Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-01 / 26. szám
II. éri. 26. (65.) szám. jttlius hó 1. TÁRSADALMI HETILAP. * MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. >V>/ ' A.V Égés« évre félévre Mes\ edévre előfizetési Árak Hy szám ára 20 fittér. 8 korona. 4 korona. 2 koron*. Foltslős Kji.tciiBsztő: Dr. YIZSÖLíl MANÓ. SZERKESZTŐS LG fis KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési díjak előre fizetendők. Az iskola. (P. L.) Midón bezárulnak az iskola kapui s a tanerők jól megérdemelt pihenőre, a gyermeksereg pedig a várva-várt szabadságra sietnek, lehetetlen meg nem emlékeznünk az elmúlt iskolai évről és az I iskolai évben szerzett tapasztalatokról. Köztudomású és régi igazság, hogy j az iskola nem magának, hanem az életnek nevel. De az, — hogy az iskola hivatását csak úgy és csak akkor töltheti be> j ha mindazon anyagi erőkkel rendelkezik’ j a melyekre feltétlenül szüksége yan, — sehogyan sem akar köztudomásra jutni és igy nap-nap után tapasztalnunk kell, miszerint az iskola fentartó testületéinek szemei előtt a takarékosság, sőt sok esetben a zsugoriság az irányitó szempont is. Szép a takarékosság elve, de nem j mindenütt egyforma a hatása. Sok esetben szükséges az, de ha van valami a mi nem tűri meg a takarékosságot, úgy az iskola az, A mit ugyanis elvonunk az iskolától, azt nem csak önmagunktól, hanem utódainktól és a jövő kor nemzedékétől is elvonjuk ; elvonjuk pedig pótolhatatlanul. Hiszen tudjuk, miszerint máról holnapra semmi nem fejlődhetik, mindennek lépésről lépésre kell haladnia, ha tehát ma elmulasztunk egy lépést a rendes idején, úgy azt a mulasztást helyre nem hozhatjuk soha. Mátészalka, mint járási székhely, fekvésénél fogva is egy nagy vidék középpontja, és igy arra van hivatva, hogy legalább a járás területén benne a legtökéletesebb iskolai szervezet legyen, tehát oly iskolákkal bírjon, a hol az elemi tudományokban tökéletes kiképzést nyerhessenek gyermekeink, utódaink s hogy majd ezzel az életbe kikerülve, a változó viszonyok között rendületlenül ludják megái1 ni azt a heiyet, a melyet a sors részükre kijelölt. Jóllehet Mátészalkán nem tartanánk helvesnek, ha a mai rendszert iskolai té- ren más rendszer váltaná fel, vagyis a mai felekezeti oktatást elvetve, helyette községi, esetleg állami oktatás váltaná fel. A felekezeti rendszer ugyanis eddig úgy a hogy bevált, azt megszoktuk, megszerettük és feltétlenül valljuk, miszerint ha a felekezeti iskoláinkat megtartva* azt fejleszteni fogjuk, hamarább és tökéletesebb iskolára teszünk szert. A községi iskolát ugyanis nem tartjuk kivihetőnek, mivel ez esetben csak a mai szervezetet forgácsolnánk, erőtlenite- nőnk, de az újabb iskolát anyagi erő híján nem volnánk képesek arra a magaslatra emelni, a melyre feltétlenül kellene. Állami iskola létesítésére pedig nem gondolunk, mivel arra itt, minálunk szükség nincsen, annak létjogosultsága csak ott van és csak ott lehet, a hol jó felekezeti, avagy községi iskolát fentartani nem tudnak, nem képesek. De mindenesetre kívánatos ott, a hol a magyarság erejének fokozása a cél, tehát nemzetiségi vidékeken. Mindazonáltal feltétlen sürgős és elhalaszt- hatatlannak tartjuk az iskolai téren az újításokat, az iskolák fejlesztéséi, erősítését, mivel tényként kell megállapítanunk Utópia. Irta: Pgskás Lajos. A gyorsvonat egyik Pulmann rendszerű kocsijában türelmetlenül vártam, hogy egy állomást elérjek, mivel úgy a szomjúság, mintáz éhség j rettentően kínozott. Végre lassult a vonat s egy remekül befásitott s a perron lámpáitól nappali fénybe árasztott állomáson