Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-05 / 18. szám
3. olpsl MÁTÉSZALKA 18. (109.) szám. A tisztességtelen verseny. Noha a közelmúltban egy és más intézkedéseket hoztak a kereskedelem és ipar kinövései ellen, nap-nap után tapasztalhatjuk, hogy mégis csak burjánzik a tisztességtelen verseny, nem respektálva hozott törvényeket, nem törődve az esetleges megtol lásokkal. Ép az a bökkenő, hogy az illetékes tényezők nem hajtják végre kérlelhetetlen szigorral és kíméletlen ridegséggel az erre irányuld intézkedéseket és igy újólag elharapődzik e régi nyavalya és annál nehezebb lesz ellene irtó hadjáratot folytatni. Nehéz is ezzel a százfejü szörnyeteggel sikeresen megküzdeni. A tisztességtelen verseny befészkeli magát a kereskedelembe, iparba, megfertőzi a közgazdaság eme két fontos ágazatát, megmételyezi a társadalmat, és hiába próbálgatjuk lerázni magunkról, hasztalan iparkodunk le- tepernl, összetiporni, megfojtani, agyongázolni, újból, és újból más és más formában felbukkan, életjelt ad magáról. A tisztességtelen verseny kisértetének nem igen lehet ellentállani. Hiába, a behízelgő modorú, barátságos, kedves, nyájas ember hamar hívőkre és hívekre talál. Gyorsan megszeretik és bíznak is benne. A csalogató, hízelgő hangú, jót, kiválót olcsón hirdető reklámnak hamar felülnek az emberek és a tisztességtelen versenynek nyert ügye van. Csak utóbb éri csalódás a vásárlót, mikor rájön, hogy az olcsó portéka még drágább a nagyobb árak mellett hirdetett áruknál. Olcsó húsnak felült a laikus és abban a hiszemben, hogy valami jót vásárolhat potom áron, arra a tudatra ébred, hogy a mit olcsón vásárolt az mégany- nyit sem ér. A tisztességes kereskedelem az ilyen fattyúhajtásokat érzékenyen megsínyli. A vadul burjánzó piszkos konkurrenciával nem tud szembeszállni, hiába hangoztatja, hogy a mit nyújt az nem olyan olcsó, de nem is lehet, mert jóságát, minőségét, tartósságát meg kell fizetni. Elvégre a kereskedő haszon nélkül nem dolgozhatik, viszont beéri mérsékelt nyereséggel, de portékájára rá nem fizethet, ha élni akar. A tisztességtelen versenyt kultiválók, dacára nagyhangú és hazug reklámjaiknak, nagyobb haszonra, (sőt igen nagy percentre) dolgoznak az olcsó áraik mellett, mint a tisztességes szolid kereskedők, iparosok, nagyobb áraik mellett. Ez érthető. Amazok selejtes, összetákolt lim-lomot adnak a vásárló pénzéért, inig ezek hasznavehető, tartós árucikket nyújtanak rendes árak mellett. A tisztessegtelen verseny nincs tekintettel senkire és semmire. Kizárólag a minél nagyobb haszon és nyerészkedési vágy képezi rugóját, óriási haszon, csekély befektetés, horribilis nyereség, méreg drága árak, melyek ellenében ugy- »zólván semmit se kap a vásárló és a mit kap, abban sincs köszönet. Erőteljes, erélyes rendszabályok kellenek ide és szigorú ukázok a hozott intézkedések még szigorúbb ellenőrzésére. Másrészt a közönségnek is össze kell fogni és meszszünnen elkerülni minden olyan portát, honnan ingerlő, barátságos árakkal hívogatják, csalogatják vásárolni. Minél rokonszenvesebben invitálják, annál jobban kell kerülni. Csak igy lesz lehetséges lejáratni a tisztességtelen versenyt, mely a naiv, könnyenhivő embereket lép- re csalja. És sajnos, a hiszékeny emberek száma soha se fogy ki. tak a szemeim. Amint lassan sétálgattam s velem szembe jöttek ők, a pesti nők, uj tavaszi toalettjeikben, puccosan, fényesen, bóditó ragyogással, a szivem megtelt fájdalmas