Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-25 / 12. szám

'’V

4. oldal. MÁTÉSZALK A 12. (51.) szám.

......................... .MMi«i»i»iii«iiWiiiiiiniiiiii iiiii ■mm nrnnrrn—T" J« vtwtihi--in rnnmacirera ............................mi» hm min............ ................................. mrrr-r • " ■* Tuevruorxv!M*a**nm*taBKBmHJimmrrmammiui.ima*mKm*K*nirtn*m

V É D Ö B E S Z É D.

ELMONDTA: Or. VlZSOLYI MANÓ.

Lapunk legutóbbi számában beszámoltam olvasóinknak arról a sajtóperről, amely felelős szerkesztőnk egy — még az ítélő bíró által is „fényes"-nek deklarált — vezércikke miatt lapunk, illetve lapunk kiadója, Weisz Antal ellen, biztosíték nélküli politizálás sajtórendőri vétsége címén, lefolyt.— E sajtóper regisztrálásakor Ígéretet tettem olvasóközönségünknek az iránt, hogy a Dr. Vizsolyi védöbeszédét, melyet a szatmári kir. törvényszék előtt a folyó hó 11-iki főtárgyaláson elmondott, egész terjedelmében leközöltetem. — Bizony, ez Ígéret teljesítésével csaknem adós maradtam, mert Dr. Vizsoly itól sehogy sem tudtam megkapni a beszéd kéziratát, mert ő a beszéd leközlését ellenezte. Lapunk vezérlőbi- zottságának egyhangú határozata kellett, hogy felelős szerkesztőnk beleegyezzék abba, hogy ne legyek a nagy nyilvánosság előtt dezavuálval Pedig hát a lapunkat egy nagyon is közelről és közvetlenül érdeklő dolog/cl van szó, amellyel tehát a legaprólékosabb részletig foglalkozni nemcsak önmagunk-, de olvasóközönségünkkel szembe is kötelességünk. Mindéhez járul még az is, hogy Dr. Vizsolyi vedöbeszéderől a Szatmáron meg- jelelenö „Szamos" cimü napilap is, mint „ r. agy szakát v' '-tói in: lékeit :> meg, s e beszedet — melynek hatásáról Weisz Antal tudna nem mindennapi dolgokat elmesélni — az Ítéletei kiiurde ő duók / . ezen ' < .ne.; • uvaita. Talán ezért is hallottam több ember ajkáról, hogy szeretné ezt a védöbeszédét elolvasni. Azért forszíroztam tehát — olvasóközönségünknek vélvén ezzel szo’gá atot tenni — védöbeszéd leközléstt. — Most licit ig: retem beváltásán', átadom a szót Dr. Vizsoly inak.

T$orbáth jtíndor.

Tekintetes Kir. Törvényszék!

Védőbeszédein előterjesztése elején a tele. kir. törvényszék elnézését kérem ki és nagybecsű türelmére vagyok kénytelen apellálni, mert az előterjesztendő védelem meglehetősen túl fogja lépni azokat a szűk kereteket, amelyek között a szőnyegen lévő s az ehez hasonló, kisebb súlyossága deüktumok tárgyalása esetén a védelem mozogni szokott.

És ha ezt teszem, ha olyan méretű védelmet terjesztek a tek. kir. törvényszék elé, amilyen csak a főbenjáró bűncselekmények tárgyalásakor szokásos, ha minden tőlem telhetőt elkövetek s latba vetem teljes— bár fogyatékos -— jogi tudásom egészét arra nézve, hogy vádlottat az ellene emelt vád és következményei terhe aló; felmentessem, úgy bizonyára ennek oka nem az, hogy gyarló beszélő-képességem fitogtatásával a tek. kir. törvényszéket molesztáljam s amúgy is lefoglalt idejét én is igénybe vegyem; hanem igenis az, hogy a védelem előterjesztésénél engem nemcsak a védő kötelessége és lelkiismerete sarka!, de sarkal az ember, a tisztességes, önérzetes s becsületes ember, sőt a hazafi lelkiismeretének parancsszava is.

(A bunäs én vagyok.)

