Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-20 / 20. szám
Mátészalka, 1910. II. évf. 2Ö. (59.) szám. májas hó 29. TÁRSADALMI HETILAP. ^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. * ELŐFIZETÉSI ÁRAK ; tág ész évre — — — — — — — 8 korona. félévre — — — *— — — — 4 korona. Felelős szerkesztő: Nogyodévre — — — — — — — 2 korona. D r. YIZS0I.YI MAN 'J'ar.itókimk és községi közegeknek egész évre 5 korona.----- Egy szám ára 20 fillér. ---ó. S ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési díjak előre fizetendők. A magyar iparos csak politizál. Iparosok a választási harcban tulajdonképp nincsenek. Vannak választópolgárok a kik a lajstromba ipari foglalkozás szerint vannak felvéve, de ezak abban a pillanatban, a mint megjelenik a szemhatáron az első képviselőjelölt, az első kortes és az első zászló, megszűnnek iparosok lenni és felejtve csapot, papot, szerszámot és bőr- kötényt, politikusoknak csapnak fel. A haza minden előtti — ez a jelszó. A haza ilyentájt nehány jótorku kortes, nagyhangú stérber, aztán a legkülönbözőbb fajtájú vicinális nagyságok és országos mütekinté- lyek érvényesülések pódiumát jelenti. Nem buszmillió ember boldogságát, hanem négyszáz ember boldogulását. Mindenáron való boldogulását. És ennek a mindenáron való boldogulásnak az árát rendszerint nem azok adják meg, a akik az alkotmányos költségeket viselik, hanem azok, akik keserves adófilléreiken túl verejtékes munkával is járulnak annak az államéletnek a fentar- tásához, a melynek díszét, hatalmát, előkelőségét nehány tucatra való ember — nagy többségében tucatember — élvezi. Ez a néhány tucatember: a hivatásos politikusok. Közéjük tartozni — főkép azóta, hogy a parlament tekintélye olyan mélyre sülyedt — igazán nem nagy tisztesség a valamennyire kényesebb Ízlésű embernek. Áldozatot hozni meg éppenséggel nem érdemes ezért. Még kevésbé azért, hogy a haza fogalmának eme föbérlőivel követválasztás idején, hasonszerüek módjára párnázhassunk. Más szóval még az sem áldozatra érdemes dolog, ha valaki hivatásos politikus lehet, még kevésbbé az, ha valaki annak mutathatja magát. És mégis, ilyenkor választás évadján csakúgy nyüzsög a piac, a sok helyi és kerületi társaskör, kortestanyává vedlett korcsma és parókia a sok »hivatásos« politikustól, aki mind hivatott honmentőnek érzi és mutatja magát. Érthető, de azért nem kevésbé sajnálatos emberi gyengeség. Sajnálatos éppen a nagy, nagyon is nagy ára miatt. A választás igazság gyorsan elröppen s a rövid néhány heti képzelt dicsőség után elkövetkezik a kijózanodásnak, a késő bánatnak hosszú öt esztendeje. É£ következnek a nagy, keserves f o- gadkozások. Hogy igy, meg úgy. Hogy legyen csak megint választás, majd megmutatjuk. És aztán, mikor megint választás lesz megint nem mutatnak meg semmit azon az egyen kívül, hogy a magyar ember türelme és hiszékenysége végtelen. És valamennyi magyar között leginkább fogadkozik és legkevésbé ura fogadkozásának a magyar iparos. A magyar iparos már nemcsak fogadkozik, hanem valósággal fogadalmat tesz. És a súlyos fogadkozások, szent fogadalmak mind semmivé lesznek abban a szent pillanatban a mikor ismét felharsan a választási jelszó: a hazáról, a mely