Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-17 / 24. szám

2. oldal. M Á T É S Z A L K A 24 (83.) szám. s'enyezzünk egymással, lelkiismeretünk nyu­godtságáért és polgártársaink becsüléséért. Tűzoltói inténzmény, ha a polgárság­ban nincs erély, nincs a közdolgok teljesí­tésére lelkesedés és akarat, ha mellőle a kiket vagyonos voltuk nem csak képessé tesz, de kötelez is arra, hogy a közért anyagi áldozatot hozzanak, — félre állanak, — ha felállittatik is, csak korcs intézmény lesz az, mivel ahoz, hogy hatalmas, de legalább is hivatásának megfelelni tudó legyen, mind­két rendű támogatás nem csak kívánatos, de sőt elengedhetetlenül szükséges. A polgároknak kötelességük tehát, úgy anyagi, mint fizikai erejüket a szent cél szolgálatára felajánlani és fordítani, de éreznie kell a képviselő testületnek is, hogy hivatását ö is csak úgy és csak akkor tölt­heti be, ha ennél a kérdésnél, ennek a meg­valósításánál, félretesz közönyt, félretesz j mindent, a mi az ügy kárára volna, s egye­dül a célt tekinti, s nem riad vissza az ál­dozatkézség legnagyobb fokától sem s nem riad vissza attól sem, ha miatta netalán adót .is kell emelni. — lia átérzi, hogy a tűz­oltói intézmény szükséges, sürgős, azt to­vább nélkülözni nem lehet, nem szabad ; ha látja hogy a ki ennek szervezése elé ! bármittekintetben is akadályt gördít, az ellen­sége önmagának, a község társadalmának, és ellensége mindennek, a mi szép, a mi üdvös, a mi jó ! A vasárnap tartandó értekezleten, te­hát jelenjünk meg mindnyájan, de jelen­jünk meg úgy, hogy oda se huzavonát, se egymás iránt ellenséges érzelmet ne vi­gyünk, hanem csak lelkesedést, és a köz- i javára való munkálkodási akaratot. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága pénteken délelőtt Csaba Adorján főispán elnöklete alatt tartotta meg rendes havi ülését. A tárgysorozat első pontjaként Dr. Péhy Ist­ván vármegyei főjegyző felolvasta az aüspáni ese- ményi jelentést, mely semmi különösebbet nem tar­talmazott. Bejelentette, hogy az állandó választ­mány a képviselőválasztásokból kifolyólag Péhy László mátészalkai, Damokos Ferenc nagybányai és Jékey Sándor fehérgyarmati fószolgabirák el­len a vizsgálatot elrendelte. A Péchy László el­leni ügyben vizsgálóbiztosul N. Szabó Antal, A Damokos Ferenc elleniben. Dr. Schönpflug Richard küldettek ki vizsgáló-biztosokul, mig a Jékey Sándor ellen emelt panaszt Luby Géza visszavonván, vizs­gáló-biztos kiküldésének szüksége fenn nem forgott. Előterjesztette továbbá előadó főjegyző, hogy elintézés alá került a vármegyénél május hónap­ban 3067 ügy, elintéztetett 2459, kiadatt 63 útlevél. Felolvastatott a m. kir. belügyminiszter le­irata az ököritói tűzvész alkalmával elrendelt vizs­gálatból kifolyólag, mely szerint a vizsgálat ez hat, és akire senki nem gondol halála óráján, még a szüleim se tették. És mégis : ha a jó órákat össze­számolják, amelyeket valaki átélt a földön és a rosszakat, és aztán megkérdik, ki ajándékozta a jókat, és ki követte el rajtad a rosszakat?« . . . ... Nem tudtam, hogyan fejezzem be a mon­datot. Vettem az ernyőmet és gyorsan kimentem, j és az elő szobába állt a gyermek, sovány, kis lány csipkeruhában. De mikor az utcán voltam, már nem is éreztem magam söpredéknek. Még a tekin- eteket is kibírtam és a manikűrre bizony nem gondoltam. Mindez messze van. Egy éve már? Vagy sok? Ma megint voltam a divatáruüzletben és amint a kocsimból kiszállok, előttem egy más kocsi áll meg ; és kiszáll belőle az a hölgy, az akkori és belép az üzletbe. Alig ismertem rá, nagyon megváltozott, otyan sovány lett, olyan gyermeknyaku, mintha összeszáradt, megkisebbült volna, nem is hasonlít már hozzám. Ugyanaz a segéd szolgált ki mint akkor. Már nem néz rám senki szemtelenül, meg- csinosodtam azóta. A drága chinaszövetet tétettem magam elé a kirakatból, nagyon jói illik az arc- .szineinhez meg az alakomhoz és a hajamhoz . . . (Vége.) ügyből kifolyólag, nemhogy mulasztást nem talált, sőt ellenkezőleg, az eljárt szolgabiráknak és orvosok­nak gyors, eredményes és lelkiismeretes működé­sűkét t legteljesebb elismerését fejezte ki, mely mi­niszteri leirat az érdekeitekkel közöltetni fog és ezenfelül még a közigazgatási bizottság is elisme­rését fejezte ki a nevezettek működése felett. Jármy Andor a központi választmány intéz­kedései, Madarassy Dezső pedig a csengeri járási számvevő korteskedései miatt interpellált, azonban a bizottság, az alispán válasza után, intézkedés szükségét fennforogná nem találta. ilosvay Ferenc árvaszéki elnök terjesztette elő az árvaszek forgalmi kimutatását, mely sze­rint a beérkezett 2590 ügydarabból elintéztetett 2507 darab, melyeket a kiadóhivatal egészben ex­pediáit is. Referált a bizottság elé tartozó ügyek­ről és felebbezésekről. Dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos jelen­tése szerint a közegészségügyi viszonyok javultak, egyedül csak a szünőfélben lévő vörhenyjárvány és kanyaró zavarta meg ennek kifogástalan voltát. Panaszolta, hogy több helyen a községi elöljáró­ságok nem teljesitik pontosan a hivatalos jelenté­sek tekintetében fennálló kötelezettségeiket, mely visszaélések ellen szigorúan fognak eljárni. Bodnár György tanfelügyelő jelentése szerint a múlt hóban 52 községben 162 tanerő munkáját vizsgálta meg és az eredmény kielégítő. Egy ta­nító ellen a magyar nyelv tanításának elhanyago­lása miatt fegyelmit indítottak, többet pedig nyug­díjazni fognak. Eiőadja, hogy öt évi működése eredményét kinyomatva megküldölte a bizottság tagjainak, mely szép munkálatért a bizottság N. Szabó Antal indítványára hálás köszönetét szava­zott és a munkát sokszorosítva az összes közsé­geknek, ezenfelül Luby Géza indítványára a mi­niszternek is megküldik. Jelentette továbbá, hogy Réztelek község részére uj állami iskola létesíté­sét eszközölte ki és hogy Tökésbánya községben, mivel az egyház nem teljesiti iskolafeiitarlás iránti kötelességét, állami iskolát fognak felállítani. Hegedűs Ferenc helyettes pénzügyigazgató jelentése szerint a műit hóban befolyt állami egyenes adóban 48351 kor., hadmentésségi díjban 798 korona, illetékekben 35580 kor., fogyasztási adókban 13303 korona. Czili György törvényhatósági főállatorvos je­lentése szerint az állategészségügyi viszonyok te­rén az állapot nem kielégítő, mert a ragadós be­tegségek szaporodtak. A múlt hóban Szatmáron liusvizsgfiló tanfolyamot tartott, melyen 10 hall­gató nyert képesítést. A kir. ügyésznek és államépitészeti hivatal főnökének referádái a szokott keretekben mozog­tak és hivataluk jelentősebb eseményeiről tettek jelentést. k polgári iskola kiállítása. Somogyi Arthur tanár — vagy sokkal talá­lóbb, ha a kevesbbé ösmert, de egyéniségét és mivoltát sokkal igazibban kifejező festőművésznek mondjuk — tehetségevei és ügyességével nemcsak a tanuló-ifjuság előrehaladása után érdeklődő, de igazi műélvezetet kereső emberek figyelmét is a polgári iskola kiállítása fefe forditotta az által, hogy saját képeit is kiállította oda. De ennek meg­említésekor őszinte sajnálatunkat kell kifejeznünk a magunk és mindazok nevében, kik a művészi lélek szabálytalan fejlődésének titkaiba megérzés­sel és megértéssel pillantanak be és kik a fiatal, farrongó, erjedő lélek zűrzavarából, egy-egy sor­ból, egy-egy szóból, egy öntudatlan, szeszélyes vo­nalból, egy árnyalatból, egy merész és rikitó szín­foltból kiérzik a leendő zseni villanyos ütéseit, mindezek nevében igaz sajnálatunkat kell kifejez­nünk ama fiatal, fehér leány lelkekben termett és finom, kissé még gyakorlatlan, de annál több ön­tudatlan kedvességgel dolgozó ujjakkal megterem­tett képek elmaradása felett, melyeket tavaly so­kan — mert hogy oly érdekes helyről indultak út­nak — igazibb kultúra előhírnökének tekintettek. Ám ezen kezdetlegésségükben kedves és bájos ké­pek helyett most egy igazi, nagytehetségü művész képeiben való gyönyörködés jut azoknak, kik a polgári iskola kiállítását felkeresik. Somogyi Arthur csendben, megértők és buz­dítok nélkül dolgozgatott és ime most tőle szár­mazó tökéletes es nagybecsű képek borítják a ki­állítási terem falának nagy részét. Legelői, kis álványon önarcképe áll, palettával és ecsettel a kezében, mögötte két, tompított szinü falurészlet, melyek egyszerűségűkben és a faluknak néha a megrémisztésig óriási csendjében az emlékek ezer raját rebbentik fel bennünk. És tovább sorba a művésziesnél művésziesebb képek: Az orgonák (Deme Károly igazgató vette meg 100 K-ért), Vá­rosligeti tóparti részlet, Kerítés, Fasor, melyek min dérzéseket és gondolatokat ébresztenek, továbbá a tanulmányok: a »Testvériség« cimii szociálde­mokrata hetilap cimképe, öreg néni, Hegedülő em- ; bér, melyekben a lényeges, a jellemző vonások iránti éles megfigyelőtehetség nyilatkozik. (A festmények különben eladók.) Ä tanuló-ifjuság meglepően ügyes rajzaiban is elsősorban a Somogyi Arthur kezét kell lát­nunk. A rend és megfigyelő képesség szerint az 1. osztály — legprimitívebb lévén úgy a meglá­tásra, mint az alakításra — csak pontot, vonalakat ! meg idomokat rajzol. (Varga, Kandel). A második | osztály bonyolultabb minták után rajzol előbb, majd j mikor kifejlődik a tér iránt az érzéke-- jönnek a lepkék, bogarak és levelek — természet után — (Flaszter Ignác, Weisz Miklós, Glanc Győző). A harmadik osztály, tanulói úgy a sik és tér iránti érzékükkel, valamint kézbeli ügyességük­kel és pontosságukkal, meg rendszeretetükkel ki­érdemlik dicséretünket (Medzihradszky Aladár.) A IV. osztályban - igazi kis művészeket talá- | lünk. Gipszminták és edények után valódi remek I müveket alkotnak. Különféle edények, korsók sok- j féle változatban, ceruzával rajzoltak és festetlek, pompázó virágok, és a leendő művészre valló táj­képek kerülnek ki kezeik körül. A legkomplikál­tabb mértani rajzokat, árnyékszerkesztéseket és a testek távlati képének rajzait ügyes bravúrral old­ják meg (Deutsch Ignác, Kursinszky Lajos, Majer Márton.) Az ügyes térképrajzolók hosszú sorából Deutsch Ignácot és Péner Jenőt említjük meg. Legszebb a Glanc Győző és a Weisz Mik­lós rovargyüjteménye és a Medzihradszky Aladár növénygyűjteménye. , P-r T-r. SZÍNHÁZ. Mikor a fővárosban és más vidéki nagyobb városokban egy csapásra üressé lesznek a szín­házak és nyaralni megy a színház minden valamire való tagja a primadonnától kezdve egész le a legkissebb kóristalányig, akkor kezdődik nálunk kisvárosiaknál a színházi »fősajspn«. S az amúgy is forró atmosférában egészen neki melegedve, mohón kezdünk áldozni Thália istennőnek a Hun­gária saletli lyukas fedelű templomában, szellős, eugos berkeiben . . . Most már valósággal benne vagyunk a színházi >fősaison«-ban és a Rácz di­rektor igyekezetét a jó mátészalkai közönség az­zal honorálja, hogy csaknem minden este megtölti a kis szintiázhelyiségét. Így volt a szombati elo- odáson is, mikor az »Elvált asszony« cimü ope­rettet adták elő színészeink a tőlük telhető igye­kezettel. A címszerep épen nem való volt N. Zol­tán Ilonának s szívesebben láttuk volna az igaz­gatónőt e szerepben, mikor is egy határozottan | élvezetes előadásban lett volna részünk. Hiszen az j iliusió, a külszin, a valószínűség látszata az, mely a színjátszást közelebb viszi az élethez. A hely­telen szereposztás pedig, csak visszatetszést szül és kizárja a megtörténhetőség minden látszatát. Rácz direktor ily módon lehet ugyan kíméletes »jó férj«, de nem »jó színigazgató.« Csáky, Lisse- meghe Kari szerepében diserét, jó alakítást nyúj­tott, úgyszintén Németh János is természetesen ügyesen játszott. Némethet különben a közönség egyhangúlag a társulat leggyakorlottabb tagjá­nak tartja és méltán. Németitől nem marad távol a sikerben Nyarai sem, ki rövid idő alatt szintén egyik kedvence lett a színházlátogató publikumnak. Fiizess Lenke mint Wander Loó Gonda igen ked­vesen és nagy ambícióval játszott s kellemes'hang- jával is rászolgált a gyakori tapsra, melylyel igye­kezetét honorálták. Bodán Margit, Arnold, Kovács jók voltak. Vasárnap délután 4 órakor »A szökött ka­tona« ment, nagyrészt gyermekek és diákokból álló, hálás telt-haz előtt. Vasárnap este pedig a »Smokk család« cimü pesti bohózaton mulatott a szinültig megtelt színház közönsége. A bohózat igen j nevetséges helyzetei derültséget állandóan felszí­nen tartották. Németh (Smokk Samu) a szokott j jó vol]. Különös dicséret illeti meg Török Corné- liát, ki Smokkné szerepében sikerült alakítást nyúj­tott és általában a színtársulat egyik legtehetsé­gesebb nő tagja. Füzess Lenkének (Hanka) és Nyarainak (Pacal Janó) ismét csak gratulálhatunk. Zoltán Ilonának megint oly szerepet adtak, mely nem neki való, pedig a szinlapon Bodán Margit volt jelezve, mint Triév Lili, ki határozottan jobban megfelelt volna e szerepben. Hétfőn szép nézőtér előtt »Jack a Senki« került színre meglehetős gyenge előadásban, mig kedden este a »Dollárki­rálynő« kedves zenéjében gyönyörködtünk. Az igen kellemetlen, esős idő dacára is, díszes, előkelő közönség gyűlt össze a nézőtéren, mi legjobban bizonyítja azt, hogy fontos életszükségletet képein nálunk a színház és igyekvő, jó társulatnak, meg­felelő helyiségben mindég volná egy 6 hetes idény

Next

/
Oldalképek
Tartalom