állott meg. Már az állomás nevét nem hallottam, csupán az ütötte meg a fülemet, hogy a vonat itt 15 percet fog várakozni. Mondanom sem kell, hogy ezt igen jól esett hallanom. Rögtön az állomási vendéglő hollétéről tudakolóztam, s azt, a kalauz utasítására, közvetlen az állomással szemben álló sugárút déli sarkán találtam fel. Betértem a vendéglőbe, hol a pazar kényelem, a vendégek fesztelen mulatása igen jó hatással volt reám, de a mi legjobban esett, az összes vendégek, mind megannyi oly ösmerősnek látszott, hogy nem tudtam örömömben szöllani sem, de csudálatosképen a neveik nem jutottak eszembe. A vendéglős is oly ösmerós volt, bogy az bámulatos. Én egészen elmerültem s egészen elfeledkeztem arról is, hogy éhes vagyok és hogy a szomjúság oly régen gyötör. Midőn merengésemből feleszméltem, hallom a vonatvezető kürtjánek szavát s egy pillanat és a gyorsvonat pöfögve, dübörögve, zakatolva elrohant s én olt rekedtem. Bántott ugyan, hogy lemaradtam a vonatról, de az eddig tapasztaltak mérsékeltek bosszúságomat s igy nem nagyon rossz kedvvel ültem le az egyik asztalhoz. A felhozott ételek s az a mód, melylye! azokat felhozták egy cseppet sem szállították lejebb az eddigi benyomásokat s én jól lakva, szinte örültem azon, hogy a yonatról lemaradtam s jó érzésekkel telve indultam be az előttem ösrneret- !en városba. A midőn a vendéglőből kijöttem s a gyönyörű széles sugárúton a város felé haladtam, igen meglepett a villaszerű épületek tömege, melyek az utca hatalmas ivlámpáival nappali fényben voltak bevilágítva. Jobbra a hatalmas szeszgyár és gőzmalom egészen bántólag rontotta le azt a szép összhangot, melyet a villaszerű épületek az előttük levő s kellemes illatot terjesztő virágos kertek támasztottak. De a gyártelep okozta kellemetlen látványt megszüntette az, hogy az ut baloldalán hatalmas és gyönyörű hársfákkal övezett kórház épület emelkedett ki a földszintes villaszerű épületek közül, előtte az ut jobb oldalán kicsi de csinosan berendezett háromszögű sétatér, melynek háta megett virágzó, magas akácfákkal beültetett temető állott. A mint az utón tovább haladtam, bal oldalon, nem messze a kórháztól, kicsi de ciinos színház épület emelkedett. Már csaknem betértem a színházi pénztárhoz, a midőn a velem szembejövők egész méltatlanul tárgyalták, hogy minden jegy elkelt s rendkívül boszankodtak rajta, hogy ez nap-nap után igy megy, miért is én aztán meg sem kíséreltem a tolongók tömegén keresztül törni, hanem ahelyett ismét átmentem az ut másik oldalára s azon haladtam tovább a város közepe felé. Amit ezután tapasztaltam és láttam, fényesen kárpótoltak az elmaradt színházi élvezetért. Az utca mindenütt fényesen világított, tiszta volt; látszott rajta, hogy a járdák locsolva voltak. A széles aszfalt járdán haladva nagy gyönyörűséget találtam a hatalmas portálos kirakatokban, melyeknek rendezésén nagyon meglátszott, hogy gyakorlott, kereskedők lakják a kis várost. Közbe hatalmas iskola épület emelkedett ki a többnyire egy emeletes házak közül s félméteres betűivel hirdette, hogy az egyik szárnyában a községi leány, másikban a községi fiit iskola van elhelyezve. Szembe véle egy emeletes épület, a felső leány iskola volt. Közel a leányiskolához egy sarok épületben van a hatósági mészárszék s az, valamint az épület mellett levő piacon álló táblák azon felirata* hogy reggel 7 óráig egyáltalán venni és eladni s úgy délelőtt 10 óráig tömegvásárlásokat eszközölni Ékszerek, órák, arany= és ezüstnemüek alkami ajándéktárgyak legolcsóbban elsőrangú ékszerésznél NYÍREGYHÁZA, VÁRQSHÁZ-ÚTCZA 3. SZÁM, 1
