Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-04 / 9. szám
1/ 2. oldal, MÁTÉSZALKA Ö-. (48.) szára. Gombolások. Politikai ország vagyunk, éppen azért a magyar közgazdasági életre újból és újból nehéz idők járnak, A magyar vállalkozó nem mer vállalkozni, a kereskedő nem mer nagyobb vásárlásokat eszközölni, az iparos pedig nem tartja hasznothozó- nak az üzemnagyobbitást, — mit is mondok, — sok helyütt még az üzemfolytatást se, mert a közkereseti viszonyok leromlásával a fogyasztás, a kereslet, a vételkedv csökkent. Nem ám a szükségletek csökkentek, nem, korántsem, azokat mindig megh'ozza az idő, de a szükségleti javak kielégítésénél a magyar társadalom óriási többsége kénytelen hovatovább az elsőrendű életszükségleti javak megszerzése mellett maradni és nem gondolhat a másod-harmadrendű és még kevésbbé fényüzési szükségleteinek kielégítésére. Ez az állapot nem mai keletű. Aki figyeli kereskedelmünk és iparunk statisztikáját és abból következtetni tud, évek óta ezt találja. De azt is látja, hogy nagy mértékben gyöngített közgazda- sági állapotainak nemcsak konjunkturális és rajtunk kívül eső csapásai vannak, hanem legfőképpen olyanok, amiket már évek óta a belpolitika stagnálása és az igy támadt veszedelmes közállapotunk okoz, amelyre a külföld tartós bizalmatlansággal tekint és aminek kézenfekvő sajnos eredménye, hogy tőkéjével, kereskedelmével minél távolabb tartja magfít és a magyar közgazdasággal szemben teljesen passzív marad. Ekként a világversenyből szorul ki aránylag kicsiny, de törekvő és éppen a világversenybe sok rátermettséggel, gazdasági készültséggel, természeti előnyökkel és bőséges termelési erőtényezőkkel biró országunk: Magyarország. Ausztriával való guzsbakötöttségünk már régtől végzetes bajunk, de még nagyobb bajunk, hogy a magyar politika nem számolt jóformán soha a magyar közgazdaság nagy életérdekeivel. És a ránk nőtt idővel vele nőttek régi nagy bajaink is. Mos; aztán e sok régi, nagy bajt egyszerre eltávolítani a közgazdaság eleven testéről, csakúgy késkaparás egyszerű módjával és hirtelen, a gazdasági organizmus veszélyes sérelme nélkül nem is lehet! Pedig e kürül indultak a rombolások a magyar közgazgaság nagy mezőin és tartanak már évek óta, megakasztva fejlődést és vállalkozást és nem tartunk egy jotányival sem odább a nem is szakszerű, a nem is akadémikus becsű szó- fecsérléseknél. Gazdasági munkaprogrammok és alkotások helyébe, amik az országos és egybekapaszkodó erőtényezők fejlődései útját természetszerűleg irányítanák : áldatlan párttusák színhelye az ország és a leghelyesebb politikai harcok is eredménytelenséggel végződnek, ami újabb csapás azokra nézve, akik bizakodtak. A munka eredményességét gátolja régtől a bizonytalanná tett helyzet, a várakozó bizakodásnak csődje lett és elérkezett az eredménytelenség: az ex-lex. Széttagolt társadalmunkkal, magunkra maradottságunkkal, kereskedelmünk és iparunkkal vájjon hogyan kezdjünk hozzá a szükséges nagy nemzeti munkához, 1910 év elején, hogy mire té- rül-fordul az idő orsóján ez az évszám, vigasztalóbb képet lássunk?! A rombolásokat, miket a széthúzás, a meg nem értés és sok vonalon a hozzá nem értés okozott, helyreütheti még az okos nemzeti sorakozás. Azt a sorakozást értjük, amely még nem volt meg de, amelynek végre már el kell jönni, mert elérkezett minden-módon az idők teljessége. Aki itt e földön élni kíván, védje meg gyorsan élete előfeltételét: kenyerét. Közgazdasági közvéleménynek kell alakulnia, amely a fokozatos és biztos gazdasági kiépítést követelje, józanul, mérséklettel, de annál tüzesebb elszántsággal. A párttusák az egyéni hiúságok, az üres