Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-01 / 26. szám

II. éri. 26. (65.) szám. jttlius hó 1. TÁRSADALMI HETILAP. * MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. >V>/ ' A.V Égés« évre félévre Mes\ edévre előfizetési Árak Hy szám ára 20 fittér. 8 korona. 4 korona. 2 koron*. Foltslős Kji.tciiBsztő: Dr. YIZSÖLíl MANÓ. SZERKESZTŐS LG fis KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési díjak előre fizetendők. Az iskola. (P. L.) Midón bezárulnak az iskola kapui s a tanerők jól megérdemelt pihe­nőre, a gyermeksereg pedig a várva-várt szabadságra sietnek, lehetetlen meg nem emlékeznünk az elmúlt iskolai évről és az I iskolai évben szerzett tapasztalatokról. Köztudomású és régi igazság, hogy j az iskola nem magának, hanem az élet­nek nevel. De az, — hogy az iskola hi­vatását csak úgy és csak akkor töltheti be> j ha mindazon anyagi erőkkel rendelkezik’ j a melyekre feltétlenül szüksége yan, — sehogyan sem akar köztudomásra jutni és igy nap-nap után tapasztalnunk kell, mi­szerint az iskola fentartó testületéinek sze­mei előtt a takarékosság, sőt sok esetben a zsugoriság az irányitó szempont is. Szép a takarékosság elve, de nem j mindenütt egyforma a hatása. Sok esetben szükséges az, de ha van valami a mi nem tűri meg a takarékosságot, úgy az iskola az, A mit ugyanis elvonunk az iskolától, azt nem csak önmagunktól, hanem utóda­inktól és a jövő kor nemzedékétől is el­vonjuk ; elvonjuk pedig pótolhatatlanul. Hi­szen tudjuk, miszerint máról holnapra sem­mi nem fejlődhetik, mindennek lépésről lé­pésre kell haladnia, ha tehát ma elmulasz­tunk egy lépést a rendes idején, úgy azt a mulasztást helyre nem hozhatjuk soha. Mátészalka, mint járási székhely, fekvé­sénél fogva is egy nagy vidék középpontja, és igy arra van hivatva, hogy legalább a járás területén benne a legtökéletesebb iskolai szervezet legyen, tehát oly iskolákkal bír­jon, a hol az elemi tudományokban töké­letes kiképzést nyerhessenek gyermekeink, utódaink s hogy majd ezzel az életbe ki­kerülve, a változó viszonyok között rendü­letlenül ludják megái1 ni azt a heiyet, a melyet a sors részükre kijelölt. Jóllehet Mátészalkán nem tartanánk helvesnek, ha a mai rendszert iskolai té- ren más rendszer váltaná fel, vagyis a mai felekezeti oktatást elvetve, helyette községi, esetleg állami oktatás váltaná fel. A fele­kezeti rendszer ugyanis eddig úgy a hogy bevált, azt megszoktuk, megszerettük és feltétlenül valljuk, miszerint ha a felekezeti iskoláinkat megtartva* azt fejleszteni fogjuk, hamarább és tökéletesebb iskolára teszünk szert. A községi iskolát ugyanis nem tart­juk kivihetőnek, mivel ez esetben csak a mai szervezetet forgácsolnánk, erőtlenite- nőnk, de az újabb iskolát anyagi erő hí­ján nem volnánk képesek arra a magas­latra emelni, a melyre feltétlenül kellene. Állami iskola létesítésére pedig nem gon­dolunk, mivel arra itt, minálunk szükség nincsen, annak létjogosultsága csak ott van és csak ott lehet, a hol jó felekezeti, avagy községi iskolát fentartani nem tud­nak, nem képesek. De mindenesetre kívá­natos ott, a hol a magyarság erejének fo­kozása a cél, tehát nemzetiségi vidékeken. Mindazonáltal feltétlen sürgős és elhalaszt- hatatlannak tartjuk az iskolai téren az újításokat, az iskolák fejlesztéséi, erősíté­sét, mivel tényként kell megállapítanunk Utópia. Irta: Pgskás Lajos. A gyorsvonat egyik Pulmann rendszerű kocsi­jában türelmetlenül vártam, hogy egy állomást elérjek, mivel úgy a szomjúság, mintáz éhség j rettentően kínozott. Végre lassult a vonat s egy remekül befásitott s a perron lámpáitól nappali fénybe árasztott állomáson állott meg. Már az