Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-19 / 20. szám
3. oldal. _____________________________________MÁTÉSZALKA_______________________________20. (111.) szám. 4{ l R E K. szavazásra az ügy, ekkorára a szavazók nagy része már otthagyta a közgyűlést. Az eredmény az, hogy maradjon meg a 150,000 korona az érend- rédi vasútnak, a vármegye fizesse utána a 11,250 korona kamatdiferenciát; ami azonban nem jelenti azt, hogy a halmi—bikszádi vasút nem kap segélyt. * Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 12.-én tartotta meg Csaba Adorján főispán elnöklésével rendes havi ülését. Ezen az ülésen mutatkozott be a bizottság két uj tagja, a legutóbb megválasztott Szuhányi Ferenc országgyűlési képviselő ás dr. Schönpflug Béla egészségügyi előadó, a tiszti főorvos. A szakelőadók jelentései a következők: Az alispán) Jelentés a szokásos keretekben mozog és semmi különösebb megemliteni valót nem tartalmaz. A törvényhatósági főorvos as egészségügy kedvező voltát jelenti. Fertőző be- tegségek aránylag kevés számban léptek fel. Jelenti továbbá, hogy a felsőfernezelyi kiütéses tifuss végleg megszűnt. Pénzügy. Áprilisban befizettek: Egyenes adóban 48,6IS K 90 fillért, hadmentességi dij 769 K 35 fillér, bélyeg- és illetékben 65,791 K 79 f-t, fogyasztási adóban 29,968 K 13 fillért. A kir. tanfelügyelő jetenti, hogy egyes román községekben a magyar nyelv tanításánál hanyagságot tapasztalt. Erre vonatkozólag a szükséges megtorló intézkedéseket megtette. Az állategészségügy kedvező. A tavaszi állatösszeirások a vármegyében befejezést nyertek. Közgazdasági előadó jelentése szerint vetések állása a vármegyében kedvezőtlen. Kir. ügyész jelenti A múlt hónapban letartóztatva volt: 134 férfi, 19 nő. Szabadult 123 férfi, 18 nő. Letartóztatva maradt 11 férfi, 1 nő. Elintézést nyert több magán jellegű kérelem is. * Szálkái Sándor, országyülési képviselőnk, mint a vármegyei közgyűlésről fentebb irt tudósításunkban elmondottuk a közigazgatási bizottsági tagságot ismét nem nyerte el, amennyiben Szuhányi Ferenc, a csenged kerület országgyűlési képviselőjével szemben 32 szavazattal kisebbségben maradt. Mindég tudtuk, hogy a közigazgatási bizottsági-tagok választásánál bizonyos párt, sőt még ennél is furább szempontok irányítják a szavazókat, de hogy ezek a szempontok annyira uralgók legyenek, hogy Szálkái Sándor két ízben mellőz- tessék, ezt meg se hittük, ügy látszik az ördög nem olyan fekete, mint amilyennek hittük — hanem még feketébb. A Szálkái mellőzésének különben igen érdekei története van. sek és szeretetreméltók voltak ugyan de, helyszűke miatt neveiket külön fel nem említhetem. Azt azonban nem hallgathatom el, hogy Péner Lenke graciősüs szinte tökéletesen művészi mozdulatai, Seatmári Manci temperamentumos magyar tánca Fárnek Lászlóval, valamint a kis tót pár (König llus és Balázs Klári) bohókás ugrándozása voltak a műsornak azon pontjai, melyek »legmagasabb« tetszésemet leginkább megnyerték. Mikor széthordták a színpadot elhalt a csatadal az öreg Hungária szálló éttermében és táncra perdült az aranyifjuság. Én a gyermeksereg za- varlatalan megelégedett boldogságától jókedvűen néztem a párokat. A szülőknek is mosolygott az arca azokkal is elfeledtette a mindennapi gondokat az a pajzán vigság, mely minden gyerek arcán ott tükröződött. S ha mindenben hozzávesz- szük, hogy jó sorsom összehozott egy bájos íöl- dimmel egy izig-vérig budapesti tetőiül talpig úri asszonykával, úgy hogy nem csak a táncolóknak és az »őrömszülőknek« de nekem is sokáig emlékemben marad ez a vasárnapi este, nem tehetek egyebet minthogy melegen gratulálok az elért sikerhez Zélinger táncmester urnák és fiatal jobbkezének, akinek nevét — sajnálatomra — nem sikerült feljegyeznem az utókor számára. Az őszi közgyűlést a vármegye tapintatos urai okt. 13.-ára, a zsidók legnagyobb, legszentebb és legszigorúbb ünnepére tűzték ki. Mi ez ellen — egyedül a vármegyében — erélyesen felszólaltunk. Azt mondván, hogy ha az urak »maguk közt* óhajtanak lenni, úgy tessenek agará- szatot és nem vármegyei közgyűlést rendezni, amelyen a vármegye legfontosabb ügyei kerülnek (pld. a 1911. évre szóló költségvetés tervezete) szőnyegre, melyekhez minden bizottsági tagnak joga hozzászólani, de amely jog a közgyűlés hosz- szunapra tűzésével illuzőriussá tétetik. Ez a felszólalásunk egy magyarázó nyilatkozat leadására késztette az illetékes körököt, amely magyarázat azonban — nézetünk szerint — nem volt akceptábilis. A történtek igazat adtak nekünk. A közgyűlésen egyetlen zsidó-vallásu bizottságitag se volt jelen. Ezt a zsidó-mentességet aztán egyes elfogultan gondolkozó tagurak — úgy látszik — felhasználták. A közigazgatási bizottság 1911. évre választott tagjai között ugyan is a választás eredményeként nem szerepelt többé Szálkái Sándor, a közigazgatási-bizottság egyetlen zsidó-vallásu tagja. Ez pedig annál épületesebb, mert ugyanezen választásnál az ellenzék, illetve a vármegyei 48-as párt nagy győzelmet aratott, három helyet hódítva el a megyei kormány-párttól. Szálkái pedig, mint régi törhetetlen 48-as, a megyei 48-as párt jelöltje volt; annál is inkább, mert 1910. év ben (sőt már 1908-ban is) a közigazgatási bizottságnak tagja volt. Szálkáit tehát első sorban saját párthívei hagyták rutul cserben. Két megyebizottsági tag, névszerint Klein Mó- ritz és Weisz Miklós, átláttak a szitán és úgy találták, hogy a Szálkái mellőzése és a közgyűlés hosszunapkor való megtartása között szoros ösz- szefüggés van és igy megfelebbezték a vármegyei közgyűlés .határozatait. A felebbezés azóta a belügyminisztériumban nyugszik elintézetlenül, a magyar közigazgatás gyorsaságának nagyobb bizonyítékára és dicsőségére. Nem rég meghalt Luby Qéza s igy megüresedett a közigazgatási-bizottságban egy hely. E helyre a 48-as párt Szálkáit, a kormány-párt Szu- hányit jelölte. Az ősz óta nagyon megerősödött a munkapárt s igy a pártszempontok elvégezték a tavaszi közgyűlésen azt, amit az őszön egyéb szempontok végeztek el. Mondanunk sem kell, hogy — nem pártszempontból — őszinte sajnálattal tölt bennünket el a Szálkái mellőzése, amely teljesen indokolatlan. Szálkái évtizedek óta tagja a vármegye törvényhatósági bizottságának, az utólsó évek alatt tagja volt a közigazgatási-bizoitsagnak s mindezen minőségekben alaposan megállta a sarat. Szorgalmas volt, a megye dolgaival őszintén, sokat és mindenkor önzetlenül törődött. Olt a helye a közigazgatási bizottságban minden párt és egyéb szempontok dacára is! • Bőven irtunk — és a vármegyei összes lapok közül egyedül mi irtunk — két hét előtti számunkban arról az indítványról, melyet Cholnoky Imre szatmári kir. közjegyző nyújtott be a vármegye tavaszi közgyűlése elé s amely a vármegye urainak rehabilitálását célozta a sajtóban elhangzott sazököritói dolgokkal kapcsolatos »rágalmak« ellen. Kimutattuk, hogy a vármegyei urakat a miniszter bántotta meg és ők mégis a sajtónak szeg- I zik az ősi ro/sdamarta fringiát. Kifejeztük azon | véleményünket, hogy a görögtiizet korai meggyuj- tani, mert a miniszter nem fejezte még be a vizsgálatot s ha ennek eredménye kedvezőtlen lesz azokra, akik ellen folyik, akkor ugyan jól kinéz az a kis rehabilitáció. A »Mátészalkai nyomán számos fővárosi előkelő napilap szintén szóvá tette a Cholnoky indítványát és pedig teljesen úgy, amint azt a »Mátészalka « telte. A sajtó állásfoglalása — de még inkább főispánunk jó iztése és nobilitása — aztán odahatottak, hogy