minden előtt való. Ez a mostani választási mozgalom pedig, s a magyar iparosságnak benne való szereplése olyan, mintha már egyenesen a Színfalak mögött. Irta: Hermes. (2) Valóság. Az élet egy nagy komédia, Csak játék, semmi más. Egyik jól, más rosszul éli le, Mig jön az elmúlás. Egyiknek alig telik kenyérre, Mások meg szórják a pénzt veszettül. Az ur cleptomániában szenved. A szegény, ha lop, börtönbe kerül. Hányán vannak, kik rövid éltüket, Vidáman és örömben élik át, Mig mások, kemény, nehéz munkában Némán, kedv nélkül húzzák az igát. Egyiknek nagyon rövid az élet, És sohsem mondaná, hogy, »Már elég!« Más meg igen hosszúnak találja, Utálja, unja évek óta, rég. S a játéknak csak akkor lesz vége, Mikor a szívverés megáll, Legördül a nagy színház függönye S. kezdi uralmát a halál. Cyrane A várva várt V2-01 végre elérkezett. Kocsiba vágtam magam. »Péter-utca 37,« kiáltám a kocsisnak. A kocsi elindult és én erőltetett nyugalommal dőltem hátra a bőrülésen és gondolataimba merültem. . . . Ott képzeltem magam a diszkrét előszobában. A csinos szobaleány lesegiti prémes kabátom, elveszi kalapom s ezüstfejü sétapálcámat, aztán kinyitja előttem a nagy ebédlő ajtaját. Majd azon kijelentéssel, hogy a nagyságos asszony azonnal itt lesz, leültet egy kényelmes bársony karosszékbe. Egyedül maradván, körülnézek a tágas teremben. A legújabb divatu drága bútorzat, rövid fekete zongora, valódi festmények a falon. Egy-két hatalmas góbién és a reneszánsz kandalló egészítik.,ki a látványosságot . . . .Végre belép a mama. Hatalmas, fejedelmi alak, divatos hajviselettel, fekete selyem princesz-ruhában. Meglehetős hideg tartózkodással viszonozza üdvözlésemet, bemutatkozás után pedig mintha mondaná: »Tudja kedves barátom, őszintén megvallva nem vagyok nagy barátja az olyan fürdői, futó ismeretségeknek. Tudja én nagyon szigorúan nevelem a leányomat és csudálom is, hogy a kis haszontalan nem is említette önt előttem. Különben mindjárt itt lesz ő is, 5 órakon van vége az angol órájának«. . . . A kocsi hirtelen megállóit és a kocsis rekedt hangja vert föl álmodozásaimból: »Itt vagyunk Nagyságos Ur!« Három emeletes, régi bérház előtt állottunk. Hűvös szellő csapott meg a kiszállásnál, szinte megreszkettem belé. Szerettem volna visszafordulni, majd meg kétszeres, erŐ3 vágy űzött előbbre. Hiszen végre csak képzelődtem, álom volt az egész és semmi más.. . . Határozott léptekkel mentem föl a lépcsőházba. A sötét helyen és az összekuszált írásból nem tudtam kibetüzni a lakók névsorát, tehát a házmestert kerestem föl. »E házban lakik Vermes József ur ?« kérdem a házfelügyelőt. Az nem lakik itt, hanem egy hasonló nevű nő, özv. Vermes- né, az igen — mondá — de nem hinném, hogy Ön azt keresné. »Van annak egy Jolánka nevű lánya ?« kérdém félig lemondóan. »Van annak három is kérem,« — volt a rövicl válasz. Eleinte arra gondoltam, hogy helytelen ci- met adott a kicsike, de őszinte tekintetére, tiszta lelket visszatükröző szemeire gondoltam és ezt lehetetlennek tartottam. »Milyen szám alattiakik az özvegy?« kérdém a'felügyelőt. Ékszerek, órák, arany= és eziisínemöek alkami ajándéktárgyak legolcsóbban elsőrangú ékszerésznél NYÍREGYHÁZA, VÁR08HÁZ-ÚTCZA 3. SZÁM.
