Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-05 / 18. szám
Mátészalka, 1911. III. évf. IS. (109.) szám. május hó 5. TÁRSADALMI HETILAP. i MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. i Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----““ Egy szám ára 20 fillér. -------SZ ERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. A holtkézi birtok parcellázása. (*) Még nem tudjuk, hizelkedésböl vagy igaz alapon terjesztik újabban azt a hirt, hogy az állam a főpapsággal karöltve nagyjelentőségű változást tervez a magyar földbirtok politikában. A cél eszerint az lenne, hogy a holtkézi birtokok állami felügyelet és tekintélyes pénzintézetek garanciája mellett parcelláztatnának s igy, eldarabolva 25—30 esztendőkre bérbeadatnának. Az egyház tulajdonjoga természetesen háborítatlanul megmaradna, ellenben a főpapok s egyáltalában az egyházi birtokok jövedelmezősége 50 — 100 7u-al megnagyobbodnék. A mai gazdálkodás ugyanis az egyházi birtokokon kriminális. Az esztergomi hercegprímás, aki közel 190 ezer hold felett rendelkezik, alig jön ki a jövedelméből, amely okszerű és becsületes gazdálkodás mellett két millió koronára is rúghatna, tgyliázfimrnciális szempontból tehát föl (ellenül üdvös a nagy parcellázási gondolat. De jól tudjuk, hogy az egyház életében csak hitvány segédeszköz a pénz. A hatalom megtartása, megvédehnezése és öregbítése volt mindig és most is az egyház célja, a pénznek ellenében, melyet hitetlen sáfárok ellopnak tőle, ugyanezek a sáfárok törhettem, mindenre kész világi testőrgárdát alkotnak körülötte, akár a svájci testőrök a pápa körül. Viszont az is igaz, hogy az egyházi birtokok haszonbéri parcellázása az ekzisz- tenciák ezreit hozná nekszusba az egyházzal, a bérlők mindig bizonyos függésben lennének. Ám az egyház szeme messzire lát. A szekularizáció ma már a tömeg jelszava. A szabad gondolat vizáradás módjára terjed. Mi lesz még 25—30 év múlva, amikor az első bérlet lejár és generációk vérébe ment át a gondolat, hogy a bérelt föld az eddigi művelőjétől el nem választható. Méltán kerekedhetik felül a főpapság lelkében a gondolat, hogy vájjon nem lesz-e az általános, kötelező haszonbérleti parcellázás az első lépés a szekularizáció felé. A parcellázás, mint kitűnő üzlet már évtizedek óta kínálkozik az egyháznak. Az arany az utcán fekszik és a főpapság nem hajolt le érte. Megváltozott volna a nézete? Háttérbe szorult volna az egyház világhatalmi pozíciójáért való törtetés a magasztos szociális gondolat előtt? Kötve hisszük. Sehol ilyesmire példát az egyház történetében nem találunk. A holtkéz jótékonyságát csak a lógósok si- serehadai élvezték. Hanem lehetséges, hogy valami készül. Valami félrentíszabály. Olyan /porhintés- féle. Parcellázás is meg nem is. Olvastuk egy lapban, hogy a holtkéz birtokát az állam egy uj agrárbank garanciája és közvetítése mellett kisebb bérleiekre fogja felosztani és elsősorban arra fog törekedni, hogy a középbirtokok erősödhessenek meg a holtkézi birtokoknak rendelkezésükre való bocsajfásával. Ez már egész világos beszéd. Az el- ! szegényedett dzsentri felsegitéséről van szó. j Ne értsenek félre bennünket. Eszünk ágában sincs vitatni, hogy a magyar értelmiségnek az a része, amely kiváltságos apáktól származik s a kiváltságok nélkül most vegetál és züllik, felsegélyezésre méltó nem lenne. Jó fajta, értékes e'em ez, amely jobb anyagi helyzetbe kerülve és a kulturális világnézettel erósbödve pótolhatatlan hasznos tényezőjévé válik az országnak. De tudtunk kai a magyar dzsentri letörése nem olyan veszedelmes. Akinek lába alól kisiklott a föld, az hivatalban ül és rendesen megél. A közéletben mindenütt övéké az előny mások felett, övéké a vármegyei és városi tisztviselői karriér, velük van tele minden minisztérium, minden állami hivatal, tért hódítanak bankokban, iparvállalatoknál, a tanári, mérnöki, orvosi karban. Olyan ekzisztenciájuk van, mely sokkal különb annál, mint amit a barbárul müveit köznemesi dominium biztosított apáinak, a nemzetes és vitézlö uraknak. Hogy vannak közöttük sok számmal szegények is, elesettek is, ez még nem országos szerencsétlenség. Az ultima rációhoz, a kivándorláshoz, ezer letört dzsentri közül csak egy nyúl. Tagadjuk, hogy ennek a néhány embernek a baja az ország baja lenne. Az országnak a kisbirtokos pusztulása, a kisbirtok eladósodása, a tömeg szegénysége, a paraszt kielégithetlen földéhsége a baja. Ezért, csakis ezért vérzik száz sebből ez a valóban hazafen tártó osztály. Ezeket a sebeket kell gyógyítani, ezeknek az embereknek kell módot adni arra, bogy a magyar föld műveléséből megéljenek. A szóban forgó akció csak abban az esetben lesz célhoz vezető, csak abban az esetben szolgál a forrongó magyar közvélemény megnyugtatására, ha a parcellázott holtkézi birtokok oroszlánrészét a kisbirtokosok kapják haszonbérbe. Úgy lesz ebből nagy és üdvös akció, ha ezer és ezer 25 -50 holdas kisbérletet teremtenek. Egyés más a nevelésről és sírásról. Irta : Juhász László. (2.) Cavaszi mámor. (a „Mátészalka“ számára.) Hosszú csókok mámoros iüzében Vad lánggal szikrázik hő szerelem, Elmúlott minden fáldalom tőlem, Csakis a mámor játszik velem. A szememből csillog, A fülembe zug, Az ajkamra térdel: Lázdallamot súg. ' És szememben fájó Könnyet fakaszt, Elém varázsolja A bájos tavaszt Hosszú csókok mámoros tüzében Vad lánggal szikrázik hő szerelem, Elmúlott minden fájdalom tőlem ; Csakis a mámor játszik velem. . . . Rád vány Err ö. Sajátosan nevet a vén, a zsugori pénzes ládáján ülve, a szép, csengő ércek gondolatára kezeit megelégedetten dörzsöli; sajátosan sir s jajául föl, midőn megtudja, hogy a tolvajok ellopták vagyonát s felkiált: mindennek vége, mindennek vége ! Mily ellentét van, az agg nyugodt, magasztos nevetése, meg annak a nevetése közt, ki egész testében megremeg s könnyei arcán peregnek le neveltébe". S itt önkénylelenül eszünkbe jut azon leírhatatlan, igen gyakran megragadó ellentét, mely a vígan nevető s a mélyen elszomorodott, fájdalmat visszatükröző arc között van. Nem gondolunk-e arra az esetre, midőn a boldogság mosolya könnyeket csal a szemekbe, hiszen ez a mosoly olyan fenséges s a könnyek csak azt tolmácsolják, hogy milyen boldog az illető s a nevetés, hogy milyen lelve van a szív?! S az őszinte, igazi könnyek sohasem hazudnak, sohasem vezetnék félre. A képmutató könnye egyszerűen kellemetlen, visszataszitő váladéka a szem mirigyeinek, mely csa- | kis megvetést kelt azokban, kik annak tanúi. A Lapunk mai száma 8 oldat krokodil könnyek egyik nevetséges faja az e nemű könnyeknek. Vannak, kik nem tudnak urai lenni könnyeiknek, épen úgy mint nevetésüknek. Különösen van sok olyan nő, kiknek a sirás minden alkalommal kezük ügyébe esik. A kedves barátnő elutazása alkalmával, midőn a szív majd megreped, egyszerre előtörnek a makacs könnyek s feltartőzhatatlanul ömlenek az arcon végig s mennél inkább elnyomni törekesznek, annál bővebben omlanak a kedves, jótékony cseppek, melyek enyhülést, könnyebbülést szereznek a túlterhelt kedélynek. A sírásról is elmondhatjuk tehát, hogy épen olyan különböző, mint a nevetés. Mindenki vér- mérséklete, egyénisége szerint sir. De azért azok, akik leghamarabb s legtöbbet sírnak, még azért nem a legérzékenyebb természetűek. S a legmeg- halóbb sőt legmegdöbbentőbb faja a sirásnak, midőn az arc változatlan marad, mintha kőből volna, céltalan, bambán merednek ki a pupillák s a halvány jéghideg arcon lassan peregnek le a nehéz, sűrű cseppek, mig a kezek épen nem igyekeznek, hogy a fájdalomé néma tanúit letöröljék. Vannak azonban olyan könnyek is, melyek mint reggeli harmat a virágokon, az ifjú arcot felfrissítik, megszépítik. Gondolj a menyasszony könycseppjeire, vagy Felelős szerkesztő : Dr. VIZSOLYI MANÓ. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Égisz évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----Eev szám ára 20 fillér. ---------------
