Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-18 / 11. szám
3. ®ldal. MÁTÉSZALKA 11. (50 ) szám. gal néztük működésüket ott is, hol tisztán nemzeti kultúrájuk fejlesztése érdekében szervezkedtek? Tsk. törv. hat. bizottság! Én nekem egyik legnagyobb célom ezen kölcsönös bizalmatlanság megszüntetése, társadalmi téren a legbensőségtel- jesebb érintkezés létesítése, mert csak együttesen, kölcsönös egymás melletti munkálkodás és egymás faji jellegének tisztelete mellett tehetjük egységessé és erósse e hazát. Már ez alkalommal kijelentő», hogy a közöttünk élő intelligens és képzett román ifjaknak készséggel nyitok tért, a vármegyei pályákon való érvényesülésre s az alkalmasaknak bizonyult egyéneket a megérdemelt támogatásban részesi- tendem. Szociális kérdésben a legnagyobb nehézségnek tartom álláspontom körvonalozását, hisz ezen nagyfontosságu kérdés a vármegyei keretekben úgy sem lesz megoldható js az egész társadalom "egységes törekvése lehet csak az, ami e térén lényeges eredményeket mutathat fel. Véleményem szerint — bár én az általános és és titkos választói jogosultságnak elvi okokból hivő nem vagyak — kénytelen vagyok beismerni azt, hogy ezen két kérdés egymással szervi összefüg- I gésben van. Mert ha meg lesz adva a mód arra, hogy a szocialisták képviselőiket egy bizonyos számban a parlamentbe küldhetik, a feltárt hajok és követelmények mindenesetre inkább orvosolhatók és teljesíthetők lesznek, de minden esetre elérhető az, hogy a szociális kérdés egészségesebb mederbe terelődvén, a munkás osztály 100 mog 100 ezre lesz kiragadva a csak saját önös érdekeiket néző agitátorok karmai közül. Még egy igen üdvös hatást is remélek ettől, t. i. azt hogy a szociális képviselők hivatva lévén a társadalmi munkálkodás és megélhetés módozataira terelni a közfigyelmet, a folytonos és meddő közjogi viták teréről át kell, hogy térjenek a gazdasági és megélhetési tényezők fejlesztésére és ez a nemzeti erők konszolidálásra nagy mérvben fog közreműködni. Addig is kijelentem, hogy a kisiparosok s munkások bajait és sérelmeit mindenkor készségg.l meghallgatom. Ajtóm előttük tárva áll s igaziakhoz képest oltalmamba veszem őket. A vármegyei adminisztrációt illetőleg feleslegesnek tartom az általánosan szokásos kijelentéseket. Hogy a tisztviselői kar a mai modern követelményeknek mindenben megfelel, erre nézve biztosítékot nyújt nekem a nagytudázu s minden tekintetben kiváló | képességű alispán ur személye, de maga a tisztviselői kar is, mely úgy van összeállítva, hogy tisztesség, képzettség és munkásság tekintetében semmi kívánni valót nem hagy feen. Végül engedje meg a tek. törv. hat. bizottság, hogy saját igénytelen személyemre fs tegyek egy pár kijen- test. Soha pártszeuvedély meggondolatlan tettre nem ragadt, hivatalos működésemben egyéni rokon vagy ellenszenv nem irányított. Kérem azt, hogy ha utainak politikai téren szétválnak is, az ott támadt elvi ellentéteket társadalmi térre ne vigyék át. Kérem azt, hogy ott, hol vármegyénk érdeke s a közérdek kívánja s törvényes téren állok, támogatásukba részitsenek. Bizalmat előre nem kérek, azt ki akarom érdemelni. Egyet tartok még szükségesnek