szólamok ideje lejárt. Élni és boldogulni akarunk. Mindezt csak úgy lehet, ha számolunk helyzetünkkel és azokat visszük előre, akik az ország javát is élőre viszik. Föl kell ébredni egy hatalmas közgazdasági közvélemények, amelynek akadnak majd hivatott irányitói is. Azok megtudják mondani, hol fáj ezen országnak és hogyan kell rajta gyorsan és alaposan segíteni. Sem pártvillongással: sem közjogi vitákkal: sem egyéni föltolakodásokkal. Hozzáértéssel csupán. A magyar.nép követni fogja a józanitó szót, mert megelégelte a rombolásokat. fi i R E K. — A községi föld&ordóíielyek parcelláinak árverését az elöljáróság f. hó 1.-énés 2.-án megtartotta. A parcellázás-szép eredménynyel végződött, amennyiben a kihasított telkek nagyrésze elkelt és pedig jó áron : 2 k. 50 fii. átlaggal □-ölenként. A nagyvég-utcái földhordóból 3,3 telek 22,063 kor.-ért, a szatmári-uti földhordókból 10 telek 8318 kor. árban kelt el. Összesen tehát 30,381 kor. jövedelem folyt be a 48 telek ára fejében a a község pénztárába. Még eladatlan , a nagyvég-utcai foldhordóknál 16, a szatmári-útinál pedig 22 telek: összesen 38 A venni szándékozók jól teszik, ha e szándékukat mielőbb bejelentik az elöljáróságnál s magukat előjegyeztetik, mert rövidesen az árlejtéseket az elöljáróság fotytatni fogja. — A rendőr rnhákra benyujtott pályázatok kérdését már eldöntötte a községi elöljáróság. E döntés, szerint a ruhakészitéssel ez évre a Qrün/eld Adolf céget bízzák meg, mig a jövő esztendőkben Weisz Mór és Doby Antal fognak a rendőr-ruhák meg- készitésére megbízást kapni. Ez a döntés helyes is, mert igy legalább keresethez jut több iparosunk. Most már ezen is túl lévén, itt volna legfőbb ideje a rendőri szabályrendelet megkésxité- sének, mert mindaddig mig e statútum megkésiit- ve és jóváhagyva nincs, a rendőrség csak papirosán van meg s csak a kiadások ténylegesek. — Tömeges kivándorlás járásnnkból. Eltelt esztendőnk legkisebb hónapja a február, mely után beköszöntött a tavasz ragyogó napjával. Az igaz magyar szive azonban nem tud annyira örülni a szép kikeletnek, ha azt látja s azt tapasztalja, hogy nap-nap után fogy a magyar. Fogyunk, nagyon fogyunk, még pedig nem a halál pusztítása által, hanem a nagy kivándorlás apasztja földmivelő népünket annyira, hogy alig két hónap leforgása alatt, mintegy 290 lé- lekszámmal kevesedett járásunk népesség*. Ha igy folytatódik, az esztendő végére csak az öregek és a nyomorékok maradnak itthon, hiss a munkabíró egyének kivándorolnak Amerikába. A február hónapban útlevelet kérelmező egyének járásunk községei között a köv*tkesől«g oszolnak meg: Mátészalka 9, Ópályi 8, Számos- szeg 8, Fábiánháza 6, Hodász 6, Kántorjánosi 6, Derzs 4, Nyírcsászári 4, Kocsord 4, Nagyecsed 4, Ököritó 4, Gebe 3, Nyircsaholy 2, Nyirvasvári, Porcsalma, Keér, Nagydobos Papos és Vitka 1 — 1 A 74 felnőtt egyén közül 1 nem földmivelő s egynek szól csak az útlevele Berlinbe, a többieket Amerikába vitte a gőzhajó. — Yörkny járvány miatt február hó 28.-án Dr. Csató Sándor járási orvos bezárta a helybeli óvodát. Reméljük, hogy a járványban lesz annyi udvariasság, hogy nem tart tovább április hó 24,-énél, mert ezután hová is helyezik el a járványos betegeket ? E kérdésre nem könnyű megfelelni. A járványkórháznak ez idő szerint a Szatmári-utcában béreltek házat, de csak a fentjelzett időig. Ennek letelte után, hova vándorol a kórház* azt nem tudjuk. De más se tudja. Annyit azonban igen is tudunk, hogy a községnek fel kell építeni a járványkórházát. Ezzel nem lehet s nem is szabad tovább spekulálni, vagy késlekedni. Elvégre a járványkórház ügyét nem lehet az apalovak szerelemvágya alá