresik ebben a tekintetben, sajnos még visszamaradott országban. Az örvendetes pedig az észlelhető országos mozgolódásban az, hogy a jelek szerint ez a gazdasági ébre- ] dezés sikerre biztat, mert alapos a reménységünk hogy továbbá fejlesztve ez az országos szervezkedés valósággal gazdasági reorganizációt fog te- j remteni, amire hiszen Magyarországnak már régtől égető szüksége van. Az első ilynemű jelenség az általános tőke- szaporitás volt. A tőkeerősitések, mint széles mezőn keresztülviiettek, komolyabbá tették máris a vállalkozó jelentőségét, mert apró hazárdőrök nein merészkedhetnek. A heverő tőke nagyobb bizalommal indul hát meg az eg'yre szélesebb medret vágó vállalkozási tőke felé. E lőkeszaporitások természetes következése lesz még ebben az évben számos uj vállalat életrehivása és sok meglévö- t ek a megerősítése is. És tömérdek munkaalkalom megteremtésével is jár, azért szociális kihatásaiban felbecsülhetetlen. A második örvendetes gazdasági jelenség a magyar városok mozgolódása beruházási programijaik mielőbbi megvalósilhatása iránt. Az első komoly, egyúttal intő lépést a magyar vezérváros, Budapest tette, a melynek ismeretes száz milliós kölcsönügyét a közelben vállalta el a világ egyik legnagyopb külföldi pénzintézete. A magyar bankok vállalkozási készségének, ha itt nem is n.yil- terük, a magyar városok igényeit sok helyen kielégítik bizonynyal és rövidesen. Majd pedig Szegedről vesszük a hirt, hogy hétmiliós városi bérűt házási kölcsön szüksége merült fel. Ez az első fecske. A magyar vidéknek ugyanis sürgősen ébrednie kell és harmonikus haladását kell tanúsítania, mert egészséges gazdasági vérkeringés, állandó fejlődés és fejlesztés lehetősége is, csakis igy tartható fenn. Északon, délen, keleten és nyugaton egyszerre kellene beruházkodni, hogy az idő a maga gyors haladásával ne tűnhessen nyomtalanul és a magyar centrum, a vidék — az ország eleven gazdasági testének — rovására ne szívhasson fel tendenciában végzetes módon minden közerőt. Ez a legközelebbi tiz esztendő gazdasági haladásának, munkálkodásának egyedüli lehetséges vezéreszméje ; erősödjék a vidék. A magyar városok erősítése és kiépítése sürgős nemzeti feladatunk. A kultúra nagyszerű előreha’adása és annak hatalmas fegyverei látható erősségeivé váltak a magyar gazdasági törekvéseknek. Újabban az uj egyetemek elhelyezésének a kérdése támasztott nemes vérkeringést. Ezt a kedvező helyzetet, a város áldozatkészségét és áidozatbirását ki kell használnunk. Ez a kultúra és gazdaság kettős szolgálata lehet. A vidéki helyek kapjanak mindannyian, amit csak lehet. Egyik helyre építsék ki a jogi- és orvosi, másik helyre a mü-egyetemet. Harmadik helyre adjanak modern gazdasági- és pomológiai akadémiát. Negyedik helyre és ötödik helyre is nagyobbszabásu és igen szükséges ipari gépészeti elektrotechnikai főiskolákat és állami hivatalokat. Egy nagyobb és modern szövőiskola is megtenné a magáét. Mindezekre nézve megérettek a viszonyok és a magyar városok áldozátkészsége is kétségen felül álló. Egy hatalmas átszervezési folyamat bontakozik ki lelki szemeink elé. Gazdaság és kultúra harcos fegyvereiket teszik össze napjainkban, hogy ebbe az országba életet, felpezsdülést c . .'beadást hozzanak. A gazdasági reorganizáció nagy munkája ez, ámely már megindult, amely folyamatban Van és minden jó magyar ember legfőbb kívánsága, hogy félúton meg ne álljon. Óriási területeken, óriási munka készül. Ha megindul 'a munka, ha sikerrel befejeződik, akkor elmondhatjuk e dolgos évekről egykor, hogy ez volt Magyarország gazdasági reorganizációja. Petri Arthur. Tűzoltók") érdemrendjét csinálták most meg. A király bronzérmet alapított, a melyet narancssárga szalagon mindenki megkap, aki huszonöt esztendeig volt tűzoltó, akár fizetéses, akár önkéntes. Huszonöt éves nehéz szolgálat, az életnek, egészségnek és testi épségnek folytonos kockáztatása most legalább egy bronzpénz képében hozza meg látható jutalmát a lángok vitézének. Ez a bronzpénz sem sok; a kit a kötelességérzet és nemes hivatásának átérzése nem buzdít, ez a narancssárga selymen lógd bronz sem fogja jobban ösztökélni. De örülnünk kell rajta, hogy végre gondoltak a tűzoltókra és reméljük, hogy a bronz formájában öntött megemlékezést követni fogja a tűzoltók és a tűzoltás ügyének komoly, átgondolt fölkarolása. Nálunk Magyarországon a tűz legtöbb helyt még mindig az a félelmes, gonosz elem, amelynek lecsapása előtt sirva, kezet tördelve állnak az emberek és várják, megkegyelirez-e, egy-két harapás után, vagy csak akkor lakik jói, ha egész falvat, utcasort emésztett. A tűzoltás szervezetlen, inkább félig