kijelenteni, t. i. azt, hogy a vármegyei és társadalmi fontosabb kérdések felvetésében a vármegye hivatott férfiaival, tekintet nélkül politikai álláspontjukra, az állandó érintkezést fenn akarom tartani s a közügyek előkészítésében saját önnáló nézeteim mellett részükre a legnagyobb befolyást akarom biztosítani. A főispán ezen beszéde után a törvény- hatósági bizottsági tagok nevében Szuháayi i Eerenc üdvözölte a főispánt. Jékey Zsig- ! mond, a vármegyei függetlenségi párt részéröl ref- | lektálva a főispán beszédére, kijelenti, hogy bár Csaba Adorján hazafiságáról meg van győződve, de mert gróf Khuen kormányával szemben bi- : zalommal nem viseltetik, a függetlenségi párt ezt a bizalmat főispánjának sem előlegezheti. Lukács Constantin, mint szatmárvármegyei román nemzet j párt kiküldöttje szólalt fel és előlegezi a bizalmat. : A közgyűlés befejezése után a főispán küldöttségeket fogadott, többek között a megyei tisztikart, elén az alispánnal. Ezután délután 2 órára bankettre gyűltek össze a Magyar királyba, ahol Csaba Adorján a királyra, N. Szabó Antal a főispánra, Kende Zsig- mond a főispán nejére, Kovács Jenő a vendégekre ürítették poharukat. Március 15. — A Mátészalkai polgári finiskéla márc. 15-iki Matinéja. A mátészalkai állami polgári iskola tanártestülete és tanuló ifjúsága március )5.-ér. nagyon szépen sikerült, impozáns és lélekemelő hazafias ünnepséget rendezett az intézet tornacsarnokában. Az óriási terem zsúfolásig megtelt a város és környék lakosságával, kik a legnagyobb élvezettel, — nem egyszer a könyezésig meghatva — hallgatták végig az ünnepélynek sikerültnél, sikerültebb pontjait. A hazafias ünnepélyt Kölcsey magasztos »Himnusz<-Aval nyitotta meg a tanuló-ifjúság, melynek elhangzásarután Nagy Gusztáv IV. oszt. tanuló szavalta' el ügyesen, Szabolcsba »A haza- ezeretelröU cimü költeményét. A szép és tanulságos » Ünnepi beszéde-ti Fazakas Sándor ■ tan ár tartotta, kinek a beszédéből mindvégig kilángolt izzó hazaszeretete. Fazakas beszéde után Farkas Imre >.4 vén cigányé cimü melodrámáját szavalta Pcner Jenő IV. oszt. tanuló, melyhez a művészies zon- gorakiséretet Keller Aladár tanár szolgáltatta. Farkas Imre e melodrámáját Keller és Péner átérezve és oly melegséggel adta elő, hogy a közönséget a könyezésig meghatották. Ezután a » Talpra magyar--i énekelt* lelkesen a tanuló-ifjugág, melynek elhangzása után Tóth Kálmán »Előre* cimü versét szavalta el lelkesítőin Veres István 11. oszt. tanuló. Majd »Magyar daloke-at én*kelt a tanuló ifjúság, melynek szép összhangjában gyönyörködhetett a közönség. Hubay J. csárdái jelenetet (»Repülj fecskétn*-ti) hegedűn Med- zihradszky Péter adta elő, kit zongorán Keller tanár kisért. Medzihradszky az ő elmés technikájával játszott s szebbnél szebb érzésteljes üveghangokat csalt ki hegedűjéből, mig Keller szokott diszkréciójával művészies finomsággal kisérte. Az ünnepély a »Marsaillaisee lelkesítő hangjai mellett oszlott szét. Általában meglátszott e hazafias ünnepélynek minden egyes pontján a gondos előkésxü- let. A közönség hangulata lelkes volt az egész ünnepély alatt, melynek sikeréért elsősorban i* Denie Károly igazgató érdemli meg