Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-18 / 11. szám

H#ll«klet a „Jlátíszalica“ II. (53.) «zásához. 1910. március IS. — Március I5.-ike elmúlott és mi, sajnos, azt tapasztaltuk, hogy e nagy nap iránt városunk közönsége nagyon közönyösen és egyhangúan visel­kedett. A reggeli örríkban zászlókat is alig láttunk lengedezni a házak felett, hanem csak délután el­vétve tűztek ki néhányat. A polgári iskola, meg a református egyház ünnepeltek, de a többi egyesületek, erkölcsi tes­tületeknek ez eszük ágába se volt. Hiába van ma már két 48-as pártunk is, melyek zászlójokra írják a márciusi eseményeket, egyik se tett semmit. Az iparos körtől vártunk volna főleg valamit, mert ők mindég megünnepelték e nagy napot s most ők se tartottak ünnepélyt. Annyit azonban tettek, hogy zászló alatt vonultak a református temp­lomba hol Kincses István mondott magasröptű ünnepi beszédet s onnan a polg. iskola ^ünne­pélyére vonultak. Jövőben többet várunk és hisszük is, hogy job­ban, lelkiismeretesebben megünneplik e nagy napot. — Szereucsétiea teageriháníás. Németh Ele­mér Gyűrtelek— Jékey-tanyai bérgazdaságában f. hó 12.-én Tóth István gazdasági cselédnek a jobb kezefejét a tengeri hár.tógép teljesen össze roncsolta. A szerencsétlenségnek maga Tóth az oka, mivel villa helyett kézzel tolta a gépbe a tengerit. — Utenáliás. Klein Rudolf ópáiyi-i lakost, f. hó 9.-én éjjel, amint Mátészalkáról hazafelé igye­kezett, a Eeketszeg nevű tanya mellett három su- hanc ki akarta rabolni. A megrémült Kleint ve­szélyes helyzetéből egy Pályiba menő szekér uta­sai szabadították meg. — Verekedés. Kocsordon f. hó 14.-én este Léden Qyörgynét, Juhász Károly verekedés közben ásóval a fején halálosan meg sebesitette. A haldokló asszonyt folyó hó 16.-án Balássy Miklós V.ir. albiró és dr. Lányi Sándor joggyakornok hallgatták ki. — Betörés. Roóz Ignác ópályi-i korcsmárcs lakásán f. hó 12.-én éjjel eddig ismeretlen tette­sek be akartak törni a korcsmába, ami azonban nem sikerült, mert kemény ajtó állotta utjokat. Roóz éjféltájban kiment, hogy szétnézzen marhái között, amit észrevették a figyelmes zsiváuyok s felhasználva a jó alkalmat, be mentek a nyitott szobába, honnan az íróasztal fiókját elvitték a benne lévő 300 koronányi készpénzzel, több ér­tékpapírral, egy női aranyórával és több arany- neművel együtt, Roóz visszatérve észrevette a lo­pást s még a hajnali órákban jelentést tett az esetről a csendőröknek, kik megindították a nyo­mozást, amelynek már volt annyi eredménye, hogy egy árokban megtalálták az íróasztal fiókját az értékpapírokkal, de a pénz és az ékszerek eltűn­tek a tolvajokkal együtt. A csendőrök széleskörű nyomozást indítottak, a tolvajok kiderítése végett. Roóz kára 1009 korona körül van. — Gyűrtelek kérelme gyümölcsfái; iránt. Gyűr­telek község elöljárósága folyó hó első hetében, azzal fordult a tarcali állami faiskola vezetőségé­hez, hogy adna Gyűrtelek községének jutányos áron 400 drb. 3 éves oltott, vegyes gyümölcsfa­csemetét. A faiskola vezetősége a napokban kül­dötte el a kérelmezett csemetéket, darabonként 20 fillér értékben. — A kanyaró városunkban még nem szü­netel s főleg a 2 éven aluli gyermekeket kínozza. — Késelés a korcsmában. A györteleki fo­gyasztási szövetkezet korcsmájában mulattak folyó hó 12.-én Oláh Gyula, Antal Endre, Antal Ádám és Nagy István györteleki lakosok. Mulatozás köz- j ben valamin összeszólalkoztak a félig ittas embe­rek, minek az lett a vége, hogy Nagy István a jobb kezén, Antal Ádám a fején kaptak életve­szélyes szurási sebeket. — Elgázold«. Balogh László a ki Fried Lá­zár vitkai gazdaságában van alkalmazva, a na­pokban hízott ökröket hajtatott át Vásárosnaményba elszállítás végett. Amint a kereskedővel beszélge­tett a vásárosnaményi állomás előtt, egy várakozó kocsiba fogott lovak a beérkező vonat zajától megriadtak és megfutamodtak r Baloghotjelütötték. Balogh koponya és álcsonttörést szenvedett, sú­lyos sérüléseit lakásán ápolják. — Vérboszu. 