Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-05 / 31. szám
TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — — — — 8 korona* Félévre — — — — — — — 4 koronaNegyedéi’re — — — — — — — 2 koronaTanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.---■■■“• Egy színi ára 20 fillér, —*--Fe lelős szerkesztő: Dr. VIZSOLY! MANÓ. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési díjak előre fizetendők. Szatmári-úti vasúti megálló. A helyiérdekű vasutak hivatásukat csakis akkor képesek betölteni, ha a vasút megalakitói, fentartói és vezetői úgy a berendezkedésnél, mint az üzem minden ágazatában első sorban is a helyi érdekeket tartják szem előtt. Magyarországon ez az elv igen ritkán érvényesül, mert csaknem minden vasút létesítésénél közbe- játszanak a köz rovására, egyes magán érdekek, mig külföldön, a helyiérdekű vasutak csakis a közönség kényelmét szolgálják. Hogy a magyarországi helyiérdekű vasutak nem sokat törődnek a közönség kényelmével és érdekével, arra élénk világot vet, a Szatmár—mátészalkai helyiérdekű vasút, de élénk világot vetnek arra a többi helyiérdekű vasutjaink is. Először is a vasúti indóházat oly távol helyezték el a községtől, hogy az \ma az utólsó háztól egy kilométerre, vagy talán messzebbre is esik, jóllehet erre egyáltalán szükség nem volt sem a vasút, sem a községi lakosság zömének érdekében. Sőt még műszaki kívánalmak sem támogatták az indóház kitelepítését, mert azt műszaki akadály nélkül bátran ellehetett volna helyezni ottan is, a hol a szeszgyári tisztviselők lakásai vannak s ekkor az negyedrész annyi távolságra sem lett volna tőlünk, mint a mily távol jelenleg van. A kitelepítés által teremtett lehetetlen helyzetet fokozták aztán azzal, hogy a hozzá vezető utat nem a község felé, hanem a községtől észak-nyugati irányban inditott- ták és azzal egy nagy kerülőt alkotva, kapcsolták azt be a Sima — mátészalkai törvényhatósági útba s úgy vezették be a községbe. Ezt nem hogy műszakilag, de józan felfogással sem lehet semmikép indokolni. Ezt a képtelenséget ugyan nem írhatjuk a Szatmár—mátészalkai helyiérdekű vasút terhére, mivel ez még ezen vasutat megelőzőleg, a Nagykároly —Mátészalka— Csapi helyiérdekű vasút építésekor követ- tetett el s csakis azért emlékezünk meg róla, hogy azzal kimutassuk, hogy a helyiérdekű vasutaink rendszerint nem akarják hivatásukat úgy szolgálni, hogy azzal a nagyközönség kényelmét elősegítsék. A helyiérdekű vasutak tehát hivatásukat akkor töltik és* tölthetik be, ha úgy a vasút felépítésénél, mint annak üzemben tartásánál elsősorban a nagyközönség érdekét tartják szem előtt, a vasutat a közönségnek könnyen hozzáférhetővé teszik, e célból annak állomásait és megállóhelyeit oly helyre állítják fel, a hol az a lakossághoz legközelebb van. Ezt az elvet nem akarják vasutaink betartani, ezt nem tekintették a Nagykároly—Mátészalka —Csapi helyiérdekű vasút alkotói és ezt az elvet nem hozta érvényre, a Szatmár—Máté- szalki helyiérdekű vasút társasága sem. Mátészalka minden pontjától messze esik ugyanis az állomás, de kétszeresen messze esik az a Temetö-utca, Fellegvár-utca és a Szatmári-utca lakosaitól, minthogy ezen egy pontban összefolyó utcáknak a református templomnál levő torkolatától a vasútállomás felé