keserűséggel, szomorú önmegtagadásokkal. Csak mentem tovább és még sok asszony jött velem szembe, mindegyik másszinü ruhában, más kifejezéssel az arcán, de azért mind hason- litott egymáshoz, mert mind jókedvű volt, mert tele volt a gyomruk, mert megvolt mindenük. Mellettük a férfiak is elfelejtették a gondjaikat, melyek máskor polypkarja- ikkal kiszívják az erejüket és mosolyogva, büszke örömmel sétáltak az asszonyok oldalán. Tavasz volt és minden arc ujjongott, én jártam talán csak aznap este egyesegyedül a villanyfényes Budapesten, egyre busább elégedetlenséggel az örömtől piros emberek között. És sirattam az életemet és elátkoztam érte a Sorsot. És a sors úgy látszik meg akart engesztelni, azt akarta, hogy nyugodjék meg a lelkem és aludjanak el a vágyódásaim. Egy halottas kocsit küldött; egy bus, cifra szekér jött szembe velem s mögötte csendes szomorú arcok ültek a máskor léha, vidám, nyitott pesti fiakkerekben. Néztem a kocsit, már mesz- sze járt vele a négy öreg ló és én még mindig néztem. Tükörnek láttam — néha nagyon furcsák a meglátásaim — és abban a szomorú tükörben már nem láttam olyan csodaszépnek a sápadt fényű bulvárdot. És mikor tovább mentein, a kopott mellékutcákban szürkének láttam a várost és kihalt belőlem lassan, halkan egy érzés. Már nem éreztem többé olyan erősnek a fonalat mely odaláncol a fényhez, a pompához, amely odaköt Budapesthez; már újra éreztem azokat a felig hegedt sebeket, amiket az élet csak egyedül Budapesten okozhat, már elégedetten gondoltam az en nyugalmas, vegetáló életmódomra. Akárhol es akárhogyan is él az ember, egyszer csak ellátogat hozzá az Elmúlás. És a halál, mely az egyedüli csúnya az életben, — a többi csúnya mind csak relative csúnya — mindenütt egyforma. Akkor pedig teljesen mindegy, hogy Párisban halunk meg, vagy Mátészalkán. Igaz-e ez, vagy ez is egyike a szép hazugságoknak, azt nem tudom, de nekem igy súgta meg ezt egy szomorú, cifra halottas szekér a világ legszebb városában, egy gyönyörű, szerelmes, bűnös nagyszombati ünnepestén. Lengyel István. megyei tisztikar által kifejtett eljárás és működé* sért teljes elismeréssel adózik, tisztviselőinek eljárd- rását magáévá teszi, nekik egyhangúlag bizalmat szavaz, egyben pedig a lapok által a megye közönsége s a megyei tisztviselők ellen intézett alaptalan támadásokat elitéli és teljes indignációval visszautasítja.< Ha ezt a határozati javaslatot elfogadják, úgy bátran elmondhatjuk, hogy ennél csúnyább dolgot nem egyhamar produkált a rendi vármegye. Az urak, akik egy ízben már rehabilitáltak, elég körültekintők cs óvatosak s nem kezdenek ki egy televem belügyminiszterrel, aki hozzá még miniszterelnök is, hanem a sajtónak mennek neki. Hát jó urak: mit tett a sajtó ? Közzé tette a belügyminiszternek a lapokhoz közlés végett eljuttatott kommünikéjét és az országgyűlés üléséről beszámolva, közzé tették a belügyminiszter urnák egy interpellációra adott válaszát. Ki támadta hát meg a vármegyét, az alispán és a főispán urakat ? A sajtó, amely csak reprodukált egyes kijelentéseket, vagy a miniszter, aki azt irta és mondta egy ország-világ előtt, hogy: az alispán ur mulasztást követett el; hogy 17 szeri távirati felhívásra nem válaszolt; hogy a szerencsétlenséget könnyen vették ; hogy a betegek ápolása körül mulasztások történtek ? Ki állapította meg, hogy itt egy »világblamázs«-ról van szó: a sajtó, vagy a miniszter? Ugy-e bár a miniszter? És még is a sajtót óhajtják