Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-18 / 7. szám
2. oldal MÁTÉSZALKA 7. (46.) vaáj&. főt általánosságban kielégítőnek mondható egész hónapban. A gazdasági tevékenység a gyakori esőzeselc kó/.eikeztébeii a legtöbb járásban a minimálisra szorítkozott, mert a {elázott talaj a fogatok híss-'iiálatát megnehezítette. Az állatállomány telelése kedvezőbb volt, mint tavaly, mivel a juh és sertésnyájak a legelőkön járhattak, úgyszólván egész januárban. Az értékesítési viszonyok azonban nem fejlődtek a tavalyi magaslatra s tekintve, hogy jeget sem lehet kapni, a húsfogyasztás korlátozása valószínűleg bekövetkezik. K i r. ügyészség. Dr. Fabó Zoltán szatmári kir. ügyész jelentése szerint a múlt hóban összesen 23 ietartóztatás történt, szökés vagy más különösebb dolog nem fordult elő. (pacsályi Piroskáról. A „Mátészalka* folyó évi január hó 28.-án wepjelent 4. (43.) számának „Hírek* rovatában, ,Szcrelmi dráma órb>H‘ eimü hircikkünkkel számoltunk be arról a véres tragédiáról, melynek gyászos emlékű hőse Gacsályi Piroska volt. Most, e hírünk kapcsán, a szerencsétlen menyasszony vőlegényétől, mint e dologban kétségkívül a legótentikusabb embertől kaptuk az alábbi cikket s kérettünk fel annak közlésére. Mielőtt még én is elmennék az őri tájról, elmondom röviden, ki volt Gacsályi Piroska és miért ölte meg magát. Jobban ismertem akárkinél, hát beszélhetek róla; vőlegénye voltain, hát elsirathatom. Azonban előre bocsátom, nem a tömegnek beszélek; az úgy sem értene meg. Csak azon kevesekhez szólok, akiknek finom lelkét nem tompították el az élet durvaságai. Mindjárt azon kezdem, hogy Gacsályi Piroska müvészegyéniség volt. Érzékeny lelkét nagyon könnyen hangulatba hozták az élet jelenségei és azoktól a hangulatoktól nem igen tudott szabadulni, álláspontja is kívül esett a közönséges élet határain; annak jelenségeit nem tudta kellőleg értékelni. E két jellemvonásából származott, hogy sok olyan dolgot követett el — köztük öngyilkosságát is — aminek okát közönséges szem nem tudta felfedezni . . . Különben az életet magát sem tartotta sokra, hiszen az csak közönséges dolgokkal vette körül és ő irtózott mindentől, ami közönséges. Aztán meg hideg is volt neki az élet. Ismerte magát is, meg az életet is annyira, hogy boldogságot csak kivételed esetként remélhetett... Sok udvarlója után a sors engem hozott melléje. Én hideg, unott, kozmopolita hajlandóságú ember voltam, aki nem hitt sem szerelemben, sem sok egyébben, amiben az emberek hisznek. És engem megszeretett. Azt mondta: mindjárt az első látásomra. Pedig én nem ügyeltem rá; legfeljebb azok a hires nagy fekete szemei kötöttek le egy pár pillanatra. De volt alkalmunk, hogy gyakran találkozzunk, hogy beszélgessünk, hogy megismerkedjünk. Hát megismertük egymást és megszerettük. És mindketten azt hittük, hogy egymásra találtunk. És jó barátok voltunk és a mi barátságunkhoz kevés köze volt az életnek. Szerelemről nem igen diskuráitunk. Testvérei akartunk lenni egymásnak, akik jóakarattal vannak egymás iránt. Ezen a jóakaraton akartuk felépíteni szeretetün- ket és szeretetünkön boldogságunkat, ami majd pici fészkünket bemelegítette volna. Mindakettőnk- nek volt kialakult lelkivilágunk; abban éltünk, abban örültünk. A reális élet közbeszólásai csak arravalók voltak, hogy bánatot okozzanak nekünk. És volt is benne részünk, ügy tűnt fel, mintha a Nyírség valamennyi leveleden ága ördöggé vált volna, hogy a mi egybekelésünket megakadályozza. S csodálatos : ennek oka nagyrészt az a szegény lány maga volt. Szép volt, szeretetreméltó volt és mégis — miért, miért nem — mindig attól rettegett, hogy nem lehet az enyém. És minden «tat-módot megpróbált, hogy lekössön : mikor még nem szerettem, sokat mesélt asszonyi módra, ami nem volt igaz — csupa ártatlan dolgokat. És ezt a hibáját később, mikor már szerettem, s tökéletesnek tartottam, nem volt bátorsága bevallani. Azt hitte, hogy akkor vége lesz mindennek, ha én megcsalódom benne. Pedig dehogy lett volna, dehogy lett volna! Az én fájó szivem mondja: nem lett volna vége sohasem a mi boldogságunknak. De ő hitte, hitte és én hiába mondottam százszor is: rabja vagyok és az maradok bármilyen körülmények között is, mert az úristen őt egyedül nekem teremtette és nélküle nem érne semmit az életem. Nem sokat használt: csak ideig-óráig nyugodott meg. Fel-felujuló aggodalma lassanként nagyon megviselte, viruló rózsáit elhervasztotta, szomorúvá telte, sautóbb végre — alkalom kerülvén — a fegyvert is kezébe adta. Éppen Piroska-estéjén lőtte szivén magát, abban az órában, mikor az uj üstököst legelőször pillantották meg az égboltozaton. S hogyan játszódott le Piroska estéje? Siralmasan egyszerűen. Győry ur, az alkalmazója, aki úgy szeretett bennünket, mint édes gyermekeit, egy gazdasági ügyben még kora délután házához hivatott. Az ügyet elvégezvén, ott maradtam. Úgy töltöttük az időt, mint szoktuk, akkor éppen Stendhal szerelmi életéről beszéltem, aztán a sztoikusokról, meg Sokrates méregpoharáról. És ő hallgatott és kipirult arccal nézett rám azokkal a felejthetetlen szemeivel, én rám »az ő mindenére, akit nagynak, igen nagynak tartott, s akire nem tudott volna semmiért sem haragudni«. És engemet vittek a gondolatok, röpítettek és egyszer csak elfáradtam és elhallgattam. Minél-minél nem, azt már nem tudom, csak elhallgattam és nagyon szomorú lettem. Nem először volt igy, ő is tudta, mégis megdöbbent, s rimánkodva kérdte: vájjon mi bánt ? Én pedig ridegen, kötődve, kurtán azt feleltem: mit tudom én! Erre csend következett: én is elgondolkodtam, ő is. Végre rám szólt: »Hát nem mondod meg?« — »Nem — feleltem én kissé enyhébben, kibékitően — »nem tudnám én azt most megmondani.« Aztán megint csend lett és nem is szólt többet. Kisvártatva rám nézett mélyen melegen, s felkelt az asztal mellől, s azzal az ürügygyei, hogy a másik szobában valamit megigazít, ott hagyott. Hogy kiment, annak én nem tulajdonítottam jelentőséget, hiszen máskor is megesett, hogy ott hagyott, ha éppen nem beszélgettünk. Nyugodtan merengtem tovább. Álmodozásomból egyszerre csak egy koppanás féle hang riasztott fel, ami a félig nyitott ajtón át jött felém. Olyan elenyésző volt az a kis zaj, hogy az első pillanatban nem is hittem revolverdörrenésnek. Mégis felugrottam, s oda siettem hozzá, s már-már azt akartam mondani, hogy nem ijedtem meg, midőn észrevettem, hogy vérzik a melle . . . Hogy mit éreztem akkor, nem tudnám leírni . . . Pár perc múlva meghalt, s én még hajnalban is reménykedtem, hogy életben van. Aki megértette beszédem, láthatja szavaimból, hogy Gacsályi Piroska a maga egyenes lelkének, szigorú igazságérzetének volt a mártírja és tragikus halottja. A jegygyűrű visszaadásának históriájából pedig, meg a többi mendemondából, egy szó sem igaz; kár is olyan dolgok terjesztésével tetőzni bánatomat. Zsátisboki Lajos. H I R E K. — Felhívás! Keretnek mindazon t. olvasóink, kik előfizetési dijaikkal még hátralékban vannak, hogy azokat kiadóhivatalunkhoz beküldeni seiveskedjeuek, nehogy a lap szétküldése akadályokba ütközzek. A Sötétséghez. Mig lelkesülő ifjú vagyok, Amíg erőm teljében áll, Mig piros, dalos ajakomról Ujjongó, mámoros dal száll, Amig érzem a szerelemnek Lángoló, emésztő tüzét ... Óh addig maradj! Óh ne jöjj, Rideg, nyomasztó, bús Sötét! Amig a jó barátok között Vidáman poharazgatok, Mig hazámnak s barátaimnak Bármiképp is használhatok, Mig a serényen cselekvőknek Növelem eggyel seregét . . . Óh addig maradj! Óh ne jöjj, Rideg, nyomasztó, bús Sötét 1 De majd ha harctól megtörve Félúton összeroskadok És a küzdelmek tengerében Már csak egy hajóroncs vagyok, S a hajdan erős ifjú helyett Egy agg vonszolja életét, . . . Óh akkor jöjj! Akkor siess, Te megváltó, siri Sötét! Rappaport Andor. — Felhívás a pénzintézetekhez. A vidéki hírlapírók betegsegélyző pénztára. A vidéki hírlapírók országos szövetsége, mely a vidéki napi és időszaki sajtó legkiválóbb hivatásos munkásait számítja tagjai közé, betegsegélyző és segítő egyesület létesítése iránt tett kezdeményező lépéseket. A budapesti újságíró-egyesület már bir hasonló intézménnyel, melynek alapját a fővárosi pénzintézetek vetették meg, amelyek 50000 K-ával járultak hozzá a humánus intézményhez. A vidéki hírlapírók szövetsége ezen felbuzdulva a vidéki pénzintézeteket kereste fel azon célból, hogy adományaikkal egyszer s mindenkorra vessék meg a pénztár alapját. Reméljük, hogy a helyi és megyei pénzintézetek nem fognak elzárkózni a sajtó munkásainak támogatásától. — Gazdasági előadás városaiban. A Szatmár- vármegyei gazdasági egyesület elhatározta, hogy folyó hó 20.-án (vasárnap) népies előadást rendez Mátészalkán. Az előadáson Máté László gazdasági szaktanár a »Növénytermelés és a műtrágya helyes alkalmazása« címmel tart felolvasást. Felhívjuk az érdeklődők figyelmét e sokat ígérő előadásra, de főleg a gazdaközönséget kérjük, ne vonakodjék e reánézve hasznos tanítástól. — A Sovány ügy vége. A kir. Curia második büntető tanácsa f. hó 10.-én tárgyalta Sovány Dezső volt mátészalkai járásbirósági albiró bűnügyét, akit azzal vádolt meg a szatmári kir. ügyészség, hogy múlt év március 28-ról 29-re virradó éjjelen, körülbelül 2 óra tájt, Bordás Demeter mátészalkai kéményseprőmestert valamely hegyes, éles eszközzel, valószínűleg zsebkéssel, hasbaszurta, úgy hogy az belső elvérzés következtében április 5.-én meghalt. Mint annak idején bőr ven ismertettük az esetet, Sovány Dezső a kérdéses nap estéjén 9 óra felé kissé beborozott állapotban a, Sarkady-féle vendéglőbe ment és ott ido- gált. Onnan tiz óra felé az előtte teljesen ismeretlen Jakab Sándor kötélverőnek házába ment, mert az utcára kihallatszott a tűzoltó-zene hangja. A bíró, úgy látszik, azt hitte, hogy Jakab Sándornál kocsma van. Egyenesen bement abba a szobába, ahol a zene szólt. Ott volt Bordás Demeter Rendkívüli alkalmi vásárlás! SZIGETI ARM1 MÁTÉSZALKÁN, Ahol a kővetkező cikkek j tisztelt vevő közönség b. fi N PIVATARU H AZA BA N a Rottenstein-féle ház. tolom áron kaphatók, melyre gyeimét tisztelettel fölhívom. U. m. férfi, női- és gyermek alsó trikók Fegyházban kötöttharisnyák, keztyük. Sapkák, kalapok, boák, alsószoknyák, és kötények. Lenvászon zsebkendők (tucatja 1 frt. 20 kr.), 5 rétü gallérok (tucatja 1 frt. 80 kr.), 6 pár színes .\ /. kézelő 1 frt. 20 kr. .*. Ingek, pongyolák, blusok, felsőszeknyák és más alkalmi ajándéktárgyak stb. Raktárom bár ki megtekintheti vétal kötelezettség nélkül, amidőn mindenki arról fog meggyőződni, hogy áruira legjobbak és legolcsóbbak. 26-26 BNO Epiloges.
