Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-01 / 26. szám

3 öldal. M Á T É S Z A L K A 26. (65.) szám. szerepében, a második és harmadik felvonásban Kovács kitűnő volt, Csáky a nem egyéniségéhez illő s nem szerepköréhez tartozó »Artanezzo« sze­repében dicséretes igyekezettel, de színtelenül ját­szott. Török Cornélia »id. Ferioulné« (az anyós) sze­repében ismét ragyogtatta tehetségét. Lelkiismere­tes tudással játszották meg hálátlan szerepűket Bognár és Nyáray. No aztán szerepe volt a világ legédesebb fiugyerekének Csáky Gyurikának. Ez a bájos kis szinészcsemete már 5—6 evével teljesen otthonos a színpadon. Már második szereplése ez s kedves bátorságával mindkétszer elragadta a kö­zönséget. Csütörtökön Németh János jutalomjátékául Herman Annusba kisasszony műkedvelő felléptével a »Sárga csikó« keriiit színre, természetesen zsú­folt ház előtt. Azok, akik nagy várakozással tekintettek a Herman Annuska fellépte elé, nem csalódtak, mert a kisasszony annyi komoly ambícióval s olyan meglepő rutiussal játszotta határozott tudást igény­lő szerepét, hogy bizony-bizony nem egy vidéki szubrettecskének dicséretére válnék. Biztos, bátor felléptével, csinos, tiszta énekével rászolgált virág­ra, tapsra, dicséretre, melyben bőségesen volt is része. Németh János, a jutalmazott is kitett ma­gáért. Olyan jóízű, magyaros pusztabirót mutatott be nekünk, hogy szívesen beleképzeltük magunkat a romantikus béíyárvilágba. Kitűnő alakítást produkált Kovács Andor ez alkalommal is »Csorba Márton« szerepében, Arnold »Laci« szerepében és Nyáray »Icig zsidó« kacag­tató maszkjában. Kellemes jelenség a kis Kellen Rózsi a szín­padon apró szerepeiben s hisszük, hogy mihamar nagyobb szerepekben fogjuk viszontlátni. Csókolni való volt »Pista« szerepében a kis Csáky Gyurika. Egyik barátnője szép ajándékkal is kedveskedett neki. Általában összhangzó jó előadás volt, vajha csak ilyenekben volna részünk. Nagy az érdeklődés Nyáray szombati juta- tomjátéka iránt, melyre előjegyzéseket már ma le­het a pénztárnál eszközölni. A kedvenc színész »Lili«-ben lép fel, R. Billik Emmával egyetemben. Tűzess Lenke jutalomjátéka előreláthatólag hétfőn lesz s ha jól értesültünk a bájos művésznő e »cifra« »Nebánts virág«-ot választotta. —kas. * Műsor: Ma: » Trenk báró.« Szombat: »Lilie (Nyáray Rezső jutalomjátéka R. Billik Emma felléptével.) Vasárnap: » Laxenburg grófja. — A további mű­sor egyelőre közölhető nem volt, miután az igaz­gató várja Szentgyörgyi Lenke fővárosi vendégmü- vésznó értesítését, hogy mely estéken s mely sze­repekben szándékozik itt fellépni. HIRE k. ’Előfizetési felhívás ! Az uj évnegyed alkalmával tisztelettel kérjük t. olvasóinkat; hogy elöfiizetésü- ket megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap küldése akadályokba ütközzék. Mátészalkai hullámok. Ez a bét gyászszal kezdődött. Váro­sunknak egyik legrégibb és legelterjed­tebb családja, mely a Schvarc—Szálkái és Engel családokkal tulajdonképpen egy törzsből származik, gyászba borult. Meg­halt egyik fiatal, rokonszenves tagja: Keller Jenő 35 éves korában. Keller Jenő az utóbbi időben nem szerepelt, vissza­vonult életet élt, mert nagy, sorvasztó betegség emésztette. De sokan emlékez­nek még rá, mint deli szép ifjúra, ki sorra táncolta a bálokat. Nemsokára az­tán a szenvedés köszöntött be az életébe. Keller család tagjai egymásután elszár­maztak az ősi házból és Jenő maradt egyedül az édes anyjával, ki szeme fé­nye volt, akinek eletét szentelte, lemond­va az élet örömeiről, csak édes anyja körül foglalatoskodott, kedveskedett. Ott j lehetett mindég látni édes anyja körül, ! ott volt talán még.a gyertya-gyújtásnál is. Együtt mentek a szombat elébe, vagy mint a héber imák mondják, a menyasz- szony elébe. Jaj, de lehullt a fájdalom gyümölcse és édes anyja halálával nagy, sorvasztó betegség roncsolta össze a nagy bánattól elgyengült szervezetét. A -A erős itju napról-napa betegebbé lett és mindinkább szenvedésteljessé válto­zott élete. Szegény anyja, ha tudta vol­na! ... Az utóbbi időben azonban mintha javult volna egészsége, mindin­kább kedélyesebb lett, jó arcszine volt és kezdett az elvonultsággal fel­hagyni. Már kezdett reménykedni, külö­nösen egy újabb szer csodás hatásában bi­zolt, mely talán őt is megfogja váltani a szenvedésektől, midőn hirtelen, váratla­nul beleszólott e tervezgetésekbe a Ha­lál és elszólitotta az élők sorából. Igen sokan, köztük e sorok írója is, ki előtt többször feltárta nem mindennapi lelké­nek gongolkozását, ki megértette őt és át tudta erezni az ő tragikumát, szeretet­te! őrizzük emlékét. Bánat után öröm, öröm után bánat váltakoznak az emberi életben. Az em­beri lélek úgy van alkotva, hogy mind­ezt bevegye, megeméssze, mert ez az élet, hogy aztán egy csendes gondolkodó pillanatban újból elővegyen bennünket és előtörjön lelkűnkből a már eitemetett- nek hitt fájdalom. Temetésről ünnepélyre mentünk, a helybeli polgári fiúiskola zár­ünnepélyére. A zárünnepély lefolyásáról lapunk.más helyén hozunk tudósítást. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy ilyen szép ünne­pélyben litkán volt részünk és annak nem egy művészi színvonalon álló prog­rampontja ragadta el a közönséget. Ál­talában a polgári iskolának minden ün­nepélye eseményszámba megy Mátészal­kán és lelkes tanári kara minden alkal­mat megragad a közönség szórakoztatá­sára. Az iskola nagyérdemű igazgatója elérte célját, midőn a polgári iskolát be­vitte a közönség szivébe, szeretetébe. Ezt a tanév végeztével meg kellett mon­danunk, valamint meg kell mondanunk azt is, hogy a polgári iskola beváltotta mindazon reményeket, melyeket a nagy- közönség hozzá fűzött. S ebben legnagyobb érdeme kétségkí­vül az igazgatónak van, ki kiabált, sza­ladgált, veszekedett, kilincselt, költséget nem kiméivé minden alkalommal a mi­nisztériumba termett és mindezt azért tette, hogy az iskola a legkényesebb, a legmodernebb követelményeknek megfe­leljen, hogy legalább megközelítse azt az ideális iskolát, mely jeles tanfé^fiu lelkében élt. Talán nem járt e! mindenben keztyüs kézzel, talán ezt a célját nem a legud vadasabb, hajlongó poziturában érte r talán éppen ezért sokan félreértheti de tagadhatatlan, hogy semmit sem önző célból, sohasem tolta személyé térbe és haladt fellartóztathatlanúl nesen és bátran, minden eszközt gadva azon az utón, mig el r célját, hogy ime a polgári iskol tészalkai közönségnek egyik t gévé vált. A mátészalkai polgári iskola , iskola, Deine Károly minta-igaz^ messze földén nincsen párjuk! . . . * Csoda-e ha ezek után nagyvárosi ? lürök fognak el bennünket ? Csoda-e, a jó „Wiegen Hugó“ „de la Boche“ b rónő százakat érő parfümjeinek izgai illatját* érzi: ki Füzess Lenke öltözőj bői? Csoda-e ha megvetjük azokat a jár bor, üres söröshordókat, melyeken Th lia temploma Mátészalkán felépült és ho mi arénákról kezdünk álmodozni? Csoda-t ezek után mindez ? . . . Hát nem csoda kedves olvasóim, csak egyre kérlek benneteket: arra, hogy a gyorsfényképészeket meg ne tűrjétek Mátészalkán. Ha ilyen merényleteket vesz észre valaki, felkérem polgártársai­mat, hogy hiúsítsák meg, hogy tartsák tenyerüket a gép lencséje elé. Mert kinevetnek bennünket, mert ne­vetségessé leszünk téve, mert mucsai képeket lógnak rólunk közölni. Én teg­nap ütöttem le egy ilyen gyorsfényké­pészt. Éppen a Kossuth utcáról akart egy fotográfiát csinálni. Éppen akkor, midőn két rendőr arra haladt, fegyver nélkül, hajdonfővel vagy száz libát jobbra- balra hessegetve. A libák gágogtak, a rendőrök nevettek, kiabáltak. — Nemsokára egy részeg ember trá­gár dalokkal botránkoztatta meg a járó­kelőket. Szembe jött egy rendőr.— No, gondoltam -— most lesz hadd-el-hadd !... — A rendőr az ipsét alázatosan ki­kerülte. Szóval igen sok mucsai képét tudna egy haszontalan fotográfus nálunk készíteni. Ezek után az a javaslatom, hogy hagy­junk fel egyelőre a . városias ábrándok­kal, az arénával stb. Elégedjünk meg a sörös hordókkal és sürgessük, ami ha­marább megvalósítható, a rendőrség fel- fegyverkezését, a járdát, az egyenes-utat. Mert utoljára fegyver nélkül a rendőr sem rendőr, legföljebb csak liba-pásztor. A . . . /. — Á polgári iskola évzáró ünnepsége. Szép és nagyszámú közönség jelenlétében folyt le folyó hó 29.-én délelőtt a polgári iskola évzáró ünnepélye a következő programmal: 1. »Szülőföldem« Erödi E.-től. Énekli a tamiló-ifjuság. 2. »Tetemre hivás« Arany J.-tól. Szavalja Kormány László IV. oszt. tanuló. 3. »Kuruc dalok« Énekli a tanuló-iíjuság. 4. »A walesi bárdok« Arany J.-tól, melodráma. (Zenéjét szerzetté Révfy Géza.) Szavalja Péner Jenő IV. oszt. tanuló, zongorán kíséri Keller Ala­dár tanár. 5. »Petites Symphonies“ Dancla-tól. Hegedűn előadják Medzihradszky Péter és Laza- kas Sándor tanárok, zongorán kiséri Keller Ala­dár tanár. 6. »Edward«, angol népballada, fordí­totta Szász K- Szavalja Sikli Gyula IV. oszt. *'J nuló. 7. »Hymnus az éjhez« Beethoven-*”' li a tanuló-ifjuság. 8. Jutalmak km csuzás a IV. osztály részé-” Gusztáv IV. oszt. tanuló »Szózat« Vörösmar,: Az ügyesen össze által előadott valló élveze tanárt die ler tan? hatásc te

Next

/
Oldalképek
Tartalom