állomás nevét nem hallottam, csupán az ütötte meg a fülemet, hogy a vonat itt 15 percet fog várakozni. Mondanom sem kell, hogy ezt igen jól esett hallanom. Rögtön az állomási vendéglő hollétéről tudakolóztam, s azt, a kalauz utasítására, közvetlen az állomással szemben álló sugárút déli sarkán találtam fel. Betértem a vendéglőbe, hol a pazar kénye­lem, a vendégek fesztelen mulatása igen jó hatás­sal volt reám, de a mi legjobban esett, az összes vendégek, mind megannyi oly ösmerősnek látszott, hogy nem tudtam örömömben szöllani sem, de csudálatosképen a neveik nem jutottak eszembe. A vendéglős is oly ösmerós volt, bogy az bámu­latos. Én egészen elmerültem s egészen elfeledkez­tem arról is, hogy éhes vagyok és hogy a szom­júság oly régen gyötör. Midőn merengésemből feleszméltem, hallom a vonatvezető kürtjánek szavát s egy pillanat és a gyorsvonat pöfögve, dübörögve, zakatolva el­rohant s én olt rekedtem. Bántott ugyan, hogy lemaradtam a vonatról, de az eddig tapasztaltak mérsékeltek bosszúságo­mat s igy nem nagyon rossz kedvvel ültem le az egyik asztalhoz. A felhozott ételek s az a mód, melylye! azo­kat felhozták egy cseppet sem szállították lejebb az eddigi benyomásokat s én jól lakva, szinte örültem azon, hogy a yonatról lemaradtam s jó érzésekkel telve indultam be az előttem ösrneret- !en városba. A midőn a vendéglőből kijöttem s a gyö­nyörű széles sugárúton a város felé haladtam, igen meglepett a villaszerű épületek tömege, me­lyek az utca hatalmas ivlámpáival nappali fény­ben voltak bevilágítva. Jobbra a hatalmas szesz­gyár és gőzmalom egészen bántólag rontotta le azt a szép összhangot, melyet a villaszerű épüle­tek az előttük levő s kellemes illatot terjesztő vi­rágos kertek támasztottak. De a gyártelep okozta kellemetlen látványt megszüntette az, hogy az ut baloldalán hatalmas és gyönyörű hársfákkal öve­zett kórház épület emelkedett ki a földszintes vil­laszerű épületek közül, előtte az ut jobb oldalán kicsi de csinosan berendezett háromszögű sétatér, melynek háta megett virágzó, magas akácfákkal be­ültetett temető állott. A mint az utón tovább haladtam, bal olda­lon, nem messze a kórháztól, kicsi de ciinos színház épület emelkedett. Már csaknem betértem a színházi pénztárhoz, a midőn a velem szembe­jövők egész méltatlanul tárgyalták, hogy minden jegy elkelt s rendkívül boszankodtak rajta, hogy ez nap-nap után igy megy, miért is én aztán meg sem kíséreltem a tolongók tömegén keresztül törni, hanem ahelyett ismét átmentem az ut má­sik oldalára s azon haladtam tovább a város kö­zepe felé. Amit ezután tapasztaltam és láttam, fénye­sen kárpótoltak az elmaradt színházi élvezetért. Az utca mindenütt fényesen világított, tiszta volt; látszott rajta, hogy a járdák locsolva voltak. A széles aszfalt járdán haladva nagy gyönyörűsé­get találtam a hatalmas portálos kirakatokban, melyeknek rendezésén nagyon meglátszott, hogy gyakorlott, kereskedők lakják a kis várost. Közbe hatalmas iskola épület emelkedett ki a többnyire egy emeletes házak közül s félméteres betűivel hirdette, hogy az egyik szárnyában a községi le­ány, másikban a községi fiit iskola van elhelyezve. Szembe véle egy emeletes épület, a felső leány iskola volt. Közel a leányiskolához egy sarok épületben van a hatósági mészárszék s az, valamint az épü­let mellett levő piacon álló táblák azon felirata* hogy reggel 7 óráig egyáltalán venni és eladni s úgy délelőtt 10 óráig tömegvásárlásokat eszközölni Ékszerek, órák, arany= és ezüstnemüek alkami ajándéktárgyak legolcsóbban elsőrangú ékszerésznél NYÍREGYHÁZA, VÁRQSHÁZ-ÚTCZA 3. SZÁM, 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom