Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-15 / 28. szám
flátészalka, 1911 íí. évi. 28. (67.) szám. plies u & társadalmi hetilap. MEQJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Y ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. •----Egy szám ára 20 fillér. —---------Fele lős szerkesztő: Dr. VIZSOLY! MANÓ. SZERKESZTŐSf.Q Es KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési díjak előre fizetendők. Fehérek, feketék és sárgák. Irta: Dr. Rosenberg Ignác. Amerikából egy röpke újsághír szállt világgá, hogy egy szerecsen atléta birkózásban legyőzvén egy törzsökös amerikait, az eredmény számos szerecsen le- mészárolásával végződött az uj világrészben, Az ember első pillanatra nem is hinné, hogy az ártatlan mulatság annyi embervér áldozatot követelt és csak úgy érthetjük meg a dolgot, ha az amerikaiak régi szerecseny gyűlöletét ösmerjük. Tehát »egy régi dal, a mely mindég uj marad <! Amerikát úgy ösmerjük, mint az alkotmányosság, igazi szabadság, valódi polgári egyenlőség, szabadelvüség kiassikus földjét és valamint a régi római polgár büszkén vallotta, hogy »Romanus sum cívis«, azonképen az amerikai önérzetesen hirdeti: én a felvilágosodott Amerika szabad, független polgára vagyok ! Mi magyarok nem csak velünk született szabadság érzetünknél fogva, hanem azon körülmény miatt is szimpátiával viselkedünk Amerika iránt, mert sok ezer polgártársunk keresi meg ottan kenyerét és nyer ideiglenesen bár, de mégis második uj hazát! Hogyan történhetik tehát meg, hogy az uj világrészben időközönként felcsap a türelmetlenség középkori perzselő lángnyelve, hogyan lehetséges az, miszerint a »becsületes munka nemesit« eszméjét hirdetők hazájában külörabséget akarnak tenni az emberek között a szerint, a mint fekete vagy fehér bőrűek ? Hát a fekete köztakaróval biró szere- csennek nem olyan a mája, tüdeje és agyveleje mint a fehér bőrűnek ; szivében a vér nem úgy lüktet és nem úgy érez hazája iránt mint a yankeé? Csak úgy tudom ezen jelenségeket magyarázni, hogy a legműveltebb emberekben is felüt néha az ősrégi, állati ösztön és indulat, de csak azért, hogy a le- hevült percekben megutáltassa vele embertelen cselekedetét. Nem tehetünk mást, minthogy vigasztaljuk magunkat és megnyugvást keresünk Madách azon szavaiban: »ember küzdj és bízva bízzál« ! És amig bölcselkedéssel és reflekszti- ókkal iparkodunk kiegyenlíteni a megsértett világrendet, gondoljuk csak meg, mit érezhet ezen kegyetlenségek hallatára messze vidéken az a lánglelkü tudós, kinek nevét szárnyára veszi a hir és viszi országról országra; és az egész világba. Németországnak Frankfurt városában él egy Ehrlich nevű orvos professor, a ki nevét aranybetükkel fogja beírni a világ- történelembe és áldani, imádni fogja az utókor 1 Nem kevesebbet müveit ez az apostol, minthogy sikerrel vette fel a küzdelmet az emberiség egyik legrettenetesebb kórságával szemben, amit »vérbajnak« neveznek és a mely bajra ráillik az irás azon mondása, hogy »az apák bűne megbosszulja magát a gyermekekben és unokákban«. Részakarva említettem az elébb a világtörténelmet, mert nekem hitem és meggyőződésem, hogy manapság a történelmet általában hamisan tanítják. Ugyanis csak azokról emlékeznek meg Ismét itthon. És most ismét falu csöndje, ö szent csend, szent nyugalom 1 Unt gyönyörök, unt szépségek, Lázas napok, lázas éjek, Egy lázas év terhe nyom. óh szent csend, szent nyugalom ! Télinél is hosszabb éjek, Nehány perces délelőttök S hosszú, hosszú délutánok, Hogy ilyenkor én is éljek. óh szent csend, szent nyugalom, S álom, ami itten ftthoo, Zug, hol nem zúg semmi élet, Hol a vágy nem serdül tetté, Csakúgy csendben búj meg, titkon. Mozdulatlan, néma házak S hosszú, naptól égő kertek, Porfelhő az izzó utcán S az emberek s az állatok Izzadtak mind és levertek. Semmi élet, semmi mozgás, Csak, mikor egy aranyboglya S lányarc villan egy ablakból, Mint valami messzi élet Ide halkult vég akkordja. . . . Ám ez is csak függöny mögül. Félhomályban, messze bent; Mert közelről hamis a hang S hogy a távol nem vakilhat, Ez sem mozgás, hanem csend. Péner Tibor. Károly és Elza. irta: Klein Emil. Fordította: Karcag Marcsa. Személyek: A correpetitor: 20 éves, szegényes kinézésű tanuló, nagyvárosi jelleggel. Károly: 15 éves, simaállu, sápadt fiú, szöghaja felfésülve, kefeszerüen vágva; szemüveget visel, idegesen megrándul néha az orreimpája és a szemüvegéhez kapkod. Elza: 15 éves, dús, barna haja Defréggér frizurában van fésülve, szoknyája bokáig erő. Egyszerű; convencioqálisan elegáns, minden ka- cérságot kerülve. Ruházatán az anyai kéz látszik. (Eiuszoba egy jómódú polgárhdzban, a jelek az élet lukszusaira mutatnak, de emellett a következő nevelési módszerek látszanak kifejezetten : egyszerű szigorú józanság, úgyszólván előkészítői az életben előfordulható nélkülözéseknek. Nagy rend. Az egyetlen ajtó jobbra, a folyósóra nyílik. Egy ablak. Tölgyfaaszlal, felhalmazott könyvekkel. Füzetek. Apa és mama arcképei. Nehéz, kemény székek. Rézágy egyszerű takaróval, kemény párnákkal. Ruhaszekrény, komót, tetején egy keskeny, de jó tükörrel. Ébresztő-óra. Réz mosdó. Ruhafogas, rajta a tanító és Károly felöltője és kalapja. A falon térkép és egy Böcklin vázlat. Osztálytársak csoportképe. Könyvpolc. Az asztalnál ül Károly, balra a keskenyebb oldalánál a tanitó. Tanulnak.) A tanitó : Tehát el kell, hogy képzelje .hogy a háromszögnek legnagyobb szögét befoglaló vonalak egyforma hosszúak lennének, — a valóságban ez nincs igy, — de így kell elképzelnie. . . . (Az ajtót hevesen kinyitják, a nyíláson keresztül az Elza feje látszik, hamar visszakapja a. fejét és gyorsan behúzza az ajtót.’ Ékszerek, órák, aranya és ezustnemüek alkami ajándéktárgyak legolcsóbban elsőrangú ékszerésznél NYÍREGYHÁZA, VÁROSHÁZ-ÚTCZA 3. SZÁM. . k, \*\ /
