Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-29 / 30. szám
3. Oldal. MÁTÉSZAL K A 30. .(69.) szám. Mátészalkai hullámok. (A...I.) Ai emeletes házak egyre- masra emelkednek ki a falusi hazak tömkelegéből. Tűzoltóságunk még nincs, még a földszintes házak is tüzveszedelemben forognak, de azért a tőkepénzesek reme- ges nélkül, bátor szívvel rakják a há- zakvit egymás föle. Mi lesz ebből ? . . . Egy cifra, cik-cakkos görbe város, melynek egy-egy zugaba tízezreket ölnek bele és mikor mar minden ház fel lesz építve, megfog bizonyosan nálunk is alakulni a szépészeti bizottság, hogy mindent kromboltasson, hogy újra építtessen mindent, hogy egy egyenes vonalat húzhasson végre Mátészalka utcain. Mert gazdag város vagyunk és ki fog tőlünk telni ilyen passzió. Aztán meg egy óriási tűzvész is jönet. Az igaz, hogy ilyen tűzbiztonság mellett, mint nálunk van, ilyen alkalom nál emberelet is veszedelemben forog De ki törődik azzal ? Az épülő paloták biztosítva vannak. A drága téglák, az óriási gerenuak, a ttnom munka. Ki törődik az emberélettel, mikor úgy dühöng nálunk az ál- lategcszseg ? * Minden változik. A tócsák helyén forgalmas utcák zaja hallatszik. „Minden utcán két sarok.“ Minden huzban vannak üzleiek. Ablakok nem is igen vannak keiem, csak boltajtók es kirakatok. A regi házak heh én citra, modern épü- leiek ékeskednek. Tiz-husz év sem telik bele és a messze földről haza került földi nem ösmer rá városunkra. Csak a varos szelén kanyargó Kraszna folyó fogja emlékeztetni, hogy irmán indult el a nagy világba. A szelíd Kraszna folyó, mely sohasem csapong ki medréből es piszkos, sáros vize sohasem zavarja u kedélyeket De mégis . . . Negy- ven-ötven év múlva a Kraszna vize is talán szilajabba és csapongóbbá válik és a kiemelkedő nimfák, avult, öreg meséket fognak beszélni a csillogó városnak. A Kraszna vizét addig talán nvégegy- szer fogják szabályozni és beterelik a város közepébe. S a lubickáló gyermekek áhitatta! fogják hallgatni a mesét.. . * Réges-régen egy forró júliusi nap estéjén vidám zaj hallatszott ki egy falusi házból . . . Kicsiny volt a ház, de akkor nagy palotának látszott az emberek szemében. A falu egyik legelőkelőbb embere lakott benne. Vendégszerető ház volt, nyitva voltak az ajtók. Szegények áldó sóhaja környékezte a házat. — A cigány rázendített. . . . < Szép tósztok dicsérték a derek háznép erényeit. Természetesen az első tószt a háziasszony remek tankjainak szólt, melyet oly falánksággal evett az a kiéhezett diák, kit a csalad reménysége, a „Kis Náci“ mellé hoztak nevelőnek és kiből később hazánk egyik ünnepelt költője lett . . . A kis trónörökös, pedig ott trónolt fennt az asztalion . . . c.des anyja puha, selymes keze cirógotta kicsiny homlokát. Csillogott a szeme, szürcsölte az isteni nedűt, koccintott poharával, melyet erővel nyomott kezébe a jókedvű, mulatós társaság . . . Egyszerre elhallgatott a zene. Egy húr szakadt meg, egy hegedű tört el. . . . Vagy valaki tósztot mondott a kis fiú jövőjéről ? ... Ki tudná azt most már megmondani ? . . . Elég az hozzá, hogy csillogott a kis fiú szeme és légvárakat épített a levegőbe * Sok, sok év telt el azóta és egy nyári, forró júliusi napon egy öreg ősz- becsavarodott ember, imbolyogva, törékeny testtel vánszorgott a Kraszna felé. A kegyetlen, tragikus sors fájdalmas gyönyörrel rezegtette meg egész valóját és egyszerre gondolatába tolult minden, a boldog ifjúság, a küzdelmes élet, a szenvedések es ment, ment, gyors léptekkel a nimfák csábos zenéje felé, melyek csalogató szirénhangokkal súgtak a fülébe egy szebb világot, a megváltást, a szenvedések végét. . . . Mit meséljünk még nektek gyermekek ? Meséljük el, hogy az az öreg bácsi, hogy kötötte be szemét zsebkendőjével, midőn a Kraszna föl} óhoz ért. Meséljünk egy nagy, végzetes, rejtelmes mindent elfedő és kiegyenlítő locscsa- násról . . . Hiszen hiába mesélnék, hogy az az öreg ember egy és ugyanaz volt azzal a boldog, kis fiúval, kit oly jó módban nőtt fel és egy zajos, vidám társaság közepette úgy csillogott a szeme. Úgy sem hinnétek el! ? . . . A mi Krasznánknak is van már szomorú regéje. A mese nagyon szép lesz, de a nimfák eltűnnek majd a vizen és a gyermekek a fényes paloták között a regi, kicsiny gunyhók árnyait fogják látni. . . . * Tűnnek a régi idők és fogynak a régi, jó emberek. A parochiánk udvarára sem hallatszik az a szép, harmonikus pohár- csengés, mely mellett olyan szépén megtért, barátságban eldiskurált az ujhitü az óhitűvel, a plébános a polgártárssal. Igen a polgártárssal és sémi mással. Regi, jó plébánosunk is eltávozott az élők sorából es mintha magával vitte volna a sírba a demokratikus, emberba- ráti eszméket, a felekezeti türelmességet. Még magunk előtt latjuk láztol kipirult arcat, rnelylyel az utóbbi időben egy kínzó betegségtől gyötörve köztünk járkált és már is a sötétség szele fujdo- galt egyes párolnák Te,ül . . . Arról értesitnek bennünket, hogy egy közeli falusi parochian irkákat gyertyákat si b. árusítanak, a más fciekozetüek iránti türelmetlenséget szítják és agyon- boldogitják a szegény népét. Pedig az istenadta népet nem jó kisérteni. Mert a baglyok huhogása feltalálja verni a Molnár gyerekek véres árnyát és a nép sűrűsödni talál hosszú, félelmetes tömegekben és számon találja kérni a demokrácia, a l'elvilágosodott- sag eszmeit, melyet a „Mátészalka“ zászlójára irt . . . S akkor a „Mátészalka“ fáklyája magasra fog lobogni és be fogja világítani azt a kis parochiát, ahol a sötétség ütött tanyát. — Uj lelkész. A megyés püspök Vadász Ágoston elhalálozása folytán megüresedett helybeli plébániai javadalmat Roller Béla beregszászi s. lelkésznek adományozta, Sepsy Márton helybeli ideiglenes lelkészt pedig segédlelkészi minőségben Szaniszlóra helyezte át. — Személyi hírek- Dr. Csiky Lajos, debreceni teológiai professzor, a Ferenc József rend, lovagja, kit szorosabb családi kötelékek fűznek ide hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett családjával. — Köszönetnyilvánítás. Vettük a következő levelet: Tekintetes Szerkesztő Ur! A mátészalkai ifjúság 1910. junius hó 26. napján tartott táncmulatsága alkalmával befolyt jövedelemből Lindenfeld Albert pénztárnok a Mátészalkán építendő kórház javára mai napon 36 koronát fizetett le kezeimhez. Midőn ezen összeg ^felvételét nyugtázom, egyúttal a szives adományért a község nevében köszönetem nyilvánítom. Kelt Mátészalkán, 1910. julius 26. Tisztelettel Rohay Gyula főjegyző. — Az aszfalt városunkban!? Helvey Tivadar dr. vegyészeti gyárának képviselője f. hó 25.-én megjelenvén városunkban, az iletékes helyen azon ajánlatot tette, hogy hajlandó díjmentesen tervet és költségvetést eszközölni városunk kiaszfaltozásáról. A képviselőtestületen áll tehát, hogy e régen vajúdó ügy végre a világra jöjjön és pedig, amint ez ajánlatból kivehetjük, elég előnyös körülmények között. Rajta áll, hogy jobb idők derüljenek fel a cipőkre és hogy a tyúkszemek napja immár leáldozzák. — Hurokra került cigányok. Még a múltkoriban történt, hogy Parasznyán a Weisz Ignác és Schönwald Bertalan kereskedők üzleteibe ismeretlen tettesek betörtek és mintegy 150—160 kor. készpénzt vittek el a fiókkal együtt. E hó 20.-án a nyirmadai vásáron két nagydobosi csendőr elfogott egy veszekedő cigánybandát, melynek tagjai Lakatos József, István, György és Farkas Miklós és Lajos városunkban lakó cigányok. A verekedő cigányok azután kivallották egymásra a parasznyai betörést és kiderült az is, hogy a Kálmánd községben elkövetett két lólopást is Lakatos József vitte véghez. — Feljelentés a választásokból kifojólag. Fár- nek László kir. körjegyzőt, mint a mátészalkai képviselő választási elnököt, a jegyzőkönyv meghamisításával gyanúsítja Szúnyog Mihály. Fárnek emiatt a fegyelmi eljárás elrendelését kérte maga ellen, melyben a központi választmány f. hó 24.-én megtartott ülésen úgy határozott, hogy nem látván konkrét adatokkal a gyanút támogatva, az eljárást meg sem indítja. — Leforrázta a moslék. Pályi József paposi lakos az ottani szeszgyár telepén levő kutat tisztogatta, amelybe a forró moslékot vezetik le. Ám Dávid Jakab szeszfőző, megfeledkezve arról, hogy Pályi a kutban van, ráengedte a forró moslékot. Pályi súlyos sérüléseket szenvedett, Dávid ellen pedig megindították a vizsgálatot gondatlanságból okozott testi sértés miatt. — Árokba falt gyermek. Gyarmati Sándor nagyecsedi lakos 3 éves kis fia, János, szülei gondatlanságából a községücözepén lévő iszapos ároki ba fűlt. A kis holttestet Rosenberg Ignác dr. és I Vida József dr. orvosok boncolták. Gyarmati Sándor és neje ellen megindították a vizsgálatot. — Vágóhíd. Felépült a modern kor követelményeinek. megfelelő vágóhíd, sajnos nem Mátészalkán, hanem Nyírbátorban. — Az ecsedi láp égése. A Károlyi gróf birtokát képező halmosi majornál dolgozó munkások mintegy 3 héttel ezelőtt észrevették, hogy holmi főzés céljából rakott tüztől a láp földje kigyuladt, A tüzet hamarosan eloltották, ám 5 nap múlva újból előtört. Ismét eloltották, de csak úgy látszólag, mert a tűz tovább ott lappangott a földben és pusztítóit, úgy, hogy pár nappal ezelőtt ismét előtört és mintegy 1500 kereszt búza egyszerre lesüppedt. A veszedelem helyére egy század katona rendeltetett ki Munkácsról, kiknek sikerült ásatással az égést megszüntetni. — Szatmárvármegye ‘ alispánjának 23656/909 sz. határozata leérkezett a községi elöljárósághoz, amely szerint a régi államástól az uj állomásig kiépített kövesül költségeinek harmad részét, vagyis 4856 K- 91 fillért Mátészalka község terhére állapította meg. — A szatmárvármegyei csapatok a királygyakorlatokon. Az idei őszi királygyakorlatok ideje és az ezeken résztvevő csapatok beosztása most már véglegesen megállapittatott. A hadgyakcrla ckat f. évi szeptember 12.-től 16.-ig tartják a magyargaliciai határon s ezen a Szatmárvármegyében állomásozó összes csapatok is részt vesznek. — Szatmáriak találkozója. Nagybánya város társadalmában érdekes mozgalom indult meg arra, hogy a nyáron találkozóra hívja meg a város, mindama szülötteit, a kik az ország különbözó- helyeire elszármaztak. A mozgalom élén a város polgármestere, dr. Makray Mihály áll. A találkozás Szent István napján lesz. Ez alkalommal nagy művészi est is lesz, melyen a város szülöttei fognak szerepelni, közöttük Takács Mihály, Moryay Győző, Drummár László, Kérész Anikó, Csatay Janka, Zempléni Árpád stb. A rendező-bizottság tagjai közt vannak Thorma János, hányi Grünwaid Béla és Kétly István festőművészek. — Rövid hírek. Hegedűs Pál hentestől elloptak egy ezüst órát. A kocsisára gyanakodnak. — Weisz Jenő bőrkereskedőtől elloptak 2 drb. húsz koronást. A tettes állítólag Kovács József.