felpofozni. Avagy úgy gondolkoznak az urak, hogy a sajtó kapja ugyan a pofont, de az másnak szól ?! . . . Mellékes, mi a szándékuk Cholnoky urék- nak. Tény az, hogy százezer rehabilitáld nyilatkozat se fogja lemosni a belügyminiszter vádjait, se azon tényt, hogy az alispán ur úgy az anyagi, mint a mentők segítségét visszautasította s megvárta, mig a mentők a sajtó utján nyert értesülések folytán újra felajánlkoztak, holott hetekre terjedő munkásságukra volt szükség. Avagy mindenre és a Pülep Imre nagybányai tanár háromszoros felszólítására még mindig áll »a képzelet által kiszínezett vádak« minősítése ? Tessenek beismerni urak, férfias és magyaros nyíltsággal, hogy hibáztak és tessenek megállapítani férfias és magyaros bátor önérzettel, hogy épp .olyat hibázott a belügyminszter ur is, ha ugyan nem még nagyobbat. Az a rehabilitáció, amelyet az alantlévők a feletteseknek »rendeznek«, az a rehabilitáció, amelyet a főispán és alispán uraknak a hivatali hatalmuk alatt álló központi, járási és községi közegek rendeznek és az ezektől félő és függő nehány megyebizottsági tag, amúgy se sokat ér. Pláne nein akkor, ha a felettes hatóság és a közvélemény más véleményen van. Nem is szólva arról, hogy az ököritói segélypénzek dolgában a belügyminiszter által bejelentett vizsgálat eredménye még eddig nyilvánosságra nem hozatott 6 igy legalább is nem illdomos ennek prejudikálni. És aztán mit fog érni ez a rehabilitáció, ha a vizsgálat eredménye terhelő lesz ? — Helyreigazítás. Múlt heti számunkban azt irtuk, hogy a f. évben a jövő évre szóló képviselő-választók jegyzéke községünkben még nem Íratott össze. Ezen kijelentésünk — mint utólag értesülünk — leves es a valóságnak nem felel meg, mert az összeírás megtörtént, annak eredménye a központi választmányhoz már fel is terjesztetett, sőt már onnan elbírálva visszavárják, közszemlére kitétel céljából. Helytelen híradásunk mentségéül szolgáljon az, hogy mi több ízben érdeklődtünk a községházán a választók jegyzéke iránt, de érdeklődésünket félreértve, ncni az összeírás, hanem a megyétől való visz4{J KEK. Budapesti hangulatok. Husvétkor fentjártam Budapesten. Budapesten, ahol minden magyarnak otthonosan kellene magát éreznie, ahol együtt van minden szép és jó, gazdagság és nyomor, pompa és bűn, amit csak ebben ami szép Magyarországunkban a kultúra és szerencse létrehozott. Mikor nagyszombat este — pár hét után csak — először végigmentem az And- rássy utón, felujongott a lelkem a gyönyörűségtől s diadalmas-büszkén csillogKözgyűlési indítvány az ököritői segélyezési ügyben. Jelentettük, hogy Szalmárvármegye törvény- hatósági bizottsága f. évi május 11 .-én tartandó közgyűlésén rehabilitálni készülnek a fő- és alispánt az ököritői dolgok miatt. Ebből az alkalomból Dr. Cholnoky Imre Szatmárnémeti város kir. közjegyzője, a közgyűléshez címezve írásos indítványt nyújtott be Szat- mármegye alispáni hivatalához. A szatmári közjegyző, aki tagja Szalmár- megye törvényhatósági bizottságának, azt indítványozza, hogy : »mondja ki a május 11.-én összeülő törvényhatósági bizottsági közgyűlés, miszerint az ököritői tűz folytán keletkezett szerencsétlenségből kifolyólag úgy a fő- és alispán, valamint a mindenki azon a dús választékon, amely mindennemű isztár- gyakbart látható: üveg-, porcellán- és majolika 1 PATAKI JENŐ üveg- és porcellán kereskedésében MÁTÉSZALKÁN, Csizmadia bérpalota. Mesés olcsó árak! Üvegezés és képkeretezés! Pontos kiszolgálás!