Mert nem képzelek lelkiismeretes emberre borzasztóbb tudatot, mint azt, ha arról kell meggyőződnie, hogy más, ártatlan ember lakói az ő bűnéért. Es jóllehet, az emberi elme sohasem találékonyabb, soha sem leleményesebb, mint éppen akkor, mikor a magunk lelkiismerotének megnyugtatására kell érveket és mentségeket keresnie, mégis, nem tartaná n becsületes embernek magainat, ha a helyzetet fölfedve és minden oldalról megvilágítva, csekély, de egész erőmmel oda nem hatok, hogy Weisz Antal ne szenvedjen azért, amit én követtem el. Mert ha van valaki e falak között, aki a Weisz Antal ellen emelt vád elméri a vád/ottak-padjára való, az kizárólag én va- gvok; mert akár politikai tárgyak körül forog az az én inkriminált cikkem, akár sem: Weisz Antal, u vádlott, annak megjelenéséből, iliciőleg közzétételéből a legkisebb részt se vette ki; épp úgy, mint kívülem senki más.

(A sajtótörvény alkotmány-biztosíték.)

De térjünk át tek. kir. törvényszék, a jogi területre!

. . . Valamikor régen, tűz futott át az utcán « ez a tűz beégte magát a hoíi keblekbe és lángra lobbar.totta szeles e hazát.... Mátkájának ölelő karjai közül ment el az ifjú, családi tűzhelyét hagyta ott a férfi és anyja kebeléről szakadt le a gyermek s ment, ment előre, oda, ahol a kardok villámai s az ágyuk bömbölő szózata közt kiontott honíivér párájában vajúdott a magyar szabadság... Az a szabadság, amelyet annyi tenger vér és annyi hulló köny-özön árán szereztünk .’. .

... És ennek a magyar szabadságnak — melyért egy ezredév szüntelenül a vér- és élet- áldozatok hekaiombáit hozta — egyik leghathaló- sabb alkateleme és védezköze, palládiuma a sajtószabadság. És tényleg : mikor a honfiúi lelkesedés szent tüze ott izzóit a márciusi-ifjuság csillogó szemében, az elsők elseje, amit 1848. 111./15.-én,"a magyar nemzet karácsonyán megtett, az a sajtó felszabadítása volt.

Hogy mit jelent a sajtószabadság az embiréség s a kultúra szempontjából, azt én itt kifejteni szükségtelennek tartom s csak azt hangsúlyozom, hogy tényleg: ma sincs erősebb fegyverünk papiros-alkotmányunk védelmére, ma sincs erősebb védő-bástyája szabadságunknak, mint az 1848. 18. t. c.-ben inkorporált szabadsajtó. Hogy ez milyen sarkigazság, azt legjobban a közeli évek politikai eseményei igazolták, a nemzeti ellenállás mutatta meg, és ügyieket: a közel jövő eseményei, a mai politikai viszonyokat tekintve, ismételten bizonyítani fogjak.

(A sajtótörvényt liberálisan kell alkalmazni.)

Éppen azért a honfi nemes aggályai töltik

! el keblemet, valahányszor azt tapasztalom, hogy | a magyar bíróságok a sajtótörvény alkalmazásá- j ban csak legmesszebbről is vétenek a legtisztább | liberáüzmus ellen, holott e törvény liberális al- j kalmazását nemcsak e törvénynek alkotmánybiz- tositéki jellege követeli meg, de egyenesen honfiúi kötelességgé teszi a magyar nemzet szerencsétlen ! közjogi helyzete és e közjogi helyzet egészségtelen | talajából felszállóit gyilkos gázokkal telített s j épp sz utolsó hónapok alatt, hazánk egén tejünk felé tornyosult veszfeihők, melyek első villámukat ; már bele lövették alkotmányunkba. Ha valamikor, úgy ma olyan időket élünk, amikor az emberi i jogokból, a magyar alkotmány és szabadság bizío- : sitékaibóí egy morzsányit se kockáztathatunk.

(A liberális alkalmazás jogi okai.)

De a sajtótörvény liberális alkalmazása I szükségességének tek. kir. törvényszék, vannak j — az ismertetett nemzeti szempontokon kívül — na- j gyón alapos és indokolt jogi okai is.

