Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-31 / 52. szám
0 oldal. M Á T É S Z A L K A 52. (91.) szám, nek beszerzését előmozdítóim, az annyira fontos csikólegelőt azonban ez évben államsegély hiányában nem létesíthette. Igen fontos e jelentésben, hogy az egyesület a múlt télen 10 községben száznál t.öbb népies gazgasági előadást rendezett s három községben tartott fenn háziipartanfolyamot. A jelentés többi pontjai is mind azt igazolják, hogy az egyesület igyekszik hivatásának megfelelni. Jövő évi működési tervezete felöleli a gazdasági élet minden ágát, de különösen az állat- tenyésztés és növénytermelés terén kivan az egyesület akciöt kifejteni. Szociális szempontból fontosnak tartjuk a tervbe vett háziipar műhelyek felállítását, háziipar cikkek előnyösebb értékesítését, a kisemberek anyagi támogatását, anyaállatok beszerzésével, népies előadások fejlesztésével a nép kulturális fejlődését előmozdítani stb. A működési tervezet tárgyalásánál egy igen életre való eszme lett megpendítve, ugyanis, hogy az egyesület évente rendezzen lóhere és lucerna- mag vásárokat, hogy igy hazánkban forgalomba nem hozható vagy arankás magvakat szintén sikerüljön külföldi, főleg angol vevőknek jó áron eladni, a mi természetesen az arankamentes magvak tetemes áremelkedését vonná maga után. Meg kell jegyeznünk, hogy Angliában az arankával nem sokat törődnek, ott az arankás mag forgalomba hozása meg van engedve. E vásárok rendezését az ülés szintén felvette a működési tervezetbe. A jövő évi költségvetés nem keltett nagyobb emóciót, minden észrevétel nélkül szavazták meg a résztvevők. Foglalkozott az ülés Hagymáslápos két újabb országos vásár engedélyezése iránti kérelmével, melyet tekintettel a vidék fejlettebb állattenyésztésére megengedhetőnek véleményezett. Neuschlosz testvérek nagybérlők, szatmári lakosok kérvényét, melyben az állattenyésztés fellendítését szolgáló törekvésben, az egyesület erkölcsi támogatását kéri, az állattenyésztési szakosztályhoz utasították véleményezés végeit. Még ezután néhány uj tag lett felvéve s az ülések véget értek. Már most jelezhetjük, hogy a jövő évi nagyobb szabású jubiláris kiállítás ügyében az egyesület jövő évi január hó elején tart ülést, mely a kiállítás részletes terveivel fog foglalkozni. Az idei termesről, szóló jelentést kiadta, a földmivelesügyi minisztérium. A jelentés szerint az idei gabonatermés mennyisége a következőd. 1910-ben 1909-ben különbösat 10l0-b«nm ii 1 1 i ó méter m á z s ti Búza 991-36 969-07 —22-29 Roz* 467-19 478-40 — 11 -20 Árpa 355-2-5 271-69 —-16-43 Zab 628-28 687-67 —59-40 Tengeri 1.070-50 971-71 —98-74 összesen 3.512-63 3.477-54 —33-99 Majdnem 34 millió métermázsa a terméstöbblet (csak búzában 22 millió mázsánál több) s ennék a jelentékeny mennyiségnek mégsem-volt árcsökkentő hatása. Nem is lesz, mig a mai vámpolitika és vele az önző agrár csoport dominál. BELSŐ DOLGOZÓ-TÁRSAK : MÁTÉ SÁND0R PUSKÁS LAJOS FÖLDES JENŐ. . ANONYMUS (i S A K N O K. j _____ ' j ■f ít. ■ ■ t 3« fragedía. — Chaiauka esti elbeszélés. — Az öreg Salamon bácsi a meséiről volt hires; azok bizony régen mind igaz történetek voltak. Az ő kis fehér korcsmájában gyűlt össze szombat este az egész falu népe. Egy szép tavaszi estén újra kérték az öreg Salamont, meséljen valamit. Végignézett a sok emberen, asszonyón azután kitévedt a tekintete az udvarra, kis virágos kertre s halkan azt mondta. >Nem tudok én mesét fiaim. Holnap lesz 30 éve annak, bogy elvesztettem a feleségemet, hogy egy kis szobából nyugalomra vittük. Az a sok virág mind azt várja, hogy holnap neki ajándékozzam őkel.« Pár percnyi néma esed; mindenki önkéntelenül is a virágokat, nézi Egy szép sima hajú fekete szemű leány halkan felál, oda megy az öreghez, megsimogatja hosszú fehér haját, s hízelkedve szól: »Meséljen őróla Salamon bác*i.< Az öreg össze- I rezzen, felnéz s olyan a tekintete, mintha egész idegen embereket látna maga előtt s szinte haragosan mondja. »Nem elég szent a szó ahoz, hogy róla beszéljen.