elismerésünket, melyben tanártársaival méltán osztozik. A lélekemelő ünnepély hatása alatt, az ünnepély befejezése után Klein Mór mátészalkai nagybirtokos, városunk mély hazafiasérziiletü polgára, aki a polgári iskolánk iránti áldozatkészségének már megalapításánál tanúidét adta, tudomására hozta Deme Károly igazgatónak, hogy minden március 15-ikének megünneplése és egyéb hazafias ünnepségek rendezés* céljából ezer koronás alapítványt tesz a mátészalkai állami polgári fiúiskola javára. Vajha Klein Móritz példája követésre találna vagyonos polgáraink körében! Március 15.-ét együtt ünnepelte a polgári iskolával és együtt ünnepelheti ezután is mindenki, mert — amint az igazgató zárószavában hangsúlyozva kiemelt* — az iskolai ünnepélyek távol állanak minden politikai irányzat befolyásától, mivel a tanártestület és a tanuló-ifjuság, csupán a hazafias érzelem tiszta, szeplőtlen forrásából me- meritheti lelkesedését. * — Harcias 15. Öyörteldsa. Magasztosan ünnepelte meg a györteleki ifjúság március lb.-ét, hol. különben minden esztendőben nagy ünnepi- ességgel emlékeznek meg a magasztos emlékű napról. Reggel 9 órakor a diszmenet az iskola udvarán gyűlt össze. Magyar ruhás lányok és legények zászlókkal feldíszített szekerekkel, és 10 lovaslegénnyel kőröljárva a községet, a helybeli jóhirü dalárda hazafias lélekemelő énekszava mellett Pusztaiak, Ököritó, Daróc, Géberjén községekbe vonult a diszmenet, amely helyeken a község lakossága nagy lelkesedéssel fogadta a menetet. Visszatérve Györtelekre Juhász László ref. lelkész mondott megható beszédet, Barálh Sándor és Károly János pedig hazafias beszédet mondtak. A dalárda Hymnusa rekesztette be az ünnepélyt. Az ^ünnepélyen megjelent Dr. Szúnyog Mihály képviselő is, és délután felzászlózott szekér hozta be Mátészalkára. — A „Mátészalka“ sajtópere. Dr. Vizsolyi b\anó, lapunk felelős szerkesztője »El nem mondott beszéd« címen vezércikket irt a »Mátészalka« múlt évi október hó 10.-én megjelent 27. számában. A cikk az itteni polgári iskola Rákóci-ünnepélye alkalmából íródott s nagyon kemény társadalmi igazságokat hangoztat. Talán éppen a cikk bátor és őszinte hangja volt oka annak, hogy az »El nem mondott beszéd« köztetszést aratott s íróját tömegesen keresték fel a gratulálók. Persze, akadtak olyanok is, akiknek Vizsolyi cikke nagyoa is nem tetszett, mert hát az a cikk első’sorban az ő hátukon vágott végig. Bizonyára ezek közül került ki az a törvénytisztelő és honfi agályekkal telített »úri ember« (?) aki — talán egy kis boszuvágytól is vezéreltetve — Ary Lajos álnév alatt, (és mi már nagyon jól és biztosan tudjuk ki ez a bátor, álnév alá bujt »ur«, s csak alkalmas pillanatot várunk a spicli-leleplezésre) mindjárt a cikk megjelenését követő napon levélben hívta fel a kir. ügyész figyelmét a »Máté- tészalka« fentjelölt »izgató és politizáló« vezércikkére. A feljelentés elől a kir. ügyész természetesen nem térhetett ki, hanem — mint ahogy már ez egy jólnevelt kir. ügyészhez illik is, akinek »es*t«-re és »statisztikára* van szükség* — vádat emelt Weisz Antal, a »Mátészalka« kiadója ellen, a sajtótörvény 30. és 31. § alapját, biztosíték nélküli politizálás sajtórendéri vétség* ciméa. Az emelt vád alapján a szatmári kir. törvényszék március hó 11 .