humoros, félig megtisztelő hivatal, mint egy megalapozott, technikai tudáson fölépüit és a gyakorlat által biziositott működésű szervezet. Láttunk vidéki tüzeket, a hol a buzgólkodó falusi tűzoltók, éjjeli neglizsében, fejükön a sisakkal, azért álltak meg tehetetlenül a munkájuk közepén, mert a kút, a honnan a vizet szivattyúzták, közben kiapadt. Láttunk más tüzet, a hol kiabálva, j káromkodva hajszolták az embereket fuvarért, vi- ! zet hozni, de senki se mozdult. A község tűzoltó- lovait a szolgabiró ismerőseinek kikölcsönözte kirándulásra ; az emberek azt mondották, nem azért fizetnek nagy községi adót, hogy éjjel ingyen stra- pálják a lovaikat. És igazuk is volt . . . . . . Nem bronzérem kellene, hanem a tűzoltásnak állami, erős, derék szerkezete. A tűzoltó legyen, mint a csendőr, az államnak tiszteletben álló, jól fizetett, jól ellátott alkalmazottja és ha huszonöt évet — sőt nem is annyit, kevesebbet — szolgált fáradtság és veszedelem közepette, kapjon a narancssárga Selymén lógó bronzérem mellé állami nyugdijat. *) A főváros egyik legelterjedtebb és legjobb esti napilapjából „Az iikí“-ből vesszük át e kis cikket, mint amelynek legtöbb sora nálunk is olyan szomorúan aktuális. APÓ K. Irta: H. H. Even. Fordította : Radvány Ernő. (2.) Braequemont Richard orvostanhallgató naplója. Hétfő, február 28. Tegnap este költöztem ide. Kicsomagoltam a két kosaromat, kissé elrendezkedlem, aztán lefeküdtem. Nagyszerűen aludtam; ép kilenc őrát ütött, mikor ajtókopogásra ébredtem. A háziasszony volt, aki maga hozta fel a reggelit, úgy látszik nagyon aggódik értem, ez észrevehető a tojásokon, a sonkán és a kitűnő kávén, amelyet hozott. Megmosdottam, felöltököd- tem, aztán néztem, hogyan takarítja ki a szolga a szobát. Közbe elszívtam egy pipát. Tehát most itt volnék. Nagyon jó! tudom, hogy az ügy veszélyes, de azt is tudom, hogy megalapítom a szerencsémet, ha sikerül a dolog nyitjára jutnom. És, ha Páris egykor megért egy misét — ma már nem kapható ilyen olcsón — úgy az én kicsi életemet is kockára tehetem érte. Itt van a lehetőség — nos jó, megpróbálom. Különben mások is voltak olyan ravaszok, hogy ezt kitalálják. Nem kevesebb, mint huszonhét ember fáradozott azon, egyrészt a rendőrségen, másrészt közvetlenül a háziasszonynál, hogy a szobát megkaparinthassa; három hölgy is volt köztük. Nagy volt hát a konkurrencia ; valószínűleg egytól-egvig olyan szegény ördög volt, mint jómagam. De én kaptam meg az >á!'ásU. Miért? Ah, valószínűleg én voltam az egyetlen, ki a bölcs rendőrségnek »ötlettel« tudtam kedveskedni. Csinos kis ötlet! No persze, hogy becsapás. Ezek a jegyzetek is a rendőrség részére készülnek. És igy különös ürömömül szolgál, mindjárt iit, az elején bevallani az uraknak, hogy szépen felültetíem őket. Ha rendórfelügyelő okos ember, azt fogja mondani : »Hu;, épen ezért látszik különösen alkalmasnak ez a Braequemont«! — Különben egészen mindegy nekem, hogy mit mond később; hisz most itt ülök. És nagyon jó jelnek tartom, hogy ténykedésemet ai urak alapos felültetésével kezdtem. Én is először Dubonnet asszonyhoz fordultam, ö küldötte a rendőrségre. Egész hétig minden nap ott ácsorogtaín, mindig »megfontolás alá vették« az ajánlatomat és mindig azt mondták, jöjjek másnap újra. Konkurrenseim legtöbbje rég megunta a hiábavaló fáradozásait, valószínűleg jobb dolguk is volt, mint a dohos őrszobában órákhosszat várakozni ; a felügyelő már dühöngött a nyakasscí- gomért. Végre kereken kijelentette, hogy jövetelemnek semmi értelme sincs. Nekem is, mint a többieknek, hálás az igyekezetünkért, de abszolúte nem vehetik hasznát »dilettáns laikusoknak«. Hacsak nincs valami kidolgozott tervem. Azt feleltem, hogy igenis van ilyen haditervem. Természetesen semmiféle ilyesmim nem volt és egy árva szót sem mondhattam volna róla. De azt mondtam neki, hogy a tervemet, amely jő, de nagyon veszélyes és esetleg ugyan arra az eredményre vezethet, mint a rendőrbiztos tevékenysége, csak akkor közölhetem, ha becsületszavára kijelenti, hogy ö maga hajtja végre. Ezt megköszönte avval, hogy ilyesmire nem ér rá. De láttam, hogy fölébe kerültem, mikor megkérdezte, nem-e adhatnék legalább egy kis Útmutatást. Ezt megtettem. Kiáltó lehetetlenségeket meséltem neki, melyekről még egy pillanattal előbb sejtelmem sem volt, nem is tudom, honnan jutott eszembe ez a furcsa gondolat. Azt mondtam, hogy is1 d i s z t á r gyakbari látható; /T mindenki azon a dús »» ^ ® 1Í0| Csodálkozik uveg=, porcellan= es majolika PATAKI JENŐ üveg- és porcelíán kereskedésében MÁTÉSZALKÁN, Csizmadia bérpalota. Mesés olcsó árak! Üvegezés és képkeretezés! Fontos kiszolgálás!