« Elhallgat, de nemsokára megenyhült tekintettel nézi az előtte álló leányt. »Nem Lizikém, róla nem, de ha meghallgatjátok, szívesen élmondom életein egy nagy nagy keserűségét.« Senki se felelt rá, csak elhelyezkedtek, mindenki úgy, hogy jobban lássa a mesélőt. »Mér is csak vele kel! kezdenem. Te j > öreg József, meg ismerted, emlékezned kell rá, ha aki egyszer látta sohase tudta elfelejteni. Az én Leám ! Fekete hajú, feketeszenük apró pirosszáju menyecske volt. Jólelkü finomérzékü teremtés. Nem tudjátok ti azt elképzelni Lizike hasonlít hozzá, de csak nagyon kicsit. Hat évig éltünk tökéletes egyetértésben. Egy hangos szó sem volt soha a házunkban. Nagyon szegények voltunk; egy szobában laktunk. Tudtuk is mi azt akkor. Beteg lett az én Leám! A utolsó megtakarított garasomon hires doktort hoztam hozzá. Néni segített, sem az, sem az én hó, ájtatos fohászom. Számtalanszor könyörögte::! nappal, éjszaka, »Jsshova segíts,« nem segített.« Könny gyűlt az öregnek a szemébe s szünetet tartotott. »Bizony, bizony meghalt az én gyönyörűséges menyecském. Eltemettük. Nem voltam se élő se halott. De a baj felébresztett kábultságomból A sok mulasztásért, mit Leám betegsége alatt mulasztottam, kitették a szűrömet az állásomból. Itt álltam egy krajcár nélkül, nagy fájdalmammal. Egész nap feküdtem, csak este és reggel keltem fel, hogy templomba menjek kádist mondani utána, így telt el három hónap. Kimondhatatlanul szenvedtem Jóformán ennivalóm nem volt, a szomszédok kegyelméből éltem. Lerongyolódtam Elkezdtem munkát keresni. Nem kaptam sehol. Végre valahol kőtörőnek hívtak. Eleinte büszkén elutasítottam, hogy én a tanult nyomdász követ törjek, De mikor haza mentem s megláttam az én Leám arcképét eszembe jutott, hogy mindjárt letelik a gyászév s én nem fogok tudni sirkövet állítani. Jehova őrizz meg. Csak akkor van nyugodt pihenése, ha egy év elteltével, sirkő ál! felette. Elfogadtam a munkát. Kínosan dolgoztam. A nekem szokatlan munkát elég jól fizették. Minden krajcáromat félretettem, magam csak annyit ettem, hogy éhen ne haljak. Qyült is a pénzecském elég szépen, Letelt az év, s nekem 50 forintom volt együtt a sirköre. Ha ezt örömnek lehet nevezi, hát örömmel mentem be a városba sirkövet vásárolni. Sok nézde- gélés alkudozás után vettem is egy szép galamb- szürke követ. Megmondta a nevet, s azt mondták két nap alatt belevésik szép arany betűkkel. Hazamentem. Lázas izgatottsággal feküdtem le, aludni sem tudtam. Alig vártam, hogy reggel legyen s megbeszélhessem a szomszédommal, hogy adja kölcsön a lovát meg a szekerét, hogy hazahozhassam a követ. Ledolgozom, Ígértem. Szívesen belemet még azt is mondta, hogy nem kell neki, hogy dolgozzam, örült hogy hogy annak a jó menyecskének szívességet tehet, ha a halála után is. Befogott hát másnap, nagy izgatottsággal kapaszkodtam fel mellé az ülésre, Maga hajtotta a lovat is. Nem sokat beszélgettünk az utón. Beértünk, kifizettem, a követ feltettük a szomszéddal nagy kínnal, beleillesztettük az ülés alá a fejét, hogy még kötözetlenül is olyan feszesen állt mint a sión hegye. Vissza felé már többet beszéltünk. El is telt az idő olyan hamar. Ahogy befordultunk a falu végén, hát sötétedni kezdett egy kicsit. Egyenesen a temetőbe akartuk vinni, hogy egyúttal kész legyünk, Csendesebben kellett hajtani a sötéts ég miatt. Hát fiaim ahogy egyszer a temető fele közeledünk oszt keresztül akarunk menni tudjátok ott a síneken, hát akkorát ugrik a ló, hogy a szekér hátul a földet éri s mire hátra tudok nézni az ijedtségtől, nincs a kő a szekeren ; Rémülten ugrok le a rohanó szekérről és szaladok lélek- vesztetten visszafelé, hát az én keservesen megkeresett sírkövem ott fekszik az utón, közepén, ketté törve, épen a névnél, Nem tudómén elmondani azt az érzést ami elővett. Néztem mereven arra a kőre s úgy éreztem, mintha másodszor vesztettem volna ei az én Leámat. Egy pillanat alatt végigszaladt az eszembe az a sanyargatott év azután meg, hogy holnap egy éve, hogy meghalt ő s most mig én újra keresek a megcsinál- tatásra az Ó lelke mennyit fog szenvedni. Határtalan kínokat okozott nekem ez a ludat. Mig végre könnyekbe törtem ki s leborultam a kőre és keservesen sírtam. Mért büntettél igy Jehovám. Ekkora odaért a szomszédom is, nem is próbált megvigasztalni, ő is sírva fakadt. Jól tudta menynyi okom van sírni. Eikellett cipelnünk onnan a kettétört követ, mert vonatot jeleztek. A sírra cipeltük nagy kínosan. Hazaküldtem a társamat, tudtam, hogy szerető családja vár rá otthon. Magam ott maradtam s egész éjszaka imádkoztam az istenhez, hogy tegyen csodát, tegye ismét egésszé a követ. Szinte önkívületi állapotba jutottam. Hívtam Leát s fájdalmam felszakadva kétszeres erővel vett erőt rajtam. S mégis msgtörtént a csoda. Reggel haza mentem, munkába álltam s újra csak este mehettem ki, amikor a követ egészbe találtam. Nyögtem örömömben, Odarohantam a szomszédhoz, ki egyetlen szentanuja volt az eltűrésnek. Elmondtam neki a csodát s erre ő azt felelte »Köszönd a rabbinak« ‘ Később tudtam meg, hogy ő elmondta az akkori rabbinknak s az Ő jóságos szivére hallgatva megcsináltatta a követ. Egész életében hálás voltam neki s még ma, mindennapi imámba foglalom, hogy áldja meg a mi mindenhetó istenünk, még haló porában is. Elhallgatott az öreg, lehajtotta a fejét s tudomást sem látszott venni a körülötte levőkről. Azok sem háborgatták, csak a kis Lizi simongatta még mindég az öreget és siró hangon mondta »Jó öreg Salamon bácsi.« Karcag Marcsa. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. (Kéziratokat nem adunk vissza.) Htlilá falevél. Tárcáját e száajukkban hozzuk és helyre- igazitjuk legutóbbi számunk azon üzenetét, mely szerint azt helyszűke miatt nem közölhettük. E szokásos sablont csak azért használtuk, mert leplezni akartuk a nyomdasz-malőrt. Tárcája ugyanis teljesen kiszedett és korrigált jállapotban, közvetlen a nyomás előtt összeomlott. Önkéntes árverési hirdetmény. Mátészalkán, feketszegi tanyámon tu- lajdonomot tevő alábbi épületek és ingóságok megegyezés szerint azonnal, vagy 1911. jan. hó 8.-án délelőtt 11 órakor a Feketszegen a helyszínén önkéntes árverésen eladók. 1. üóre 11 m. hosszú 1.40 m. széles, ereszig 2 m. magas tölgyfa ágasokra lécből épült zsindely tetőzetü. 2.) Egy szín 5 m. hosszú, 6 m. szeles az ereszig 2.65 magas, uj ágasokra, be lécezett deszka oldaiat, magiániak lepadlásolva záros ajtó, zsindely s uj cserép tetővel, a szin kétfelé nyíló záros kapuval van ellátva. Vásári bődé, nagy raktárnak is alkalmas. 3.) Korlátfák, ágasok, használt deszkák, egy uj szőlő daráló, több darab' 150—300 literes tiszta boros hordók, csobo- lyok, egy 1000 iiteres szőlő taposó kád atátehető kár mentővel. 4.) Egy kisebb kármentő, egy 400—500 literes tölgyfa taposó kád. Egy 1000 literes szilvás kád. 5.) Négyes gyeplő szár, csengők szijjal saiiangok, nyereg szerszám izzasztó kantárral. Hernyózók, gerebiek viilák, ásók, kapák, kaszák és egyébb gazdasági eszközök. Szatmárnémeti, 1910 dec. 29. llcsvay Endre Herman- Mihály-u. 3. s-srrrrrrr- .... "V?-------------------«Bt WE INBERGER fi. ÉS TÁRSA FEHÉRNEMŰ TISZTÍTÓ INTÉZETE MÁTÉSZALKÁN, NAGYVÉS-UTCZA 401. SZaM. Van szerencsénk Mátészalka és vidéke nagyérdemű közönségének becses tudomására hozni, hogy jan. 4.-től kezdve Mátészalkán, a Nagyvég-utca 401. sz. alatta mai kor kívánalmainak teljesen megfelelően berendezett ::: ■'•••. ' ' . » fehérnemű tisztitó intézetet nyitottunk. — Gőzmosó és fényvasaló intézetünkben chlormentesen fehérítve készülnek mindennemű fehér- nemüek, csipke-függönyök, továbbá tükörfénynyel vasalva dara- bonkint: ingek 32 fill., gallérok 5 fill., Kézelők (párja) 10 fillér árban. Intézetünk modern berendezése, jól gyakorlott munkánk azon kellemes reménységgel biztatnak, hogy a nagyérdemű közönség szives pártfogását rövidesen megnyerni lehetünk szerencsések. Kérve á nagyérdemű közönség szives v .-. pártfogását, vagyunk tisztelettel Weinberger H.és Tsa, gjg|g“’ Vidéki megbízások a leg‘ pontosabban eszközöltetnek.^ffg^ Teát, rumot, finomat, Erdélyi Bertalan Mátészalka, Kossuth-u. (Saját ház.) T
