Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-02 / 48. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA 48. (77.) szám-. Az állami vegyvizsgáló intézet vármegyénkben való felállitási tervéről amult- korán számoltunk be olvasóinknak. Most a mondottakhoz még csak annyi hozzáadni valónk van, hogy a nagykárolyi sajtó már javában dolgozik azon, hogy a vegyvizsgáló Nagykárolyban állítassák fel. Előttünk teljesen érthető a nagykárolyi sajtó állásfoglalása, ha szubjektív szempontokat veszünk figyelembe. Elvégre a nagykárolyi lapok elsősorban Nagykároly érdekeit tolják — természetszerűleg — előtérbe. Más kérdés azonban az, hogy e szubjektív szemponton túl, mennyi állásfoglalásukban a tárgyi, benső igazság ? Mi ugyanis, nem vagyunk hive a végletekig menő centralizációnak s azt szeretnék, ha a vármegyei városok közül nem csak Nagykároly és Szatmár, de más pld. Mátészalka is haladhatna valamit. Elvégre Szatmár, Nagykároly, Nagybánya, Mátészalkához képest fényesen van ellátva közintézetekkel, kapjunk hát végre már egyszer mi is valamit! Hiszen a megyei székhely és a vegyvizsgáló állomás között semmi összefüggés nincs. Ha volna, úgy már rég létesítve kellene lennie Nagykárolyban és minden megyei székhelyen. Mátészalkán tehát éppen úgy elhelyezhető a vegyvizsgáló, mint Nagykárolyban. Csak utána kellene egy kicsit járnunk. És éppen itt a bökkenő s éppen ez okon kételkedünk abban, hogy ne csalfa utópia legyen e felszólalásunk. Mert nálunk mindennek vége, ami után csak egy lépést is kell tenni. Másutt forr az élet, egyik közintézet a másik után születik, ipari vállalatok alakulnak. Szatmár százezreket ajánlott fel az államnak, ha a pénzügyigazgatóságot Nagykárolyból áthelyezi, Nagykároly depu- tációt küld a törvényszék felá 11 ifásáért, Nagybánya nem rég szerezte meg az állami telefont, mi pedig állunk a suton, lelógó lábakkal, összetett kezekkel. (Megijed körülnéz, megzavarodik és a zsebkendőjével megtörli homlokát.) Az én oldalomon ? ... Mi köze az oldalom- nak hozzá, avagy neki az oldalomhoz ? Ha nem tudnák, hogy ennyire sem (mutatja a körmét) érdekel a kislány, még bizony gondolnának valamit, de igy (bizalmasan) azt hiszem — gyanútlanul beszélhetek. — Ahá megvan! ... (a homlokára üt.) Ez az 1 Most jut eszembe, hogy táncoltam én vele még egy négyest azóta. Természetesen ... És ez a nagy szerelem oka hogyne 1 ... Ha valaki két hét alatt egymásután két négyest táncol egy leánynyal . . . persze, persze . . . (Mosolyog) Szegények, ha tudnák, hogy el is felejtettem már az egészet. De hadd beszéljenek . .. (Vállat vont) Hát nem úgy van? Egyébként ennek a négyesnek kedves története van. Hallgassák csak 1 . . . Látom, hogy a kislány, már mint Margit, magányosan áll az anyja oldalán. Kicsit busul is, vagy szórakozott. Megszólítom: — Van már négyes táncos Margitka? — Igen — mondja bizonytalanul. — Kivel táncolja? Kissé habozott, majd az"unokabátyja nevét mondta. Láttam, hogy nincs kedvére a táncosa és szerettem volna megszabadítani tőle. Fehérről-feketére mutatta ki egyik kitűnő kereskedőnk e lap hasábjain, mennyire tönkrement Mátészalka kereskedelme s ipari vállalkozásokkal mily könnyű volna regresszálni