Cholnoky indítványát visszavonta, illetőleg annak a napirendről való levételét kérte. Hallottunk még egy okot, amely Cholnokyt elhatározására kérte. A verzió szerint is főleg a főispán óhajtotta az indítvány tárgyalásának mellőzését, annál is inkább, mert saját meggyőződésén és jó Ízlésén kívül felsőbb helyről is figyelmeztették, hogy a Cholnoky indítványa korai es időszerűtlen. Nem tudjuk: mi igaz e verzióban s éppen | azért csak fenntartással közöljük. Annyi azonban tény, hogy a »Mátészalkai cikke, mely a Cholnoky indítványával foglalkozott, eljutott a belügyminiszter ur asztalára. Mátészalkai hullámok. Valami uj érzés, uj szellem lappangott közöttünk. Egy uj felfogás, egy uj érzék a közügyek iránt. Áldozni-tudás. Önzetlenség. Nem bíráltam meg, hogy hasznos-e az az intézmény, melynek létrehozásában városunk vezető férfiai áldozatkészségüket kimutatni akarták, csak örültem az uj felfogásnak, mely a közérdek iránt megnyilvánult. Örültem pusztán annak a ténynek, hogy komor bankférfiak egy olyan üzletbe akarnak belemenni, melynek lebonyolításában nem a haszon, de a közjó, a közönség szükséglete, tán kényelme vezeti őket. Nem bocsátkozom annak bírálatába, hogy milyen közszükséglet kívánja egy uj modern szálló és vendéglő építését. De elösmerem, hogy az illető bankférfiakat tisztán a közönség kényelme, a városunk fejlődéséért való áldozni akarás vezette akkor, midőn százezer forintos befektetés mellett egy modern szálló és vendéglő építéséről tanácskoztak. A terv komolynak látszott és mégis meghiúsult. De azért nagy változást látok vezető- férfiaink gondolkodásában, hogy ilyen áldozatot követelő tervvel komolyan foglalkoztak. Ez azt jelenti, hogy egy évszázadot hagytunk magunk után a mátészalkai felfogás és gondolkodás terén. S bár az igazságnak tartozunk annak konstatálásával, hogy az illető bankférfiaknak eme a közérdek iránt megnyilvánult hajlandóságukban volt egy icipici bókolás a hatalomnak is, mégis kérdezzük, hogy miért hiúsult meg hát a terv? Miért hiúsult meg különösen akkor, mikor az öreg Moskovits bácsi a központi vendéglő előtti kis kertből, az építés reményében már a rózsafákat is kiszedegetle? Miért, miért? . . Utána járván a dolognak, biztosat nem tudtunk meg, de mégis hallottunk valami okot, melyet ide iktatunk. Az egyik tanácskozáson, melyen a szálló építéséről volt szó, az egyik bankigazgató a következő ellenérvekkel állott elő: „Mi itt építünk egy fényes vendéglőt úgy, hogy passzió le>z bele menni. Mit is csinálunk is ezzel voltaképpen? Szaporítjuk a közönség részére ama csábító helyeket, a hol a nagy kényelem folytan az emberek akaratlanul belemerülnek a költekezésbe, könnyelmű életmódba. S tekintedel arra, hogy ezt a fényes vendéglőt mi, a három pénzintézet csinálnék, könnyen ránk fognák, hogy tervszerűen, érdekből cselekedtünk, hogy a közönség eladósodását elősegítsük. Mert úgy áll a dolog, hogy rólunk az önzetlenséget úgy sem hiszik el, hiába ölünk itt bele 100000 forintott egy olyan vállalkozásba, mely kamatveszteséggel jár, mégis csak sok ember azt mondaná úgy a tizedik üveg pezsgő után __ Ej ravaszok ezek a banká rok, tudták ezek mit csinálnak, holnap benyújtok valamelyikhez egy váltót, a kutyafáját! “ . . . 3így történt, hogy a bankok lemondtak az építésről. De mikor az »öreg ur* a rózsafákat kiszedegette a kis központi kertből, akkor már elhatározták az istenek ott a magas égben, hogy a központi szálló igenis fel fog épülni. Hanem Litván. disztár gyakbari látható: ■sí {V f mindenki azon a dús •• W r f • Csodálkozik uveg=, porcellan- es majolika PATAKI JENŐ üveg- és porcellán kereskedésében MÁTÉSZALKÁN, Csizmadia bérpalota. Mesés olcsó árak! Üvegezés és képkeretezés! Pontos kiszolgálás!
