Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-12 / 19. szám
2, oldal. MÁTÉSZALKA 19. (110.) szám. Már pedig ki szereli azt, ha neki az ilyen kellemetlen igazságot megmondják? Inkább tovább fizeti a társadalmi adót olyan célokra, a melyeket az államnak kellene megvalósítania, ha másra is volna pénze, mint a katonaságra. Nemzeti öntudat. Nemzetállamban mindent a nemzet öncéljának kell betölteni, a termőföld egyszerű művelésétől kezdve az emberi agy legszebb megnyilvánulásáig. A nemzetállamnak gerince, lényege az, miszerint a polgár maga a nemzet, melynek gondolkodása, akarata és belső életprocesszusa a nemzetet alkotó polgárok milliói, együttvéve mint egységes személyes létgondolkodásának, akaratának s életprocesszusának felel meg. Ha a polgárt minden egyes gondolkodásában, tettében a nemzet öncélja vezérli, akkor az a nemzet aktív államalany s mint ilyen életerős fejlődésre mindenkorra készen áll. A polgár léte, a nemzet léte, a polgár vagyona a nemzet vagyona, melyről az — mint személyes léte fentartási esz- zéről, miként az ember maga rendelkezik. És ha tovább menve az állami lét többi ágazatán, a törvényhozásban, kormányzásban, bíráskodásban, iparban, kereskedelemben, mezőgazdaságban, szóval minden foglalkozási ágban, minden polgár lelkében a nemzet tudata él, akkor beszélhetünk igazán nemzetállamról. Hogy ez az idő nálunk bekövetkezhessék, ehhez első kellék az emberek magasabb szellemi fejlődése s tisztultabb erkölcsi felfogása. Különösen áll ez nálunk az iparosnál, illetőleg a kisiparosnál, mely szerencsétlen közjogi helyzetünknél fogva sehogy se tudott zöldágra vergődni; mindenfelől — főleg osztrák részről — visszanyomták, alászoritották, legyűrték. Azonban mint már említettük, a szellem fejlesztésével, tisztultabb erkölcsi felfogással vissza lehet verni miitden erőszakos támadást, mely mindenkép megrontásunkra törekszik. Ezek mellett, ha az iparos keze munkájába, kalapácsütéseibe a nemzet lehelletét viszi be, ezzel a nemzet öncéljának tett eleget. önálló, fejlett ipar a nemzetnek legerősebb anyagi eszköze, fegyvere, melylyel kulturális célbecsukni volt kénytelen a boltját és más foglalkozás híján hordár lett, csak hogy tisztességesen eltarthassa szeretett nejét, a ki ettől fogva teljesen megundorodott urától. De azért nem hagyta ott. Szegény Kovács Ignácból tehát hordár lett, vagyis 793-as. Egész nap lótott futott, szaladgált csomagokkal, levelekkel. Közben hü hitvese kalandok után futkosott és nem eredménytelenül, mert — valljuk be— Kovács Ignácné szül. ElekRózália nem volt csúnya nő. Sőt! Mit törődött őnagysága, ha ura, a hordár, a lajhár agyonjárja lábait, izzad, verejtékezik, hóban, fagyban, hőségben, esőben áll vagy fut és hozza haza este megkeresett garasait, még pedig igen szépen. Kovács Ignácnét az unalom, a kalandszotnj addig kínozta, inig megismerkedett egy kikent-ki- fent úrral, a ki természetesen idegen néven mutatta be magát és hozzátette, hogy kiterjedt földjei vannak a Bácskában, szóval dúsgazdag föld- birtokos. Gyakran találkoztak és a vége iszonyú szerelem lett. Ha a földbirtokos elszöktetni lett volna kész az asszonyt, egy pillanatig se habozott volna, csakhogy ilyen ajánlatot nem kapott, de ékszert se kapót, pénzt se kapott, általában semmit, jait megvalósíthatja s ráléphet a szellemi tökélesedés elérhető legmagasabb fokára. De még megjegyezzük, hogy a nemzetállamban minden egyes foglalkozás, ha azzal a nemzet öncélja erősbödik, egyaránt értékkel bir. Nem győzzük azonban eléggé hangoztatni, hogy Magyarország anyagi s kulturális meggyőződésének soha ki nem apadható örök forrását a magyar iparban fogja megtalálni akkor, ha a forrást nem elzárni, hanem megnyitni törekszik, És századok óta bugyog e forrás a nemzet számára. Üdítő hatását csodálatoskép nem akarta észrevenni. Pedig érezte, de idegen hatalóm édes érzelmét kiölte kebeléből. Akárhogy próbálkozunk takargatni hibáinkat, egy folt mégis élesen kiviláglik, melyet a nemzet önmagán ejtett akkor, mikor anyagi erejének legjavát: az iparos osztályt modern rabszolgává telte idegen hatalomnak. Az ország minden részén megmozdult közvélemény, — mely a magyar ipar iránti kötelességérzetét sürgeti — a magyar parlamentet s kormányt feladatának komoly véghezvitelére nem egyszer szólította fel. Az iparosztály is nem egyszer fordult kitárt karokkal a nemzetgyűléshez, a parlamenthez; nem alamizsnáért, hanem köteles támogatásért. Talán a mostani idők alkalmasak arra, hogy a viszonyok gyökeresen megváltozzanak. Ha a kormány nem nyújt támogatást, az iparos továbbra is önmagát a lesz utalva, de éljen benne a nemzeti öntudat mely előbb-utóbb a boldogulás felé fogja vezetni. Előfizetési felhívás! Azokat a tisztelt előfizetőinket, akiknek előfizetése folyó évi május hó í.