A sajtótörvény tek. kir. törvényszék, a ! a magyar 48-iki szabadságharc előestélyen, a kor és az események haladékot nem tűrő sürgetésé- j nek kényszer-hatása alatt, 1 ázás sietséggel hozott 1 törvényalkotás, melynek általános kijelentései, egész j konstrukciója, hézagai és homályai egyaránt I elárulják a kritikusjjitészi szeme, a szakértő előtt, hogy nem azzal a gondos körültekintéssel készült e törvény, mint ahogyan manapság, a tán csekélyebb horderejű törvények is, a különböző ankétek, szakviták és bizottságok retoríáin átszűrve, hozatni szoktak. És ennek meg is van a maga magyarázata, a maga oka. És pedig az, hogy a 4S-iki törvényhozásnak sietnie kellett munkájával, mert tudta, érezte, hogy minden pillanatnyi késedelme a megsemmisülés végveszélyével fenyeget. Azért hát meg kellett elégednie azzal, ha a sajtószabadság alapját — azon kijelentéssel, hogy gondolatait ! mindenki előzetes ellenőrzés nélkül, sajtó utján j . szabadon közölheti —lerakhatja; qgy vélvén, hogy majd, ha konszolidálódnak a viszonyok, lesz rá mód és idő, hogy a detailok ideiglenes felépítménye leromboltassék s helyettük a lefektetett alapra a szabad sajtó modern palotája és erős vára fel- épittessék. Arra azonban, hogy egy fél század és két évtizednél hosszabb ideig álljon fönt a detailok ideiglenes patics-feiépitménye, nem gondolt. A Sze- j mere Bertalan, akkori belügyminiszter sajtótörvény- j javaslata a szó jogi és szoros értelmében véve nem j jogászi mii. És innen vannak az 1848: 18. t. c. ho- j mályosságai és ami még ennél is rosszabb: hiá- ! nyai. És mindezekhez járul még az, hogy ennek a törvénynek hozatalakor talán helyes számos | intézkedése ma már elavult és a megváltozott gyakorlati életviszonyok és az ezzel ipso facto meg- [ változni kellett jogi állapot mellett, ma már, 62 | év múltán, tarthatatlanok, vagy feleslegesek, a jogi ; igazság szempontjából épp úgy, mint az anyagi | igazság szemponjaból is.

(A sajtótörvény kritikája.')

Hiszen éppen az az eset, mely most a tek. kir. törvényszék elett fekszik és a tek. kir. tör- S vényszék bölcs elbírálására vár, a legmarkánsabb j vonásokkal állítja elénk a sajtótörvény több hi- j anyát és félszegségét. Így nevezetesen először is azt, amikor az alkalmazás kérdésének tárgyát I képező 30. g-ában nem határozza meg az uj- | ság, vágy időszaki lap fogalmát s ezzel, az ezen 8 rendelkezésének intencióit figyelembe véve s az ezen § indokai alapjára helyezkedve, alapos kételyt hagy nemcsak az említett fogalom kritériumai iránt, de az iránt is, hogy vájjon a bár havonként egy - szernél többször megjelenő újság, vagy időszaki lap, egyszerűéi havonként nem többször, jogosítva van-e politikai tárgyak körül forgó közlemény közzé tételére és vájjon a lap »egészbeni, vagy részbeni« tartalma alatt, azt ktil-e érteni, hogy a lap minden, vagy bár egyetlen cikke forog politikai tárgyak körül s esik a sajtótörvény 30. 31. §§-nak rendelkezése alá, mig ellenben ha egy közlemény,

egyönnálió cikk egészében nem politikai tartalmú, hanem csak abban egy-két sor vagy állítás az,

! (pld.-ul érvül felhozva) akkor e §§ rendelkezései

j nem alkalmazandók?

Ugyancsak nagy a kétely s jogilag is többszörösen vitatott, melyik közlemény az, amelynek tartalma politikai tárgyak körül forog', illetőleg ! mik az ilyen közlemény kritériumai, mi a politi- ! kai tárgy? És itt a legsikamlősabb a törvény, mert hogy egyebet ne említsek, egy és u. azon dolog lehet egyik korban határozottan, evidenter poliíi- ! kai, mig a másik korban határozottan nem az.

Ha én Sz.-István korában Írtam volna cikket a magyar nemzet katolizálásáról, tekintve azt, hogy mily értelemben volt az a Sz.-lstván idején kérdése e honnak, úgy politizáltam volna, mig ha ma igyekszem cikkeimmel az olvasót a katolikus bitnek megnyerni, pusztán társadalmi téren mozgok.

> De nem is keil két különböző kor szempontjából fegni fel egy kérdést. Íme, hogy napjainkból vegyem a példát: felfogás dolga, hogy az önálló megvár jegybank kérdése politikai, vagy gazdasági kérdés-e? És én azt hiszem, hogy legyen bár politikai kérdés, mégis lehet róla — bár nem tudományosan — olyan cikket irni, amely gazdasági és legyen bár gazdasági kérdés, mégis le- 1 hét felőle poiitikaiiag cikkezni.

A sajtótörvény 31. §-a a kiadót teszi felelőssé. Ez 'mlőságos jogi anomália. Mert ha a kiadó nem laptulajdonos is, és igy a lap szel- I lemi részébe egyáltalán beleszólási joga sincs, sőt nein is lehet, ő fog lakolni a más bűnéért.

Tek. kir. törvényszék! Mindezek konstatá- lása és ieszögezése igazán aktuális itt most. Vala- I mint aktuális az is, hogy rámutassak arra, miszerint teljesen idejét múlt dolog ma már a kóció | intézménye is.

[A kóció.]

Aáikor a sajtótörvényt meghozták, már akkor is nag\on sok kifogás hangzott el a biztosíték létesítesz ellen. De akkor legalább indokolták ezt a körülmények. Akkor a nemzetiségek ellenünk voltak izgatva, s ádáz gyűlöletük tüzére csak olajat öntött volna az, ha vigan ingerelhették volna ellenünk a sajtó hatalmának segélyével fajtársaikat. A nemzetiségek akkoriban sokkal szegényebbek voltak, semhogy a kóció követelményeinek oly mértékben tudtak volna eleget tenni, hogy a ! magyarság ellen a sajtó utján, számot tevő hadakozást folytatni képesek lettek volna. Ez volt az egyik ok, amiért a 48-as törvényhozók a belga sajtótörvényből a kóció intézményét hozzánk átplántálták. De volt más oka is. És pedig akkori büntető törvényeinek hiányossága.

Manapság azonban mindez okok elestek és ; a kóció intézménye többé nem felel meg hivatásának. Ma csak indokolatlan megcsufolója a saj- ' tószabadságnak a kóció, mely egykor e szabadság korrektivuma volt. Épp úgy, mint ahogy a sajtó- szabadság megcsufoLja a bírói határozat nélküli elkobzás és megsemmisítés, a kolportázs tilalmi) j kormányrendelet, a postai szállítás, vagy a postai kedvezmények betiltása stb. — ame- ! iveket a Fehérváry kormány sorra kipróbált a magvar sajtószabadság ellen. A sajtószabadság eszméje, fogalma nincs korántsem kimerítve a cenzúra ítörlésével, illetőleg azzal, ha a gondolatközlés előzetes ellenőrzés nélkül szabaddá tétetik, hanem Kened; Géza — ki egyike a legelső sajtójogászainknak —a sMagyar Sajtó-Jog« c. müve szerint: a sajtó- szabadság és előieges biztosíték: egymással merő- : ben ellentétes forgalmak.- És tényleg, Magyaror- .=. szagot kivéve ma már nincs kuilur-áliam, amelynek sajtótörvénye a kóciót megkövetelné. Eltörölték azt már Belgiumban is, ahonnan hozzánk került, í És ez az egyik oka annak, hogy a magyar jogászvilágnak régi óhaja a sajtótörvény revíziója és a ; liberális közvélemény rég pálcát tört a kóció idejét múlt, lomtárba való intézményének halálra ítélt j feje fölött.

Tudom azonban jól tek. kir. törvényszék,