haladó utvonali legutólsó ház közel két kilométerre esik és innen is még az állomási épület egy kilométernyire, sőt annál is messzebb van. Magának a szatmári utcának körülZERLINA. — Egy kifelejtett jelenet a Don Jüanból. — Irta: RADYÍNY ERNŐ. (2.) (A következő beszélgetés alatt Leporello behordja az ételt és italt. Zerlina jóízűen falatozik, Don Juan nem eszik; csak a bornak lát neki alaposan és szorgalmasan töltöget Zerlinának is.) Don Juan: Tetszel nekem kis vadmacskám! Más vagy, mint a többiek. Minden nő, akit eddig megcsókoltam, azt mondta: »éhes vagyok«, de mind a csókra értette és nem az ennivalóra. Pedig volt olyan forró a csókom, mint máskor és volt olyan édes. Zerlina : (elismeri) Jó volt. Don Juan: Na, látod ! És most már talán nem is félsz tőlem annyira. Talán már te is megmernél csókolni ?! (Melléje ül.) Zerlina: (egy kissé visszahúzódik) Nem féltem én soha, uram, egy cseppet se. Don Juan: Mondd, nagyon szereted azt a Masettot? Zerlina: Szeretem. (Kacéran ránéz Don Jüanra.) Don Juan: Hogy csillog a szemed, mikor azt mondod! Pedig nem is olyan szép fin az a Masetto, és paraszt. Én meg ur vagyok. Nagy ur. Szeress hát engem is egy kicsit! Vagy csak őt tudod szeretni ? Zerlina: Nem, uram, téged is szeretlek. Don Juan: (gúnyosan) Bravó! Engem ■»is.’. Hát akkor csókolj meg. (Zerlina megteszi.) Ejnye, akárhol tanultad ezt a mesterséget, jól; értesz hozzá. Csókolsz és harapsz. Kis, tüzes macskám! Most már harmadszor tartalak igy a karjaim között. Először a sipitó Elvira vitt el tőlem, másodszor meg addig sikítottál, amig el nem eresztettelek. De most nem ragad ki a karjaimból ezer ördög se. Zerlina : (szelíden kibontakozik és egy másik kerevetre ül.) Uram, kérlek ne gondolj rosszat felőlem. Én nagyon szeretem Masettot, nagyon szeretlek téged is. Én becsületes lány vagyok és az is akarok maradni. De azért az nem olyan nagy baj, ha egy lány egy férfié lesz, akit épen úgy szeret, mint a vőlegényét. Meg aztán te az uram vagy, a parancsolom és neked engedelmeskedni keli. így tanítottak egész életemben. És Masetto sem rövidül meg majd akkor, ha a felesége leszek, ha előbb neked adom magamat. Meg, amint mondtam, szeretlek is, nagyon szeretlek és már tegnap is a tied lettem volna, ha Elvira kisasszony meg nem csip bennünket. Hát én nem bánom, tégy velem uram amit akarsz, én engedelmeskedem akármit parancsolsz, de előbb ígérj meg valamit. Don Juan : Mit kívánsz ? Berlina: (szégyenlősen) A Masettora vonatkozik. Don Juan: Eltaláltam a gondolatodat. Jó lány vagy. Hát azért, mert olyan kedves akarsz hozzám lenni, megígérem, hogy nem bántom a vőlegényedet, s habár ma nagyon megsértett, semmi bántódása se lesz. (Zerlina durcásan nemet int a fejével) Vagy talán többet akarsz ? Azt kívánod, hogy valami jó állásba segítsem, vagy, hogy hozományt adjak neked, hogy elvehessen ? Zerlina: (majdnem pityereg) Nem uram, dehogy, egészen mást akarok. Don Juan: Beszélj! Ha lehet, megteszem, Zerlina: Azt akarom . . . Uram, attól félek, hogy félreértesz. Én . . . már mondtam egyszer, nagyon szeretem Masettot. . . . Don Juan: Persze, és engem »1st nagyon szeretsz. Ékszerek, órák, arany= és ezustnemiiek alkami ajándéktárgyak legolcsóbban elsőrangú ékszerésznél NYÍREGYHÁZA, VÁROSHÁZ-ÚTCZA 3. SZÁM.