-én d. e. 9 órakor tartotta meg Papp Endre kir. törv. biró elnöklet* alatt a főtárgyalást. A vádat Jákó alügyész képviselt*. A védelmet Dr. Vizsolyi maga, mint a Dr. Groszrnann. Henrik mátészalkai ügyvéd helyettes* látta el, mely alkalomból nagyszabású, több, mint egy őrá* védőbeszédet tartott. Dr. Vizsolyi védébeszédébe* — melyet helyszűke miatt lapunk jövő számában hozunk egész terjedelmében — azt vitatta, hogy a cikk nem politikai s ha az volna is, Weisz Antal azért felelősségre nem vonható, mert az inkriminált cikket nem ő tétette közzé ; s ha még 4 tétette volna is közzé, Weisz Antal akkor se Ítélhető #1, mert tényálladéki-tévedésben volt. A rédőbeszéd után a bíróság visszavonult s hosszabb tanácskozás után Weisz Antalt 10 kor. fő-és 10 korona mellékbüntetésre ítélte, de a büntetői végrehajtását felfüggesztette. Az ítélet jogerős, amennyiben az ügyész és vádlott megnyugodtak, a védő pedig vádlott kérelmére visszavonta apel- lációját. A tárgyalás befejezte után, az elnök dr. Vi- zsolyit, inkriminált cikkéhez s az előterjesztett védelemhez meggratulálta. H I K E K. — Legközelebbi számunk & husvét ünnepekre való tekintettel a szokottnál nagyobb terjedelemben fog megjelenni. E számunk részére ALKALMI HIRDETÉSEKET jutányos árban vesz fel a kiadóhivatal. — T8í a Ferrá»*atcáa. Folyó hó 11 .-én éjjel 12 órakor nagy kürtölés lármázta fel az embereket. Tűz van a Forrás-utcán! — kiabálták. A tűzoltók a városháza előtt tanakodtak, hogyan szállítsák a fecskendőket a tűzhöz, a melyet időközben már eloltottak volt. A tűi állítólag úgy keletkezett, hogy Sófi Mari és Vaszatisi Gyuri gyári munkás bementek Weisz Óser korcsmároshoz mulatni. Mulatozáe után kimentek az ólba s ott elaludtak, előzőleg magukra zárva az ajtót. Egyszer csak hogy-hogy nem, tiz keletkezett az ólban. Az alvók későre vették észre a tüzet s nagy álmosan, az ajtónak rohantak, kiakarták nyitni, de az zárva volt előttük. így történt azután, hogy Sófiék oly súlyos égési sebeket szenvedtek, hogy Vaszalisi Gyuri e hó 12.-én, Sófi Mari pedig 13.-án súlyos és kínos szenvedések között meghaltak. Másnap az elégett dl körül megtalálták Vaszalisi jobb kezének börfoszlányait, mely az égés következtében jött le. Egy másik verzió szerint, valaki szándékosan gyújtotta volna Séfiékra az ólat. Legalább Vaszalisi igy vallotta halálos ágyán. Van olyan verzió is, amely szerint egy tragikus kimeaetelü tréfa áldozata a két odaégett ember, akikre, az őket az ólba pásztorórára vonulni látó emberek, tréfából rácsukták az ajtót. A bűnügyi eljárás lesz hivatva kideríteni az igazat s a szerencsétlenség okát. A csendőrök folytatják a nyomozást. Baleset címmel irtunk volt egy szomorú hirt a »Mátészalka« március 11-iki számában, amely Qoldblatt Jakabné szerencsétlenségéről szólott. Amint újabban értesültünk, e hir valótlan, mivel a nevezett uriasszonynak nem tört el a lába, hanem csak egy kissé megütötte volt Szegeden a gyorsvonatra való felszállása alkalmával. A baleset hirét mi rokoni körökből kaptuk s i »Nap« nyomán irtuk meg s jól esik beismernünk hogy e hir — kacsa.