1908. évben történt, hogy a nagykárolyi—csapi vasútnak Vitka község szélé­nél levő egyik áteresze alatt vérbefagyva találták Klupia János vitkai cipészt. A szerencsétlen “em­ber kegyetlenül össze volt verve s egyik karja is el volt törve. Égy hétig feküdt eszméletlenül la­kásán s midőn eszméletre tért a kihallgatására kiszállott kir. bíróság előtt elmondta, hogy a kri­tikus napon késő este, Vásárosnanrénybói hazatér­tében, Vitka község alatt 4—5 ember botokkal megtámadta s addig verte, mig csak életjelt adott magáról, mikor pedig bántalmazni azt hitték, hogy már nem él, bedobták a vakut áteiosze alá, úgy okoskodva, hegy az áldozat nagyot hallása miajd azt fogja a bíróság elölt valószínűvé tenni, hogy a vonat gázolta el. Megtámadói közül csak Cza- pári Józsefet ismerte fel határozottan, a többiek- ről csak gyanította, hogy Fodor Ferenc, Czapárí Jenő és Nagy Sándor lehetett s a két cipész fa­mília őt, a bevándoroltat kenyéririgységből hagyta alaposan helyben. Két hónap múlva Klupla fel­gyógyult s ügye tárgyalás alá került a szatmári kir. törvényszéken, hol a tettesek hat hónapi bör­tönbüntetést kaptak, de felebbezés folytán a felsőbb bírósághoz került az ügy, hol a tetteseket bizonyítékok hiányában .felmentették. Klupta másfél esztendeig hagyta az eltört karját erősödni és várta az alkalmat a viszontszolgálatra. A múlt vasárnap aztán egyik vitkai korcsma udvarán ösz- szetalálkozott Czapári Józseffel, annak szó nélkül neki ment és fellökle. Mikor Czapári feltápász- kodott s diófához kapott, egy vitkai legény : Juhász György hátulról megfogta, Klupta pedig élve a kedvező alkalommal bicskát rántott s Czapárit a fején, nyakán és szive táján megszurta. Most Cza­pári fekszik életveszéiyes sérüléseivel s most ő tett a bíróság előtt esküvel erősített vallomást. — Halálozás. Cseh Irér.ke, Cseh Miklós va­súti tiszt 2 éves kis leánykája folyó hó 15.-én súlyos szenvedések között meghalt. A csapások által sújtott ember alig egy pár héttel előbb si­ratta el féléves kis fiát Egerben. — Az adóhivatali tisztviselők szervezkedése. A j m. kir. adóhivatali tisztviselők Országos Egyesü­letének szatmármegyei szervezete f. hó 13.-án tar­totta Nagykárolyban alakuló gyűlését. Bár már minden tisztviselői kategóriában végrehajtották a fizetésrendezést, az adóhivatali tisztviselőkknél még az nincs végrehajtva. De ettől eltekintve más sé­relmeik is vannak. Mindjárt ott van a helytelen elnevezés »állampénztár« helyett »adóhivatal«. Az adó csak kis részét képezi munkakörüknek. Vég­rehajtják az összes miniszterek utalványozásait, fizetik az összes állami, megyei tisztviselőket, jegyzőket, orvosokat, papokat, tanítókat. A megyei pénztári teendőket is már munkakörükbe utalták. Mégis »adóhivatal« az elnevezésünk, főnökük pénz­tárnok, a főtisztek, segédek. De a cim és elneve­zés még nem volna elviselhetetlen. Ott van a Bach-korszakbeli utasításuk, meiy szerint az alá­rendelt tisztviselő ellenőrzi a főnökét, ki őt minő­siti. Ez az utasítás teljesen rossz, helyette egész uj alkotandó. Nem csoda tehát ha állam milliói­nak kezelői szervezkednek. A Nagykárolyban tar­tott gyűlésen a vármegye összes adőhiv. tisztvi­selői képviselve voltak. Számszerint mintegy hat­vanam Egyhangúlag elhatározták a szervezet megalakítását. Ernőkké nagy lelkesedéssel Kimer János nagykárolyi adótárnokot, ügyvezetővé Oláh József nagykárolyi adőhiv. főtisztet és a szervezet titkárává Máté Sándor mátészalkai adőhiv. főtisz­tet választották meg. X Földmérési és építési munkálatokra ajánlko­zik GÁL JENŐ mérnök irodája SZATMÁR, Battyáni utca 15 szám. KÖZGAZDASÁG. Á Józsetapi országos vásár. Nem valami jó idő kedvezett a márc. 14.-én megtartott országos vásárnak, min­dazonáltal már reggeli 8 órakor kifejlett nagy vásár volt, ami a fokozatosan özönlő falusiak áltál egyre növekedett, d»ic ira a 9 órakor kerekedett nagy szélnek, amely na­gyon megzavarta a vásárt. A kereskedők portékája úgy nézett ki, mintha behintették volna azokat porral. A mézes recsegett az ember fogai között. Kellemetlen idő volt, de azért a vásár mindvégig aránytalanul népes volt. A nagy vásári közönség bizonyította, hogy volt pénz, hisz a vásári bódék és alkalmi elárusítóhelyek előtt állandóan hullámzott a vásárló közönség s vásárolt árukkal megrakva távoztak onnan. A kereskedők meg lehctt&k elégedve a vasári eredménnyel. Elég nagy volt a felhajtás lábasjó- szágekban, úgy szarvasmarhában, mint ló­ban. Kevés prima hízott marha került a vásárra, melyeket a tarkát 68—72 fillért, a fehérett 60 — 68 fillért vették kgként. A kevésbé prima jószágokban volt a legna­gyobb forgalom. Ezek átlag 48—52 fillé­rét keltek, mig a növedék marhákért me­zeket leginkább helybeli és vidéki mészá­rosok vásároltak 32—38 fillért adtak, kgkent. Fejős tehén is elég szép számmal került vásárra, de nagyon magas árakon keltek. Sertés kevés volt. A vásárolt állatok közül 105 drb. szarvasmarhát, 142 drb. választási-malacot és 42 drb. sovány és hízott sertést szállit- tottak el. A szarvasmarhákat, Budapest, Nyíregyháza és Bélabányára, a sertéseket, Belabánya, Aszód, Érmihályfalva, Miskolc és Budapestre szállittották. Búza kevés volt, inkább magvak, lu­cerna, lóhere, bükköny kerültek eladásra. A vásári nagy zajt előidéző ringlspil hiányzott ugyan, azonban mégis a sok lopás lármája, melyet a hétfőni vásáron elkövettek, zajossá tette a máskülönben egészben véve „jo“ vásárt. Tolongás természetesen most is nagy volt és ugyancsak volt részünk a vásári nyomorékok kellemetlen látványában. ..............................................————— AF RÓSAG. „Szerencsétlen“ doing. Annak a nagyarányú tevékenységnek, me­lyet az Amerikába való kivándorlás csökkentésére a mindenkori kormányok kifejtenek, vármegyénk­ben is csak az ellenkezőjét tapasztaljuk. Azok, akik kivándorolni szándékoznak, a kivándorlás megszorításáról egyebet sem tudnak, azt is köz­vetlenül elutazásuk előtt, hogy mehetnek ugyan, de csak Fiume felé. Ezt pedig nem tartják olyan le­győzhetetlen akadálynak, sőt csak örvendeznek neki, mert hisz igy kétanyit utazhat pénzéért, mint „Hamburg“ felé. Csak néhány napi utazás után száll alább örömük, felsóhajtva: „dejszen, elég vón mán az utazásból!“ S mire kiér, önkéntelenül is eszébe jut az egyszeri ember esete, aki sehogysem tud­ta megérteni, hogy a doktor miért követelt egv fog­húzásért egy pengőt, mikor egy pillanat alatt kész a műtéttel, holott a falu kovácsa két hatosért húz­ta lei és egy fél óráig dolgozott érte. Szó ami szó, mig egy amerikai dollárért az itteni posta 2 frt. 50 krajcárt fizet ki (és ha május 18.-án nem múlik el a világ,) addig ’ mindig lesz­nek kivándorlók, akárhogyis igyekszünk őket mega­kadályozni szándékukban. Egyébként sohse olyan fekete az ördög, mint amilyenre festik. Lás­suk be hogy tekintélyes dollárocskák kerülnek hoz­zánk' Amerikából s a szálkái bankok a megmond­hatói, hogy hány lakóház nyújt jóleső biztos me­nedéket a dolárokból történt kifizetés folytán. Hát még a nagy posta-forgalom a községekben, ami­lyenre a falusi postáskisasszony még álmában se mert valaha gondolni. A napokban egyik járásunkbeli községbe meg éppen feltűnően sok levél érkezett Amerikából, s a községbeliek egyébről sem beszéltek, mint ka­pott leveleik tartalmáról. Ezen levelek közül volt alkalmam néhányba betekinteni s állítom, hogy azok egybefoglalása sokkal megbizhatóbb informá­ciót nyújt az amerikai viszonyokról, mint a nagy fővárosi lapok tendenciózus közleményei. Van persze e levelek között olyan is, melyet nem lehet kaca­gás nélkül kiállni, de van megható is. Hogyne volna megható, mikor igy szól egy amerikai lev él .......... há t bizony édös anyám, úgy van az erre felé! Most pedig egy nagy szerencsétlen dógot irok meg ma­gának, hogy itt tennap esmég összedült egy szén­bánya vagy 60 emberrel, én meg a Nagy Julcsi­val csakugyan megtartottam az esküvőmet t Miéi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom