Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-16 / 37. szám
3. oldal. MÁTÉSZALKA 37. (76.) szám. annál kevésbé, mert ilyesmiről pozitív tudomásom nem is lehetett. Ezekhez az aktusokhoz tanút nem hívnak, f'otogra- í'áló gépet, vagy gramofont nem állítanak fel: De mégis mindannyian tudjuk, hogy igenis, sok olyan ember él az országban, aki pénzzel kerülte ki a katonáskodását. Én tisztára — anélkül, hogy csak a legtávolabbról is megjelöltem volna valakit — ezekre céloztam. Ennél a kérdésnél még egy dolgot említek fel annak bizonyítására, hogy az „Untauglich“-ban nem a mszalkai sorozásról irtain. Ez pedig az, hogy cikkemben e szavak foglaltatnak (éppen az iinkriminált passzusban) „ ....................akik ..............vásárolják meg“. Méltóztat érteni: „vásárol-/-ak‘.és nem vásárol-í-ák ! ! Tehát nem megtörtént, konkrét tényről, hanem jelen időben folyamatban lévő absztrakt dologi ól van szó," vagj’is általános eseményről ! Ép pen ilyen nevetséges és alaptalan vád, az is, hogy egy közbevetett mondatommal a mszalkai járás szolgabiráit akartam volna megbántani. Hiszen Péchy László nem is szolga- biro, hanem /Jszolgabirő. Másodsorban őt mindég s mindenkivel szemben ritka finom, úriembernek ismerem s ezt, e lap hasábjain, többször meg is irtani róla. Dienes Dezső Bzolgabiróhoz őszinte barátság köteléke fűz és igy jólismerem őt, meggyőződésem, hogy az ő hivatalos működése mindenkor az úri ember ténye. Mas szolgabiró pedig tudtommal nincs Mátészalkán. Ha van: nem tudok róla, tehát hivatalos működését nem is bírálhattam. De mindezektől eltekintve, honnan tudják cikkem t. olvasói,‘hogy az idén, jövőre, 10, 20, vugy 25 év múlva szereplő emberekről irtam-e, honnan tudjak, hogy ki lesz annak idején Mszalkán szolgabiró s honnan tudják, hogy olyan „nyomorultakéról beszéltem-e akik az idén, vagy jövőre, vagy 10, vagy 20 év múlva töltik be munkálkodásuk 40. évét ? Bizony, ilyen tudomásra semmi alap. Hanem igenis a dologban az az igaz, hogy cikkem e része is merőben általános jellegű s jól tudjuk, — ez is köztudomás — hogy a Péchyk és Dienesek kivételek. Aki nem tudná, olvassa el a „ Világ“ című fővárosi napilap f. évi 113. számának „A szolgabiró“ cimü cikkét s olvassa el a „Magyar Hírlap* (Andrássy Gyula gróf hivatalos lapja) f. hó 10.-én megjelent 215 számának a nemzetiségi kérdésről Írott cikkét, melyben e szavak foglaltatnak : „az állam a szolgabiró képében gorotnbáskodik“..................., s akkor megtudja, hogy igenis, kivételről van szó s a kivétel ellenkezője: országos jellegű dolog á hogy én, bár más szavakkal, ugyan azt Írtam, a mit a „Magyar Hírlap“. És ez csak újabb bizonyítéka annak, hogy cikkem általánosságban és nem a mátészalkai sorozásról (hanem csak annak alkalmából) szólott. Végül még egyet ! A .Mátészalka“ szellemi része tisztán a szerkesztőség rendelkezése alatt áll. Abba a kiadónak semmi féle címen, semmi féle beleszólási joga nincs. Amit a szerkesztőség közlés végett lead, azt ő köteles — akarja, vagy se — közzé tenni. Weisz Antalra a „Mátészalka“ kinyomása tisztán üzleti kérdés. Neki a nyomtatás kenyérkereső foglalkozása. Aminek kinyomtatásáért megfizetnek, azt kinyomja — hogy úgy mondjam — ha halálos ítélete is az. És abból, hogy a „Mátészalkát“ Weisz Antal nyomja, még nem következik az, hogy ö e lap minden egyes betűjével mindenkor azonosítja magát. Ez olyan volna, mintha az orvos végig szenvedné mind azon betegségeket, amelyeket gyógyit. Véleményem szerint tehát nemcsak igazságtalanság, de lelketlenség is kell ahoz, hogy valaki a nyomdászon torolja meg egy lap közleményei. Ez egy olyan eljárás volna, mintha (hogy az előbbi példánál maradjak) az orvost akasztanák fel, mert a gyilkost meggyógyította. Iyen körülmények között a legnagyobb képtelenségnek tartom Weisz Antalt kárhoztatni ezért, ami a „Mátészalka“ hasábjain megjelenik. Bár igaz, hogy távol létemben a felelősséget ő viseli, de a lap tulajdonosával, illetve felelős szerkesztőjével szemben neki a lap szellemi részét illetőleg jogai uincsennek. Különben — ettől eltekintve is — ő csak addig felelős, amig ő, illetve a felelős szerkesztő, bírói felhívásra a szerzőt meg nem nevezi. Már pedig csekélységem, — bírói felhívás nélkül is — mint szerző jelentkezik s cikkemért a felelősséget el is vállalom. Annál nyugodtabban teszem ezt, mert, — ismételten kijelentem— senkit sem sértettéin, ilyesmi szándékomban sem volt s cikkem általánosságban (és nem mszalkai sorozásról) beszél köztudatban élő tényekről. Mindezeket, mint valóságokat, az igazság szent nevében és a félreértések eloszlatása érdekében mondom el. Hiszem, hogy jelen „ magyarázat“-óin lapunk minden pártatlan olvasóját meggyőzi és kielégíti. Nyugodt lélekkel bízom a nagy nyilvánosságra. Sőt ha kell, a bíróságra is, mert amit általánosságban megírtam, azt állom és tartóin. A „rük- vertszkoncentrifung“ fogalmát nem ismerem. Dr. Vizsolyi Manó. — Szerkesztőségi hir. Borbáth Andor lapunk munkatársa s a hírrovat vezetője szerksztőségünk- ból kilépett s helyét Holcinger Imre foglalta el. — Személyi hir. Ularich Béla ir.áv. üzletvezető f. hó 12.-én. hétfőn városunkba érkezett, hogy a hivatal vezetése felett személyes meggyőződést. szerezzen magának. A tapasztalt rend és fegyelem felett teljes megelégedését fejezte ki. — Tanítók gyűlése. A nagykárolyi ref. egyház- megyei tanítók egyesülete f. hó 9.-én rendkívüli közgyűlést tartott, melynek tárgya a Tiszántúli ref. egyház kér. népiskola szervezetének és szolgálati pragmatikájának felülvizsgálata volt. Beható tárgyalás után a közgyűlés a következő fontosabb határozatot hozta. Kívánja, hogy az iskolák esetleges államosítása esetén a református irányzat folyton fentartassék, továbbá, hogy az iskola felügyeletet a tanügyi bizottság teljesítse. Az igazgatói intézményt elfogadja ugyan oly megszorítással, hogy az igazgatói intézmény a tantestület feletti önkényes uralkodásra ne vezethessen. — Memento, f. hó 10. én múlt 12 éve, hogy Erzsébet királyné Magyarország áldott lelkű Nagyasszonyának nemes szive megszűnt dobogni. E gyászos emlékű napon mint minden évben, az idénis a boldogult Nagyasszony emlékére a helybeli róm. katólikus templomban isten- tisztelet volt. — Petíció. Vármégyénkben megtartott országgyűlési képviselő-választások ellen a mátészalkai kerületből petícióval éltek. A kir. Curia a petíció tárgyalását 1911. február 19.-éré tűzte ki. — Eljegyzés. Csillag Nándor a Szabolcsi Hitelbank revisora Nyíregyházán, eljegyezte Márkus Vilmosnak, a mátészalkai Hungária szálló tulajdonosának leányát, Margitot. Feldman Sámuel Mátészalkáról eljegyezte, Klein Szerénkét Kocsordról. — ÁZ adókivető bizottság f. hó 12.-én kezdte meg működését a bizottság elnöke Almer Béla, Előadó: Dr. Pinkóci Sándor, jegyző: Ruppreiht Béla tagok: Berger Dezső, Kincses István, Sarkady Antal és Tarnay Gyula. — Csemiháboritás Valami felett nagyon elkeseredhetett Budaházy Miklós nyirmeggyesi napszámos. Betért tehát Szóbél Ábrahám korcsmájába, hogy bánatát borba fojtsa. Addig-addig idogált mig végre teljesen leitta magát. A korcsmáros nem akart több bort adni neki min annyira feldühödött, hogy törni-zuzni kezdett. Szóbél a közeli csendőrőrsre ment, hogy segítséget kérjen a dühöngő megfékezésére. De Budaházy sem volt rest utánna ment a korcsmárosnak s ütlegelni akarta, miben Kállay járás őrmester akadályozta meg. Az ügynek különben a járásbíróságnál folytatása lesz. — Házassági csendélet. G. Tóth Mihály fábián- házai lakos sok éven keresztül boldog csendéletben élt az ő hitvestársával Nagy Emíliával. Nem volt semmi ami a harmonikus csendéletet megzavarta volna, Isten áldása is volt bőven 5 apró neveletlen gyermek. Nem volt okuk a panaszra, mert hiszen gazdauramnak szép kis vagyonkája is volt és siró-rivó gyerek hadnak volt mit aprítani a tejbe, már a zt hitték, hogy igy lesz ez mindig, sírig tartó csend fogja uralni a házat. S ekkor jött az amire nem szoktak számítani, egy morzsa a mely szembe hull és elveszi a tisztán látást, egy porszem melyet felkavar egy csúnya szél. Csupán annyi történt, hogy a f. hó 10.