Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-11 / 10. szám

2 oldal. MÁTÉSZALKA IQ. (49.) Mán. Az egyenes ut kérdéséhez. Községünk képriselé-testalste slösmerte egy vasúthoz vezető egyenes ut létesítésének szükségét, arra nézve határozatot hozott, a melyben kimodta annak mielőbbi megvalósítását és, hogy határo­zatának érvényt szerezzen, nem különben, hogy j annak komoly voltát kimutassa, megbízást adott ' egy mérnöknek arra, hogy a Vasut-utca egyenes j folytatásaként, a temető sarkától kiindulva, a vasúti indóhüzig haladó, egyenes ut költségvetését ké­szítse el. (Tudtunkkal a mérnök ilyen értelmű hatá- ! rozottan körülirt utasítást nem kapott, — A szerk.) j A képviselő-testületnek az útra hozott hatá- ! rozaia világes, félre nem magyarázható, és egy j oly útról szól, mely a Fried József vasut-utcai há- j zától, az állomási épület északi feléig haladna. Ösmerve a képviselő-testület határozatát az ember megdöbbenve tapasztalja, kogy a képvi­selő-testület által alkalmazott mérnök, az egyenes helyett, teljesen indokolatlanul, egy görbe utat mért ki. Vagy talán a mérnök ur nem ösmeri a mértan azon elemi tételét, hogy az egyenes vonal az, amely két egymástól külön Álló pontot nyíl­egyenes irányban köt össze ? Az alkalmazott mérnöknek csak az egyenes ut költségvetésének elkészítése volt feladatul tüzvs, de a jelekből ítélve ezen feladatot nem eldalta meg és vagy a saját egyéni passziójából, vagy valamelyik érdekelt fél kívánságából, de semeii esetre sem a képviselő-testületéből, teljesítet mun­kát, s igy szerintem a végzett munkáért a köz­ségtől egy fillér díjazást sem igényelhet. A >Mátészalká«-bói olvastam, hogy a görbe j egyenes ut azért szükséges, mert egyrészt, ha egye­nes lenne, a Gráf Lajos által lakott gyári épüle­tet elmetszené, illetve a gyártelepi gazdaság csa- rös-kertjét használhatatlanná tenné. Bocsánat, de ezen indokok nevetségesen t&rthatatianok, amint azt, a következőkkel bátor vagyok kimutatni. Az ut egyenes építése esetén oly helyen vo­nulna, hogy annak déli széle, a Gráf Lajos által lakott gyártelepi épület északi végétől, szintén északra 6--7 ölnyire haladna el, s igy ezen épü- letsek nem kárára, de határozottan előnyére len­ne, tehát ezen indok felett napirendre kell term­ünk, s igy nézzük a másodikat. Eltekintve attól, hogy görbe útvonal létesíté­se esetén a kérdéses csűrös-udvar csupán pár száz Q-öllel volna nagyobb területű, mint haaz ut egye­nesen készíttetne el, s hogy e szerint, ezen terü- let-kissbbedés annak célszerű használhatóságára befolyással egyáltalán nincsen, előadom a kö­vetkezőket : A midőn én egy, a csűrös-udvar kérdését szem előtt tartó, pareellázási tervvel Szálkái Sándor urat felkeresve, előtte a parcellázás és nem az egyenes ut kérdését felvetettem, ó a tervemet azért nem tartotta jónak, mert a mint monda, csűrös- udvarra a mai területen szüksége nincsen, mivel azt egy rendelkezésükre álló, más és alkalmasabb helyre telepitik át. Fölkért, hogy tervemet ennek megfelelően dolgozzam ki. Mikor a tervet átdolgoztam, s Szakai Sándor­nak bemutattam, ö azt helyesnek találta, s azzal bocsátott el, hogy az ingatlanok értékét meg­fogják állapítani és velem közölni. Ekként én két tervet készítettem el, s bár mindkettőnél nyil-egyenes volt az ut, a3 egyenes ut kérdésének felszínre hozatala, nem az én, ha­nem a Szálkái Sánodor ur eszméje volt. Én ugyanis, az ő felszólítására és utasításához képest indítottam azt a mozgalmat, amely a képviselő- testület fentemlitett határozatához vezetett, a mit igazolhatok Szálkái Sándor uron kivül Péchy László főszolgabiró úrral is, s igy véleményem sze­rint, ka az ut létesittetik, az egyenesen a Szálkái Sándor érdeme, s szerintem ez esetben ezen ér­dem méltó az elösmerésre, s méltó arra, hogy érte az ut »Szálkái Sándor-uU-nak neveztessék el. Jóllehet, hogy a görbe ut létesítése teljesen kivihetetlen, mert ha azt a képviselőtestület ófo­gadná, igen fura helyzetbe kerülne azáltal, hogy agy sok kárt okozó görbe utat, tetemes költség­gel újra görbére egyenesiltetne. A görbe útvonal a földtulajdonos Szálkái Sándornak is kiszámít­hatatlan anyagi kárt okozna, hiszen a kimérés szerint csupán egy útvonal létesittetnék, az álta­lam tervezett két keletről nyugatra és egy északról délre voiuló útvonallal szemben, és igy parcellá­zás esetén a legkeskenyebb telkek is meghaladnák az egy katasztrális holdat, miért is azok vagy egyáltalán nem, vagy csak igen rosszul lennénék értékesíthetők. Szerintem ugyanis tökéletesen elég egy 20 méter széles és 53 méter mély, tehát 200—300 □-öl között ingadozó beltelek a vasút és a vásártér környékén, az ily kissebb telkek pádig könyebbén is aránytalanul kedvezőbben értékesíthetők. Azt tehát hogy a görbe egyenes elferdített % alakú útvonal kimérése, és kijelölése több mint valószinü, hogy az eljáró mérnök ur egyéni paszi- ója lehet, a fentiekkel eléggé bizonyítottam, vala­mint azt is, hogy az egyenes ut létesítése komo­lyabb akadályokba nem ütközhetik, annak a bizo­nyítása, hogy ut szükséges, a történtek után teljesen felesleges, s igy e helyett, egy, az úttal szoros kap­csolatban álló más kérdést vetek fel. Soha községünknek jobb alkalma nem nyílik ahoz, hogy az égetően szükséges ut kérdését a közérdeknek teljesen megfelelően és úgy oldja meg, hogy a kecske is jól lakjék, és a káposzta is megmaradjon, mint éppen most. Most fog épülni ugyanis, egy hadászati célt szolgáló köves ut, mely községünkön a következő utcákat érintené, úgy mint: a Gyár-utca felső nyugati szakaszát, a Zöldfa-utcát és a Forrás-utcát. Tekintve, hogy a Gyár-utca folsőszakasza oly keskeny, hogy az útvonal szükséges kiszéle­sítése esetén, egész telkek válnak teljesen haszna­vehetetlenekké, a Zöldfa utcának nyugati oldalán a házakat az azoknál jóval magassabban fekvő temetőkből és a háztetőkről lefolyó viz és az ol­vadások teljesen és igen rövid idő alatt tönkre ten­nék, alá áztatnák, a Forrás utcát pedig annyira le kellene hordani, hogy az ottani birtokosok nagy­részének lajtorján vagy lépcsőn fog kelleni udva­rához jutni. Szerintem a leghelyesebb megoldás az lenne ha a nyirmeggyesi ut azoq pontjától, a hot a szatmári és qagykároiyi vasúti vágányok azt keresztezik az épitendő ut, térne be egyenesen az állomási épületig és innen fordulna keleti irányba, a Fried féle házig, vagyis a máté­szalkai meglevő küves-utig, s haladna végig a Vasut-utcán, annak a Kossuth Lajos utcai torko­latáig, s onnan