Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-02 / 35. szám
2, oldal M Á T É S 2 A L K A .25. (7-J\) szám. röl nemcsak a vevők, de az eladók is nagyobb számban fognak részt venni, annak biztos tudatában, hogy hetivásárainkat a szepesi és galíciai zsidókereskedók is felkeresik, és igy nemcsak a vevők számát lenne hivatva fokozni a vásárátheiyezés, hanem hivatva lenne fokozni az eladók számát is, a mi pedig községünknek, azt hiszem általános érdeke. Ha ugyanis vásárainkat nagyobb számmal keresik fel, az kereskedelmünket emeli, forgalmunkat minden tekintetben gyarapítja. Kereskedelmi forgalmunk gyarapítására pedig, nagyon is szükségünk van. Ennélfogva a képviselő-testületi közgyűlés határozata, ha azt meggondolatlannak nem nyilvánítják is, feltétlenül elhamarkodott volt s biztosan állítható rólla az, miszerint annak meghozatalánál, a kellő körültekintés, meg nem történt. A jelenvolt 8 képviselő-testületi tagnak egy ily nagyhorderejű kérdésben, ha az ügy teljes ösmerctével nem bírt, végleges elutasító határozatot hozni nem leüt volna szabad, hanem vagy bizottság elé„ vagy egy újabb közgyűlés elé, kellett volna azt utasítani. Fontos szociális érdeket is szolgálna a hetivásár áthelyezése, már azon okból is, mert másnapon, nem pénteken, a zsidó polgártársaink nyugodtabban szerezhetnék be házi j szükségleteiket és nem állana elő az az ősz- | szes lakosokra határozottan hátrányos do- | log, hogy a pénteki hetivásárokon — a gyors vásárlás következtében, — az árak hihetetlenül felveretnek. A zsidó hitfelekezetü lakosok ugyanis,— mert igyekeznek a szombati ünnepre való készülettel,— minden elképzelhetetlen árt, hajlandók Ígérni és adni a szorosan vett élelmi-cikkekért és ezzel az árakat úgy felverik, hogy a kissebb jövedelemmel bírók megélhetése, kizárólag e miatt, egyenlő a lehetetlenséggel. Ezek szerint tehát a vásár napjának áthelyezése, már szociális érdekből is szükséges, tehát egyenesen szociális és nem vallásos kivánáloni. A hetivásárnak pénteken tartása általálítom, hogy a barátomat, mint fogadják irigykedő hunyorgó szemekkel : »Ö, te kujon !« »Te donzu- anU Te imposztor! »He-hehe, ki hitte volna!« és a többi és a többi! És szegény, szegény, hogy kitettem vele! Mi'yen kicsi haszna van az egészből ! Egy hóbortos leány kedvéért otthagyta a bált és egy kocsiba csukva egész éjjel rázatta magát ! És még ráadásul valószínűleg el is kell majd engem vennie feleségül . . . És most ide halgass! A Julis megesett, bünbeesett leány! Az apja megverte, derékeltörés- sel fenyegette, szóval rendbehozta a dolgot. Engem, mert csak könnyelműségből, mámoros fejjel — mert józan nem voltam, annyi szent — kocsikáztam r ézért elvetemült, elkárhozó, becstelen, erkölcstelen, >per- szóná«-nak kell nevezni? Jókedvemben, dacból — azért is! — botrányt csináltam ? Jó, verjetek meg, rúgjatok ki, de nem kell engem azért pofonnézni, leköpni! És főleg : mit akartok attól a szegény, derék jó fiútól? Elvegyen? Hiszen el fog venni, ás én hozzámegyek . . . hogyne mennék? Ugy-e? — De miért kell neki bűnhődnie ? ő éppen csak úgy eszköz volt, mint a kocsi, a ló! Hiszen a kocsis még jobban vétkezett, mert ő néha-néha ostorral is biztatta a lovakat a gyorsabb ménesre. Hát miért nem a kocsist vonják felelősségre ? Én befejezem a levelem, kedves jó Etel néni! Ha jónak tartod, mutasd meg a familiának, mert én soha többé erről a dologról nem beszélek senkivel. Ha valaki az igazságra kiváncsi, kérje el ezt az írást tőled. Nem csináltam mást, csak hallgattam a ro- manticizmusra hajló, kalandra vágyó vérem sutban és határozottan a köznek van hátrányára, az áthelyezés igy mindannyiunknak feltétlenül érdekünk. Az áthelyezés szociális javulást szolgálna, jóllehet az' egymagában nem is nyújt teljes javulást mert azt csak e tekintetben a vásártartásra vonatkozó kereskedelmi miniszteri rendeletnek pontos és szigorú betartása nyújthat. Ma ugyanis heti vásár van nem csak az arra rendelt helyeken, hanem minden utcán, utón és a mire az eladó a tulajdonképeni vásár helyére ér, már az árak rendszerint úgy fel vannak verve, hogy a magas árakat megadni nem lehet. Pedig ahoz már igazán senkinek sincsen joga, hogi: restségből, vagy szeszélyből, a mások megélhetését akadályozza. Tessék mindenkinek az arra rendelt helyen megjelenni, vásárlást ott és csakis ott eszközölni. Ne keressünk tehát nem létező okokat s hozzá »lelkieket« e nagyon is prózai kérdésben s lássuk be, hogy a hol látszólag talán egy felekezetnek használunk, magunknak, mindnyájunknak a hasznát mozdítjuk elő s igy egyértelműkig követeljük hetivásárunk keddi napra való áthelyezését. Követeljük azt a képviselő-testületi közgyűlés elhamarkodott határozatával szemben is, annyival inkább, mert végre be kell Látnunk az!, hogy minden téren a ha’adás útjára kell lépnünk s üdvös intézkedésekkel a tömeg megélhetését elő mozdítani kötelességünk. Mindenfelé szociális áramlatok támadnak, mindenütt szociális intézmények alakulnak s igy a korszellem elöl elzárkózni nekünk sem szabad, annak dacára, hogy a sötét Ázsiában, Mátészalkán lakunk. A képviselő-testület közgyűlése. Ismét a régi nóta. A képviselő-testület tagjai alaposan kihasználják az 1886. évi XXI.-ik t.-cikk hiányosságát s egy cseppet sem gondolnak arra, hogy talán nem csak a törvény által előirt, de egyéb kotetogdsára, amely suttogás bizony hangos kiabálássá fajulhatott volna, de én idejében elnyomtam a hangját, betömtem a száját. Volt egy kalandom. Ártatlan, mint mikor egy kis gyerek az óvodából elcsavarog. Botrányos, mint mikor egy hercegnő a lovászával társulva felrúgja a családi címert. Eejet rázó, haragvó, megbotránkozott rokonok, az merjen ellenem egy durva szót szólni, akinek a vére sohasem pezsdült meg egy virág látásán, egy szép szem kacsintásán, zene csendülésén! Egyik eltagadja, a másik elnyomja, a többiből kitör! Ha férfi volnék, én is valószínűleg táncosnők cipellőjéből hörpintgetném a gyöngyöző halóikat . . . Lány létemre csak kocsikázni indultam egy idegen úrral . . . kocsikázni szikrázó, sikamlós hómezőre ; és ő azt érezte, hogy nem ó vele mentem, csak a magam szeszélyéért, mert úgy meglapult a mafla, mintha bántottam volna. Ezt az egyet isten bizony, sajnálom! Hogy mi volt az oka tettemnek, nem tudom I De az mindegyis ! Én nem bántam meg, mert látom, hogy van energiám, kiszabadulni — a família neveléséből . . . Lesz mindenkorra egy romantikus emlékem: »mertem én is elszökni a bálból!« Levon ugyan az értékéből vatami csekélyét az a körülmény, hogy elveszi eleségül a lovagom, de azért emlékem illatos, fényes és szép marad ! Isten veled, néném! ölel szeretettel, becsülettel, igaz. szívvel húgod Ida CL Major Anna. (Vége.) Jezettségek is vannak. A hivatolt törvény alkotói ugyanis abban a boldog hitben éltek, hogy azok akik képviselő-testületi tagságra aspirálnak, akik azért, hogy a képviselő-testület tagjai lehessenek, még áldozatoktól sem riadnak vissza, a közgyűléseken megfognak jelenni, hogy csak a község bóldugifásáért óhajtják az állást elnyerni 1 nem pedig csak azért, hogy az azzal járó ciminel büszkélkedhessenek Sajnos azonban nálunk az bizonyult még ed- I dig csaknem minden egyes alkalommal be, hogy a képviselő-testület tisztelt tagjai a legkisebb gondjuknak sem tekintik a köz- I ség ügyeinek előre vitelét s a gyűlésen megjelenni kötelességüknek ne u is tartják. ; Ha eimennek, azt bizonyosan,— egy pár tisz- ! teletremélto kivétellel,— csakis szórakozásból teszik meg. Hallatlan dolog, hogy egy életrevaló ügy tárgyalására Mátészalka község 29 tagú képviselő testületéből a közgyűlésre csupán 8 képviselő-testületi tag jelent meg. jelen voltak: Jeszenszky Sándor, Rohay Gyula, Klein Mór, Weiss | VUktótí, Weisz László, Tárnái Gyula, Szabó. Sándor, Kovács i LajoiS, Szabó Samuét és Vida József cfc. A többi képviselő-testületi tag. azonban, is.net távollétével tündökölt. Ezen képviselő-testületi tagok neveit — Ígéretünk- ! hoz képest — következőkben ösmertetjük : Szálkái Zsigmond, Papp Gábor,. Szálkái Sándor, Kincses István, Budaltazy Sándor, Weisz Lajos, Schönwuíd Adui/, j Csizmaoia józsef Goidblalt Jakab, Schreiber Bertalan, Dr. Fúrnék László. Rácz Is inán, Aimer Béla, Szemén József, Franki Albert, Feldman Ármin, llosvay Endre, j Szabó Antal, Petrócy József. Dr. Stein- berger Samu, Tóth Báliul, Braun Adolf, id. Izsó Ferenc, Kerekes János, Cine J<— i zsef, Mándy Sámuel, Szabó József, Néma ! Mihály, Szöllüssy László, Doby Antal, Csizmadia Ferenc, ifj. Péchy László, id. Oláh István, Párkányi Lajos, Nemes Ferenc, Veres István, Szabó József és Varga Lajos. Ennélfogva a telejon-ügye újra egy hónappal vissza esett. Az emberi érzelmek között van egy, amit lelkiismeretességnek neveznek s ezen érzelem azt parancsolja, hogy az ember ha valamit magára vallal, annak tőletel- hetőleg törekedjék is eleget tenni s igy a képviselő-testület távolléttel tündöklő tagjai nagyon jól tennék ha ezen érzelmükre hallgatnának és hivatásukat végre-valahára komolyan véve, ne csak a képviselő-testületi tag cimet visélnék, hanem valóban azok is lennének. A képviselő-testületi közgyűlés a telefon érdekében felveendő kölcsönre nézve határozatot nem hozott, mert a törvény által megkövetelt 2/3-ad többség jelen nem volt s igy e tekintetben a közgyűlés, bár annnak idejéről a tagok egy hónap óta tudomással bírnak, — határozatképes nem volt. A jelenlevők tudomásul vették az elöljáróság azon jelentését, hogy a hús és borfogyasztási jogot a község nevében 1911. január 1-től kezdő.dő 3 évre évi 6600 korona bérért kibérelte Elhatározták, hogy a lovasitandó csendőrség részére 500 korona bérösszeg ellenében egy megfelelő lóistállót építtetnek. Utasította e tekintetben a képviselő-testületi közgyűlés az elöljáróságot, hogy az építésre árlejtést hirdessen s az épitési költségeket 3 egyenlő részre osztva, az 1911 —13. évi költségvetésekbe vegye fel. Talán elővigyázatból jobb lett volna a bérösszeget azután meghatározni amidőn már az épitési költségek ismeretesek. Klein Etel illetőségét, mert már az anyja Klein Regina itteni illetőségét a felsőbb hatóság megállapította, a képviselő-testületi közgyűlés elismerte. H oksári Antal festő és. mázoló, telepe- dési engedélyt nyert. Ezeken kívül egy bokros érdeme t