-én Tóth kérte feleségét, hogy engedje el a korcsmába egy itce borra. Egy ilcéből azután tiz itce lett s a részegen hazatérő Mihály gazda a pityergő feleségét úgy megverte, hogy a mint a falusiak mondják egy »viziraport« fog tanuskodai arról, hogy Mihály gazda mennyire megfeledkezett magáról. — Megszökött rab. A helybeli kir. jbiróság fogházból a mull éjszaka megszökött Szabó István rab, aki lopás vétsége miatt 10 napra volt'elitélve. A csendőrség széles körű nyomozást inditott meg, melynek csakhamar meg is lett az eredménye, mert a máriapócsi csendőrség elfogta és erős fedezet alatt vissza hozta Mátészalkára. — Országos álatvásárok vármegyéikben. Szeptember 16.-án Csengerben 19.-én Fehérgyarmaton és Sárközön, 20.-án Krasznabélleken, 26 Mátészalkán, 27.-én Szatmárnémetiben, 30.-án Kővárhosizti faluban. — Betörés. Vasárnap reggel viradóra betörők jártak Schreiber Bertalan fakereskedő cég irodájában. Az ismeretlen tettesek az ablakon hatoltak be s az egész irodát össze-vissza hányták de eredménytelenül, mert a wertheim kasszát feltörni nem tudtak. A gyanú a tulajdonos kocsisára irányúi1. A nyomozás széles mederben folyik. — Közbiztoaság Parasziyán. Schőnwald Bertalan parasznyai lakos éji nyugalmát kellemetlen látogatók zavarták meg a napokban. Ugyanis f. hó 12.-én ismeretlen tettesek kibontották a ház falát s behatoltak az üzletbe Schönwald azonban felébredt s többszöri revolver lövéssel elriasztotta a betörőket. A csendőrség megindította a vizsgálatot, melynek még eredménye nincs mert semmi jelet sem hagytak maguk után. — Szereássétleaség. Megrendítő szerencsétlenség történt f. hó 12.-én a helybeli cigánytelepen Szabó Dánielnek 272 éves Berta nevű leánya beleesett egy tál forró ételbe s oly súlyos égési sebeket szenvedett, hogy a szerencsétlen kis leány 3 napi iszonyú kínlódás után belehalt sebeibe. A vizsgálatot megindítottak. — Éjji látogatás. Vásárosnaményból irja levelezőnk: Hivatlan vendégek jártak vasárnapra viradó éjszakán a Ganz és Friedländer cég központi irodájában. Az éj folyamán ez ideig ismeretlen tettesek a forgalmas országúira néző iroda egyik szobájának ablak alatti részét, mintegy 60 centiméteres vastag falat kivágtak és az irodába hatoltak, ahol az összes Íróasztalok kézifiókjait feltörték ama reményben, hogy busás zsákmányra találnak. E reménységükben azonban felette csalódtak, minthogy a kézipénztárban levő és napközben begyülemlő pénzösszeget, mint rendesen, most is a wertheim szekrénybe zárták el, a hova a járatlan Papakoszták alkalmasint hiányos felszerelés miatt nem nyúlhattak. A tettesek már az est sötét óráiban meglapulhattak az iroda tájékán s ugyancsak sokáig megvárakoztatta őket a nevezett cég hivatalnoki kara, minthogy azon estén is 11 óra után hagyták el az irodát. Teljes eredménytelen seggel azonban még sem járt az éjszakai művelet, minthogy egyik fiókban találtak 2 korona 46 fillért s igy epen fáradságuk diját kaphatták meg a kedves atyafiak. A könyvekben ás egyéb iratokban kárt nem tettek. A csendőrség keresi a betörőket és alkalmasint meg is találja a nyomát, amit esetleg jó kedvükben bottal üthetnek. — Szatmármegyei lóversenyek. A szatmárme- yei lóverseny egylet f. hó 20.-án tartja meg szo- ásos lóversenyét. — Üzlet áthelyezés. Arndt Sándor városunkban legrégibb idő óta fennálló borbély és fodrász üzletét f. év október 1-tól a Feldman féle palotába helyezi át. — Földmérési és építési munkálatokra ajánl- ozik GÁL JENŐ mérnök irodája Szatmár, Baty- tyáni-utca 15. szám. Erdélyi Bertalan *££££ a legjobb dohányzsinegek MÁTÉSZALKA, Kossuth-u. (Saját ház. asrácsokat, vaskapukat, takaréktüz- helyeket, villanycsengő és telefon berendezéseket jutányosán készít RADOSZTA JENŐ épület- mülakatos és mechanikus Mátészalkán Csincsák-féleház. SZERKESZTŐI ÜZENETEK (Kéziratokat nem adunk vissza,) Dr. F. 1. Helyien. Holyozúke miatt jövö számunkban hozzuk.