-én lejárt, mint azokat, akiknek előfizetése előbb járt le, tisztelettel felkérjük, szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megújítani, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. A kiadóhivatal. csak nagy szerelmet, a mivel Kovácsné szintén beérte. A 793-as szorgalmasan állott a poszton és azon töprengett, mikor érkezik el az ideje annak, hogy annyit kereshet, hogy letehesse a hordád sipkát. Egy ur tartott felé, levelet és egy koronát nyomott a kezébe, hogy vigye a borítékon jelzett cim- re. — Az ur elment ő megnézte a címet. Megtán- lorodott. Feleségének szólt a levél. Csakhamar vissza nyerte önuralmát. Hamleti kérdések nem foglalkoztatták elméjét, hogy vi- gyc-e ne vigye-e ? Elhatározta, hogy tisztességes emberhez illően, a megbízást simán lebonyolítja. Felbontatlanul viszi el nejének a levelet. Nem volt kiváncsi a tartalmára. Benyitott saját lakása ajtaján. Felesége a divánon feküdt és regényt olvasott. Ittlakik kérem Kovács Ignácné? — kérdé a hordár a legkomolyabb ábrázatíal Az asszony néz, bámul, nem sejt semmit. Igen kérem —• folytatta a hordár — mert neki egy levelet hoztam egyurtól, a ki ezentúl ő- nagyságát — eltartani fogja. Átnyújtotta a levelet és sarkon fordult. Négus. 4fj R E K. Két világ. Marosini amerikai millimosnak leánya, amikor a ruhaszámláinak összeadására került a sor, arra az eredményre jutott, hogy olyan nőnek, aki csak »félig is elegánsan« akar ru- házkodni, a legnagyobb takarékosság mellett is évi félmillió márkát kell erre a célra fölhasználnia. »Ez nem is sok — Írja a kis szende — évenként legalább 100 ruhára' van szükségünk, amelynek mindegyike után —• keveset számítva — 4900 márkát kell kifizetni. Ezenfelül kell 50 pár cipő és csizma, 150 csipke-keszkenő, amelynek darabja legalább 75 márkába kerül. A fe- hérnemüekre legalább is 60.000 márkát kell számítani ; a mostani prémdrágaság idején 25 000 márkányi prémmel csak szűkösen jöhet ki az ember. És kell naponként legalább egy pár 12 márkába kérülő keztyü«. •a A »Sun« cimü newyorki újság híradása szerint a canterbury érsek hétszázezer márkát hagyott hátra, az oxfordi egymilliót, a yorki egymillió egyszázezret. A dur- hami, bathi és wel- si püspökök után egyen kint kétmillió négyszázezer márka maradt. A leggazdagabb mégis a lancesteri és bristoli püspök volt, akinek halálakor a vagyona kétmillió nyolcszázezret tett ki, Nemrégiben Béremben — a Vorwärts írja igy — egy szegény munkásasszony megfojtotta újszülött gyermekét, ő maga pedig fölakasztotta magát végtelen nyomorúságában. Két fillér volt minden vagyona. Egy másik hasonló sorsú v munkásnő az utcán volt kénytelen elpusztulni. A hallatlan hus- drágaság egyre jobban rákényszeríti a tömegeket a lóhus- sal, sőt a — ku- tyahussal való táplálkozásra is. Az 1909. esztendőben Németországban százötvenezerhá- roinszázötve nhét lovat öltek meg, az 1908. évi százhar- minch atez e rkét- százharminchá- rommal szemben. A lemészároltebek száma 6138-ról 6990- re emelkedett. * A bécsi melegedőszobáknak és a jótékonyságnak az egyesülete hat melegedőszobát tart fönn ; ezt a hat melegedő helyiséget március 3-ától 9-éig nappal 22.518 férfi, 10.663 nő és 30.126 gyermek kereste föl; összesen: 63.307. Éjszakánkint|ugyan- ezen idő alatt 5673 hajléktalan kereste föl e helyeket. A téli hónapok alatt összesen több mint egymilliókétszázezer nyomorult vonult meg a melegedőkben. . . . N—a. — Szatmárvármegy® törvényhatósági bizottsága f. hó 11.-én, tegnap tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését. A közgyűlés napirendén több. mint 300 pont szerepelt, melyek közül kiemeljük, mint felette fontosakat az alábbiakat. Az alispán! féléves jelentés, a Luby Géza halálával megüresedet közigazgatási bizottsági tagság betöltése, az ököritói tilzkatasztráfából kifolyólag a főispán, alispán és vármegyei tiszti-kar által kifejtett eljárás és működésért teljes elismerés iránti indítvány, & vmegye 1911. Csodálkozik mindenki azon a dús választékon, amely mindennemű üveg-, porcellán- és majolika dísztárgyakban látható: PATAKI JENŐ üveg- és porcellán kereskedésében MÁTÉSZALKÁN, Csizmadia bérpalota. | Mesés olcsó árak! Üvegezés és képkeretezés! Pontos kiszolgálás!
