Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-16 / 50. szám
2. oldal. M Á T É S Z A L K A 50 (89.) szám.. Á hirszolgáiat megkönnyítésének előbb említett eszközei igaz, hogy csak a nagyobb napilapoknak állanak rendelkezésükre, de az utóbb említett mód, a közönségnek ez a »közvetett« szerkesztése, rendelkezésére állhat, elérhető a magunk fajta szerény, helyiérdekű lapok által is. Nagyon nehéz és nagyon lelkiismeretes szakismerettel végzett munkába kerül a hírszolgálatnak ilyenné szervezése: rászoktatni a közönséget arra, hogy a »híreit« maga adja le a sajtónak s ne várja, amig azért elmennekjhozzá. Az az orvos, aki fel- boncoltaja bűntett vagy baleset áldozatát, az a hatóság, am#!y tanácskozni óhajt valamely közdolog fölött, vagy valami ilyen foganatba tételét elhatározta, az az egyesület, amelynak keretében valamely rá nézve lényeges történik, az a magánember, aki valamit magára sérelmesnek tart, vagy a »köztől« valami jogos kívánalma teljesítését vagy hasznos újítást vár, hívja föl a sajtó figyelmét, illetőleg informálja a lapot. Az eszményi állapot ez volna s ez bizony nem megy márólholnapra. Hiszen minden szokás meghonosodása huzamosabb időt igényel. De kétszeresen nehézzé teszi e szokás megizmosodását az, hogy itt — mint mondtuk — minden a jó indulaton múlik. A jó indulat pedig manap legritkább esetben honol ott, ahol az egy kis polgári haszonra azonnal le nem számítolható. Hisszük, hogy idővel azért csak eljutunk idáig, sót tán még a hírszolgálatnak ama, a nagy napilapok által élvezett magasabb fokára is. Mindenesetre tudjuk s érezzük, hogy egyelőre sokat kell dolgoznunk és hogy a mi hírszolgálatunk módszere még a tegnap riportereinek fárasztó, kényszerű módszere. De éppen ezért, már ma elvárhatjuk mindazoktól, lakik a kultúrának, a haladásnak, a civilizációnak emberei, — Ha te ezt mulatságosnak tartod, ordítja alulról valaki, akkor halj meg, pusztulj el! Az asszony tele torokból kacag és mindenki vihog körülötte a korcsmában. És hirtelen a dobogó elórésze vakítóan kifénylik. Az elkísért asz- szonyka szépsége egész pompájában látszik; a szőke imádandó fej mind távolodva. Mert vezetik hátra-hátra s bevonva az alakját egy fehér lepedővel. beállítják egy feltámasztott koporsóba. És ugyanakkor a durva hang, a közönség felé fordulva, újra megszólal: • — Előttetek fog ő meghalni. Ti majd látjátok az agóniáját és együtt fogtok reszketni vele. De azért óh 1 szegény emberek 1 ne féljetek 6s ne féltsétek. Mert ezúttal még fel fog támadni; ámde kérdés: igy leend ez holnap vagy holnapután ? A háttérben jmost fényesem látszik a szőke asszony a fekete koporsóban. Még mindig kacag, még egyre kacag, pedig mintha nyugtalan volna egy kicsit, mintha félne egy keveset. Szép arca mind jobban-jobban eltávozik ; akárcsak az enyészet csókolná be irtóztatóan. Úgy tűnik, mintha hosszú szőke haja lazán lemosódnók a fejéről; az arc megszürkül, megsárgul és az elveszett üde orcák helyén csontok látszanak. Még néhány perc és már csak a csontváza mered felénk a kopor- óból. íme, ez volt a szép, kacagó szőke asszony! A szeretője itt ül mellettem és kétsógbeejtően ideges. Már nem is bírja tovább. — Adják vissza az én kis Clo-Clomat, kiakik a betű rendeltetésével és a sajtó magasztos, lapunknak pedig speciális társadalmi viszonyaink között százszorosán nehéz feladatával és hivatásával tisztában vannak, hogy legalább készséggel szolgáljanak híreikkel, felvil-ágositásaikkal és szívesen nyissák meg ajtóikat, ha azon riporterünk kopogtat. Szegénység és gazdagság. Ahol a nép szegényedik, ott a haladás fennakad. Ott a műveltség fáklyája mindig halványabban pislog. Ott az erkölcsök is durvulnak. Ezért volna fenkölt állami feladat a szegénység kiküszöbölése. Ezért kellene beváló fegyverrel hadba szállá ni minden ok és okozó ellen, aki és amely a szegénység