magunkat; száz esetben hívtuk fel a figyelmet arra, hogy a belfo- gyasztást növelnünk kell, ha nem akarjuk, hogy egy szép napon irtózatos tönk szakadjon a nyakunkba. Fehérről-feketére mutattuk ki, mennyire jogos és kivihető volna egy dohánybeváltó iránt lépéseket tenni, de azért nem tesz senki semmit, marad minden csendesen, megvonulva, minta „dinnye a fűben“. SZÍNHÁZ. Eddigi beszámolóimmal borsót hánytam a falra, most meg bottal ütöm nyomát az eltávozott színtársulatnak. Bottal, még pedig furkós bottal, — amilyet megérdemel, — mert annyi hanyagságot s a közönséggel szemben annyi indolenciát soha még színtársulatnál nem tapasztaltunk, mint Krasznay társulatánál. Azt hisszük, hogy Krasznay urnák — amilyen tapasztalt, jó színész ő maga — olyan kevés tapasztalata van a szinigazgatás terén. Mert másképp el sem képzelhető, hogy aránylag jól összeállított társulatával csak abszolút rossz előadásokat produkáljon. Az itteni közönség tartózkodó, majdnem tüntető távolmaradása jó lecke volt az igazgató urnák. Megtanulhatta, hogy a közönségnek, különsen a mi közönségünknek nem lehet mindent beadni. Figyelmeztetéseinket és kéréseinket, melyeket az első esték után e helyen hozzá intéztünk, teljesen figyelmen kívül hagyta. A keshedt, rongyos csizmák, feslett, ma- szatos menték rendszeresen tovább »szerepeltek* s nemhogy a szunynyadó illúziót felkeltették volna, de az ébrenlevőt is elaltatták. Valóságos naponta megismétlődő merénylet volt a közönség ízlése és dobhártyája ellen, operetteket játszatni azon az öreg foghijjas, zongorának csúfolt instrumentumon. Ilyen bemutatkozás után kevés reményt fűzhet Krasznay ur mátészalkai nyári idényéhez, mert itt nyáron is csak jó társulat jó előadásainak van és lehet közönsége. Olyan előadást pedig, mint a »Balkáni hercegnő* előadása volt, még álmunkban sem akarunk többé látni és hallani. * — Nem hagyhatná őt ott ? A kis lány szeme felvillant, ragyogott és alig rejtett örömmel mondta : — De nem ingyen ám ? — Hát mit akar érte? — Adjon egy gombostűt .... Adtam, adtam volna mást is, mert mint már azt előbb is említettem, nagyon édes gyermek. Örömest beszélek, szívesen táncolok vele, de még nem ok rá, hogy telekürtöljék a várost; — Balog Péter fülig szerelmes Bércy Margitba . . . Nem bizony, mert Balog Péter nem az a legény, akit egy pár ragyogó szem, néhány kéz- szoritás levegyen a lábáról. Újra ismétlem, hogy nem vagyok szerelmes, de ha szerelmes tudnék lenni, hát inkább Margitba szeretnék, mint másba . . . Mert elképzelni a jelenetet, mikor az ember nyaka köré fonja gömbölyű karját és engedi, hogy megöleljék és szépen lesüti ábrándosán a szemét, amikor a fülébe súgják: — Ó be szerelem ! Azután ráfelel az ő behízelgő, dallamos hangján: — Én is! . . . Lám egész költőt csinál belőlem ez a leány, hogy olyan dolgokat képzeljek, ami lángra gyújtja az ember vérét ... De nézzük csak! . . . hát Miután alapos a reményünk, hogy a jövő évre már felépül a »Központi* szálloda egy megfelelő színházteremmel, időszerűnek tartjuk a szinügyi bizottság eszméjének felvetését, melylyel elérhetjük, hogy jó pénzünkért esztendőnkint legalább egyszer néhány jó előadásban legyen részünk. E bizottság szervezése tudtunkkal pénzáldozatot nem követel s igy néhány intelligens ember és egy kis jóakarat megteremtheti azt. * Csütörtökön : »Az aranyember* ment Krasznay Mariska jutalomjátékául kis közönség előtt, tűrhető előadásban. Marosy a címszerepben, Nidasy Mlci »Noémi* szerepében és Krasznay Ernő mint »Krisztián Tódor* elfogadható jó alakítást nyújtottak. Pénteken : »Az ember tragédiája* került színre, vidéki értelemben elég jó előadásban. Krasznay Ernő »Ádám* szerepében csillogtatta tudását, »Lucifert* Kertész játszotta nagy intelligenciával. Kovács Juliska szép, de gyönge »Éva* volt. »A balkáni hercegnő* szombati előadásáról már fentebb megemlékeztünk, itt még csak annyit, hogy a közönség mogbotránkozva távozott. Vasárnap: utolsó előadásul »Az obsitos* került színre, telt ház előtt. A Szászorszép trió, bár Kertész és Szakács ez alkalommal is ugyancsak túloztak, eléggé jó volt, Krasznay Mariska »nagyasszonyba azonban egyáltalán nem volt elfogadható. A művésznő ugyanis nem egy 70 éves matrónát, hanem egy 3 éves fiúcskát beszéltetett. Legszebb jelenetét pedig a »menüett* jelenetet azzal rontotta el a közönség nagy bo- szuságára, hogy a szerep előírása ellenére nem méltóztatott átöltözködnie, hanem menyasszonyi ruha helyet ugyanabban a kopott fekete szoknyában és bizonytalan szinü berlini kendőben járta a menüettet, amelyikben szerepét végigjátszotta. Stilszerü volt Marosi (Buzogány), Nádasy Micl (Málcsi) és Marton (Andris) szerepében. Az előadás végével Krasznay meleg szavakban elbúcsúzott a közönségtől. —kai. Felhívás! Mindazon előfizetőink, kik az előfizetésekkel hátralékban vannak tisztelettel felkéretnek, hogy az előfizetési dijakat kiadóhivatalunk címére mielőbb beküldeni szíveskedjenek. ha más is ilyen ábrándokat szöveget és ha ő is másról szövi álmait ? . . . Mert az könnyen meglehet, annál könnyebben, mert Vári Pista sokat legyeskedik körülötte és csinos legény. Vári Pista ! (kicsinylőleg mosolyog) Hát mit bánom én ? . . . Mit törődöm vele, ha ő, ha más ? ... Mit nekam a leány ? bár bosszantana, ha olyan semmi ember kaparitaná el, mint Pista, de hát mit tegyek ? . . . Én érzem és tudom itt belül, hogy egész érdektelen vagyok az ügyben, de a város azt beszéli, hogy fülig vagyok vele .... Nem adtam és nem is adok az egész városra semmit és éppen azért megmutatom a jó nyelveknek, hogy nem vagyok egészen fülig . . . (Fel és alá jár: izgatott.) Jő lenne, ha egy csokrot küldenék neki 1 . . . talán levelet is irok hozzá 1 . . . Tudja az Isten, mit és hogyan ?Mert igy van az ember, ha nem ért ez ilyen érzelmi bolondságokhoz . . . (zsebkendőt vesz elő és a homlokát törli. Ingerülten). Talán nem jó lesz a csokor . . . avagy a levél ? 1 . , . Egyébként hiába mosolyognak, mert nem vagyok szerelmes Margitba .... nem 1 . . , . Hoati fleurik. Levelbeli megkersésekre árjegyzékkel és költségvetéssel dijtala- uul szolgálunk. !!MOTOR! 1 Karczag Testvérek xtÄ f.lTA8* Ajánlják legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolajat és benzinmotor-gépüket, benzinlokomobil cséplőkészletüket a legkedvezőbb fizetési feltételek mellett. Levélbeli megkeresésekre árjegyzékkel és költségvetéssel díjtalanul szolgálónk.