a Nagyvég-utcán végig haladva, menne ki a községből Ópályinak. Katonai ut lévén készülőben, katonai szen- pontból kizárólag ez lenne leghelyesebb megoldás, mert egyrészt katonai szenpontbót eléggé qerq mé/fáqyo/hafó az, ha az erős ut, az állomást é- riqti, másrészt pedig, a magasfekvésü Forrás-utca sehogy sem alkalmas arra, hogy háború esetén azon elvonulló katonaság fedezve legyen, mig ez­zel szemben a nagyvég utca e tekintetben sokkal alkalmasabb, és célt szolgálóbb. Jóllehet honvédelmi, tehát katonai célokat szolgáló dolgok létesítésénél sohasem szabad az anyagi kérdéseket ieszegetni, mindazáltal, mert ha helyesebb megáldás költség kevesbedést idéz elő, ezt is figyelemre kell méltatni, tehát azt is me­gemlítem, hogy a fenti megoldás állami financiális célokat is szolgálna az által, hogy az alkotandó ut, ez esetben, egy már kiépített köves útnak csaknem egy kilométeres yonalán haladna el, a mi pedig lényegesén csökkentené az épités kiadásait s hogy ez esetben a község szívesen válalkoz- hatna arra, hogy a kisajátítandó útvonal árát a hadügyi kormánynak megtéríti, mivel ekkor a régi vágya valósulna meg, s mert egy legfőbb utcájánák az úgyis előbb utóbb felmerülendő kövezési költségeitől s annak úgy a vasuti-utcai kö­vezésnek is a jó karban tartását mentesülne egy­szer és mindenkorra. Tudnivaló, hogy az alkotandó katonai ut szélessége nem elég ahoz, a milyenek egy vasút­hoz vezető útnak kell lennie, és igy még e tekin­Ez a kis részlet Rousseau életéből igazolja a nagy francia iró igazságnézetét, elkeseredését, aki váltig hirdette és odaharsogta a hatalmasok­nak, hogy »Isten az embert szabadnak teremtette« és az államnak kötelessége egyenlő kötelességek mellett egyenlő jogokat adni a haza minden pol­gárának. A nép öntudatra ébredt jogainak kivívásáért fegyverhez fogott és megkezdődött a francia for­radalom, a melyeknek a tárgyalása azonban nem ide tartozik. * * * * Az elébb említem, hogy a szabadság .szele Franciaországból csapott át hozzánk. Lássuk mos­tan, milyenek voltak a viszonyok Magyarország­ban és mi történt nálunk? A Rákóci-féie nagy szabadságharc 1711-ben ért véget, ekkor kötötte meg a szatmári békét, gróf Károlyi Sándor és 12 ezer kuruc tette le a Jegyvert a majtényi sikon. * Lehanyatlott a kurucok fényes csillaga és Rákdci reményeiben csalódva, a nemzet jövendő sorea felett kétségbeesve elbujdosott az országból, itten hagyva nagy vagyonát, kincseit, temerdek birtokait, melyek az országnak, majdnem 1/?. re­szel tették ki. Rákóci meghalt.1735. április 8.-án Nagypén­tek napján Rodostóban és hűséges bujdosótársa Mikes Kelemen keservesen panaszolja': »Az Isten árvaságra.Jeve bennünket és kivéve közülünk ami édes urunkat és atyánkat. Ma Nagypéntek lévén adud a mennyei, mind a földi atyánknak halálu­kat keil siratnunk«. ♦ 1722, julius 30.-án fogadták el a magyar or- szágyülésen a »pragmatica sanctiőt«, amelynek két első cikke szentesíti a nöágon való örökösö­dést és Magyarországnak az örökös tartományok­kal való szövetségét, a 111. cikk a magyar alkot­mányt és a magyar állam önállóságát biztosítja. Az idők további folyamata azonban azt iga­zolta,hogy a nemzet törvényes fogadalmát betartotta, de a másik szerződő, fél a nemzet iránt tartozan­dó kötelességeiről részben megfeledkezett, részint pedig azokat egyáltalában nem akarta teljesíteni. Magyarországot nem mint törvényes, alkot­mányos államot kezelték, hanem mint provinciát az összbirodalomba akírták beolvasztani. Országgyűlést vagy egyáltalában nem, vagy pedig csakis a kényszerűség behatása alatt hív­tak egybe és rendeletekkel kormányoztak. Azonkívül a magyarságot nemzeti jellegétől akarták megfosztani, a magyar szó helyett a né­metet akartak a nemzetre reá erőszakolni, pedig jól tudjuk, hogy »nyelvében él a nemzet«. Ilyen viszonyok között az elégedetlenség és a tespedds korszaka Következett hazánkra. Hozzájárult az is, hogy nagy adókat és köz­terheket vetettek a népre ; minden a nép vállaira nehezedett. Azon nagy különbség, mely a nemesség és jobbágyság között volt, akadályát képezte a föld rendszeres megművelésének. A jobbágynak nincs kedve és akarata szántani és vetni, mert az a föld nem az övé és nem is lehet az. Márpedig közismert dolog az is, hogy ha a földmivelő nép sínylődik, ez kihat más társadalmi rétegekre is, szükséget szenved az iparos, ke­reskedő és tanult ember, ki szellemi munkával foglalkozik és igy keresi a kenyerét. A bécsi kor­mány pedig azon volt, hogy a magyar ipart el­nyomja, a terményeket kellően értékesíteni nem is lehetett, mert azokra nagy vámokat vetettek ki. Az elkeseredés, és nyomorúság e nehéz ide­jében a magyarok istene is elküldé prófétáját és megváltóját a nemzetnek, a halhatatlan emlékű Kossuth Lajos személyében, ki az »Országgyűlési Értesítőben« kezdvén hirdetni nemzetének és né­pének felszabadítását célzó eszméit, a hatalom börtönbe veti, de a hol tovább folytatja tanulmá­nyait és erőt merit a későbbi küzdelmekhez. Azt hitték, hogy a börtön penészes levegője 1 tönkre teszi, pedig ó még erősebb lett és lelkileg megedződve hagyta el a börtönt és hir­dette tűzzel, lelkesedéssel a szent igéket, amelyek varázserővel hatottak mindenkire. Ugyanakkor lepett fel a közélet terén gróf: Szécsényi István, a ki ugyanazon elveket vallja, mint Kossuth La­jos, csakhogy Szécsényi fontolgató, lassú lépések­kel akar haladni, ő azt hangoztatja, hogy előbb művelődjék a nép és vagyonilag erősödjék, de ve­le szemben Kossuth azt hirdeti, hogy a szolgaság akadálya minden visszamaradásunknak, ha a nép szabad lesz, majd meggazdagszik; ütött a tettek; órája, nincs mit várakozni. Fogjunk a komoly és erélves munkához! 1848. Március 3-iki országgyűlésen tartotta Kossuth Lajos egyik legremekebb beszédét, mely­ben elmondotta, hogy az lesz a Habsburg ház má­sodik megalapítója, a ki alkotmányos irányban fogja reformálni a kormányrendszert. Az uralkodó családnak választani kell saját java és egy kor­hadt rendszer között. Azon uralkodó család iránt, mely népeinek szabadságára támaszkodik, mindig fog keletkezni lelkesedés, mert szívből hü, esak szabad ember lehet; akit elnyomnak, az csak ad­dig fog szolgálni, amig kénytelen vele. Elhatá- tározták tehát, hogy a közös teherviselés alapján a nép közterheiben osztozkodni fognak. A népet politikai jogokban részesítjük. Törvények végre­hajtását független nemzeti kormányra bízzák. Nagy hatást tett ezen beszéd, lelkesedéssel'

Next

/
Oldalképek
Tartalom