fokozására szegődik. Egyelőre azonban egyetlen oldalról sem Iá- i tunk törekvést, mely a szinte már nemzedéket pusztító szegénység ellen fölvenné a harcot, sőt azt se látjuk, hogy a gondviselő földi hatalmak j legalább a mesterséges drágítást ellensúlyoznák. Hogy mindazonáltal még se bukjék idő előtt sírjába a család, a nemzet —• ha már senki sem siet oltalmunkra — magunknak keli a harcot állam és végigküzdeni. Mi a drága ? No, nem úgy kérdezem, hogy mi a drága? Mert erre egyetlen szó adja meg a választ: »minden«. Hanem úgy, hogy mikor állapítódik meg valamiről a drága volta. Először is drága az, ami nekem drága . . . vagyis drága minden olyan kívánt tárgy, holmi, .akár fogyasztani, akár tovább megmaradni alkalmas, aminek az árát nem könnyen szakíthatom ki a jövedelmemből. Minden drága nekem, amire nem telik a keresetemből. Példák helyett csak annyit mondok, hogy drága még az is ami noha nehezen, de nélkülözhető. Ezen megállapítás szerint magamat úgy alkalmazom, hogy nem vásárlók. Lemondást gyakorolok és lemondást gyakoroltatok enyéimmel. A lehető legmesszibb menő határig. Több ez mint a közönséges takarékoskodás. De. szükséges. Az életbölcsesség, u józan ész kényszerít rá. Véteni ezen princípium eilen különben is csak úgy lehet, hogy kitesszük magunkat a bosszuállásnak. Tanácsos és fölötte sajnálatos, hogy szigorú határt szabjunk költekezésünknek ilyen szempontból. Ez az egyénnek egészen szoros kötelessége. Nem mondom, hogy kényelmes. Sőt akárhányszor keserves is. De a kötelesség alól minden feloldás. A végzettel perbeszállni hiábavalóság. A lehetetlent erőltetni kábaság. Ám nemcsak lemondás és józanság kell hozzá, hanem praktikus érzés is. És tettvágy, leleméáltja szomorú vidámsággal. — Adják vissza 1 kiáltom én is és kiáltják mindazok, a kik az imént még oly pompásan mulattak. Egy hang fele!: — Tőlem visszakérhetitek; én visszaadom, de holnap, igen holnap, imáid hiába könyörögtök. Ekkor a csontváz lassan-Iassan az életre modulál vissza. Ragyogó mivolta visszatapad reá A feje, az a bodros és bájosan léha fej visszanyeri aranyos, szőke díszét. S miközben örömtelten és lelkesülten tapsolunk a megváltásnak, az asszony sietve jön le a dobogóról, már újra vidám és állandó kacagásban kérdezi szeretőjétől: — Igazán olyan csúnya voltam, mondd, te édes ? — Félelmetesen csúnya . . . De ekkor már kitámolygunk az utcára, a levegőjét epedve. Ám el kell jönnünk még egy nagy tükör mellett, a mely ellenállhatatlanul magához vonza a szem tekintetét. És a hogy belepillantunk, ime ott látjuk múló testünket egy szegényes, gyalulatlan koporsóban, csillogóan fehér lepelben, kiaszott fejjel, kiszáradt ajakkal holtan, elpusztulva. * Ah 1 be jól esik kijönni az utcára, belevetni magunkat a Boulevard Cüchy lázas életébe, a kicsi és barátságos leánykáinak a karjai közé. ____ Szomory Emil. nyessé g, dologra készség. Amit már egyszer mondtam : Mindent, amit magunknak el tudunk készíteni, meg keli fogni. A drágaság ellen egyik fegyver az ember saját munkája. Emberé éppen úgy, mint asszonyé. Hogy a jövedelem — ha nem áll módunkban annak fokozása — mégis elég legyen, apasztani kell a kiadásokat; és hogy még se hiányozzék minden, sok apróságokat magunknak kell elkészíteni. A nyomasztó drágaság fogja visszahozni azt a kort, mikor a háziszerszám becsületben állott. Másik szempont szerint drága az, aminek az ára sokkal nagyobb, mint az értéke. A városiak élelme majdnem kivétel nélkül ezen szempontból drága. A táplálékunk tápereje és az érte kiadott összegek közt nincs arány. Áz alig-alig tápláló élelmi cikkek is hallatlanul borsos áron vásárolhatók. Itt már az államhatalom maradt adósunk a jókor való intézkedésekkel. És hiába is várnónk, hogy egy-kettőre pótolhatná a mulasztást. Hanem itt is mi magunk legyünk az állapot gyógyítói. Jobban meg kell válogatni az élelmi cikkeket és nem szabad elfogultan csak azt kedvelni és nagyra- tartaui, ami drága. A népélelmezésból Magyarországon sok olyan táplálék szorult félre, melyet más országokban haszonnal fordítanak e célra. Merem mondani, hogy nálunk a hús csak azért válhatott olyan hallatlanul méregdrágává, mert az emberek jobbára tisztán húsból akarnak táplálkozni. Viszont sok egészen közönséges élelmi cikk nálunk luxus-cikké lépett elő, tehát olyan az ára is, holott mindennapi étellé kellene azt fogadni és akkor nagybani termelése és tekintélyesebb forgalma csakhamar leszállítaná az árat. liven például a sajt meg a túró. Országunkban ma az emberek túrósat esznek, de hogy a túró maga is nagyon tápláló vacsora tudna lenni kenyérrel, azt kétkedve hallgatják . . . Bizony nem ártana, ha harmadizig való nagyanyánk felkelne sírjából és elbeszélné késő unokáinak, hogy miből állott egy hétre való étlapja az ő korában a családnak. Csudálatos, hogv akkor tagbaszakadt, nyugodtan és soká dolgozni biró emberektől volt népes az ország . . . ma csupa válogaiott és drága menü mellett a polgári osztály fiai és leányai vérszegények »ápkórosak, idegesek, dologra nem termettek. (A—t.) Közigazgatási bizottsági tilos. Vármegyénk közigazgatási bizottsága folyó hó 9.-én tartotta meg Csaba Adorján főispán elnöklete alatt rendes havi ülését. A közigazgatási bizottság ezen ülésének beszámolójából főleg dr. Aáron Sándor vmegyei főorvos reíerádájára hívjuk fel a figyelmet, melynek szakszerűsége, nyíltsága és erélyességt, férfias őszintesége, legmesszebbmenő elismerésükét váltja ki. Az alispán jelentésében megemlékezik a megyében szükségessé vált árvízvédelmi intézkedésekről. É tekintetben az Ecsedi láp lecsapoló társulat saját árvédelmi területén kellő munkát végettí más helyen a község és főszolgabirák teendőire volt szükség, s maga részéről is megindította az árvízvédelmi szervezési eljárást. Személyi ügyekben jelenti, hogy a főispán Kerekes Zsigmond aljegyzőt tb. főjegyzővé nevezte ki. Előadja, hogy nov. hó folyamán útlevelet kért 213. nyert 195, visszavándorolt 35 egyén. Szálkái Sándor azon javaslatot terjeszti elő, hogy Írjon fel a közigazgatási bizottság a minisztériumhoz aziránt, hogy a megyénkben, uralkodó száj- és körömfájás miatti zárlat feloldassék, mivel a zárlat a betegség terjedését tapasztalat szerint meg nem akadályozza, csak elhúzza, már pedig közgazdasági szempontból a zárlatnak hossz* időn fenntartása kiszámíthatatlan károkat okoz.' Az alispán a javaslatot helyesnek tartja és a bizottság ez értelemben fel ir a miniszterhez. Árvaszéki elnök jelenti, hogy a múlt hónapban beiktatott 2762 ügydarabból elintéztetett 2646 elintézetlenül maradt 112 darab. Varmegyei főorvos jelentésében előadja, hogy november hónapban az általános egészségi állapot kedvezőtelen volt. Uralkodó kóralak: a lélekző szervek hurutos, lobos bántalmai, u. m. hereny gége- légző, hörghurut és tüdőgyulladás. A hevenyfertőző kórok közül járványszerüen lépett fel a kanyaró; összesen 14 községben, fenáll: 5 községben, megszűnt : 5 községben. A roncsoló toroklob még mindig előfordul. Á hörgkhurut fellépett 2 községben, fenáll 1, megszűnt 2 községben. A vörheny fellépett: Kocsordon, fenáll: 3 községben. Jelenti tovább, hogy az avasi járási orvos a bikszádi vörheny, illetve vörhenydiphteritis járványról a való tényállását eltakaró kissebbitő jelentéseket szerkesztett, azt 6 hónapon át, m jn Levélbeli megkeresésekre árjegyzékkel és kölségvetéssel díjtalanul szolgálunk. !!MOTOR! Testvérek motorteíepe Budapest Aulich-utca 7. szám. Ajánlják a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolajat és benzinmotor-gépüket, bezinlokomobil cséplökészletüket a legkedvezőbb fizetési feltételek mellet. 4-? Levélbeli megkeresésekre árjegyzékkel és költségvetéssel díjtalanul szolgálunk.