rendelni, mintahogyan a netáni járványos beteget se lehet kilakoltatni azon a címen, hogy letelt a fertály. Hogyan készül a divat? Páris, január 30. Pacquin asszony, az elsőrangú divatmüvésznő, kétezer embert foglalkoztat egész éven át. A legkiválóbb festőművészek, rajzolók és szobrászok a munkatársai. A munkatársak tiszteletdija és az alkalmazottak fizetése több millió frank egy évben. Most azt Írták róla, hogy Brieux, a drámairó, elveszi feleségül, de ezt önmaga cáfolta meg egy nyilatkozatában. A divat e császárnöje mondotta ezeket az asszonyokat nagyon érdeklő vallomásokat : — Azt akarják tudni, hogy miből és honnan merítem eszméimet és ötleteimet ? Nos megsúgom a nagy titkot : a természetből. Igazság és szépség csakis a természetben van, ez ihlet meg engem is alkotásaimban. A természet formáját meghatároznám, ráképzelek többféle szabású toatettet, azután becsavarom az alakját, puha simtilékony szövetekkel, hogy testének vonalait jobban láthassam. Mikor igy, mintegy plasztikusan előttem áll, sötétebb és világosabb színekkel megjelölöm, az árnyék és fény helyett: itt is, ott is helyezek el egy kis fényt, vagy árnyékot, ahogyan a vonal élesebb plasztikája megkívánja. Ilyen módon teremtem meg a toallet haramóniáját. Erre az összhangra vetjük művészetünkben a fősulyt, soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a testnek hibátlan és arányos vonalai teszik a nőt a teremtés remek müvévé. — Nem minden toalettnek vetjük meg azonban az alapját eleven modellen. Vannak vevőim különösen külföldön, akik elküldik az arcképüket és testüknek mértékét s megvárják amig a számukra valami formát kitaláltam. Nemrég egy budapesti asszonynak is igy, arckép után csináltam ruhát. Néha öt-hat formát költők egy-egy toalettre a formák rajzaiból, azután választhatnak a megrendelőim. Az arckép küldés kötelező, mert ha nem ismerem a megrendelőt nem tudom alákját lelki szernem elé képzelni, e nélkül pedig nem tudok alakotni. Vannak ezután vevőim, akik csakis eredeti modell után készíttetik ruháikat, vagyis csináltatnak egy toaletthez két-három modellt, hogy választhassanak. Az ilyen modellek készítése igen fáradtságos munka. Napokig, sőt hetekig is járjuk a múzeumokat, tanulmányozzuk a kosztümtörténeti könyveket és megszerezzük a régi mesterek rézmetszeteit. Az antik szobrokról lenézem a szövet ráncképzödését, a ruhának lágy és plasztikus omlását. A képek színes árnyalatai megtanítanak a színek keverésére és igy tovább. Amikor egy ízben Egyiptomból hazajöttem, egy kaftán formájú ruhát hoztam divatba, amelynek nagy kelendősége lett. ;Egy fellak tunikájának a leomló ráncai pedig örökre az agyamba vésődtek. — A hölgyeknek fogalmuk sincs róla, hogy mennyi fáradságba és gondolatba kerül egy-egy sikerült modell megteremtése. Jegyezzék meg a hölgyek, hogy a ruhát a kifogástalan vonal s nem pedig a szin, vagy a drága disz teszi széppé, ele- gánsá és értékessé. Azt hiszik sokan, hogy a modelleket előbb, festik és rajzolják s azután öntik formába. Ez tévedés; mi előbb a nyers anyagot gombostűvel és ollóval kiformáljuk s csak amikor teljesen kialakult a £minta, akkor örökítjük meg papiroson. — Azt is kérdezték tőlem, hogy kinek dolgozom szívesebben a királynőknek vagy a művésznőknek? Egyforma igyekezettel szolgálok minden jóizlésü nőnek, de ha meg kell vallanom kinek dolgozok szívesebben, akkor megmondom : a művésznőknek. A művésznők iránt különös vonzalmat érzek, mert bennük nemcsak a nőt, hanem a szereplőt is látom és azért kettőd figyelemmel alkotok a számukra. Ezenkívül egyéniségükkel, szűkFRANKL MÓR FIA CZÉG értesíti a vevőközönséget, hogy TAVASZI ÚJDONSÁGAI raktárra érkeztek.
